 |
Legfrissebb hozzászólások (59516 - 59525)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Valamikor valaki(tán Nargile?) azt írta, hogy a kendermag a fentmaradásért küzd. Ennek már elég sok ideje, szóval lehet, hogy azóta bebukott ez a küzdelem :S |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | eddig arról szoktam le hogy cigit vegyek.
ami elég gáz dolog, de figyelek arra hogy egy embertől ne kérjek kétszer cigit.
ma vettem eg ydobozt hogy visszaadjam a kölcsönt és nem elfogyott az utolsó szálig este 9re?
pedig van hogy napokig nemgyújtok rá.
ez kész
NEM AKAROK dohányozni.
a kendert is csak magában, vagy eukaliptusszal fogom szívni.
riszpekt Tyler
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most nézem meg újra. ugyan az jött le számtalan módja van a tudattáhításnak. ebből egy nagyon erős eszköz az LSD
amúgy hol lett forgatva a film? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja ki hagytam, hogy dj30 kérdezte ma, hogy letem anjou.ból Orion.
Hát tessék. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Persze, felpörögtél és a mirigyek pörögtek tovább:)
Most lehet hogy kipróbálok egy hosszabb nemalvást, 300 oldal kémia mellett, hajnalban ha jó idő van, akkor valahol napfelkelte nézés. t+18 van felkelést illetően, lámpa nélkül a különböző ledek, hangulatvilágítások enyhén tracelnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zenét váltottunk, és meghallottam egy régebbbi ambient számot, amire már egyszer eléggé megfolytam. Azonnal visszajött az a hangulat. Csukot szemmel utaztam vissza az időben. Időközben többször is ecseteltem a társamnak, hogy hú de jó lenne ha ez és ez lenne.... Mire egyszer csak megszólalt: "Te mindig kitalálsz valamit, hogy milyen jó lenne valami más". Ez a mondat nagyon megfogott, mert nagyon találó volt rám. Elővettem a nitrót, mert úgy gondoltam valami még kéne ide. Kb. 10 patront toltam el zsinórban, és elmondhatom végre, hogy rájöttem mi a jó benne. :) Nagyon "elvitt" magával. Még mindig foglalkoztatott a fenti megjegyzés, elkezdtem rágódni rajta. Kimentem egyedül a teraszunkra és ízlelgettem magamban a mondatot. Eközben neki állt vonzani a 8 emelet mélység, de nem annyira, hogy cselekedtem volna.
Ahogy ott álltam és méláztam, beindult életem első igazi tanítása, és legnagyobb utazásom önmagamon keresztül. Ilyet még sose éltem át, sok mindent mutatot már a bélyeg, de ez egyértelmű, összefüggő tanítás volt. Egyszerűen minden összeállt, mindent átláttam. Hogy hogyan kéne élnem, hogyan kéne vislelkednem, és hogy most mennyire különbözök önmagamtól, az igazi belsőmtől. Hogy rakás dolgot át kell alakítanom magamban. Olyan őszinte és tiszta gondolatokat jöttek elő a bélyeg által, amiről álmodni se mertem. Igazából ezeknek természetesnek kéne lenniük. És ezek a dolgok mindenkiben benne vannak, csak az elidegenedés olyan fokozatán van az emberiség, amitől már senki sem mer úgy élni, ahogy azt súgja a belsőhangja. Átéreztem azokat a helyzeteket amikben voltam, és amikben leszek, megtudtam hogy mi a helyes hozzáállás. Mindez egy olyan tudattérben, ahol megáll a végtelen, ahol felrobbant mindennek a kezdőpontja, és ahol a fraktál vége van. Ami csak pulzál és sárga hullámokba burkolva löki ki a létezés morfológiáját. Hatalmas boldogságot éreztem a felismeréstől.
Nem akarom megmagyarázni mit éltem át, azt hiszem nem is tudnám kifejezni. Mindenki azt képzel ebbe a leírásba, amit csak akar, de azt hiszem sikerült rácsatlakoztatni magam a lények kollektív tudatalanjára. Azóta is köszönöm Observer kijelentését, azt hiszem ebből indult ki minden, és enélkül ez is csak "átlagos" tripp lett volna.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy motor bömbölése zökkentet ki a trippből. Miután elhallt, kicsit járkálni kezdtem én is. Dülöngéltem, mint egy részeg, nagyon göröngyös volt a talaj. Visszafeküdtem, és a talpaim mellett, a horizont határán láttam már a sötétebb felhőket. Ez olyan 6 óra tájt lehetett. Ennek ellenére még jó sokáig tettem rá, hiába sűrűsödöt az égbolt valahogy mindig ránk sütött a nap... Egy motor bömbölése zökkentet ki a trippből. Miután elhallt, kicsit járkálni kezdtem én is. Dülöngéltem, mint egy részeg, nagyon göröngyös volt a talaj. Visszafeküdtem, és a talpaim mellett, a horizont határán láttam már a sötétebb felhőket. Ez olyan 6 óra tájt lehetett. Ennek ellenére még jó sokáig tettem rá, hiába sűrűsödöt az égbolt valahogy mindig ránk sütött a nap... Egy komolyabb széllökés ébresztet rá, hogy itt bizony vihar lesz. Observer még maradni akart, de én azonnal pakolni kezdtem. Siettünk ezerrel le a HÉVhez, de félúton már szarrá áztunk. Meglepő volt, hogy elsőre könnyedén letaláltunk. Gyanítom, nyugiban biztos sokszor utat tévesztettünk volna. Muprhy törvénye ránk is igaz volt, amint a fedett megállóhelyre értünk elállt az eső, és pesze a szerelvény is az orrunk előtt ment el. Gyors tanakodás után kiderült az egyetlen hely ahova mehetünk, (és nyugodt a légkör) az nálunk van a város túloldalán. Időközben kezdet megtelni a megálló, eléggé érdekes volt az interferálódás a jelenlévőkkel. A vonatozás maga volt a rémálom, és sehogy se fért a fejembe, hogy az erdő ahol nem rég voltunk, ugyanabba a világba tartozik, ahová tartottunk. Természetesen az ellenőrök sem maradhatak ki a buliból. Érthetetlen nyelven hadováltak, és a nehézkes jegyvásárlást követően végre megszabadultunk tőlük. Az Örsön bementünk egy plázába wcézni, de sehol sem találtuk meg azt, még a jelzéseket követve sem. Nem mertem az emberek szemébe nézni, padlóra szegezett tekintettel hagytuk el az épületet, és metróztunk tovább csuromvizesen és tökig sárosan.
Hatalmas felélegzésszerű élmény volt hazaérni és átöltözni. A peak felénél jártunk még csak, de mégis eléggé lecsökkent a hatás. Beraktunk valami zenét, és a kanapén elfeküdve emésztettem a történteket. Szívtunk még egy jointot, nagyon jól esett. Valami killer goa szólt a hangszórókból, amitől egy képzletbeli partin találtam magam. Ez már nem először fordul elő velem trippen. Mindenféle torz fejű, szörny testű alak szeletelt mellettem, én meg hallgattam miket kommunikálnak egymással. Az egész kis partimikrotársadalom mintha fel lett volna részekre osztva, és mindenkinek meg lett volna a maga feladata. Ha épp nem őket figyeltem, akkor rengeteg fémes színű gépezet mozogot körülöttem. Elég hamar ráuntam, pedig élveztem az elején még. Kimentem megnézni magam a tükörben. Elképedve bámultam önmagam, hogy ilyen piros szemekkel, és ekkora pupillákkal, hogy hogy megúsztuk a városi kalandot zsaruk nélkül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Őszintén szólva fogalmam sincs hol kezdjem, és hogyan kezdjem el. Talán ott, hogy pár héttel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy LSD terén visszavonulót fújok magamnak. Aztán múlt héten egy msn beszélgetés kapcsán merült fel, hogy egy jóbaráttal ki kéne próbálni nappal a temészet lágy ölén a trippelést. (Ez a kombináció még nem szerepelt repertoárunkban.) És mivel elérhető közelségben így hirtelen csak a hütőmben tárolt bélyeg volt, maradtunk abban, hogy az lesz a menü.
Olyan délután 1 órakor szállhatunk le a városon kivül, és csapattunk fel a hegyre, málhazsákunkban minden féle túrázáshoz szükséges holmival. Kb. 2 óra magasságában a tökéletes helyen voltunk, egy kis erdővel szegélyezett dombos részen. Tekertünk egy nagyobbacska jointot, ami elég viccesen ment a szél miatt. Jól betéptünk, elpoénkodtunk egymással. Leesett az állunk, hogy 3 madár milyen szabályos deltaháromszögben repült, és milyen sokáig tartották ezt az alakzatot. A nap szikrázóan sütött, a szél lágyan simogatot minket és növényeket, ezeket én abszolút kedvező előjelnek vettem.
Fél 3kor startoltunk, fejenként egy davincis papírt tettünk a nyelvünkre. Mintha feltekerték volna a hangerőt. Minden hang kiéleződött, a madarak hangjai sokkal színesebbek lettek, a HÉV barátságosan zakatolt, és még a kilométerekre lévő Hungaroringen száguldozó autók is tökéletesen hallatszottak. Ez a 3 féle hang volt, ami egymásba csavarodva, tökéletes harmóniában folyamatosan magával ragadott, és elvitt magával mind-mind messzebbre. Időközben a környezet is kezdett megváltozni, az egész növényvilág mintha egy festő fejéből pattant volna ki, és lett volna megfestve. A színek felélénkültek, és egyben kicsit megkavarodtak egymásbn.
Observer eléggé aktív volt, fel alá járkált, vagy szembe állt a dombbal és nézte ahogy hullámzik fű. Én inkább a végtelen nyugalmamaban elnyújtoztam a takarónkon, fejem alá gyűrtem a pullóverem és belemerültem a felhők világába. Gyönyörű volt, az egész látómezőmben csak a hihetetlenül szép kék ég, és a kissebb tömött hófehér felhők töltötték be. Ez utóbbiak folyamatosan alakot váltottak, hol szarvast, hol madarakat láttam bennük. (Najó meg egyszer felismertem a 90es évek eleji Nintendo Galaxis nevű játék szörnyeit.:)) Aztán berepült a képbe egy rothadó külsejű, üres szemgödrü bébielefánt feje. Nem volt félelmetes, és látszott rajta, hogy ő is hatalmas mosollyal törödőtt bele sorsába. Aztán ez a fej neki állt sokszorozódni, végül fraktálozódni, majd felbukkant a teste is. Ódákat tudnék zengeni, ahogy felhők szélein megcsillant a napfény, lelkem pedig felszállt közéjük a repülők kondexcsíkjai mentén. Forogva, lubickolva repültem mind magasabbra elhagyva a sztratoszférát. Egy erő kiszippantott az űrbe és onnan néztem le a Földre. Hihetetlenül szép volt! :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | út a vadonba(into the wild)
Most néztem meg, nekem kúrvára tetszet.Nem mondanám pszihedelikusnak, de érdekes kérdéseket boncolgat, noha van benne klissé bőven, végülis jó film.Látta valaki? |
| | | | |
|
