 |
Legfrissebb hozzászólások (9441 - 9450)
 | |  | | | | |  | |  | | | carvalito:
Létezik a szintén buddhista eredetü "mindfulness" gyakorlat is, amit folyamatosan kell a mindennapi életben alkalmazni. Ez tehát nem ülömeditáció, hanem (leegyszerüsítve) a tudatos észlelés és az adott pillanatban jelenlét folyamatos gyakorlása. Olyasmi tehát, amivel még teljesebben át tudod élni a "most"-ot - legyen az akár az általad kedvelt tavasz illatai, színei, hangjai stb. A megélés pedig nem ugyanaz, mint a ragaszkodás. A teljesebb észleléses élményeket senki sem akarja elvenni töled, vagy lebeszélni azokról. A tavasz-ragaszkodás az lenne, amikor nyáron, összel és télen azon kattognál, hogy mikor lesz már tavasz, és emiatt rosszabbul éreznéd magad az adott évszakban. Tehát akarnál valamit, ami nincs (ott) és nem akarnál valamit, ami (ott) van. A teljesebb megélés az, amikor ugyanúgy ki tudod csatolni a szépet és jót a nyári nap forróságából, az öszi falevelek színpompájából, és a téli zúzmara csillogásából IS. Ettöl a tavasz még nem fogja ráncolni a homlokát, hogy megcsaltad a többi évszakkal :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | azért nem vagy te olyan elveszett, látod .-)
de engedd meg, hogy:
"Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége."
1. nem tudom milyen meditációkat láttál, de amit leírtál, annak vajmi kevés köze van a meditációhoz. főleg a teljes passzivitásnak; sokkal inkább egy jól végbevitt meditáció esetében: szellemileg sokkal összeszedettebb vagy, mivel: rábírtad magad, hogy ne kalandozzon el az elméd, tehát aktívan figyelted önmagad és ezáltal természetesen az egész világmindenséget.
2. tisztában lenni Minden következménnyel annyi, mint: megszabadulni Minden félelemtől.
3. a szavak labirintusa az, ami a keresőt rendszerint tévútra viszi. a buddhizmus (és még néhány vallás) óva int attól, hogy a megfigyelővel azonosulj. a trinitás így hangzik: megfigyelő-megfigyelés-megfigyelt. na látod; máris kiütközik ismereteid hiánya: ugyanis én például olyan meditációs technikát is ismerek, amiben egyszerre kell mind-a-három lenned, ami pedig minden, csak nem passzivitás.
4. a buddhizmusban és a legtöbb vallásban és testvériségben, titkos társaságban a cél az, hogy célt találj jelenlegi bőrizomtömlőd életének. hogy emberként mit csinálsz. láthatod, hogy óriási különbség van egyes emberek között, nagyobb, mint mondjuk a mezei zsurlók vagy az erdei cickányok egyes egyedei között. ezzel arra célzok, hogy van szabad akaratod. végül te döntöd el, hogy mihez hogyan állsz hozzá. félelemmel eltelve vagy megértéssel közelítesz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyetértek, ezt mondtam kezdettől fogva, hogy a tapasztalat és az elképzelt kép más. Amíg nem tapasztalod az ürességet addig csak egy idea, amiről azt gondolod, hogy jó lesz neked (de honnan ?), aztán lehet, hogy jó lesz lehet hogy nem (számomra nem). Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége. Én szeretem az élet szépségeit, mégha néha meg is kell szenvedni értük mert úgy gondolom megéri. Szeretem azt hinni,hogy amit megfogok, látok, érzek, az valóban ott van, mégha tudom, hogy ez nem feltétlen így igaz, de amikor látom a frissen zöldelő tavaszi fák levelein keresztül átszűrődő zöldes-sárgás napfényt, érzem a szilvavirág illatot, az ágak hátterében az ég tiszta kékjét, hallom a csicsergő madarakat akkor már nem számít semmi más. 'Valóság' azon belül is tavasz függő vagyok ha úgy tetszik, és azóta az élmény óta méginkább az lettem,mégjobban tudatosult bennem, és az ezekhez való ragaszkodást nem tekintem rossznak mert ez éltet, és semmi pénzért nem cserélném el más élményekre. Ha tudnám hátrahagynék mindent és megállnék abban a pillanatban örökké és ez lenne a cél, vagy ha ezt nem is tudom elérni, legalább megközelíteni valahogy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És még zárójelben hozzátenném: ahogy egy idegen nyelvről, bármilyen szakmáról, vagy akár csak egy filmről is akkor alkothat átfogó véleményt valaki, ha ismeri, csinálta, látta stb stb. A gyakorlás, a tapasztalás útján kaphatunk valós képet magunkról, a világról, a buddhizmusról is. Meditáció ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Carvalito
Belefolynék a dialógusba egy röpke szösszenet erejéig.
Ahogy Gén is említette, az dolgok ürességtermészete a legalapabb tanítás a buddhizmusban. A fogalmi gondolkodás számára sajnos, vagy szerencsére nem megragadható.
Mivel van a hátam mögött egy kis gyakorlás így nyugodtan mondhatom:
a Buddha útján nem az üresség, vagy a vágytalanság a cél. Ezek mind csak szavak, gondolatformák. Alapvetően fordítási hibáról is szó van, eredeti jelentése ennek a jelenségnek az üres teljesség, vagy teli üresség.
A buddhizmus talán egyedülálló módon részesíti előnyben a saját tapasztalást, és véleményem szerint a legnagyobb szabadságot adó út is egyben.
A teljes üresség mellett nagyon érdekes futtatni még az Avatamsaka sutra lényegi mondanivalóját is: ha meg akarod érteni a világ működését, tekints rá úgy, hogy mindent egyedül a tudat teremt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @ Én+te+ö=gén:
Azt, hogy a dolgok mögött nincs semmi jól látják szerintem ebben egyet értek velük, csak a törekvésükkel nem. Bár mondom, engem nem zavar, csak szerintem nem tudják milyen az igazából, hogy milyen szar cél nélkül létezni. Van egy elképzelésük, egy hitük valamiben, és ez a hit generál nekik egy problémát ami addig nem volt és erre egy látszólagos megoldás az ürességbe való menekülés. Azt nem veszik észre, hogy ami elől menekülnek az éppen olyan illúzió mint minden más. Maga a buddhizmus is illúzió amit a benne való hit hoz létre. Mittudomén az inuitok vagy az amazonasi indiánok akik elvágva élnek a civilizációtól, sosem hallanak buddháról, és így nem tudnak a szamszáráról meg az újjászületésekről nem küszködnek olyen problémákkal mint a buddhisták, mert nincs bennük elültetve az az információ, ami létrehozza. Ez pl olyan,mint amikor kicsi voltál, és azt mondták, hogy ha nem alszol el időben akkor jön a mumus és jajj lesz neked, te meg elkezdtél parázni a nemlétező mumustól addig míg tényleg meg nem jelent neked álmodban és rémálmaid lettek tőle.
Egy buddhista úgy éli a mindennapjait hogy meg akar szabadulni a szenvedéstől ez a célja és ami létre hotta ezt a szenvedéstől való menekülést, de mondjuk ha ugyanaz a személy egy fakír fiának születik, akkor meg lehet hogy éppen a szenvedést keresi. Van egy jelentés amit a szenvedésnek tulajdonítanak,és ez teljesen eltér a két esetben de ezt a jelentést,a tartalmat saját maguk hozzák létre ők adják a dolgoknak, önmagában egyik sem létezik.
Egyébként egy dologban nem vagyok biztos, hogy az ego és az üresség nem e egy és ugyanaz, ezt azért gondolom, mert a tapasztalás sosem szűnhet meg, mivel arról a pillanatról amikor megszűnik a tapasztalás, sosem szerezhetsz tudomást, mivel azt is tapasztalnod kellene valahogy, de ha megszűnt akkor már nem tapasztalhatsz. Tehát öröknek vagy legalábbis látszólag annak kell lennie. Az identitást azt szándékosan különböztetném meg az ego-tól, valahogy úgy mint egy személyi igazolványt a rajta lévő adatoktól. PL mondjuk lecserélnéd a fotót, meg a lakcímet, meg a nevet születési dátumot ez lenne az identitás, az ego pedig maga az igazolvány. Ezt ugye akár egy életen belül is meg lehet tenni, mert mondjuk egy 6 éves kori önmagad az nem igazán hasonlít a 66 éves kori önmagadra és a személyiséged is megváltozik, viszont az ego-d az mindvégig változatlan. És egy ego-hoz akár több identitás is rendelhető egyszerre ha mondjuk valaki skizofrén pl. De pl ha van olyan hogy újjászületés és lehet emlékezni előző életre akkor szintén egy ego több identitás esete áll fenn. És az ego nem szükségszerűen birtokol identitást, hanem a döntései következményeképpen, attól függően, hogy mi az amit meg szeretne tapasztalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze minden vallásban lehet találni okosságokat, de itt konkrétan a buddhizmus azért figyel be, mert ök elég sokat "pszichonautáskodtak" befelé az elmébe, és ezért sok minden összecseng a pszichedelikus élmények során megtapasztalható jelenségekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Ahogyan te megélted a Semmit, az kb. a buddhizmus legalapabb tanításának a személyes megtapasztalása volt. (És már borítékolva van 2600 éve). A buddhizmus nem azt mondja, hogy semmi sem létezik, hanem hogy a Semmi (=Üresség) a dolgok valódi természete. A dolgok, amiket létezöknek hiszel - például a ragaszkodásaid alapján meghatározott "identitásod", "egód" - pedig csupán illúziók. Az egészen más felfogást az okozza, hogy nem csak 1 életre vonatkoztatnak, hanem folyamatos újraszületések sorozatában, "szamszarásítva" gondolkoznak a létezésröl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze a trauma attól trauma, hogy személyesen éljük meg. van kollektív trauma is, de a te sztorid attól még távol van. figyelmeztesd azért magad néha, hogy te magad zárod magadra a börtön ajtaját.
mindenesetre a dolgokat érdemes jobban megismerni, mielőtt nyilatkozol róluk.
térj vissza e gondolatokhoz 3 hónap múlva, jobb nézőpontból fogod tudni vizsgálni a fától az erdőt! |
| | | | |
|
