 |
A nyitott nullintervallumSiphersh, 2003. október 4.  | |  | | | | |  | |  | | | | Szerintem nem is úgy mondják, hogy "nyitott", hanem hogy "nyílt". Jól mondom? Vagy nem? Nem is tudom... Borul az elméletem... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Lenyűgőző gondolat ez a nyitott nullintervallum... Számomra is végtelenségzamata van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Annak idején valami olyasmit tenultam matematika-órán, hogy a valós számegyenesen kijelölt intervallumot mundkét oldalon zártnak nevezzük, ha tartalmazza végpontjait, és mindkét oldalon nyitottnak, ha nem tartalmazza a végpontokat.
Nem tudom, hogy értelmezi-e ez a matematika a nyitott nullintervallumot. Ha a két vége megegyezik, de nem tartalmazza azt, akkor az talán nem is intervallum. Persze nem rövidebb, mint ha tartalmazná...
Amikor maradéktalanul felosztjuk a valóság egy kontinuumát, és az egységeink tökéletesen illeszkednek egymáshoz, semmi nem marad az egységeken kívül. Semmi, csak ilyen értelmezhetetlen nyitott nullintervallumok.
Ez az, ami elválaszt egy időpillanatot mindattól, ami az időpillanatot követi. Ez az, ami a valami és a valami más között helyezkedik el. Ez a zárt és teljesen koherens rendszeren belüli nemlétező anomália.
Mi van, ha több van ebben a határban, mint puszta absztraktív érvényesség? Ha nincsen felosztás, akkor ez a nemlétező rés sem létezik. Vajon hova nyílik ez a nemlétező pont? Milyen a mélysége? Nagysága nulla, és talán nem is része a közegnek. Talán kimutat a közegből, amit felosztottunk? Néha úgy érzem, hogy abban a pillanatban, amikor kisebbé válik a nullméretű zárt nullintervallumnál, abban a pillanatban valamiféle végtelenség zamatát ölti magára. |
| | | | |
|
