 |
Legfrissebb hozzászólások (50446 - 50465)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nekem is volt ilyen. Van jó módszer, ami ilyenkor eltereli a figyelmet? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | és miközben várod a csodát, azon kapod magad hogy egy harminc centis kígyót tartasz a kezedben.. (bocs :p amúgy megtörtént eseten alapul) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. :-) Legyen inkább csak illuzió. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt nem hívom szeretetnek :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az aki vár valamit attól, akinek szeretetet ad. Vagy pl. addig nem vesz semmibe, amíg meg nem tudja, hogy gazdag vagy, "nagy" barátaid vannak stb...álszent emberek? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszerűen csak ráparáztál a témára és azért fájt. Álltalában ha erősen koncentrálunk az egyik testrészünkre/szervünkre tripp alatt akkor elkezd fájni vagy zsibogni.
Az a "legmókásabb" amikor a húgyhólyagunkba haluzunk "feszítést" mert akkor legrosszabb esetben 8 órán át vizelési kényszerünk lesz :) Ha meg próbálunk könnyíteni akkor ott állunk negyed órát mert mintha már jönne, jönne, de még mindig semmi... Nem kívánom senkinek se :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zumzala: Csatlakozva Zsuzsk4-hoz:
"Álmodj te is valakit!"
Pl. Álmodd meg azt aki irányít, hogy befolyásold és így olyan leszel, amilyen szeretnél. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ....De van aki pénzért adja. :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "A szeretetben az a jó, hogy ingyen van" = )) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A hangulatok jólfejlett személyiségekké válnak, mint ahogyan az anyag konkretizálódik formává. Mi leszünk a saját gyermekeink, majd a saját emberiségünk, istenné válunk, majd jön a zubbony, és nem fogjuk érteni akkor sem, hogy hogyan kerültünk, és hová.
Minden csak osztódás, az egység pedig az átlátás képessége. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Felkeltem immáron végleg, de szinte még mindig félig kettéváltnak éreztem magam, még mindig bizseregtem mindenhol, mint aki egy kiadós masszázson esett át:) Már reflexből ránéztem a kezeimre, mert már magam sem voltam biztos, hogy most tényleg felébredtem e. De tényleg. Aztán rendes álomba merültem és jó sokáig boldogan aludtam és ennél is boldogabban keltem fel. Összesítve úgy érzem, hogy lehet, hogy a sok kávé segített abban, hogy ennyire meg tudtam magam tartani ilyen sokáig éberség és álom határán de biztosan a saját erőm és vágyam is benne volt. Összesítve azokat amik a leginkább segítettek ebben:
-a félálomban jelentkező energia megfogása és testben tartása, önmagam folyamatos visszahúzása félálomból újra ébrenlétbe
-a bizsergő, fülzúgós érzésre való koncentrálás
-az asztrális vállak ringatózásának érzete és összekötése a kötélmászás ritmikájával
-kellő csakra aktivitás és a tipikus testérzetek megjelenése után a nézőpont kihelyezése a szoba adott pontjára, bár ez magától is megtörténik.
-a teljes kettős tudat elérése.
Bízom benne, hogy tudtam pár segítő jellegű dolgot írni és kívánom, hogy minden ember élje át ezt az érzést...ez nekem kellemes újévi ajándék volt:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Teljes biztonságban éreztem magamat mellette, de nem láttam őt, csupán éreztem. Vigyázott rám. de mindeközben továbbra is láttam azt a képet is amit az ágban csukott szemmel fekvő énem lát. És bármikor tudtam váltani a két nézőpont között. Elkezdtem érezni ahogyan a köldököm tájékán valami zsibbadó érzés alakul ki és ez az egész élmény végéig jelen volt. Mint egy fényszál ami összekötötte a két testet egymással. Gyanítom, hogy ez volt az a bizonyos ezüst szál. Nem láttam, de éreztem. Soha ilyen biztonságban nem éreztem magam, ennyire sosem volt irányításom alatt az egész. Az eddig spontán kilépések kuszasága és irányíthatatlansága ehhez képes semmit nem volt. Éreztem, hogy nem tudok elszakadni a testemtől, teljes biztonságban vagyok. És érdekes, hogy ez a segítő mindig felhívta a figyelmemet, hogy ha akarok visszatérhetek a testembe és mindig megkérdezte tőlem, hogy akarok e továbbmenni vagy elég és inkább visszatérnék..ő lett volna a sokat említett "szellemi vezetőm"? Valami hihetetlen érzés volt. Kimentem a lakásból, le az utcára. Láttam az embereket de nem én képzelte oda őket. Teljesen 3 dimenziós volt a kép, összetéveszthetetlen a képzelődéssel. És megvolt a gömblátás is és hihetetlenül jól segített kezelni ez a bizonyos segítő. Mindig szólt, hogy vigyázz, mert ha most megfordulok és nemcsak a nézőpontomat helyezem át akkor egy iránnyal elcsúszhat minden. Mindig segített és végig ott volt mellettem. Majd láttam valami kapu szerűséget ami vibrált. És most kivételesen láttam más utazókat is akik nem voltak kivehető alakúak, inkább fénycsóva szerű entitások voltak. Egyik sem akart kommunikálni velem de éreztem mégis valami kollektív erőt velük. Aztán mászkáltam tovább. Beértem egy sötét utcába ahol a félelmem életre hívott különböző lényeket de nem láttam őket csak éreztem. De mégsem féltem, mert tudtam, hogy nincs mitől. Amikor egy ilyen "zsákutcába kerültem" ez a vezetőm megnyugtatott és szépen kivezetett onnan, hihetetlen higgadtsággal. "légy nyugodt, válts hátsó nézetbe, menj vissza, senki nem fog bántani, csak egyedül akar lenni. Semmi támadót nem éreztem dacára annak, hogy éreztem más entitásokat is magam körül. Ahol kicsit támadó érzést éreztem hihetetlen tudatossággal és nyugodtsággal egyszerűen visszafordultam. Kimondhatatlanul kontrollálható volt és ilyen biztonságban még a való életben sem éreztem magamat soha. Majd újra megjelent az a kapu szerűség ami vibrált és fehéres fényben úszott. Hihetetlen vágyat éreztem, hogy belépjek rajta. Megkérdeztem a vezetőmet, hogy ezt szabad e. Azt felelte, hogy ezt még igen. És bevezetett. Hirtelen felhők közé kerültem és kezdett az utca távolodni mintha egy kulcslyukon keresztül látnám ami egyre kisebb. Majd végül teljes körülvett ez a fehérség és az addigi sík eltűnt. Repkedő, szellemszerű lényeket láttam és egy olyan megfoghatatlan gyönyört éreztem mint még soha. És minden élő mozgó dolog amiket láttam szintén ezt sugározta. Nem hallottam, de éreztem a sok nevetést, örömöt. felfeküdtem egy ilyen felhőszerű valamire, ringatóztam rajta és úgy éreztem ez maga a mennyország. Sírtam..komolyan sírtam..de örömömben..és azt a szeretetet ami ott körülvett, nem lehetett semmihez hasonlítani!! Maradni akartam...akár az idők végezetéig is. Mindeközben továbbra is tudatában voltam fizikai testemnek és ha azt akartam látni amit ő akkor azt láttam..tehát, hogy fekszem az ágyban és sötét van mert csukva a szemem. ez biztonságérzettel töltött el. Továbbra is maradni akartam, de ez a bizonyos vezető szólt, hogy ideje visszatérnem, elsőre legyen elég ennyi, ezt is nehezen fogom tudni feldolgozni. Persze én kérleltem mint egy gyerek a szüleit, hogy még hadd játsszon, de nem engedett tovább. Folyamatosan a fizikai testemre hívta fel a figyelmet és ezáltal a tudatomat oda vezette...vagyis vissza a testembe...szép lassan kezdett halványodni ez a világ és éreztem ahogy ezen a bizonyos ezüst szálon közeledek fekvő testemhez, majd már csak fekvő testem nézőpontját láttam. Természetesen elkapott a vágy, hogy megismételjem, de nem ment. De talán ennyi elég is volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És most nem kellett a fizikai testemmel követnem a mozgást..egyszerre voltam tudatában mindkét testemnek ami hihetetlen és feldolgozhatatlan érzés volt. Elkezdtem szépen lassan elképzelni egy adott szegletét a szobámnak, és ott tartani a "kint levő" tudatomat. És hirtelen mit veszek észre?? Nem az elképzelt kép jelenik meg a szemhéjam alatt mint amikor elképzelünk egy helyet, hanem ÉN jelentem meg a szoba adott részén és a kép teljesen 3 dimenziós volt!! És nemcsak elképzeltem a szoba képét, hanem tényleg ott voltam. Egész más egy ilyen kép mint egy elképzelt kép. Ott álltam a szoba adott pontján de közben a fekvő énem is látta saját csukott szemhéját. Azt gondoltam innentől azt kell csinálnom mint az eddig spontán kilépéseknél és, hogy már otthonos vagyok ebben. Hát mekkorát tévedtem!! ez egész más érzés volt. Itt döbbentem rá utólag, hogy amit eddig spontán kilépésnek hívtam, az valójában a "tiszta álom" volt és NEM AP!! Azért hatott kilépésnek, mert valóban meglazult az asztráltestem és tudatomra ébredtem és kezdődöt a kilépés, de energia híján átestem álomba, viszont az érzés, hogy elszakadtam magamtól megmaradt..a kezem pedig azért olvadt, mert álmodtam! És ezért nem láttam sosem a fizikai testemet és volt ennyire kettészakadt a tudatom, mert azt álmodtam, hogy felkeltem mivel a meglazult asztráltest és az elindult kilépés ezt vetítette tovább az álombeli érzésre. Ezért volt olyan furcsa elfolyó minden, mert nem volt rendes álom, de rendes AP sem! Csak annak egy tiszta és tudatos álomban megjelenő ÉRZETE..ezért voltak benne Ap-s elemek viszont ezért nem láttam sosem a fizkai testemet feküdni, de éreztem mégis azt, hogy kiléptem. De ez most egész más volt...sokkal tudatosabb és sokkal irányíthatóbb. És ekkor elkezdtem valami furcsát észlelni. Éreztem egy jelenlétet aki gondolatokkal beszélt hozzám és folyamatosan segített engem, mondta mit kell tennem és nyugtatott, vezetett engem..mondta hogy most lazábban, most erre figyelj, most arra koncentrálj, ha kezdtem elkalandozni segített visszatérni. Elindultam kifele a szobából. Végig éreztem az ő jelenlétét és hallottam a fejemben amit mond nekem. Nagyon segítő szándékú volt mint aki szeretné megmutatni nekem az utat vagy a magasabb síkokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mivel biztos akartam lenni abban, hogy nem csak vizualizálok kinéztem egy pontot csukott szemhéjon át, pl, hogy volt az ágy szélének a teteje és ott tartottam a tudatosságomat, majd kinyitottam a szemem. Pontosan ugyanott volt. Majd ezt eljátszottam bizonyos tárgyakkal is. tényleg azt láttam csukott szemmel amit nyitottal, miliméter pontosságra. Újra becsuktam hát a szememet és folytattam. Nem kellett hozzá energia meg erőfeszítés egyszerűen olyan könnyen meg tudtam magam tartani álom és ébrenlét határán, hogy magam is meglepődtem. A ringatozó vállaimból elképzeltem ahogyan kibújnak az asztrális kezeim és láttam őket!! Csukott szemhéjon át! Majd megpróbáltam a tudatosságkihelyezéssel. Megpróbáltam először kicsit egyik irányban majd a másikban arrébb érezni magam az ágyban. És akárhányszor ezt megtettem éreztem, hogy arra fele húz valami erő és arra fele szinte kiaszakadok magamból. Eszembe jutott a kötél technika ami eddig sosem volt sikeres de most......Elképzeltem a mászás érzését és ehhez segítségül hívtam vállaim ringatózásának ritmusát. Amikor kötélen mászunk akkor is egyik vállunk fel a másik le...Na ezt kellett elkapnom!!! Ezt a ritmikát és érzést!! ez volt a kulcs..Ugye meséltem, hogy sokszor ilyenkor a fizikai testem is felül az ágyban. Most ne...mitöbb azt éreztem, hogy egyre erősebben tapad bele az, mintha az ágy gravitációja 500 szorosára nőtt volna. A tudatom meg egyre emelkedett. Másztam hát tovább és elkezdtem érezni, hogy az egész fejem elkezd olyan erővel feszülni, hogy én akkor meg voltam győződve arról, hogy valami bajom lesz. de nem adtam fel, csináltam tovább.. Éreztem, ahogyan a fejemen hatalmas hőmérséklet vesztés indul meg, jéghideg hullám öntött el és a feszülő érzés a végletekig fokozódott. Az egész testem remegni kezdett és összerándult. Ilyen erőt soha nem éreztem. olyan zúgást hallottam, hogy azt hittem itt a vég..és ekkor azt vettem észre, hogy egyszerre érzem magam az ágyban feküdni viszont nem a csukott szemhéjamat látom hanem a szobát abból a nézőpontból ahol éppen mentálisan a kötélen tartottam. Egyszerre láttam mindekét "önmagamat"!! Próbáltam a tudatosságomat nem a kötélen lebegtetni hanem ülő egyenesebb helyzetbe hozni. Ekkor azt vettem észre, hogy egyszerre látom azt, hogy fekszem és csukva van a szemem és minden sötét, mint amikor elalszik az ember. De egyszerre láttam mindent a saját hasam tájékán levő nézőpopntból mintha kibújtam volna a saját hasamból. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Éreztem, hogy ez most sokkal intenzívebb mint eddig szokott lenni. Nagyon megfohatatlan az az érzés amit éreztem, mert fel voltam ébredve de mégsem.. Tehát annyira éber volt a tudatom, hogy amikor ezt az energiát megfogtam azzal gyakorlatilag mindig visszarántottam magam a elalvásból és alfában tartottam magam. Ez talán nappal nem is sikerülne, de akkor valahogy úgy ébredtem fel, hogy ez nem okozott gondot. Ezért feltételezem, hogy a sok kávénak köze van ehhez. Kezdtem tehát ezekkel az energiákkal játszani, a fülcsengésre koncentrálni és minden egyes újabb energia bent tartásakor annak erősödését érezni. Ilyenkor mindig belealszom a dologba, de most nem. Mindig vissza tudtam rántani magamat!
És itt jött az, amit még soha nem éreztem. Éreztem szabályosan ahogy kezdek ringatózni az ágyban. Mint amikor a vízen fekszel, az egyik vállad fel a másik vállad le. De tudtam, hogy ez nem a fizikai testem. sosem éreztem még ezt, hogy ennyire meglazult volna az asztrális testem. Éreztem, hogy ez nem a képzelet és nem elképzeltem azt amit érezni akarok, magától jött az érzés, hogy ringatózom nem én képzeltem el. De szinte éreztem asztrális vállaim felemelkedését és lesüllyedését és mivel csukva volt a szemem éreztem ahogyan a csukott szemmel látott sötétség "más" mint a szokásos sötétség. Színek, fények jelentek meg, hullámzó mozgásokat láttam és éreztem a pókháló szerű érzés az arcomon és elkezdtem mindenhol viszketni. tudtam, hogy ezt kell éreznem, de nagyon zavart. Valahogy más volt ez a csukott szem alatt látott kép mint rendesen. A vállaim továbbra is ringatóztak, eközben persze tovább gyűjtöttem minden félálomba zuhanáskor jelentkező energiát. Teljes mély, relaxált állapotba kerültem. Hallottam az utcáról a petárdák hangját de még csak össze sem rándultam tőle pedig ilyenkor a legkisebb hang is robajnak tűnhet. Semmi nem tudott volna kizökkenteni. Csak élveztem a ringatózást. Észrevettem, hogy kezdek látni csukott szemhéjon át. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tehát valóban félelmetes volt és ezért is ijednek meg annyira az emberek az első paralízistől. Még én is megijedtem, pedig tudtam mi történik velem, de a sok nem paralízises spontán kilépés úgy néz ki "elaltatott" és elhitette velem, hogy én már teljesen tudom kezelni a paralízist. Hát nem:)smile.gif A frász jött rám, de ennél erősebb volt a kilépés iránti vágyam. Először csak a tudatosságomat próbáltam kiléptetni de nálam valamiért ez eddig csak úgy sikerült, hogy ha a valódi fizikai testemet is nagy küzdelmek árán megmozdítottam és azzal mozdultam meg és ültem fel az ágyban. most is így tettem. Ez azért fura, mert a fekvő testemet nem láttam az ágyban, tehát elsőre úgy tűnt valóban felültem, de amint ránéztem a kezemre elkezdett olvadni. a spontán kilépéseknél is ez volt. Én sosem láttam magamat feküdni az ágyban. Megpróbáltam hát kivergődni az ágyból ami nem volt könnyű, mert rántott vissza a fizikai testem illetve az ágy. Aztán leestem a földre...ami szintén érdekes, mert éreztem fizikailag ahogy leesek. Felálltam és a szokásos homályos látvány fogadott, egy felborult világ. Talán hülyeségnek hangzik most ez, de ezt a kilépést elhülyéskedtem. Nekiálltam táncolgatni a szobában, nem tudom honnan jött ez:D. Szökelltem ide oda, élveztem az érzést. aztán komolyabbra vettem és kihasználva, hogy kint tudtam maradni, gondoltam megpróbálkozom a repüléssel és elindultam az ablak felé. Itt azért elgondolkodtam, hogy mi van ha tévedek?? Nem voltam biztos magamban, ezért újra a kezemre pillantottam ami ismét kezdett eltűnni. de ez még mindig nem volt elég meggyőző számomra így elhatároztam, hogy a csukott ablakon megyek ki és ha ez sikerül akkor már biztos, hogy nem vagyok ébren:) Ezt meg is tudtam tenni, de felemelkedés helyett zuhanni kezdtem és földet érés előtt felébredtem.
Csak feküdtem és relaxáltam. Itt léphet be a képbe a sok kávé. Ugyanis nem ébredtem fel teljesen de a tudatom olyan erősen éber volt mint még soha. Hajnali óra volt és ez kedvezőbb az APre és még erősen bennem voltak a kilépés érzései, jobban vissza tudtam hívni őket. Elkezdtem az alap és a szív csakrámat feltölteni és alkalmazni a félálomba zuhanáskor keletkező energia megfogását és testben tartását. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Most a csakrákkal nem foglalkoztam csak feküdtem és próbáltam teljesen kiüríteni a tudatomat. Aztán éreztem, hogy kezdek félálomba merülni. Ugye említettem azt a módszert, amit nemrég tapasztaltam ki, hogy elalváskor illetve a félálomba zuhanáskor érezhető zuhanó érzést és az ezzel párosuló érezhető energiát, amikor az átfut rajtam, megpróbálom "megfogni" és a testemben tartani egészen a következő ilyen hullám megérkezéséig, így az rárakódik az előző, már bent tartott energiára, hatványozza azt és egyre nagyobb bizsergést és csakra aktivitást eredményez. Nem hittem volna, hogy ez ilyen hatásos módszer lehet, de talán segített az, hogy a spontán kilépések által már tudtam, hogy mit kell éreznem. Ezek a következők: Egyre erősödő fülcsengés és egyre intenzívebb belső bizsergés már már mintha az egész testem viszketne belül. Valamint egy kellemesen bénult érzés az egész testben. Aztán valahogy mégis elaludtam ezen, de éreztem, hogy az egész testem nagyon aktív kezd lenni. Álmomból felébredve alvási paralízisben kötöttem ki. És itt jöttem rá, hogy amikor azt hittem a spontán kilépéseknél, hogy az mind alvási paralízis miatt van, tévedtem. Egész más a kettő érzés. A bénultság miatt hittem a spontán kilépésre eddig, hogy alvási paralízis, de gyakorlatilag nem az, csak az a kellemes, fülcsengős, félig bénult érzés. Bár volt alvási paralízisem sokszor, nagyon durván is, de utána a nem alvási paralízises viszont spontán AP-s élmények kicsit megtévesztettek, azt hittem az is paralízis, csak mivel már nem új és nem félek tőle, nem olyan kellemetlen...nagyot tévedtem. Mivel most igazi alvási paralízis volt, rájöttem, hogy ez nem az a kellemes bénultság. Sokkal ijesztőbb és kínzóbb érzés. A fülem elkezdett ki be dugulni de olyan erővel facsarta a dobhártyámat, hogy azt hittem, hogy egészségileg van baj velem. Közben hangi hallucinációk és TELJES (tehát nem kellemes) bénultság vett rajtam erőt. Szó nem volt bizsergésről. Egy félelmetes, ijesztő megnyomó érzés volt ami el akart nyelni és a legutolsó sejtemet is eltüntetni a földről. |
| | | | |
|
