 |
Legfrissebb hozzászólások (93141 - 93150)
 | |  | | | | |  | |  | | | A Flash Gordon az tényleg elég fless :)
(off)
tetrahíd:
A mi a csudát tudunk a világról cimű filmhez nekem is volt szerencsém... Legalább is az első feléhez; akor mentem ki a moziból :P
De sok embernek teccet aki azt hitte, hogy okosabb lett tőle.
(/off)
bye/szamvan |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Akkor úgy néz ki,hogy ország szerte helyre áll/állt a minőség ekiben ? aaaaa,papuan ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amúgy Klaj, én is néha úgy érzem,hogy már nincs remény az életemben ezért lehet,hogy vissza fogok esni én is ezt fontolgatom,egy ideje, csak előbb befejezem a sulit.Pedig mindenem meg van , rengeten barátom, ismerőseim, pénzhiányban sem szenvedek.Valami még is hiányzik az életemből.Úgy érzem,hogy elfáradtam, bele untam dolgokba.
Ha van kedved msn-en dumálgathatunk... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | - úgy gondolta, hogy az anyjának jobb ott, ahová halála után került
- amikor az apja is az anyja után ment, akkor az anyját sajnálta és sírt, mert ö nem lesz ott megvédeni az anyját az apja ellen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát megnézegettem cím alapján más topicot nem találtam, lehet már volt róla szó csak nem találtam meg de láttátok már a Weeds c. amerikai sorozatot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hadd szolgáljam kicsit a topic feldobását a lehangolódásommal. :)
én most éppen frusztrálódom a lelki függésemben. az úgy volt, hogy éveken keresztül mindig került zöldség az asztalomra, ha akartam, naponta többször is (mert fontos az egészséges táplálkozás :), most meg már jó pár hete nem. az agyam arra alkalmas volt, hogy tudomásul vegyem, de arra már nem, hogy hirtelenjében valamit tegyek a helyébe. és azóta sem. ez egy egészen profán kis magánpokol, aminek azért vannak előnyei. egyrészt persze vicces, hogy ez most egy ilyen trip és meg kell élni. (majdnem olyan, mintha ez lenne a valóság. :) meg tudok hosszúakat álmodni. folyton nőkkel való játszmázást meg kergetőzést. ezen magam is meglepődtem.
szóval az élményem első körben egyértelműen olyan, mintha váratlanul jól otthagytak volna. egyszerűen semmi nem jó, minden rossz, vergődök, nem tudok mit kezdeni magammal. volt-nincs, és űrt hagyott maga után. dettó ugyanaz a közérzet és viselkedésminta, mint amikor passzív fél vagyok szakításban. már csak azért is, mert mi minden fölöslegességet összeflesseltem beállva, miközben azt kerestem, hogy miként szabadulhatok meg ezektől az agyszüleményektől (persze gyakran elért a megnyugvás). most aztán nincs annyi melléktermék. elvileg örülhetnék neki, mégse bírok egy percig se. hiányzik. tisztára, mint amikor otthagynak és ez a kín egy pillanat alatt az összes oda vezető múltbeli konfliktust eljelentékteleníti és a megoldhatóság illúziójával ruházza fel. nem beszélve arról, ahogyan kétségbeesve próbálok új partnert avagy üzletembert találni. ilyenkor valahogy sose sikerül és nagyon kilátástalannak tűnik a jövőt a múlthoz hasolóan berendezni.
ráadásul nem is különálló pótcselekvésként rendeztem be a dolgot, hanem mint az amúgy nagyon is aktív életemben "szükséges plussssssz" avagy ízesítő fűszer gyanánt. szóval hogy volt mibe beleépülnie. nem mondhatom azt, hogy sportolok, zenélek vagy olvasok helyette, mert eddig is sportoltam, zenéltem és olvastam. azt hiszem, ez így nehezebb.
tudniillik úgy emlékszem, annak előtte közel sem zenéltem és olvastam olyan jókat, mint amikor már thc-val dobtam meg. (a sportra ez nem vonatkozik.) eredmények tekintetében ez lehet igaz megállapítás. ami a hiányérzetet illeti... hát nem. tán akkor lettem volna bölcs, ha belátom, necces olyasmire rászokni, amit nem mindig tudok könnyen beszerezni. végül is ez darwini evidencia. :)
na, bocs, ha fárasztó voltam de ezt muszáj volt valahol a konstruktivitás reményében megosztanom. hátha más nem tudja. :) hozzátéve, hogy az is elvonási tünetszámba megy, hogy foylton ekörül kell forgolódnom.
jobbakat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mert igazán a gyűlölet az elszakadás,
és elszakadni fáj. |
| | | | |
|
