| | Sziasztok! Legújabb salvia-élményem egy jellegzetes érzését próbálom meg elmesélni nektek. Kíváncsi vagyok, más átélt-e hasonlót. Szóval megint meditáció, zene + sima levél, bongból...
A térérzet szokás szerint megváltozott, testenkívüliség-érzés ugyanúgy megvolt, de most azt vettem észre, hogy paradox módon a tér végtelen sokáig nagyítva, azaz egyre kisebb részeket tekintve csak tágul. Ez így elég furán hangzik, de kb olyan, mintha a tőlem egy méterre lévő hangszóró valójában több ezer kilométer távolságban lenne, és elveszek az üres térben, mert szinte nincs benne semmi. Aztán a zene ritmusára egy örvényszerű alagút jelent meg köztem és a hangszóró között, amiben fraktálszerű minták rajzolódtak ki, és egyre közeledtem hozzájuk, mintha valami mikroszkópba néznék, csak nagyítottam, egyre inkább, és még részletesebb lett az egész. Nagyon durva. Mintha az egymásba ágyazódó valóságok kibontakozó sokasága tárult volna a szemem elé. Elképesztő volt. |
| |
