 |
Legfrissebb hozzászólások (47296 - 47315)
 | |  | | | | |  | |  | | | kayden: "Én nőre gondoltam. Egy igazán jó kapcsolatra, de amit ezek a kis 16 éves pózer picsák csinálnak..."
Akkor lehet rossz helyen keresel... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | janos666:
Nem sajnálod, hogy megrémültél tőle? Az elmúlástól, elrablástól etc. Mondjuk olvasva téged, egyértelműnek tűnik, hogy nem. :-)
Én meg azt hiszem egyértelműen sajnáltam volna. Pont a minap beszélgetünk egy ismerőssel, hogy a trip közbeni meghalás, egoloss után jönnek az igazi élmények. Velem kedden ez történt, többször is egymás után. Az első tripben a trip felét tette ki ez a dolog, a sokadiknál saccra kb 10 másodpercet. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az egyenes tartás és a mosoly.
szerintem.
:) !
de persze lehetnek eltérések... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja-ja...
meg még ez a szubjektív idő-dolog is durva.
most mondjuk jó, mert most nekem minden értelemben tök korán van. szeretem a hajnalt néha. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | héjjha pupákocskákok, tudjátok
MA ESTE FÖLD ÓRÁJA. KIKAPCS.
stb. úgyis biztos kaptatök uncsi körlevelet meg minden, de tényleg.
ki kéne kapcs egy kicsit minden teknót.
pusz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igértem, hogy délután leirok vonatkozó esettanulmányokat, de végülis most is délután van, csak illetlenül hajnal (megjegyzem: remélem egy bejegyzés se lesz ma este f9 és inkább f11 között, mert habár egy óra kéne a földnek, én ráajánlok :) mégegyet. ha lesz, akkor meg lesz...) szóval az eset:
42 éves klinikumban kezelt mánidepi -avagy: depi időszakban bevarródott bipolcsi- igaz, hogy filó tancsi. máni időszakban belassitja magát fűvel. öngyógyi tehát. depiben nem műx, mert pszichoszoci háttér nem adott hozzá. stb. ha kell, normálisan is ki tudom ám ezt fejteni.
másik
saját példa, rövid lesz.
ha valaki megtapasztalja a csenelinget a saját lénye és a saját lényének tökéletessége között, akkor az
- aszimptotikus erőfeszitésekkel közeliti önmagát az elérhető emberi hierarchián téblábolva
- vagy nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, ha félsz tőle, akkor szerintem ez a veszély nem fenyeget. Ha nem szeretnél vele foglalkozni nem ez lesz a legfontosabb dolog az életedben. Sőt, nálam azért volt ennyire meghatározó, mert én élveztem, szerettem ilyen lenni, és tudtam, hogy olyanná szeretnék válni amilyenné ez az élet tesz majd. (Minden jó és még több látszólagos rossz oldalával együtt)
Ha nem is félnél tőle, csak nem ragadna magával a dolgok mögött rejlő lehetőségek ábrándja, akkor sem biztos hogy "így maradnál". Erős akarat, és komoly megindokolt elhatározás kell, hogy megőrizhesd ezt magadnak, miközben zajlik körülötted a hétköznapi élet, ami egyre színesebb és vonzóbb lesz ahogy ketyeg az életkorod számértéke. Ha úgy érzed, épp a hétköznapi élet az, amire vágysz hát 90% hogy meg is kapod, és 5 év múlva eszedbe sem jut nagyobb problémákra felfigyelni, mint hogy mikor kell majd kivinni a szemetet.
Én pedig felteszem a kérdést: Mi lett volna a ha Arisztotelész is így gondolta volna annak idején? (és a név helyére sok nagy ember neve behelyettesítendő, csak ez ugrott be elsőre...)
Szerintem attól öregebb korában lehet még boldog családapa valaki, hogy még mindig "agyal" pár dolgon szabadidejében, mikor a gyerek iskolában van, ül a melóhelyén, ahol épp akad pár perce, vagy pihizik. Sőt, ha tudja mi van mögötte, nagyobb lesz a kontrasztja, mikor átéli a hétköznapok örömeit, de könnyebben túlteszi magát a problémákon.
Bár tényleg nem ismerek ilyen idős embereket. Korombelieket (20-25 közt) 1-2-t igen, köztük van aki épp alkoholmámorban próbálgatja magát hagyományos társaságban füröszteni, hogy hétköznapira szocializálódjon, mert megunta ezt. Na én tőle eszerint elvetemültebb vagyok, még ma is tartom maga, és nemhogy piával butítok, de mióta megismertem más szereket, inkább ezeket is tágításra használom, nem szűkítésre (már akkor se piálok, mikor hetekig nincs soron szinti se). :D
A fraktál? Most hogy mondod hány éves vagy jobb is ha nem megyünk bele abba mi az a fraktálalgebra. :) De nem is lényeges, kb annyi hogy messziről látsz egy csillagot, közelebb érve látod hogy az egész apróbb csillagokból van összerakva, nagyító alatt láthatóan a kis csillagok is még apróbb csillagokból vannak és ezt addig játszhatod, míg a zoom-ot tekered a mikroszkópon. Namost ezt hallucinációknál tágabban kezelik (én legalább is igen, és ahogy látom sokan mások is).
Nehéz körbeírni, de én is lebontottam magam mindig egyre apróbb részekre. Először még testem volt, mikor ránéztem a kezemre, ekkor úgy éreztem ott tartózkodik az elmém fizikailag, majd csak az újamban, végül már csak az újam hegyén létezett az elmém, mígnem az egész egy végtelen körforgássá vált, ami már a teljes látómezőt betöltő (sőt túlszárnyaló) hallucináció keretében zajlott egyre mélyebben (ahogy tolnád a zoomot egy kamerán csak ez már túlmutatott az anyagi léten is, nemhogy atom, meg szuperhúr, attól is kisebb, nagyon látványos volt...). Ahogy egyre mélyebbre mentem, egyre törékenyebbnek, és halandóbbnak éreztem magam (egyre appróbb lettem...). Mikor felsikoltottam a sokezredik appróbb közelítgetésből (valós időben ez lehetett 1 perc? és hangosan nem sikoltottam, nem volt nekem akkor torkom, úgy értem kijöttem a képből...), egy fodrozódó örvényt fedeztem fel a szobában, ami mintha ledarálná a húsomat is, sőt, elnyelné a szobát, csakhogy magába olvasszon. Ő egyre mélyebbre fonta be az örvényeit, egyre erőszakosabban akart engem megszerezni. Ki akart engem kaparni a saját valóságomból, és mondjuk úgy, a magáévá akart tenni (nem szexuálisan), éreztem is, ahogy már a csontom kaparja.
Aztán elmúlt a szer hatása, őt meg nem láttam többé, remélem van jobb dolga és nem áldoz rám több időt és energiát. :) De visszagondolva úgy is felfoghatnám, megtisztelő, hogy időt szánt rám, felkeresett és tudtomra adta, hogy értékes zsákmánynak tart. :D (akkor feltételeztem azért áldozná be a szoba széthasítását is, mert az imént olyat láttam, amit embernek nem szabadna.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a madártoll szerű valami ha fehér, akkor valószínűleg a növekedő micélium lesz, ami szerintem nem gond:) tényleg kicsit lassan nő, de ha már beindult én már nem bántanám a helyedben. szóval türelem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "You tried to access a document for which you don't have privileges." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | átlátszó spáros vödör, megfelelő hely, gyökereztető hormon és indulhat a nagy zsálya termesztés :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | senkinek nem javasolnam a kovetkezoket /foleg nem szivbetegeknek!/:
sisha szivas kozben a csovet lecsatlakoztatni; a pipa feloli vegebe jopar csepp rush; cso vissza es sziiiv. huhuhuuu :D
szeretnem levedetni a modszert
legyen mondjuk "tajlerslukk" :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fuuuh nagyon érdekes dolgokat irsz :) (próbálom értelmezni)
valahogy én is igy vagyok a dologgal. De nem szeretném azt hogy egy ojan ember legyek felnöttkoromban hogy talán majd jól keresek és nem is öltök egész nap agyalok. Nemtutom jo lenne-e elveszni a kérdések tengerében. Akár el is vesznék ha ki tudnék kecmeregni és többé nem agyalni ijen dolgokon. Jobb lenne talán ha inkább lekötnének majd a hétköznapi gondok.
Van egy ollyan tulajdonságom (hogyfogalmazzam meg?) hogy szeretem a "tömeget" az emberek közelségét de nem szeretema társaságot. Példa: soha nem tudok félni városban este se pedig kirabolhatnak stb öszeverhet valami kissebség , talán az a hit nyugtat hogy nem érhet halálos veszedelem? (am megint ott lyukadok ki h nem attol félek amitöl kéne) Horror hát nemtudom próbálom bemagyarázni hogy akárhogy is nézzük még 16 se vagyok tehát GYEREK szal még félhetek :).
Amugy talán jobban örülnék ha Isten (bizony) inkább valami északisarki bálnavadász vadparasznak teremtett volna... (semmi agyalás "uncsi" élet de ök mégis boldogok (kepes andrás világfalu tök jó lehet az ember boldog pl.: egy ausztrál öslakoskén).
Elmagyaráznád mi az a fraktálgondolkodás vagy mi a fene! Fraktálszörny? :D Na pl attol nem tudnék parázni valamiért (hacsak nem ugy nézett ki mint egy undorito oriáspók)
Rájöttem talán attol félek hogy megijedek , bevillanások elsurrano alak, elöugrik valaki valahonnan. És arra is rájöttem hogy elpusztitható vagyok, és lehet van olyan ember aki meg akar ölni , nem akarom hogy elvegyék az életem... nemakarok eröszakos halált halni... és rájöttem az ember nemfeltétlenül egy békés lény.. különben azok az igazán rémisztö filmek ahol nem is látod mi pusztitja el (csak egy elsuhanó alak egy árnyék) a föhöst csak annyit tudsz szörnyü kinok közt hal. ennyi
(nemtom mért pörgök megint a filmeken tiszta gáz vagyok máá már engem zavar de nem tudom rábirni az agyam hogy elfogadja: A FILM NEM VALÓSÁG! ott az az Isten hova teremtett rész kicsit zagyva de nemrég ébredtem föl alig látok csak látom irtál ide gondoltam válaszolok :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na utazott velem másfél órát kefírbe fojtva, nem is olyan rossz az íze így, bár megpróbálom nem számbatartani. véletlenül megettem útközbe egy lángost is, remélem nem fognak összeveszni, már nagyon éhes voltam. este beszélgetés lesz haverokkal, valszeg kis cigi is. remélem jólesz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, és szerek hasznossága: ahogy öregszel kezdesz majd kicsit belefáradni az agyalásba, csillapodik az elméd (belefáradsz, hogy minden zsákutsza és soha nem lelsz se békére, nemhogy megváltásra -> mert beláttad már hogy az nem is létezik), de ezek segítenek újra gondolkodni. Sőt, akár rámutatni, hogy a már igazolt alapfeltevéseid sem feltétlen hibátlanok. Néha mikor mondják nekem akikkel anyagozunk, hogy "rengeteg mindenen agyalok" én csak azt érzem, hogy épp olyan ez, mint mikor fiatalon próbáltam valamit felfogni, amibe sok "gyerek" bele se mer gondolni, nemhogy napokat szánna rá. (pl. Mi is a halál? Mármint igazából milyen, mi a szerepe, hogyan állj hozzá a halandó létedhez? Mire jó az életed, ha nyomtalanul semmivé foszlik? Ha lenne folytatás, mire kéne ez a nevetségesen korlátolt lét, mert az, ha van tovább... És igen, ezek után már semmik a hétköznapi gondok, akkor azok mire jók? A múlándóság is nagyon jól leredukál mindent. Pedig az oldja fel az ellentmondást, hogy a sok értelmetlennek titulált dolog mégis ott van, tehát akkor a halál modellezése a hibás. De ki merné így indirekten igazolni, hogy akkor halhatatlan a tudata? stb...) Ilyenkor ki merem jelenteni, mert ebben a helyzetben nem veszik ezt nagyképűségnek. Emellett egy bélyeg pl. tágabb teret ad ehhez, mint amit józanon elérhetsz, jobban elmélyülhetsz, és mindezt úgy hogy nem kell napokra magadba zárkózni a gondolataiddal, plusz még jóval intenzívebb is a dolog. Időt és energiát takarítasz meg, ami fontos a halandó léleknek, és még újszerű élményekre is szert teszel, szórakoztat, ami valódi jutalom (nem mint pl egy hamis boldogság érzése). Szerintem pozitívan állj ehhez hozzá, jobb ha elveszettnek érzed magad a kérdések erdejében, lehetsz még profi erdész is, jobb mintha eszedbe sem jutna ilyesféle csacskaság, hogy valahol létezik ilyen erdő, és boldogan élnél egy sötét lyukban, és áldanád a teremtőt, amiért legalább egy meleg lukat teremtett ide neked a semmi közepén a sötétbe. Amúgy szerintem vállalj be egy egészet is, csak persze mindent megfelelően időben és térben (ne túl gyakran, olyankor, és ott ahol megfelelő...) Én nem is nézek horrort, mert úgysem rémiszt meg semmi, amit ott előadnak, az se tenne be ha élőben beleznének előttem (már ha nem lennék én soron, hanem biztos lenne a közeli jövőm), viszont én is találkoztam már félelmetes lénnyel, pl. salvia halu alatt, amikor úgy éreztem itt a létem vége, ha ez a fraktál-lény magába darál. Ez többször előjött még, ha máskor éreztem azt, hogy a környezetembe olvadok, mert mi van, ha megint ő akar asszimilálni. Idővel fejeltődnek ezek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már régen felvetődött bennem a kérdés, de mindig elfelejtettem megkérdezni:
Az miért van, hogy mikor félálomban vagyok és megjelennek azok a hipnagóg képek néha egy-egy lépcsőn való leesésnél, megbotlásnál, zuhanásnál, habár tudom, hogy az ágyban fekszem, és mindez nem történik meg, de mégis összerándulok, megijedek, próbálok úgy lépni, hogy egyensúlyban maradjak?
Ilyenkor egyből kizökkenek. Gondolom ismerős ez a dolog :)
Ez is az asztráltesttel van összefüggésben? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Arctic Hysteria - kortárs finn művészeti kiállítás, Művészetek Palotája.
Trippes, parás, metafizikás, stb installációk, rövidfilmek, képek - érdemes ellátogatni, a diákjegy csak 400 HUF. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az első és egyetlen igazi józan flashback-em nekem is egy egyetemi kistermes gyakorlaton volt. Álmos voltam, bambultam a differenciálegyenletekkel téli táblát, és egyszercsak egy ablak lett belőle, és arcokat láttam mögötte, majd az egész környezetem egy halu része lett, érzésre percekig benne voltam. Nem paráztam be, élveztem. Mikor vége lett elmeséltem a mellettem ülő vadidegennek, mi történt, csakhogy felébredjek. :D Amiket írsz szerintem 100%-ig rendben vannak! Én mindenfelé szerek ismerete nélkül estem át ilyenen ~14 évesen. Nálam az lett a vége, hogy 1 év alatt elhagytam mindenfelé ismeretségi köröm, 4-5 év depresszióba süllyedtem, amiből azóta se keveredtem ki teljesen, csak látszólag szocializálódtam valamit, mióta egyetemre járok, és nem kerülhetem el az emberekkel való együttelést. Mivel a hosszú világtól való elvonulás sok káros mellékhatást hozott a személyiségembe, de nem segített közelebb kerülni a válaszokhoz, most szép lassan próbálok újra emberré válni, és szerek segítségével próbálom tovább finomítani a saját filozófiai modellemet, valamint megkönnyíteni ezt az átmenetet. Orvoshoz sosem jutott eszembe fordulni, beszélgetni biztos nem olyan személlyel akarok, akinek fizetek érte, gyógyszert meg ne adjon, régen direkt akartam ilyen lenni, most meg jó nekem az amphetamin alkalmankénti anti-depresszánsnak, legalább társaságot kell keresni, ahol beszerzem, és fogyasztom. Kívülrő talán kevesebbnek látnak a droidok, de én logikusan is levezetem, és érzem is, hogy több vagyok legtöbbjüktől ("a külcsíny veszett, a belső nemesedett" :D) Sőt, nem érzem magam betegnek, mindig direkt voltam olyan amilyen, az átmeneti korszakok pedig nehezek, de akkor lesznek sikeresek ha a magad erejéből viszed őket végig. Valamint mindezek ellenére azt mondom, én teljes mértékben elégedett vagyok magammal most is, és a múltam minden apró elemével is, mert az tett azzá, aki vagyok, márpedig ez most nem egy gép, aki a társadalom igényeire lett programozva, akkor sem ha az érzelmeket mondhatni sikerrel irtottam ki magamból. Boldog? Na az viszont sosem voltam az utóbbi 8 évben, se fizetett dugástól, se attól az egy vaskos csík kólától amit egyszer megkóstoltam, (erre az érzésre talán örökké képtelen leszek, csak átverés a dopamin-falat amit jutalomként kap az agy, a kóla-teszt bizonyítja, hogy arra már immunis vagyok), csak elégedett... \\töredelésért bocs, telóról írók buszon, :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, hogy téged nem érdekel.. :/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: -nincs szín-
Logó: -nincs logó-
Forma: -nincs forma-
Azért nem kell feltétlenül lecsirázni az ide irogatókat, csak ki kell szürni közülük azt amiröl nyilvánvaló, hogy azt sem tudja mit kellene érezni... Jol irja itt egy elöttem iró, régebben is voltak nem mdma lasztik, csak akkor erröl fogalma sem volt senkinek, ha pl emlékeztek a 2004es 8ésfélre ami egy nagyon erös met golyo volt (vagy 3 évvel késöbbolvastam neten), csak éppen akkor azt nem értettem miért táncolok reggelig miközben sosem szoktam, de miért flesselek mégis folyamatosan. vagy egy fehér R amiröl máig nem tudom mi lehetett... és manapság is meg lehet találni a jót a sok szar között, láttam én itthon fehér vaskeresztet, háromszög alaku micut az elmult fél évben... ezeket nem merném szarnak nevezni. ha meg találsz jót akkor gondolni kell a jövöre mindig :D |
| | | | |
|
