 |
Legfrissebb hozzászólások (48666 - 48675)
 | |  | | | | |  | |  | | | | "Hiszen mindenki csak azt hallja meg, amit megért." - Goethe |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | sziasztok,
goloka, neutroncsillag, nekem is meghalasnak jott le a salviatrip, kb. az 5. vagy 6. tripre, addig pedig elkepedve nevettem. jo volt olvasni a hasonlo elmenyeteket, az en tripleirasom a 2077es hozzaszolasban |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén
Nagyon szépen leírtad a helyzetet. Megdönthetetlen hipotézist valóban nem lehet alkotni, ez már a belső érzékelés birodalma. Hogyan bizonyíthatna akárki is bármit abból, ami belül lezajlik. Megpróbáljuk elmondani azt, amit szavakkal nem lehet, mert el kell mondanunk. Még a naplementét, a patakcsobogást, a falevelek susogását sem tudom elmesélni senkinek, úgy hogy valóban érezze azt, amit én akkor érzek. Pedig ezek mindennapos dolgok. És akkor jön egy ilyen dolog, mint a salvia, aminek kifejezésére aztán már tényleg képtelen a fogalmi rendszerünk. Így minden mély, belső tapasztalás kicsit bugyutaságnak hangzik, vagy átcsap a másik végletbe és vallásos élmény lesz belőle. Úgy tűnik, marad minden a misztika ködében.
Viszont én nem nevezném azt testileg semlegesnek, ha eltűnik a testem (még ha csak saját magam számára is, de én realitásként éltem meg). És egy ismeretlen szerrel való találkozás, bármennyire is önkéntes, a salvia esetében felér egy fejbekólintással, hiszen arra, amit kap, senki sincs felkészülve, még csak elképzelései sem lehetnek. Akármilyen a set-setting.
Mind mások vagyunk, talán senki sem látja ugyanazt, de romantikus dolog elmerengeni azon, hogy ez a szer kaput nyit nekünk egy mélyebb valóságba, ahol betekinthetünk a korlátok nélküli létezés végtelenségébe, és azt hinni, hogy az, amit átélünk, mások számára is ismerős, és nem vagyunk egyedül.
Az, hogy ezekből a beszámolókból mi jön vissza, már más dolog. Szerintem már az is hatalmas dolog, hogy erről egyáltalán beszélhetünk, és van kivel beszélni róla.
Tényleg, nincs itt valaki aki volt már a klinikai halál állapotában, visszatért és aztán salviázott egyet, ő biztosan többet tudna mondani :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halálélményhez: Hát én magamat beleértve 3 emberről tudok első salviaélményt körülírni.
Én személy szerint először röhögőgörcsöt kaptam, aztán mire lecsengett a nevetés, akkor volt még egy nagyon intenzív látomásom (a múltban jártam, rövid volt, de nagyon részletgazdag és emlékezetes élményt nyújtott a vízió).
A haverom, aki rögtön utánam szívott, az is nevetgélt egy kicsit, majd elcsöndesedett, és kívülről annyit láttam, hogy erősen mereng valamin. Mikor lejött róla, ő is távoli helyeken tett látogatásokról és idegen lényekkel való találkozásokról számolt be.
Ez békés, nyugodt körülmények közt volt, kora éjjel.
Egy 2. ismerősöm, akit megkínáltam vele egyszer (ő épp egy átanyagozott bulizós este utáni másnapon, délután kapta, úgy hogy előtte 5 perccel nyaltunk papírt, szóval tök más volt a környezet és az előélete...) már más volt. Ő beszívta, utána nézelődött jobbra, balra, hol enyhén rémült, hol zavarodott volt a tekintete (mint egy fogyatékos kisgyerek vagy egy hullarészeg fasz...). A mimikájáról nagyon látszott, hogy nincs képben, és nem úgy tűnt, mint aki élvezi, amit átél. Mire kiment belőle, ő semmi konkrétat nem tudott mondani, mi történt, csak azt, hogy nem kér belőle többet. (de végül is szívtunk még úgy 6-7 órával később, és akkor már neki is tetszett)
Erről a második esetről el tudnám hinni, hogy hasonlíthatott neki a halálközeli élményre. De mivel nem tudott mesélni róla, így bármi lehetett... De a magam részéről nem sok jobb halál előtti élményt kívánhatnék magamnak, mint az első salvia. Nevetgélnék, míg leáll a szívem, utána lenne egy tartalmas látomásom, míg le nem áll az agyam is, hmmm... (pedig rettegek a halál gondolatától) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Aki tudományosan vagy művészileg képzett, annak nincs szüksége vallásra." Goethe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát...akkor maradnak a fénycsövek...de abból meg sok kell.
lehet csak anyák lesznek ezekből, túl bonyolult nekem ez az indoor, meg drága is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sajnos a ledgrowolás fos...itt a TESzTEK és EREDMÉNYEK: http://www.ledgrow.eu
(asszem a yo led drága is....asszem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A dohányhelyettesítés téma engem is érdekel. Főleg a kék lótuszos megoldás. Ha valakinek van evvel bárminemű tapasztalata szívesen fogadom. De ha mást ajánl(ilyen boltba vehető cuccot: üröm, aztecan trance mix,stb) azt is szivesen veszem!
Köszipuszi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Igen, eltöprengeni azt lehet, söt érdemes is! :) Csak észben kell tartani, hogy a saját eset mindig egyedi, az ismerösi kör pedig nem nagyszámú, nem független és nem reprezentatív. Hiába van egy szekérnyi eset, ha mellette ott van száz szekérnyi másik eset ahol nem tapasztalható ugyanaz. Akkor maximum azon érdemes töprengeni, hogy van-e általánosítható összefüggés a te szekered esetei között? Mint minden drogfogyasztásnál, itt is kihat a szet-szetting. Lehet, hogy a te környezetedben és ismeröseidnél egy olyan kultúraszelet van, ami ezt a halálközeli élmény -mémet passzolgatja egymásnak és erre kattan rá. Mint ahogy a szalvia=tanító dolog is mém, a szalvia=szétröhögés is mém (lásd a youtube-os sokszáz videót), de ha valaki erotikus füstölöként vásárolta a szalviát, akkor annál meg az a mém és valószínübben olyan hatásai lesznek, mint amilyenekre felkészült/elvár/foglalkoztatja.
Hipotézist viszont nem lehet alkotni, mivel ahhoz minimum egy igazolható/cáfolható állítás kellene. Az adatgyüjtésed pedig szubjektív; gyakorlatilag a saját környezetedben történik, te magad szüröd meg az adatokat, és ráadásul elöre kihangsúlyozod a saját véleményedet. Ezek pedig azonnal aláássák bármilyen kutatás metodológiáját.
A töprengésed viszont gyakorlatilag leredukálódik arra a triviális állításra, hogy az emberek egyedi, személyiségfüggö reakciókat adnak a korábban nem tapasztalt helyzetekre. Van, aki megijed; van, aki röhög; van, aki érdeklödve elmélyül benne; van, aki kapálózva-erölködve ki akar jutni. Ezek viszont szintén a szet-szetting függvényei is, amik a halálnál aligha ugyanazok, mint egy önkéntes/rekreációs droghasználat esetében. Akkor már inkább a komolyan veszélyes mérgezések és súlyos betegségek vannak közelebb a halálközeli élményhez, mint a testileg gyk. semleges szalviázás.
Lehet, hogy nem kellene összekeverni a (pszichospirituális szintü) egóvesztést a (biofiziológiai szintü) halálközeli élményekkel? Lehet, hogy csak a nagy egójú embereknek vannak "halálközeli élményeik", mert nem tudják adaptívan befogadni a környezö világ hirtelen változásait? Szerintem ilyen személyiségalkatra utalhat pld. az is, ha valaki a vele történt élményeket abszolút/univerzális jelenségekként akarja feltüntetni. Tehát ha nem úgy értelmezi, hogy ö maga is a világ része, hanem úgy, hogy a világ az ö kiterjedése. Ilyenkor naná bezavarhat a szalvia-élmény az újdonságok erejével és az autonómként megélt entitásaival... |
| | | | |
|
