 |
Legfrissebb hozzászólások (80031 - 80040)
 | |  | | | | |  | |  | | | | nem aviba, hanem archivba :D de ez a lenyegen nem valtoztat... :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | meg mindig nincs a Pi-hez feliratom, pedig ki szeretnem irni aviba. Pliz help |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje. A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze a torka, az év a teste. ..." Brihadáranyaka
csak mert épp ezt olvastgattam, erre itt meg megjelent egy lófejü. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a jog léte nem függ, de az alanyé sok esetben igen, és ha az alany nem ismeri a saját jogait, akkor az a jog nem létezik...
morális szempontból sem vagyunk egyenlőek, mert pusztán attól, hogy embernek születtünk mindannyian nem ugyanazon morális társadalom tagjai vagyunk-
kivéve, ha nagyon felületesen szemléled,
az viszont nem visz sehovase, csak tovább ki az űrbe,
illetve a robotikába...
a robotikában vagyunk egyenlőek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kék hangjegyeshez volt szerencsém szilveszterkor.. hatástalan |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Erre akartam utalni az előbb is, hogy ha ráöntöd a forró csokit az nem ad neki elég időt a kioldódáshoz és így a gyomrodban kárbavész a lényeg. Akkor legalább főzd egy kicsit a csokiban, de az előzőleg leírt recept tuti működik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | metta: a jog léte vagy nemléte nem függ attól, hogy valaki felismeri-e vagy sem. Az egyenlőség pedig nem az adottságok és képességek egyformaságát jelenti, hanem azt, hogy az emberek az emberek morális közösségének (Dworkin) tagjaiként egyenlőek.
"A morális közösség befogadó és egalitárius. Nincs jó indok arra, hogy bárkit kizárjanak belõle, aki képes megérteni és alkalmazni az erkölcs elõírásait, képes szembesíteni a saját és mások tetteit ezekkel az elõírásokkal, képes morális vitát folytatni, ha mégoly rudimentárisat is. És nincs jó indok arra, hogy a morális közösség tagjaiként az emberek egyenlõtlen pozíciót töltsenek be. Az olyan különbségek, mint a faji, etnikai, nemzeti, vallási, foglalkozási, jövedelmi hovatartozás irrelevánsak a morális közösségben való részvétel képessége szempontjából; az ilyen megkülönböztetés nyilvánvalóan önkényes volna. Maguk az erkölcsi képességek persze szintén egyenlõtlenül oszlanak meg az emberek közt: az egyiknek jobb érzéke van az erkölcsi szempontból érdekes helyzetek elemzéséhez, mint a másiknak, az egyik nagyobb áldozatra kész az erkölcs kívánalmainak teljesítése érdekében, mint a másik. Ezek releváns különbségek. De azt állítottam, hogy ez sem elégséges indok a megkülönböztetésre.
A pozíciók egyenlõtlensége ugyanis két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy két ember cselekedeteire más és más szabályok vonatkoznak. Ez elfogadhatatlan volna. Az erkölcsi elõírások azt mondják meg, hogy mit helyes és mit helytelen tenni; ez pedig a cselekedet természetétõl függ, nem a cselekvõ adottságaitól. A szabályok diverzifikálása olyan volna, mintha a versenyjátékokon elõnyt adnának a tehetségesebb résztvevõknek. A morális közösség tagjai közt még egy további értelemben lehetne egyenlõtlen a viszony: az erényesebb emberek több jogot élvezhetnének a tettek értékelése és a szabályok értelmezése során. A szabályjátékok esetében ez a megkülönböztetés nem tûnik védhetetlennek. Minden sakkjátékosnak ugyanazon szabályok szerint kell játszania, de ha a sakk szabályait módosítanák, nem volna megindokolhatatlan, hogy a még élõ világbajnokok vagy a nemzetközi nagymesterek kitüntetett szerepet kapjanak a módosítások vitája és elfogadása során. A sakk azonban játék, melyet szabályainak összessége teremt. Az sakkozik, aki a szabályokat betartva tologatja a bábukat a táblán. Játék közben senki nem mondhatja, hogy jobb volna, ha a bástya keresztirányban is mozoghatna, tehát õ most ezt teszi. A játékszabályok alkotása és alkalmazása élesen elkülönül egymástól. A morál más. Az, hogy valaki erkölcsileg megengedett dolgot tesz-e, amikor teljesítve egy haldokló kérését halálba segíti õt, attól függ, hogy milyen elvek vonatkoznak a cselekedetére, s hogy ezeknek mi a helyes értelmezése. Ezek a kérdések nincsenek eleve, a kritika és az igazolás gyakorlatától függetlenül rögzítve. A tett erkölcsös lehet, ha szokatlan is, feltéve, hogy jóhiszemûen megindokolható. Ezért az erkölcsi elvek alkalmazása és vitatása, tartalmuk meghatározása nem különül el egymástól. Ha az alkalmazás terén a morális közösség tagjai egyenlõk, akkor egyenlõnek kell lenniük az elvek vitatása terén is.
Egyszóval, a morális közösséghez tartozás sajátos státust ruház a közösség tagjaira, és ez a státus egyenlõ. Ezt neveztem el az egyenlõ méltóság elvének." Kis János |
| | | | |
|
