 |
Legfrissebb hozzászólások (72396 - 72415)
 | |  | | | | |  | |  | | | Hát a legtöbb vitamin a lophophorában van, utána a peruvianus aztán a pachanoi.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | gyepmester.
Csak annyit füznék egyenlőre hozzá,a tussin forte-val való "találkozásodhoz"röviden,hogy az a 14 tablettamiatt volt ilyen gyenge hatása,mivel az nemelég,nyugodtan ellehet menni 20 ig,(utánna már eléggé kockázatos pláne ha nemtudod allergiás vagy-e valamely összetevő anyagra,de óvatosan és a megfelelő hangulatban/környezetben ellehet érni eggy esztétikus hatást :D)hogy átbillenj az első fokozaton bár sok befolyásoló tényező van,elég kiszámithatatlan tud lenni nagyobb mennyiség esetén,lassan írok egy élménybeszámolót nagyobb dózis után.
Utólag még csak annyit,hogy émlényszerzésnek,meg elszakadni a realitástól való vágyat kielégiti , de azt sem feltétlen mert volt akinek negatív utazásai voltak és megundorodtak ettöl az egéssz dxm fogalomkörtől,meg osztán szerintem amennyi formában hozzálehet jutni,annyira eltérő a hatása is,szoval csak csínyán vele :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Sziasztok!
az lenne a kérdésem, hogy a Lophophora williamsii, Trichocereus pachanoi,Trichocereus peruvianus kaktuszok közül, melyiknek nagyobb a hatóanyag tartalma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm, hogy megerősítetek,
én csak a saját tapasztalatom alapján beszélek...
jó látni, hogy mások is így gondolják. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gas: a 3645 hozzászólásban levan írva egy link, szerintem az a legbiztosabb. Sok emberről tudok aki onnan rendelt ezt-azt és soha nem lett belőle semmi gond. Szerinem ha beleakarsz vágni a dologba nézzed meg mindenképp.. :). Ha nemvagy biztos a dolgodban (hogyan adjam fel a rendelést) dobj egy mailt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | `Némi segitségre lenne szükségem, mert kaktusz téren vannak hiányosságaim...
Beszereztem pár San Pedro magot, és most nem tudom hogyan tovább.
Hogyan vessem el?
Mikor?Hogyan?
Milyen gyorsan nöl?
....?
szóval ha vki tömören leirná mikre kell figyelni, meg mi a dolgom az jó fej dolog lenne :)
elöre is kösz
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én sokkal inkább az agresszió oldalán állok. Tanultam a saját hibá(i)mból. Számomra teljesen furcsa, hogy az egyik legnagyobb mélypontból mostanában mennyire felfelé ívelnek a dolgok...
A hazugság csak egy ideig-óráig húzza a dolgokat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk végülis nincs jól... Tulajdonképpen végülis mindkét válasz "természetes", de talán az agresszió azért jobb, mert előrevivő, változást indukáló... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | OK Bard,
de szerinted ez így jól van?
Ne legyen igazi kapcsolat, valódi megértés, intimitás se a szülők, se a szülők és a gyerek(ek) között?
Az agressziónak (nem az erőszaknak!) pedig éppen az a természetes funkciója, hogy segít az olyan helyzetekből megszabadulni, amikor valaki bánt, amikor valaki ráült a fejedre és nem akar leszállni róla... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ezzel a szülő-gyerek-őszinteség dologgal két probléma van, ami eléggé megbonyolítja a dolgokat. Az egyik, hogy sokszor az apa-anya között sincs meg a konszenzus, másként képzelik el a világot, a gyereknevelés mikéntjét stb. plusz, a családi konszenzus szembenáll magával a külvilággal is... A gyerek viszont már mindennel kapcsolatban van, apával, anyával, külvilággal... Feltételezem, hogy semmilyen helyzetben sem lesz mind a három hatás harmonikus. Pontosabban a gyereknek minden esetben valahogy magának kell létrehozni a harmóniát. Össze kell egyeztetnie a dolgokat. Talán valamiféle régimódi zárt társadalmakban létezett egység, de igazából valamiért nem hiszem ezt se. Annál kreatívabbak az emberek... ;-)
Mit lehet tenni? A gyerek hazudik a szülőnek. Ez valójában sokkal természetesebb állapotnak tűnik számomra, mint ha a gyerek mindenáron őszinteségre törekszik. Akár úgy, hogy menekül, akár úgy, hogy balhézik a szülőkkel. Az egyik békés megoldás, a másik esetlegesen agressziót szül. Egyik se tökéletes... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok.
Milyen tapasztalataitok vannak a rendeléssel kapcsolatban? Honnan a lehetne viszonylag a legbiztonságosabban hozzájutni az alpanyaghoz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: halvány
Logó: Superman
Forma: nagy
nem tudtam mit is jelöljek be...tulajdonképp a buliban semmilyen hatást nem fejtett ki a fent megjelölt "tabletta". Viszont miután hazaértünk, elkezdődött a kellemes/kellemetlen része...Én másnap nem tudtam tőle aludni egész nap, és egyre jobban az agyat is megszédíti...igazából, aki szereti a hosszan tartó, marhulós afterokat, annak bejönne:DDD de aki buli után aludni szeretne, az messziről kerülje...sztem szintén kukába való egy valami.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: fehér
Logó: Yin-Yang
Forma: kerek
na ez sztem koffein tabletta fellogózva...kukába való... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Furcsa, de szerintem a szülők iránti bizalmat is másként élik meg a gyerekek (lehet hogy ez a fiú-lány különbségből is adódik), sokan nem gondolják, hogy a szüleik is csak emberek, nekik is voltak problémáik-sok hasonló- , ezekről a kényes dolgokról meg igen nehéz beszélni, mert ugye féltjük az a kapcsolatot is ami már megvan, még ha nem is tökéletes.
Szerintem a családok nagyrészével az a baj, hogy sok felnőtt úgy vállal gyereket, hogy még magát sem ismeri és nem tudja hogy kell igazán szeretni -és nem csak figyelmet kiharcolni, nem birtokolni-.
Figyelem a körülötem élőket (és magamat) azt vettem észre, hogy a szülők összes hibája felnagyítva jelenik meg gyermekben, ha igazán jó szülő akarsz lenni közel "tökéletes"nek lenned, tehát ez elég nehéz, ebbe sokan nem is gondolnak bele, mennyi minden múlik rajtuk. Egyszerűen nem látják át a dolgokat, nem gondolkoznak, mert ezt soha senki nem tanította meg nekik, és nem is volt példa a környezetükben.
Abban igazad van, hogy nem érdemes tűrni az elnyomást, azt hogy a szülők a gyermekeken "élősködjenek"-itt jut eszembe például Feldmár András kapcsolata édesanyjával-. Csak gondolom elég nehéz lehet egy sérült gyereknek kiszakadni az ismert környezetből bele a nagyvilágba, mindenféle (anyagi és főleg lelki)védelem nélkül. De segítő emberek mindenütt ott vannak csak meg kell találni őket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: oldala sárga
Logó: coronita
Forma: felezős
ihajja meg csuhajja:) na ez mindenki "egészségére" válna:DDD
nagyon klassz karika, táncolós, flesselős, hosszan tartó... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: fehér
Logó: Armani
Forma: kerek
na ez hasonlóü, mint a d+g...ha lehet mondani, még gyengébb:) otthonra, jópár társaságában elmegy... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt cáfolni nem lehet, amit írsz Siphersh, ugyanakkor sokak szerint ez nem elegendő magyarázat arra, hogy egy egyed a saját fennmaradását (génállománya fennmaradását/továbbterjedését)veszélyeztető dolgot tegyen azért, hogy egy teljesen más faj egyedét segítse.
Egyébként Stan Grof a Psycholgy of the future című előadásában egy nagyon érdekes dolgot mond ezzel kapcsolatban. Azt állítja, hogy a harmincakárhány év alatt, amióta ő pszichedelikumokkal,meg egyéb módszerekkel létrehozott élményekkel dolgozik emberekkel, kivétel nélkül azt tapasztalta, hogy ezek a saját megfogalmazásában 'holotropikus'-nak nevezett élmények kívétel nélkül minenkiben egy nagyon mély környezeti tudatosságot indukáltak (mindenkiben, abban is, aki előtte egyáltalán nem volt fogékony ilyen irányban, és mindenféle külső impulzus nélkül), vagyis anélkül, hogy ezt tanítani kellet volna nekik, elhagytak minden olyan viselkedést, amivel a környezetüknek ártottak, és nagy mértékben megnőtt az önzetlen, altruista cselekedeteik száma. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szín: fehér
Logó: D&G
Forma: kerek
na megkezdeném a hosszúhétvégi tabletta beszámolóm:) na ez a bogyó olyan so-so...ahogy alattam is írták, olyan kislányos laszti ez is...igazából nem fikáznám le...de maximum kellemesnek mondanám... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, abban igazatok van, hogy nem lehet ennyiből megítélni milyen is az adott helyzet: ezért is írtam Kulcsarkanak, hogy dobjon egy mailt.
...és megértem azt is, hogy a legtöbb ember számára igencsak durván hangzik az, hogy hagyd ott a szüleidet: nem is gondolom, hogy minden esetben ez lenne a megoldás.
Ugyanakkor érdemes elgondolkodni pl. azon, hogy 'normális' -e az, ha egy gyerek 'parázik' a szüleitől, illetve attól, hogy elmondja neki,, hogy pl. dohányzik, vagy füvet szív, vagy történt valami. Ez a bizalom súlyos hiánya, márpedig egy gyerek tönkremegy, ha nem bízhat meg a szülei szeretetében és elfogadásában. Ha van valaki a környezetében, aki tudja pótolni ezt az elfogadást, akkor még nem olyan nagy a gáz, de sajnos nagyon-nagyon sok fiatal senkire sem számíthat.
Sajnos az is nagyon megnehezíti a dolgokat, hogy az ember ugyebár (és még inkább a gyerek) érzelmileg kötődik a szüleihez, még akkor is ha azok rendszeresen kínozzák lelkileg/testileg. Ezen kívül kulturálisan a szüleink iránti feltétlen tiszteletre vagyunk kódolva, és a legtöbb ember fejében az a kép él, hogy a (nukleáris) család az egyetlen mód ahogy élni lehet, és a szülők sokszor minden erejükkel megpróbálják összetartani a családot, sőt kifelé ha lehet harmonikusnak és idillinek mutatni azt.
A gyermek pedig, aki csak szeretne túlélni, és megkapni az ehhez szükséges figyelmet és elfogadást, megragad minden pillanatot, amikor jól érezheti magát a szüleivel: márpedig a legroszabb családban is vannak ilyen pillanatok. Ilyenkor igyekszik elfelejteni mindent amit ellene elkövettek, minden fájdalmat, amit okoztak neki, és próbál újra és újra hinni abban, hogy a szülők mégiscsak szeretik őt, és nem fogják bántani...
Végezetül, én úgy érzem, hogy azok sem biztos, hogy olyan szerencsések, akik úgy érzik, hogy ők jó családban nőttek fel/ vannak, ezt különösen jól látni itt Luxemburgban pl., ahol az anyagi jólét és egy bizonyos fajta társadalmi konszenzus (kb. mint nálunk volt a hetvenes-nyolcvanas években) teljesen elfedi a problémákat és kívülről nagyon idillinek látszó életet teremt. Itt a kispolgári családok paradicsomában, a hiper-heppinek tűnő családok között sétálgatva fel sem merül az embernek, hogy ezzel az életmóddal, ezzel a berendezkedéssel valami gond lehet, de ha jobban megismer valaki itteni embereket rájön, hogy milyen nagy a belső bizonytalanság, a kiüresedettség, a magányosság...
A luxemburgiak nagyobb arányban lesznek öngyilkosok, mint a magyarok, főleg a fiatalok: valami hiányzik a legtöbb szülő-gyermek kapcsolatból, és a legtöbb családból itt is éppúgy, mint Agyarországon. Ez pedig szerintem a valódi intimitás és a tudatosság: ezek fontosabbak annál, hogy lemondjunk róluk, csak azért, hogy a szüleink továbbra is elnyomhassanak minket. |
| | | | |
|
