| | Bár korántsem írok ide olyan gyakran, mint amennyire szeretnék, most szavakba öntenék egy-két kannabisz ihlette gondolatot azzal kapcsolatban, hogy ki irányít/ki áll a háttérben (bár jelen esetben nem az Egész hátterében). Tulajdonképpen az élmény a szemszögemből egyfajta 'No Control' felfogásban került feldolgozásra.
Az egyik dolog az emberi fejlődés iránya. Az a benyomás kezd körvonalazódni bennem, hogy ha valaki irányítja is, az biztos, hogy nem maga az ember. Már az első barlangrajz is roppantul jelentőségteljes esemény, de ötven-hatvan-hetven ezer évvel később a világűrből szemlélve a bolygó éjszakai oldalát már városok fényei világítják be. Össze vagyunk kötve az internet által, és ehhez még mondjuk vetítsünk előre űrlifteket 3001-re (az Űrodüsszeia-sorozat befejező részének kedvéért), mesterséges intelligenciákat pedig valamikorra. Egyre komplexebb rendszerek, egyre komplexebb ötletek, egyre komplexebb tervek követik egymást. Egyének, kisebb csoportok szintjén mindez számomra nem tűnik megragadhatónak egészében. Mindenki hozzáteszi persze a maga részét, az ötletek, az elemek külön-külön beépülnek, de az emberi fejlődés, aktivitás egésze mintha önmagának adna arculatot. De ez talán mindig így volt. Az ember a késztetéseinek engedelmeskedve csupán létrehozza késztetései tárgyát. Megfesti a barlangrajzot, várost épít, létre hozza az internetet stb. Létrejön a fejében egy gondolat, amit utána kivitelez, de nincs kontroll a kezében, nem áll saját fejlődése hátterében. Nem tudom, hogy ez triviális-e, vagy hogy elhangzott-e már (valószínűleg), mindenesetre most ebbe próbálok mélyebben bepillantani.
A másik dolog a saját viselkedésem egy momentuma volt (hogy az egészről egy még kisebb részre vetítsük vissza a háttérben állós viszonyt). Ennyire korábban még nem téptem be, szubjektíve alig voltam ott az ott és akkorban. Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam arra, hogy mit mondtam a barátaimnak fél perccel azelőtt, és mégis szerintük a viselkedésem teljesen józannak hatott. Akkor arra következtettem, hogy "én" semmiképpen sem irányíthatom ezek szerint a saját viselkedésemet, mert ha "én" irányítanám, akkor az egész úgy esne szét, ahogyan szubjektíve szétesőnek éreztem. Szívesen megkísérelném mindezt idegtudományos megfogalmazásban értelmezni, de ennyire nem vagyok jártas benne. Most így két lehetőséget látok: az egyik az, hogy esetleg mégis "én" viteleztem ki a viselkedésemet, csak az ideiglenesen zavart rövid távú memóriám miatt nem tudtam nyomon követni azt. A másik, hogy esetleg valamilyen automatikus működtetésre szakosodott agyi rendszer (?) vehette át ideiglenesen a viselkedésem irányítását. Ez lenne a saját laikus megközelítésem.
Mondani sem kell, persze, hogy a cselekedetek többsége nem ilyen. Ez inkább csak egy érdekes eset volt. Bár, ha nincs szabad akarat, akkor ugyancsak nincs kontroll a kezünkben: sem "normális" esetben, sem a fentebb említett speciális esetekben. |
| |
