 |
Legfrissebb hozzászólások (99031 - 99040)
 | |  | | | | |  | |  | | | Aki tűvel nyom bár mit is az normális :DDD
volt valamikor :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | fényről:
az összes gombaszakkönyv, amit olvastam, azt írja, hogy a gomba nem fototrópikus. csak ahoz kell neki a fény, hogy tudja merre nőjjön.
szerintem, a megállappításod, miszerint a fényesebb nagyobb, jobb, az erős fényből adódó üvegházhatásnak, hő emelkedésnek tudható be.
tulajdonképpen abszolút mindegy, ha tényleg jobb, alkalmazni kell!
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | aki tűvel tol bármit is AZ eleve nem normális!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aha, csak nem értek angolul, csak részben értek dolgokat.Otta részfolyamatok is levannak írva ,lépésről lépésre ? Pl,hogyan kell redukálni ?meg az összes részfolyamat |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az is fenn van sok helyen, lsd. pl erowid v. totse. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeva!
A hozzászólásokat olvasva elkapott a nosztalgia, íme "az első":
Egy este bemutattak néhány új embernek. Ittunk, aztán az egyik srác tekert egy cigit az utcán. Teljesen szétestem. Sokat kacagtunk azon, hogy az egyik kapun KÉT KILINCS van (ma is elmosolyodom, ha arra járok).
Később még szívtunk, és én kikészültem. Hazafelé arra ébredtem, hogy az út mellett öt méterrel állok a gazban...(happy end: hazajutottam és mélyen aludtam :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tetszik a Guardian-cikk, bár szerintem jobban kihangsúlyozhatta volna a legalizálás és a veszélyek kapcsolatát.
Jó sok sztorit összeszedett, az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, én a dohányról gyakran le akarok szokni, de furcsának és értelmetlennek tartanám azt mondani, hogy amikor mégis rágyújtok, akkor nem akarok rágyújtani, de a függőség irányít. Hanem az történik, hogy megváltozik az akaratom: rá akarok gyújtani. Továbbra is ugyanúgy én irányítok, csak éppen rá akarok gyújtani.
Másik oldalról meg úgy is fogalmazhatunk, hogy ha le akarok szokni és tényleg leszokok, ennek semmi köze a szabad akarathoz vagy akármihez, mert nem különböztethető meg a szabad akarat a feltartóztathatatlanságból eredő változástól. A szándék hatalma nemcsak filozófiai értelemben illúzió. Semmilyen értelemben nem tekinthető a szándékos cselekvés okának, ellentétben a kutyának adott utasítás esetével.
De én nem is azt kérdeztem, hogy hogyan lenne a leszokás akármi igazolásának tekinthető.
Hanem azt nem értem, hogy a szabadságom miért igényelné az ilyen igazolást. Ha valóban szabadságom van leülésre késztetni a kutyát, akkor ez a szabadság csak akkor valódi szabadság, ha azt is megtehetem, hogy nem utasítgatom a kutyát semmire, hanem békénhagyom. Ha valóban szabad vagyok abban a döntésemben, hogy füvezek vagy sem, akkor arra is megvan a szabadságom, hogy folyton füvezzek. Ha a szabadság megköveteli a saját igazolását, akkor ezzel önkorlátozóvá válik, és máris nem valódi szabadság.
A szabad akarat a nem változtatás szabadságát is jelenti.
Ha én egy kitartóan krónikus füves lennék, amiről itt ugye szó van, és úgy érezném, hogy ki kéne próbálnom pár hónapig nélküle, _mert_ ezt megköveteli a szabadságom, akkor nem érezném magamat szabadnak. Viszont ha úgy lennék a dohánnyal, mint a marihuánával, hogy eszembe sem jutna, hogy "én irányítok-e", és nem akarnék leszokni, satöbbi, akkor szabadnak érezném magamat a dohánnyal kapcsolatban is.
Te azt mondod, hogy a függőség csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függőségét. Én viszont azt mondom, hogy éppenhogy annak para a függőség, aki szükségét érzi az ilyen tesztelgetésnek. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak annak para, hogy bezárta-e az ajtót, aki nem hajlandó visszafordulni a második buszmegállótól leellenőrizni, hogy tényleg bezárta-e.
Ha valaki elhatározza, hogy két hónapig nem füvezik, de nem "sikerül" neki, akkor ettől elmúlik a függőség-parája szerinted? Ha elhatározza, és "sikerül" nem füveznie, miközben azt figyeli, hogy hogyan tűnnek elő a füvezhetnék csírái a szándékoltsági mátrixának a sarkaiban, és önmagától elidegenítve, objektivizálva tekintve rájuk elgondolkodik az élet nagy kérdésein, attól szerinted csökkenni fog a függőséges parája?
Én nem hiszek a függőségben, és ennek gyakorlati okai vannak. Az az oka, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten kontraproduktív, beteges következményekkel járhat erre a metaforára támaszkodni. Mint például ebben az esetben, amiről itt szó volt. A függőség ilyen értelmezése, amiben potenciálisan szembe kerül egymással valamiféle szabad akarat és valamiféle "megváltoztathatatlanság", ez szerintem csakis egyetlen egy dologra jó: arra, hogy a függőséget tárggyá, sőt, alannyá tegyük, és hadászati jellegű pszichés módszerekkel lépjünk fel "ellene", annak reményében, hogy ezzel át tudjuk változtatni a függőt nem-függővé. Ez egy nagyon hasznos funkciója, sokan váltak egy megelégedettebb emberré ezzel a módszerrel.
De a függőség valójában nem egy kutya, nem egy tányér és nem is zongora, nem valami rajtam kívül álló dolog, aminek vagy ura vagyok, vagy nem vagyok ura. Hanem az én személyem szerves része. Mondom: nem azért mondom ezt, mert ízlésesebb mémnek tartom, hanem gyakorlati okokból, mint gyakorló keménydrogfüggő és marihuána-rajongó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
Nargile : aki közös tűvel tol bármit is a mai világban az eleve nem normális!!!
|
| | | | |
|
