 | 
Legfrissebb hozzászólások (72061 - 72070)
 |  |  | | | |  |  |  | | Szívesen elolvasom újra a cikket, de a lényegen ez a konkrét mondat nem változtat, írhattam volna kezelőorvosokat is szülők helyett. Mindenesetre nem teljesen látom, hogy mi is a nézetkülönbség közöttünk...
Cikket lehet megnépzem közeljövőben újra... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | whitewidow, sztem ez az attól függ hogy milyenfajta! pölö biciglis hoffmannból ami általában háromcseppes bőven elég lesz neked egy fél is, de még az is lehet hogy harmas is elég, ez attól is függ hogy milyen friss, meg attól is hogy mennyire vagy rá érzékeny! szerintem ha hoffmanosat kapsz akkor semmiképp se vegyél be egy egészet elsőre. |
| |  |  |  |


 |  |  | | | |  |  |  | | jean-sol-partre: Mielőtt mondanék bármit is, kérdéseim volnának. : )
Miből gondolod, hogy Nietzsche nihilista volt? Miből gondolod, hogy élete vége felé feladta korábbi elképzeléseit, és pontosan milyen elképzelésekre gondolsz? És honnan hallottad, hogy rájött: 'nem tud szeretni', s emiatt volt kész? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | hy!
én most próbálnám ki a papírt elsőnek és ezért szeretnék tanácsot kérni! sokat utánna néztem és úgy gondolom h felvok rá készülve h kipróbáljam!:) de nemtudom h mennyit toljak!!! vki felet mond vki harmadot!! ti mit ajánlotok? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "Az ember feletti ember szerinte állandó extázisérzetben van, ami szerintem egy abszurdum, mert ezt az érzést a valami nyomás, szorongás alóli felszabadultságérzet okozza, ami önmagában nem lehet létállapot, csak egyszeri következmény."
Szerintem ez nem abszurdum. Te emberi pszichológiáról beszélsz, ő pedig ennek az egésznek a meghaladásáról, az emberen túli, avagy emberfeletti ember előhívásáról. Miért ne létezhetne olyan létállapot, aminek olyan emelkedett hangulat az alapérzete, melyet mi "csak néha észleltünk borzongva lelkükben ritka kivételként. (Vidám Tudomány,288: Emelkedett hangulatok) Ilyesfajta emelkedett, borzongató érzés lehet az Istennel vagy a világgal való egységérzet is, melynek állandosításáért magukban sokan dolgoznak és haladnak spirituális úton - gondolom ezt te sem abszurdumnak, egyszeri következmények gondolod, hanem inkább magasabb létállapotnak.
"Az az érzésem ,Nietzshe- írásaiban legalábbis- nem lépett túl az egon, megfigyelte mások egoját, meg küzdött a saját érzelmi-gondolati világával. Mindezt úgy látszik annyira, hogy nem nagyon tudott átélni olyat, ami istenélmény, az egy tudat megélése."
Írásaiban vannak olyan momentumok is, amelyek a Self-re utalnak, pl "legmagányosabb magány". (http://href.hu/x/3dzf ) Persze meg kell hagyni, az Egoval is foglalkozott eleget, és esze ágában sem volt feladnia és megszabadulnia tőle.
Nem tudom, pontosan mit akart, mit hozott létre Nietzsche. Lehet, hogy a Selfét akarta összekötni, egybeolvasztani az Egojával, lehet, hogy minden energiáját felhasználva annyit ért el, hogy az Egonak egy elviselhető, saját maga alkotta poklot teremtett - ebben az esetben nagyon hálásak lehetnek neki sokan, kik hasonló cipőben járnak.
"Ki az az isten, akivel Nietzsche szerinte le kéne számolni?"
Szerinte: "Isten meghalt. És nekünk még az árnyékát is le kell győznünk." Ezalatt azt érti, hogy a kereszténység, az egyház, az ezekkel járó világszemlélet és értékrend, létfelfogás idejét múlt, halott. Mégis az Isten által teremtett világban és értékrendben él szinte mindenki; ugyan Isten halálának híre nem jutott el hozzájuk, de már távolodnak az Isten által teremtett világból, ami szép lassan soksok generáció alatt elfogy az életükből teljesen, és ha nem teremt az ember új értékeket, akkor előbb-utóbb egy teremtetlen, nihilista világban találja majd magát.
Nem olyan hülyeség ez, tényleg egyre többen találják az egész Isten-témát, a keresztény létfelfogást maguktól nagyon távol állónak, helyette (gyenge) ateistáknak vallják magukat, és a tudományban, a látható világban hisznek, munka végeztével kiüresedettnek érzik magukat, a világ mozgatórugójának csupán személyes érdekeket látnak, ilyesmik...
Köszönöm egyébként a reagálásodat és a kérdéseidet, továbbiakban is szívesen fogadok mindenféle ilyesmit.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | "a szülőknek, akik elvitték a gyerekeiket erre a kezelésre"
Ne haragudj Bart, de olvasd már el még egyszer mégis azt a cikket: nem vitt el egy szülő sem egy gyereket sem ezekre a kezelésekre, ezek a gyerekek évek óta zárt osztályon laktak, többségükről már végleg lemondtak... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | cica:
"A pszichedelikumoknak szerintem inkább egységérzetet keltő mintsem individualizáló hatásuk van."
Nemrég épp ezt említette nekem Sevil is, hogy szerinte inkább egyénhatárokat bontó, elmosó hatása van a pszichedelikumoknak, ezért is tapasztalnak emberek tudatösszeolvadást, vagy testcserélést. Én az individualitást egyáltalán nem érzem ellentétben a közösség-, vagy egységérzettel. Mivel mind individuumok vagyunk, individuálisan, személyes érzelmekkel, észleletekkel tapasztaljuk meg magát az egységérzést is. Igazából az adja a legigazibb egységérzést szerintem, hogyha tisztában vagy magaddal, mint egyénnel/egyeddel (,vagy inkább mint személyes jelleggel) - és mindezt úgy, hogy tisztában vagy a téged körülvévő világ lényegével és jellegével, és ezek mellett mindezt egységben, magadat természetedből fakadóan önmegvalósítva érzed.
A pszichedelikus élmény által (lehet hogy csak optimális esetben?) az ember annyira távol kerül a konvencionális valóságtól, hogy minden eddigi hatások, amiket külső tényezők okoztak ezzel mintegy kényszerítve őt olyan személyiséggé válni, amilyen, a háttérbe szorulnak, vagy teljesen eltűnnek. Gyermekkortól - öntudatra ébredéstől - kezdődő folyamatok és minták mögé érkezik az ember, a halál utáni léthez hasonlítható állapotba, amit leginkább a Self észlel, és leginkább ő emlékezik rá. Hiszen ha megtapasztalta valaki önnönmagát lecsupaszítva, csupán egy lényegként, de teljesen teljesen - egy ilyen élmény után, (amire a Self biztos emlékszik) nem szolgál-e ez iránymutatóként a személyiségnek a továbbiakban, mit tartson meg, mit engedjen el, ki is ő valójában, mit tegyen, mi a lényege... Szerintem ebben rejlik a pszichedelikumok individuualzáló hatása, hogy megéreztetik veled a mélyönmagad, a Selfed, és már maga ez az információ, ha nem is emlékszel az élményre, elég arra, hogy jobban tudatában legyél ki vagy, kinek kell lenned, mihez vonzódsz, mit kell tenned, hogy teljesebbé válj magadnak és a világnak.
folyt.köv. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | sziasztok!Üdvözlet minden "sorstársnak" |
| |  |  |  |

 |  |  | | | |  |  |  | | A cikket már rég olvastam, most nem olvasom újra, de a konkrét részhez reagálok. Szóval a számomra érdekes rész az, hogy
"Emellett a kutatócsoport tagjainak szerető gondoskodása és a tökéletesen elfogadó atmoszféra megtapasztalása révén a gyermek elkezdheti pozitív és valós személyiségként megtapasztalni önmagát..."
Szóval szóval ezek a gyerekek átestek egy traumán, de mivel megfelelő családban voltak, megfelelő kezekbe kerültek, majd végül megtörtént a gyógyulás. A gyógyulás egyrészt az orvosok által képviselt értékeknek volt köszönhető, másrészt a szülőknek, akik elvitték a gyerekeiket erre a kezelésre...
|
| |  |  |  |

|