 |
Legfrissebb hozzászólások (9441 - 9450)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Egyetértek, ezt mondtam kezdettől fogva, hogy a tapasztalat és az elképzelt kép más. Amíg nem tapasztalod az ürességet addig csak egy idea, amiről azt gondolod, hogy jó lesz neked (de honnan ?), aztán lehet, hogy jó lesz lehet hogy nem (számomra nem). Amit meditációval szeretnének elérni azt nem lehet félrefordítani, és amennyire láttam mindegyik arról szól, hogy próbáld meg kiüríteni a gondolataidat és átadni magad a teljes passzivitásnak. Én máshogy gondolkozom, alapvetően nem a kell, hanem a lehet irányába,lehet ezt tenni vagy amazt, tisztában kell lenni a következményekkel,és tudni, hogy mit miért teszel. Ennél tovább nem érdemes belefolyni a dolgokba mert egy olyan labirintusba szövi bele magát az ember aminek sehol nincs vége. Én szeretem az élet szépségeit, mégha néha meg is kell szenvedni értük mert úgy gondolom megéri. Szeretem azt hinni,hogy amit megfogok, látok, érzek, az valóban ott van, mégha tudom, hogy ez nem feltétlen így igaz, de amikor látom a frissen zöldelő tavaszi fák levelein keresztül átszűrődő zöldes-sárgás napfényt, érzem a szilvavirág illatot, az ágak hátterében az ég tiszta kékjét, hallom a csicsergő madarakat akkor már nem számít semmi más. 'Valóság' azon belül is tavasz függő vagyok ha úgy tetszik, és azóta az élmény óta méginkább az lettem,mégjobban tudatosult bennem, és az ezekhez való ragaszkodást nem tekintem rossznak mert ez éltet, és semmi pénzért nem cserélném el más élményekre. Ha tudnám hátrahagynék mindent és megállnék abban a pillanatban örökké és ez lenne a cél, vagy ha ezt nem is tudom elérni, legalább megközelíteni valahogy. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | (És még zárójelben hozzátenném: ahogy egy idegen nyelvről, bármilyen szakmáról, vagy akár csak egy filmről is akkor alkothat átfogó véleményt valaki, ha ismeri, csinálta, látta stb stb. A gyakorlás, a tapasztalás útján kaphatunk valós képet magunkról, a világról, a buddhizmusról is. Meditáció ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Carvalito
Belefolynék a dialógusba egy röpke szösszenet erejéig.
Ahogy Gén is említette, az dolgok ürességtermészete a legalapabb tanítás a buddhizmusban. A fogalmi gondolkodás számára sajnos, vagy szerencsére nem megragadható.
Mivel van a hátam mögött egy kis gyakorlás így nyugodtan mondhatom:
a Buddha útján nem az üresség, vagy a vágytalanság a cél. Ezek mind csak szavak, gondolatformák. Alapvetően fordítási hibáról is szó van, eredeti jelentése ennek a jelenségnek az üres teljesség, vagy teli üresség.
A buddhizmus talán egyedülálló módon részesíti előnyben a saját tapasztalást, és véleményem szerint a legnagyobb szabadságot adó út is egyben.
A teljes üresség mellett nagyon érdekes futtatni még az Avatamsaka sutra lényegi mondanivalóját is: ha meg akarod érteni a világ működését, tekints rá úgy, hogy mindent egyedül a tudat teremt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @ Én+te+ö=gén:
Azt, hogy a dolgok mögött nincs semmi jól látják szerintem ebben egyet értek velük, csak a törekvésükkel nem. Bár mondom, engem nem zavar, csak szerintem nem tudják milyen az igazából, hogy milyen szar cél nélkül létezni. Van egy elképzelésük, egy hitük valamiben, és ez a hit generál nekik egy problémát ami addig nem volt és erre egy látszólagos megoldás az ürességbe való menekülés. Azt nem veszik észre, hogy ami elől menekülnek az éppen olyan illúzió mint minden más. Maga a buddhizmus is illúzió amit a benne való hit hoz létre. Mittudomén az inuitok vagy az amazonasi indiánok akik elvágva élnek a civilizációtól, sosem hallanak buddháról, és így nem tudnak a szamszáráról meg az újjászületésekről nem küszködnek olyen problémákkal mint a buddhisták, mert nincs bennük elültetve az az információ, ami létrehozza. Ez pl olyan,mint amikor kicsi voltál, és azt mondták, hogy ha nem alszol el időben akkor jön a mumus és jajj lesz neked, te meg elkezdtél parázni a nemlétező mumustól addig míg tényleg meg nem jelent neked álmodban és rémálmaid lettek tőle.
Egy buddhista úgy éli a mindennapjait hogy meg akar szabadulni a szenvedéstől ez a célja és ami létre hotta ezt a szenvedéstől való menekülést, de mondjuk ha ugyanaz a személy egy fakír fiának születik, akkor meg lehet hogy éppen a szenvedést keresi. Van egy jelentés amit a szenvedésnek tulajdonítanak,és ez teljesen eltér a két esetben de ezt a jelentést,a tartalmat saját maguk hozzák létre ők adják a dolgoknak, önmagában egyik sem létezik.
Egyébként egy dologban nem vagyok biztos, hogy az ego és az üresség nem e egy és ugyanaz, ezt azért gondolom, mert a tapasztalás sosem szűnhet meg, mivel arról a pillanatról amikor megszűnik a tapasztalás, sosem szerezhetsz tudomást, mivel azt is tapasztalnod kellene valahogy, de ha megszűnt akkor már nem tapasztalhatsz. Tehát öröknek vagy legalábbis látszólag annak kell lennie. Az identitást azt szándékosan különböztetném meg az ego-tól, valahogy úgy mint egy személyi igazolványt a rajta lévő adatoktól. PL mondjuk lecserélnéd a fotót, meg a lakcímet, meg a nevet születési dátumot ez lenne az identitás, az ego pedig maga az igazolvány. Ezt ugye akár egy életen belül is meg lehet tenni, mert mondjuk egy 6 éves kori önmagad az nem igazán hasonlít a 66 éves kori önmagadra és a személyiséged is megváltozik, viszont az ego-d az mindvégig változatlan. És egy ego-hoz akár több identitás is rendelhető egyszerre ha mondjuk valaki skizofrén pl. De pl ha van olyan hogy újjászületés és lehet emlékezni előző életre akkor szintén egy ego több identitás esete áll fenn. És az ego nem szükségszerűen birtokol identitást, hanem a döntései következményeképpen, attól függően, hogy mi az amit meg szeretne tapasztalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze minden vallásban lehet találni okosságokat, de itt konkrétan a buddhizmus azért figyel be, mert ök elég sokat "pszichonautáskodtak" befelé az elmébe, és ezért sok minden összecseng a pszichedelikus élmények során megtapasztalható jelenségekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | carvalito:
Ahogyan te megélted a Semmit, az kb. a buddhizmus legalapabb tanításának a személyes megtapasztalása volt. (És már borítékolva van 2600 éve). A buddhizmus nem azt mondja, hogy semmi sem létezik, hanem hogy a Semmi (=Üresség) a dolgok valódi természete. A dolgok, amiket létezöknek hiszel - például a ragaszkodásaid alapján meghatározott "identitásod", "egód" - pedig csupán illúziók. Az egészen más felfogást az okozza, hogy nem csak 1 életre vonatkoztatnak, hanem folyamatos újraszületések sorozatában, "szamszarásítva" gondolkoznak a létezésröl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze a trauma attól trauma, hogy személyesen éljük meg. van kollektív trauma is, de a te sztorid attól még távol van. figyelmeztesd azért magad néha, hogy te magad zárod magadra a börtön ajtaját.
mindenesetre a dolgokat érdemes jobban megismerni, mielőtt nyilatkozol róluk.
térj vissza e gondolatokhoz 3 hónap múlva, jobb nézőpontból fogod tudni vizsgálni a fától az erdőt! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha menekülsz a Semmiből és a Semmit félelmetesnek találod, az nem a Semmi hibája, hanem a te hozzáállásod eredménye."
Ezt most miért mondod ? Nyilván tőlem függ, de el tudom dönteni, hogy mit szeretnék. Ahol nekem nem jó oda nem megyek. Az, hogy nem tömetem ki magam a meleg bárban nyilván nem a melegbár hibája, de ezzel most mit akartál mondani, hogy legyek meleg (amikor nem vagyok az)?
" a buddhizmus szemszögéből pedig te tűnsz ilyennek ."
Milyennek ?
"Márpedig annak mennie kell, nincs kecmec. "
Miért szükségszerű ez ? Lehet ezekkel együtt élni. Sőt aki mazohista az meg egyenesen élvezi.
"A buddhizmus arról (is) beszél hogyan ne ragaszkodj"
Olyan nincs, hogy nem ragszkodsz. Ha semmihez sem ragaszkodsz, akkor a semmihez ragaszkodsz. Egy buddhista is ragaszkodik ha máshoz nem az elveihez az életlhez ha meg ahhoz nem a halálhoz. Akkor tudnál nem ragaszkodni, ha nem hoznál döntéseket A és B választás közt, ami lehetetlen, mert az, hogy nem hozol döntést már egy döntés. Ha nemvágyni akarsz, akkor vágyol a nemvágyásra tehát vágysz. A korábban említett önreflexivitás következménye mindez és minden így épül fel, ebből nem lehet kitörni. Annyit tudsz tenni, hogy kihúzod a dugót a falból csakhogy azzal az adás is megszűnik. Ha valakinek ez jobban tetszik engem nem zavar, de ahogy én látom avval a motivációval amivel ennek a célnak nekivágnak nem ezt az eredményt szeretnék elérni. Pl ahhoz tudnám hasonlítani a dolgot, mint amikor valakit gyötör az éhség, és legtöbbször nincs mit ennie ahelyett, hogy több élelmet keresne magának inkább megvárja míg éhenhal, és akkor többet nem kell éheznie. Az éhezés meszűnik, de vele együtt minden más is amit szeretett. Ennek én nem látom értelmét.A cél az, hogy mindig legyen elég harapnivaló és akkor nincs semmi gond. Az hogy valaki éhenhal az éppen olyan rossz, mint amikor valaki mohó és halálra eszi magát. Az, hogy vannak vágyaid jó dolog, mert ki lehet őket elégíteni és ezért érdemes létezni. Én is pontosan ezért menekültem az ürességből, mert szeretem azt, amikor mondjuk szomjas vagyok és el tudom oltani a szomjam, vagy amikor fáradt vagyok és be tudok huppanni a relax székbe pihenni, stb. Ha ezek nem lennének, akkor tényleg nem tudna semmi sem motiválni és megszűnnék létezni, hiszen ezek hoznak létre(ahogy én őket), ezek definiálják az identitásomat, azt ami 'vagyok'.
http://youtu.be/HtVmVvRScZw |
| | | | |
|
