 |
Legfrissebb hozzászólások (56876 - 56895)
 | |  | | | | |  | |  | | | Én+te+ő=gén, ez már közelít egy istenérvhez...
Másrészt elgondolkodgattam azon, hogy ami unalmas az nem tökéletes. Ábrándozásaimban megjelentem görög istennőként, aki csendes bugyogó langyforrásban élvezi saját hatalmasságát, szerelme érintését, a többi istenkét az olympos kellemes tájain, miközben mézecskét és nedűt vesz magához. Néha távolodnak, közelednek az omnipotens viszonylatok, de a ha egyedül iszogatom a nedüt a csobogó forrásban az frusztráló.
Hosszas ábrándok után arra jutottam, hogy bizonyos típusú unalom a tökéletesség analógiája.
Olyan, mintha megszokod, hogy minden reggel belenézhetsz egy csodás szempárba, ami a tied, de mégsem. Megszokod, akár megunod, de mégis egyfajta vágytalan tökéleteségben létezel.
Nem tudom, hogy sikerült-e érthetően leírnom ezt a dolgot? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Na de _hogyan_ csinyájja_, kezicsókolom? Inhalálni kell vagy feldugni a seggébe? És milyen ütembe'? - Arról tessék valamit, az csak nem reklám - hadd okosodjon más is (én is). (Azt meg csekkoltam hogy nem drága :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Orion fasza kis beszámoló volt!
GDave nem értem ezt a 4 grammos dolgot. Miaz hogy 4gramm nem lök át, de 5 pl. már igen? Főleg úgy, hogy ezek a szerek mindenkire máshogy és más mértékben hatnak?
És amúgy is milyen az amikor átlök?
Mi változott az átlökés után, mi tárulkozott fel?
Ezekre nagyon kiváncsi lennék, mert én is tervezek egy trip-et 3 grammal, amit eddig 1x ettem és akkor ultra kész voltam, egy ideig mentőt akartam hívni, de végül megszűnt a szenvedés csak a légzés maradt, teljesen lehámozódtam és olyan boldog még sose voltam csak azért mert élek, mint akkor. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 17 leszek szeptemberben.2 éve olvaslak titeket,tehát még 14 éves voltam amikor rátaláltam erre az oldalra.Érdekeltek a drogok és meglepődéssel fogadtam ezt az enteogén szerhasználati kultúrát.14 évesen csak a kábító jelleg miatt érdeklődtem,olvastam drog témakörben,aztán rájöttem(a fórumnak köszönhetően) hogy van egy érdekesebb szerhasználat is a tudattágítás,aminél sokkal inkább lehetsz önmagad mint normális(?) tudatállapotban.A két év alatt sokat változott a személyiségem,de még a tudatállapotaim is.-Azt hozzáteszem hogy még semmilyen pszihedelikus szert nem használtam.-Tudatállapotváltozásaim élményeit főleg ien gondolatok követték : "csak létezem" ; "minden értem van" ; ki vagyok,hol vagyok ?(:D) stb.A nyáron megkeresett pénzemet nem (csak:D) discora és alkoholra költöttem,hanem témával kapcsolatos könyvek megrendelésére (Sámánhangok,huxley,feldmár,HST,Irwine Welsh,buddhizmusról szóló könyvek).Amit észrevettem még,hogy az alkoholfogyasztásnak is valahogy más lett az értelme (célja,hatása).
pl.Elkezdtem figyelni a "szerepjátékokat" körülöttem,kívülről megfigyeltem magam(?) stb.És természetesen ma már nem iszok olyan mennyiségben és olyan rendszereséggel mint előtte.Nagy hatással volt rám még a Pszichonauták c film.Kár hogy metán és génen kívül már nem igazán irkálnak a többiek. :( (mért?)
18 éves koromba akarok elösször trippelni gombával,illetve most nyáron talán megnézem a hajnalkát.
Talán 18 évesen sikerül mélyebben elveszítenem a JÓZAN ESZEMET és még nyitottabbá válni észlékelés,érzékelés terén (is). :D
"A józan ész azon előítéletek összessége, melyeket 18 éves korunkra szerzünk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jézusom, pontosan így gondolom én is.
4 g valahogy egy határterületig visz el, még pont az a mennyiség, amivel még kapcsod van az anyagi világgal, még pont nem "kötelező" elszakadni a valóságtól. 4 g-os tripnél valahogy ingadozik a trip a nagyon erős élmények és a kevésbő erősek között. Ez az a mennyiség ahol már szerintem elkerülhetetlen egy kis parás rész(meg persze főleg e fölött).
4 g és e fölötti mennyiséghez egyébként a fürdőkádat nagyon tudokm ajánlani, megnyugtató érzés, bár ha valaki elégedetleg a testével lehet, hogy kellemetlen lesz de nekem pl. nincs ilyen problémám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem tudok szakvéleményt mondani, de két hét alatt jelentéktelen veszteséget könyvelhetsz el az biztos.
tudod mit? írok egy kompetens embernek a fagyasztás kérdésében
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szép kis történet. a 4g fura mennyiség. elvisz a kapuig, de nem lök át rajta. az első ilyen jellegű kirándulásom nagyon hasonló volt. úgy jöttem vissza, hogy biztos voltam benne, hogy van tovább, csak nem mentem végig. persze menet közben poklok pokla. ez vagy te. nesze neked. kemény beavatás. nagyon szar volt. kellett utána kis idő, amíg feldolgoztam (meg még néhány nagyobb adagú kirándulás). de valóban volt egy olyan érzésem utána, hogy ez az út, csak kell még néhány ilyen/hasonló próbálkozás. így visszatekintve azt tudom mondani, hogy ezt jól éreztem...
4g-t azóta sem ettem. kevesebbet igen. többet is. nemtom, hogy egyáltalán számít-e. egyszer lehet, hogy még kipróbálom. :)
ami viszont tuti, hogy a gombának van egy nagyon markáns útja. beavat. tanít. kipurgál. lefejti rólad a sallangot és felszínre hozza a tiszta énedet. és még időt is bőven ad, hogy gondolkozz azon, ami történt veled (nyilván attól függ, milyen sűrűn tudsz beszerezni, de van egy sanda agynúm, hogy mindig pont jókor). persze menet közben nincs megállás. egyszer próbáltam kérni egy utazás alatt, hogy "ott volt egy mozzanat, amit nem értettem, és menjünk oda vissza". elég kemény elutasítást kaptam. nincs megállás. ha viszont túllendülsz azon a holt (halott) ponton, akkor megtörténik a megszületés vagy felébredés, vagy hívjuk akárminek. ehhez minden segítséget megkapsz tőle, csak élni kell vele és nem szabad neki ellenállni.
nehéz dolgok ezek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az illendőség kedvéért ide írok valamit, mert ma regisztráltam, hosszú olvasgatás után.
Magamról csak annyit, amennyi kiderül úgyis majd.
Vagyok és nem, de röviden:
Szeretem a dolce vitát - ha a vita élet akkor is, ha csak vita akkor is. Csak édes legyen.
Szép nyugodt napot mindenkinek, sok édes élménnyel! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok, bocs, hogy így újoncként beleszólok ebbe a társalgásba, de végigolvasva rájöttem, hogy vagy ti értitek rosszul a kérdést, vagy én nem értem egyáltalán sem. Ha abbólindulok ki, hogy Isten a részünk, akkor a pszichedélia - vagy ahogy egy barátomtól hallottam az enteogén szerhasználat - csak közelebb vihet Istenhez, hiszen mi magunk taasztaljuk meg ezt az isteni részt magunkban.
Az, hogy ennek a többi lény felé milyen kicsatolása van, vagy hogy hogyan őrli meg az agyunk ezt azészlelést és milyen tapasztalást pottyant - materialista felfedezések, fétisimádás, szeretetfüggőség, stb. - az lehet, hogy már csak utólagos következmény. Vagy nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tudod mi a fura, hogy mi haverral 2-en nyomjuk ezt, nála is vannak totál ugyanezekből a sütikből és amiket nem dunkolt be azokon neki nő frankón... bár ez a casinget nem kéne befolyásolja az nem volt dunkolva ugyebár... nem tudom mit kéne csinálni, meg kéne menteni őket de igy nem tudom a probléma okát...
a mici meg szálas volt, nem bolyhos, oltottunk akkor zabot is ugyanabból a spóra oldatból azt úgy kellet szétverni annyira összefogta, a poharakat is hamarabb benőtte mint azelött, minden jól indult, azt nesze neked benyaltuk |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Kb. ekkor ébredt fel a kísérőm, és kérdezte meg, hogy hogy vagyok, és hozzon e takarót. Annyit feleltem, hogy már jobban vagyok, és kértem takarót, ami mint egy anyaméh vett körbe. Elszenderedtem a kimerültségemben. Kiderült, hogy azért fent volt Ő, de mivel teljesen csöndben voltam, csak néha ásítoztam nem akart zavarni. Nagyon furcsálta, hogy ennyire magamban voltam, egy ideig még azt is hitte, hogy meghaltam. Addigra már felkelt a nap, és én bementem a szobába aludni. A délelőttöt végig pihentem, délután még úsztam és ettem egy nagyot a strandon, majd jöttem vissza Budapestre. A párom nagyon megijedt, úgy gondolta túl sok határt léptem át, én meg érdekes módon azt mondom, hogy ezt időnként meg kéne ismételni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Beszélgetni kezdtem a kísérőmmel, hogy miket láttok, és milyen a zene, amiről addigra teljesen megfeledkeztem. Csak pár szót váltottunk, mégis sikerült lekapcsolnom vele a lámpát, ami az utat mutatta a transzcendens világba. Egyszerűen elvesztettem a fonalat, amitől feszült lettem. Rágyújtottam az utolsó cigimre, mire fejembe ötlött a felismerés, hogy van nálam fű, és el kéne szívni! A kísérőm ennek sem örült túlságosan, de amikor látta, hogy nincs mit tenni, segített tartani az elemlámpát. Itt hozzá tenném, hogy bár a szellem világ eltűnt azért a gomba nagyon is vitt. Életemben nem csináltam ilyen nehezen cigit. Az összeset elakartam szívni, de kb. olyan 0,2 sikerült csak, a többit félvakon szórtam szét a cigi készítés közben. Miután elszívtam, újra indult minden, de valahogy annyira kívántam a cigit, hogy összesöpörtem a szétszórt részeket, és bementem valami szívóeszközért a házba, ami majd segít megoldani a problémámat. Közben Observert, és bombadiltomát is felhívtam, hátha tudnak tippeket adni ez ügyben.
Ahogy járkáltam a házban teljesen darabokra törtem, mint egy üveg darab. Hangosan kezdtek el beszélgetni egymással a létrejövő 3-4 személyiségem, hogy most mitévők legyünk. Érdekes volt ennyiféle véleményt egy szájon kipréselni. Volt aki csak röhögött az egészen, volt aki visszaakart parancsolni az udvara, míg volt aki arra ösztökélte a testemet, hogy vágjak neki az útnak és a városból szerezek be cigit. Végül visszamentem a padokhoz, leültem és igyekeztem ezt a negatív loopot elengedni. De sehogy se akart menni. Nagyon-nagyon remegtem, közben vert a víz.
Szép lassan újra összeolvadtak a személyiségeim, viszont az érzékelésem és a gondolkodásom összeakadtak. Ha megéreztem valamit a kezemmel nem tudtam eldönteni, hogy ezt most gondolom, vagy tényleg megtörtént, ha a nyelvemmel hozzáértem a szájpadlásomhoz nem tudtam, hogy ezt tényleg megtettem vagy ez is csak egy gondolat. Másodpercenként több érzés is berobbant a fejembe, olyan elementáris erővel, hogy a külvilágra sehogy se tudtam koncentrálni. Tudatosítottam magamban, hogy mennyi függő szokásom van, és hogy a saját kárhozatom a mohóságomból fog fakadni. Úgy éreztem megérkeztem a saját poklomba. Fénysebességgel forgott az agyam, ahogy elkezdtem visszafejlődni a csecsemő, majd a legvégsőkben embrió állapotba. A gondolataim elkezdtek aprózódni, majd elmaradozni, ahogy haladt vissza a tudatom az időben. Ezzel együtt egyenes arányban csökkent a szenvedésem is. Minden leegyszerűsödött, és rájöttem, hogy én tulajdonképpen mennyire nem tudok semmit. (Időközben a kísérőm egyszerűen bealudt, így teljesen egyedül, és elesettnek éreztem magamat.) A végére minden leszakadt rólam, és csaknem katatón állapotba kerültem, csak inni tudtam, minden más a gondolathalmazaim súlyossága miatt kizártnak tűnt. Ahogy ott feküdtem megkérdőjeleztem önmagam létét. Szabad egyáltalán lélegeznem? Szabad egyáltalán, hogy verjen a szívem? Van jogom egyáltalán létezni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már 3 éve szerettem volna Szent Iván éjjelén trippelni, de eddig még sose jártam szerencsével. Idén is majdnem kicsúsztam az időből, de az utolsó napokban minden a helyére került: lett gomba is, és lefoglaltam egy faházat is Észak Magyarországon. Aztán az utolsó este felajánlottak egy Balaton felé néző, 2 házból álló, egy hegyoldalnyi erdővel rendelkező nyaralót. Nem részletezném mennyi véletlen (nem hiszek bennük) segített minket, hogy a félelmeim ellenére jóval korábban megérkezek a helyszínre. Így jutott időm egyet úszni/lubickolni a Balatonban a lemenő Nap fényénél. Majd szürkületben sétáltam fel a kísérőmmel a hegyoldalra, rengeteg világító, pirinyó Szent János bogár mellett. Jött a szokásos terepfelmérés, majd kivittünk 2 padot és egy asztalt a ház melletti tisztásra, aztán lassan leoltottuk a lámpákat. Aznap csak 3 narancsot, 2 banánt, és egy kevés krumplit ettem, de a legutolsó étkezés is az éjféli start előtt 4 órával volt.
A kísérőm próbálta sugallni, hogy nem biztos, hogy meg kéne mind a 4 gramm gombát ennem, de én hajthatatlan voltam. Az elfogyasztás után már nagyrészt csendben voltunk, valahonnan zene szállt felénk: Beatles meg ilyesmik, időrendi sorrendben. Csukott szemmel vártam , hogy induljon a tripp. Eleinte csak a szokásos minták jelentek meg, majd a tértorzulásai. T+45 perc körül kezdtek átalakulni a minták két Istenné, akik a végtelen térben fekvő asztrál testemet kezdték el enni. Én szemből figyeltem (Ők ennek láthatóan tudatában voltak), ahogy jó nagyokat harapnak ki a törzsemből, és mosolyogva, már-már vigyorogva falatoznak tovább. Nem fájt, de kicsit kényelmetlenül éreztem magamat, az egész valahogy úgy jött le nekem, mintha ők azért ennének belőlem, mert én is ettem belőlük. A gombázásom által felkínáltam táplálékként önmagamat. Kinyitottam a szememet, mindenből kettőt láttam, a horizontot a csillagok uralták. Ezzel egy időben bukkantak fel, különféle erővonalak a levegőben, amik nyomán megláttam, hogy a kis tisztás, mennyire tele van élettel, sűrűn lakott. Ahonnan hoztuk a padokat, ott különféle árnyak voltak, míg a terasz másik végében egy női sámán alak táncolt. Az erdő szélén lévő növények szellemei is megmutatták magukat, mint valami óriás varánusz nyújtogatták a nyelvüket, még arrébb pedig két csenevész kis árnyék lény játszott labdával, amit több idősebb nézett. A helyzet eléggé kétfelé osztódott: míg a sámán és a növények a trippemből adódó gondolataim energiáját jöttek volna élvezni, és önmaguk számára felhasználni, addig a játszók, és nézőközönségük tudomást sem vettek rólam. Olyan volt az érzésem mintha felkapcsoltam volna egy lámpát, ami megmutatja a más dimenziókban élőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szép kis vita. szerintetek ez közelebb visz istenhez? :)
bythe way: véleményem szerint nem lehet "közelebb" kerülni istenhez.
egyrészt: hogy kerülhetnél közelebb valamihez, aminek a része vagy/benne vagy? (elcsépelt nagyon, de van ez a hal a vízben gondolat)
vagy legyünk földhözragadtabbak.
tegyük fel, hogy nem vagyunk a része, vagyis van valami távolság. a közelebb/távolabb fogalmak furcsa, világi agyszülemények. az isteni birodalom nem agyszülemény, vagy ha igen, akkor sem az elme által kontrollálható/felfogható/ÉRTELMEZHETŐ tartományba esik. vagyis közeledés nem lehetséges. maximum ugrás van.
olyan, mint ha egy nagy korongon rohangálnánk és a közeledés/távolodás csak ezen a korongon (vagy síkon)értelmezhető. akármerre megyünk, mindig ugyanolyan távolságra maradunk az isteni síktól. azért, mert az értelmünkkel közlekedünk. és csak akkor tudnánk síkot váltani, ha az értelmünket félre tudnánk kicsit rakni. akkor viszont egy pillanat alatt megtörténne a váltás. nincs közeledés. nincs távolodás.
(nincs tudás, nincs nem tudás, nincs szűnte a tudásnak és nincs szűnte a nemtudásnak...
eljött. eljött. végigjött. túljött... köszöntessék a megvilágosodás!)
;)
amúgy a vitátok tök jó. ne haragudjatok, ha belekontárkodtam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A hozzászólás túl hosszú (legfeljebb 4096 karakter).
Óh hogy...
Kb fél órája írtam a reakciót. A böngésző "vissza" parancsára csak egy üres lapot kaptam újból... Remek, na mindegy, este megpróbálom rövidebben összefoglalni, kevesebb idézéssel:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | olyan talajéletet csinál hogy csodát látsz:) Filléres dolog és nagyon jó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (A gondolat klasszikus analógja: "Ha Isten mindenható, akkor tud-e akkora követ teremteni, amit még ö maga sem tud megmozdítani?") |
| | | | |
|
