 |
Legfrissebb hozzászólások (48666 - 48675)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nem tudom, nekem még nem volt halálközeli élményem és így nem is tudom, hogy ez milyen lenne. A salviázás közben az üresség engem is megérintett, meg a feloldódás, de én ezt ennyiben hagyom és nem hasonlítom olyanhoz, amit még nem éltem meg. Persze lehet találgatni, hogy a halál is ilyen, de aztán lehet hogy tökre nem ilyen és nagyon más helyre visz, mint a salvia.
Amúgy, ha valakit érdekel, az amcsi indiánok a DOHÁNYT használták a halálra való felkészülésre. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Jó jó, de miért egyes szám második személyben, egyes szám harmadik személyben, többes szám elsö személyben és többes szám harmadik személyben írsz? Mert ha nem a saját konkrét élményeidröl beszélsz, akkor az hiteltelenné teszi az állításaidat. Pláne ha megpróbálod mások eltérö élményeivel összemosni a sajátjaidat, tömegekre utalni, általánosításokat tenni, illetve a saját elgondolásaidat bizonygatni.
Itt van a lap tetején 3 link összesen 51 szalvia-élményleírás rövid kivonatával, a lap alján pedig további 16 élménybeszámoló linkje szerepel. Ezeken kívül a szalvia-felmérést eddig 42-en töltötték ki. A szalviára a furcsasága a legjellemzöbb, de ez nagy általánosságban nem szokott negatívan lejönni. Szerintem nagy lebutítás a kiüresedést, téreltünést, testenkívüliséget stb. észlelési dimenzióváltozást _mások_által_megélt_ halálélményként beállítani. Ha NEKED ilyen jellegü élményed volt, akkor arról írj. De nincs jogosultságod "mások" hasonló élményeire utalni, vagy általánosítani meglévö eltérö adatok ellenében. Ez pont annak a tudományos kutatásnak az alapvetö elveit sérti, amit egy korábbi hozzászólásodban hiányoltál a szalviával kapcsolatban. Egy élménybeszámoló akkor hasznosítható, ha elsö kézböl származó leírás. Az általánosító (metafizikai) jelenségmagyarázatok e szempontból értéktelenek.
goloka:
"[...] abszolút tisztán kijelenthető [...]"
Dettó; lásd fentebb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | demon, szerintem a leonotis leonorus (wild dagga) nevű növény csodálatosan passzol hozzá. Én csak így szoktam, mert a dohány számomra összeegyeztethetetlen a z-vel. Nagyon illik hozzá, mind hatásában, mind ízében. Esetenként egy kis vaníliával is meg lehet bolondítani, bár nincs rossz íze. Ja, és fontos, ha így szívod, akkor csak és kizárólag bongból toljad, mert a daggát rengeteg apró kis csillós szőröcske borítja, amik elképesztően intenzíven tudnak irritálni, ha dzsojából tolod.
A damiana (Turnera diffusa) szintén illik hozzá, ennek a daggával ellentétben inkább lassító hatása van (előbbi élénkít), és kicsit mentolra emlékeztető, különleges aromája van. Mindkettő beszerezhető headshopokban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2860 igazából neutroncsillagnak irányult, bocs:)
Ez a csónakos hasonlat is nagyon tetszett. Én például mindig arra gondolok ilyenkor, hogy mi az, amitől igazán magamnak érzem magam. És ezek a legmélyebben kódolt dolgok az emberben, először is a szeretet az ilyen. Ha alázatos, akár önfeláldozó szellemben tudod elhagyni magad, akkor csodálatos salvia-élmények következnek be. Megtanít minket arra, hogy igenis szükség van a fizikai létsíkon is az alázatos, önfeláldozó magatartásra. Ez nagyon fontos... Az élményeknek ez az egyetlen kapuja, legalábbis nálam így volt mindig is. Ellenkezni sohasem próbáltam, mert tudtam, hogy annak rossz vége lenne. Így viszont soha nem volt "rossz vége", egyszer sem.
Egyértelműen van egy nagyon szilárd, megingathatatlanül örök és egzakt belső középpontunk, nevezhetjük belső énnek, istennek, fénynek, vagy teljesen mindegy . A salvia-tripek csak ezzel azonosulva élhetők át teljes egészében, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem például az első nappali, nyitott szemes salvia-élményemben mutatkozott meg az a fajta nagyon erős elszakadás-érzés az ideiglenes énemtől (=ego), ami félelmet tudott kiváltani belőlem. Néztem a szőnyeg mintáira vetülő fénynyalábokat, ahogy az ablakból bevetültek, és egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy valami nagyon más. Fogalmam nem volt arról, hogy salviáztam, vagy hogy ki vagyok, arról meg végképp nem, hogy egy szobában ülök. A fény és a minták a szívverésem ritmusára fraktálszerűen felcsavarodtak, és a fraktálok szélére belenagyítva mintha egy helikopterről lejjebb ereszkedve láttam volna meg azt a nagyon ősi rituálét, ahol az esőerdő szélén a benszülöttek egy hatalmas tűz körül táncolnak, fantasztikusan ősi, mélyen ható ritmusra, és én is köztük vagyok, a körben, és a tűz érdekes kontrasztokat vetít ki az előttem lévő maszkjára. Ez az élmény számomra egyértelműen az egyik legrégebbi, azaz sokkal korábbi előző életem foszlánya lehetett. Nagyon elgondolkodtató része volt a zene, amit közben hallottam, hiszem rendkívül mélyen van belénk kódolva. Annyira ősi az egész.
És ennek az élménynek az elején volt egy ilyen "-zutty, valahova nagyon máshova kerültem"-feelingje. És szerintem ez mindenképp félelmetes, nekem is az, pedig tudtam, hogy ez lesz. De a salvia pont ezt feszegeti, erre való. Felkészít a halálra. Amikor a testi érzékelés is végleg elhatárolódik az ember által érzékelhető valóság-szeletekből, akkor van igazán mély élmény. Amikor nem is tudhatod, hogy tudsz akarni olyat, hogy megmozdítsd a kezed, például. Az egész olyan, mint egy nagyon távoli asztrálutazás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeptrip, elképesztően jól szavakba öntötted azt, amit én is feszegettem. Ugyanígy gondolom. A salvia egyszerűen erre való. Nagyon súlyos, mindenen túlmutató mondanivalója van, hiszen pont arra irányul, hogy igenis van valami a halál után is, de abszolút megélhetetlen nemlét számunkra nem létezik. Mindig "vagyunk". Akkor is, és előtte is.
Nekem az összes élmény valamilyen formában az örök üresség megmutatása felé halad, és ebben teljesedik ki a csúcspontja. Tulajdonképpen egy olyan állapotban, amikor már arra sem vagyok képes, hogy megmondjam, egyáltalán én gondolom-e ezeket a dolgokat. A dolgok gondolva vannak. De hogy általam-e az jó kérdés, mivel nem érzem, hogy az ego jelen lenne, legalábbis mindenképp fel van darabolódva. Ez pedig IGEN, félelmetes élmény, főleg ha egyik pillanatról a másikra következik be, mert az egód számára ugyanaz, mintha hirtelen meghaltál volna. Ő valóban meghal, de a belső középpontod, ami igazán vagy, az soha. És ez gyönyörű. Örökké így van. Az élmények erre is rámutatnak.
Szerintem abszolút tisztán kijelenthető, hogy a salvia-élmények tényleg nagyon hasonlítanak a halálra. A dmt-t még nem próbáltam, de egy nagyon intenzív salvia-tripet intenzitásában bőven egy asztalon lehet vele említeni, szerintem. A nyugati embereknek pedig pont ezért nem való. Valójában nagyon mélyen félünk az egohaláltól, mert kulturálisan nem olyan közegben élünk, ahol kicsit is foglalkoznunk kéne ezzel a kérdéssel. Pedig nagyon fontos, hogy foglalkozzunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy nagyon kedves ismerősömmel komolyan azon agyalunk, hogy a korábban említett májusi amsterdami ayahuascás szeánszon idén mi is résztvennénk. Ha tudd valaki segítséget, elérhetőséget az itt megtalálható e-mail címemre írjon legyen szíves. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Szerintem egy kicsit erős kijelentő módban leírni, hogy a halálra hasonlít a salvia élmény. Biztos vannak emberek, akiknél elő tud hozni ilyen érzéseket, de nálam ez egyáltalán nem jelentkezett. Párszor már trippeltem salviával, és ezek közül egy volt, ami alatt lejátszódott egy jelenet, aminek a végén normális esetben (de tripp közben ez nem biztos) az ember meghal. (Itt azonban a tripp kraftja előbb elfogyott, minthogy a jelenet végére érhetem volna) Halál közeli dolgokkal azt hiszem inkább a DMT-t hozzák összefüggésbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hmm...most olvastam a gazlapon hogy a legjobb növénytermesztésre a led... most ez a mi növényünkre is igaz? :) mondjuk elég drágák, de hosszú távon visszahozzák az árukat és nem is kell szerencsétlenkedni a bekötéssel. |
| | | | |
|
