 |
Legfrissebb hozzászólások (8401 - 8410)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Ezzel én is így vagyok, de szerintem mindig van az mdma-s lasztikban (számomra csak ez az oké) valami más is mellette. Ezt csupán az önmegfigyelésre alapozva mondom, vagyis amit érzek közben. A kristály máshogy is üt be egy kicsit nálam, és tényleg elfolyósabb, nekem jobb. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | és egy olyan szeretett érzést ad, amit bogyótól még nem tapasztaltam. szigorúan a legkötelibb emberekkel ved magad körül a trip alatt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | így van, ha hozzá tudsz jutni kristályhoz, mindenképp érdemes élni vele, hiszen tiszta, semmi mellékes, csak a hatóanyag
erősebb az 'elfolyós' érzés, nagyon el tudsz kényelmesedni, ha esetleg leülsz a buliban, nem pörget annyira mint a bogyó, nyilván mert nincs speed vagy akármi más benne (bár engem ugye a nagyon tiszta(=valószínűleg nincs más benne a kötőanyagon kívül) bogyók is jobban pörgetnek mint a kristály, erről korábban érdeklődtem már a topicban mi lehet az oka, nem tudták megválaszolni) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szia. Az mdma kristály az, amit nem érdemes kockáztatni lasztikért. Bár a gránát oké, de nekem a kristály tisztább érzést ad, de kinek mi a jó? A lasztikban gyakran van speed is az mdma mellett, én így tapasztaltam. Béke.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Engem igazán érdekelne a történeted. Csak, hogy ne bizonytalanodj el, hogy van e értelme, van e miért ide lejegyezni :)
Egyébként nem tudom miket használtál, de pszichedelikumoknál szerintem nem árt néha újra ismételni, mert egy hosszabb szünet után az ember hajlamos elfelejteni az egész élmény mélységét és élét. Esetleg már csak valami érdekes kis játék dolognak tűnik visszanézve. Aztán amikor ott áll benne a fejebúbjáig megint és minden járatát elönti, akkor újra rácsodálkozik, hogy jé, hát ez ilyen? Ki gondolta volna :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A mefis emberkék azért koptak ki, mert már nincs mefi! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az első nekem is lejött párszor, bár én ilyen loop-szerű nem éppen boldog létállapotnak éltem meg, még ha a végkifejlet reménye fel is csillant benne néha.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mostanában 2 elmélet foglalkoztat, nem tudom mennyire vehetem őket komolyan, de leírom, hátha valakinek már eszébe ötlött a dolog:
Az első ismerős lehet, nem is új keletű, de néha annyira sikerül átéreznem, hogy valósággal beleborzongok. Ez azon a felvetésen alapszik, hogy lepereg az életünk a halálunk előtt, így egyfajta számvetésként újra átéljük azokat a dolgokat, amik jelentettek valamit az életben. Mi van akkor, ha a jelenlegi valóság, mármint amit érzékelünk belőle, csak egy halál előtti mozi? És mi lesz ha a végére érünk? Újrakezdődik, egyfajta végtelen ciklust generálva (mint programozásban, amikor a függvény végén minden esetben meghívódik önmaga - csúnya programozói hiba, vagy spirituális purgatórium? ) Ezt egy kicsit továbbontva minden újabb életciklus egy kicsit más, ahogy a visszajátszások közben a szellemünk és tudatunk fejlődik (hasonlóan a buddhizmushoz, ahol minden élet egy újabb szellemi szintre visz, és amiben a célunk mind egy kicsit többet tanulni és fejlődni, míg végül visszajutunk az eredetünkhöz, ahonnan a szellemünk elindult) Mi van akkor, ha a déjá vu az egy ilyen előző ciklusunk egy adott pontjára való emlékezés, egy pillanat, amikor előzőleg másképp döntöttünk? Ezen a vonalon elindulva azért egész messzire juthatunk ebben a gondolatsorban.
A másik, ami így belegondolva, szintén létező, de kevésbé ismert elmélet, hogy minden pillanatban az alternatív világok végtelenje közül csak egy él számunkra, amiben épp vagyunk. Ezt kicsit továbbpörgetve, egyfajta pozitivizmussal megtöltve: Mi van akkor, ha mindig a helyes világot éljük meg? Ha amit mi megtapasztalunk, az számunkra a legoptimálisabb a végtelen számú univerzum közül? Lehetséges, hogy azért élünk és úgy a mai napig, mert a rosszabb vagy esetleg fatális kimenetelű alternatívák mindig megsemmisülnek és csak az optimális valóság marad meg a számunkra? Én speciel úgy érzem, hogy bármennyire is rossz néha az élet, vagy történnek rossz dolgok, végül mindenből tanulok és egyensúlyba billen át az egész. Minden olyan, amilyennek lenni kell! Ha most még nem is látom az értelmét, általában a jövőben bekövetkezik mindennek a visszaigazolása. Jó ebben hinni néha :) |
| | | | |
|
