| | Bocs, ha offba hajlik, Vino, és nem akarok személyeskedni; remélem, hogy sikerül objektív demonstrációs hangnemben kérdeznem téged, mert amiért érdekel a téma, az a jelenség úgy általában, nem a te megítélésed konkrétan:
Volt már róla szó, hogy talán azért vannak olyan szélsőségesen különböző tapasztalataik az embereknek a drogokkal való emberi kapcsolatokról, mert különböző szubkultúrákból, különböző hozzáállásbeli, memetikai, lelki szektorokból jönnek, és különböző társaságokhoz tartoznak.
És egy kicsit visszakattingatva a régebbi hozzászólásaidra, eléggé megdöbbentő dolgokat olvasok. Először is: te úgy tűnik, mindent kipóbáltál, amihez hozzáfértél. A mákteától és a szerecsendiótól a hortenzián és a komlón át a DXM-ig és az angyaltrombitáig mindent. És amit nem próbáltál ki, az nagyon érdekelt, hogy hogyan lehetne hozzájutni. És akkor még csak az első 300 hozzászólásodat futotottam át. De a nagyon súlyos, amikor az angyaltrombitával kapcsolatban azt olvasom, tőled, hogy "nekem van pár ismerősöm, akik belehaltak". Mi van?! Elképzelni is zavarbaejtő, hogy milyen világból jöhetsz.
Voltak itt, akik arra célozgattak, hogy de nagyon bizonytalan lehetsz, ha ilyen nagyon erősködve nyomatod az elképzeléseidet. De szerintem azt nézve, hogy honnan jössz, csoda, hogy egyáltalán élsz, és hogy vannak egyáltalán olyan elképzeléseid, amik számodra kielégítőek, adnak valamiféle teljességet, és ki tudsz tartani mellettük.
A topikkal való kapcsolat az, hogy a topik címe a drogokkal kapcsolatos kultúráltság legmagasabb fokára utal, amit te itt bemutatsz, az pedig a drogokkal kapcsolatos abszolút kulturálatlanságra adott abszolút drog-ellenes elutasító válasz. És én nem akarlak azért kritizálni, hogy saját magad számára ezt a választ találod megfelelőnek. Nem tudom beleképzelni magamat a helyzetedbe, úgyhogy nincs mi alapján kritizálnom.
Hanem arra lennék kíváncsi, hogy milyen az a világ, amiben ez a tomboló politoxikománia ki tud teljesedni. Az, hogy a drogokkal kapcsolatos kulturáltság rettentően alacsony szinten van, az általánosan jellemző. Önmagában nem lehet elég ehhez a jelenséghez. Mi vitt rá arra, hogy megpróbálj pszichoaktív hatást elérni a hortenziával? Nem volt róla semmi elképzelésed, hogy mitől leszel megelégedve magaddal és az életeddel, és azért próbálkoztál mindennel, amihez hozzá tudtál férni? Mitől nőtt a kíváncsiság ilyen szélsőségesen a tudatosság és a célzatosság fölé? Biztos vagyok benne, hogy sokat tudnál erről beszélni. Ne fogd vissza magad. Ha ahelyett, hogy szerinted másoknak hogyan kellene hozzáállni, inkább arról beszélnél, hogy te hogyan élted meg a saját tudatállapot-keresésedet, az szerintem sokkal informatívabb volna. |
| |
