| | Úgy gondolom, hogy már többször is sikerült valamilyen szinten elhagynom a testem. Nekem általában reggel szokott menni, mert frissebb az elmém olyankor :). Viszont kezdek teljesen összezavarodni. Én úgy szoktam kilépni, hogy amikor reggel ebben a mély állapotban vagyok, megpróbálom megmozdítani a kezemet, a lábamat, de a fizikai testemet próbálom az ágyon tartani, mintha le lenne bilincselve, és olyankor úgy érzem, mintha egy másik én kezdene el feltápászkodni, ami nagyon könnyű, de eleinte, amíg teljesen el nem válik a testemtől addig olyan, mintha két helyen lennék egyszerre. (Ez lenne az asztráltestem? Csakmert én máshogy képzeltem el mindezt.) Aztán már teljesen eltűnik a fizikai világ és egy másikba kerülök, amit nagyon stabilnak érzek. Egy ideig. Minden olyan mint a valóságban. Aztán egy idő múlva kezd egy másik valóságba átcsapni az egész. Megváltozik a napszak, az évszak, eltűnik a hó az utcákról, és értelmetlen dolgok kezdenek felbukkanni. Egyre gyengébbek a fények, majd végül vagy felébredek a fizikai testemben, vagy elalszom.
Nem tudom hogy miért van ez így, egy ismerősöm azt mondta, hogy talán azért van mert elfogy az energiám. Jó lenne azért hosszabb ideig fenntartani ezt az állapotot, mert sok dolog van amit csinálnék. Ez a gömblátás például őrülten zavaró tud lenni, de az élmények amiket átéltem már kárpótoltak érte. Írjatok légyszi, mert érdekelne, hogy volt-e már valakinek hasonló tapasztalata. |
| |
