| | " A semmi értelme világban élünk. "
Ez a mondat igencsak megfogott.
Tényleg amúgy, ebben az országban hogyan zajlik az élet?
Az élet, amelyet törvények és erkölcsi szempontok védenek?
Óvjuk a kábítótol fiainkat, de tévét nézhetnek, videojátékokkal játszhatnak. Könyveket sem olvasnak, nem kötik le őket.
Az oviban és előtte még semmi probléma sincs, nincs kialakult személyiséged és csupa játék az élet.
Bekerülsz általános iskolába, próbálsz beilleszkedni, próbálsz nem sírni ha bántanak a nagyok, próbálsz megfelelni a tanító néniknek bácsiknak. Próbálod felfogni mi történik veled amikor megnőnek a melleid vagy pattanásos lesz az arcod. Ilyen beküldenek egy vén semmirekellő iskolaorvost, és az ábrán ecseteli a punci/kuki részeit.
Középiskolában ha nem vagy elég erős sodródsz az árral, és próbálod megérteni saját gondolataid, irigykedsz a szebbekre, okosabbakra, erősebbekre, és általában mégjobban megutálod a tanulást. Ha van egy kis beszélőkéd meg szerencséd, nem te leszel az, akit osztálytársaid megalázóan kiközösítenek. Berugsz, beszívsz, esetleg messzebre mész, és lelki bántalmaid elfelejtésére rabjaivá válsz a szereknek. Próbálod elfogadni, de mégsem megy: itt semmi sem igazságos, ha megkérded ezt miért kell tanulni, mindig az a választ kapod: mert az általános műveltség része. Persze, deriválásról és integrálásról, vagy éppen atomfizikáról mindenkivel olyan jól el lehet beszélgetni.
Szűnni nem akaró igazság-hiányod az őrületbe kerget.
engem is.
ezekután főiskola, képmutatás, karrierizmus stb stb. |
| |
