 |
Élet a halál utánBiga Cubensis, 2003. október 15.  | |  | | | | |  | |  | | | És ami még eszembe jutott, hogy a születésünket tudatosan nem tudjuk befolyásolni, ezzel szemben a halálunkat maximális mértékben be tudjuk folyásolni. Azért ez érdekes nem?
És mi van az állatokkal? Van állati öngyilkosság? Azt tudom, hogy a rákok nyomnak valami tömeges vándorlást, dugást és talán együtt tengerbe pusztulást?
Egyéni szinten van állat, aki úgy dönt inkább megöli magát? Pl. keres egy magas helyet és leugrik? Ezt nehezen tudom elképzelni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szerintem is csak egy lehetséges opció, már ha az öngyilkosságról van még mindig szó!
Érdekes még összehasonlítani egy súlyosan depressziós ember öngyilkosságát egy élhetetlen helyzetben lévő eutanáziát kérő ember öngyilkosságával. Talán mondhatjuk azt, hogy az utóbbi jobban átgondolt és indokoltabb így elfogadhatóbb és megérthetőbb is. Ebből kiindulva nem is lehet egy kalap alá venni az összes öngyilkosságot, hisz van aki teljes tudatosságában dönt a halál mellett van aki meg egy kétségbeesett kaotikus, összezavart állapotban.
Lehetne is egy ilyen szabály: ha össze vagy zavarodva, nem vagy tisztában önmagaddal, ne legyél öngyilkos. Bizarr tudom, de fontos, ha mindenki betartaná akkor tényleg csak az eutanáziát kérők maradnának, meg akik fogságba estek és hasonló végletes dolgok.
Az öngyilkosság nem megoldás, szokták mondani. Hát az élet befejezésére mindenképp egy megoldás és a halál előidézésére is egy megoldás, valamint a problémáktól való elmenekülésre is megoldás...
Helyesebben úgy kéne ezt a kijelentést szerintem, hogy az öngyilkosság nem jó megoldás és az öngyilkosság mindig csak a végső megoldás lehet, ha már semmi más nem maradt. De ha tényleg semmi más nem maradt akkor miért ne? Mert az állam megtiltja? Egy ilyen ügyben már nincs súlya semmilyen külső hatalomnak, meghalni jogunk van, mint ahogy rábaszni is jogunk van ha mégse ez volt a jó döntés. |
| | | | |
| | | | | | 412. helio* | 2010. június 15. 02:14 |
| | | | | | | Érdekes, hogy bizonyos kérdések
időnkén milyen jelentőségteljesen bukkannak föl az ember életében.
És amikor felmerülnek, egy ideig elég meghatározóan vannak jelen.
A szóban forgó dologgal eddig nagyjából arra jutottam,
hogy úgy tűnik nem Oka, hanem Módja van
és nem szükségszerű, hanem lehetséges
(akár a semmitől tér el, vagy a teljességből önt formát)
^^de ha csak derülsz ezen a halandzsán, meglehet még jobban érted :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát akkor olvass be neki majd, ha találkoztok :)
Ez az egyik baj egyébként az ilyen "isten-elméletekkel", sok felesleges körre elvihetnek, talán éppen ezért hiányzik mindez a buddhizmusból.
Gótama egy szót sem szólt istenről, még akkor sem, ha kérdezték.
"Ne foglalkozzatok vele, magatokkal foglalkozzatok."
Kinek melyik út, melyik tanítás szimpatikus, még ha a végpont ugyanaz is.
De a kis baltával akkor sem jutsz be hozzá, és nem tudod rárúgni az ajtót. A lázadás szükséges (Lucifer haver), megadja a hajtóerőt, de ha idővel nem virágzik ki a hála, az elfogadás, a jóindulat, a szeretet benned az egész teremtés iránt, akkor örökké kérdéseket fogsz kergetni, a választ pedig csak csöndben lehet meghallani.
Ez egy munka, önmagadon dolgozol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igen ez így szépen hangzik, de
szerintem ha van abszolút végső teljes tökéletesség, akkor mi szükség van erre az úgynevezett "élményszerzés" meg "tanulás" dolgokra. ezt nem lehet semmivel megindokolni. Isten kihagyhatta volna ezt a lépést nyugodtan, senkit nem zavart volna vele.
"(Arról nem is beszélve milyen sokan élnek úgy a világban, hogy csöppnyi fogalmuk sincs arról, milyen az elme játékain kívül létezni, s úgy élnek végig egy életet, hogy ébren sincsenek igazán.)"
biztos elég sokan. és akkor ott van még többi lény, kutyák macskák, kígyók békák bogarak stb. és ez még csak 1db bolygó.
valami itt nem stimmel. nekem itt ne szórakozzon Isten önmagát csilliárdnyi részre osztással, meg a fejlődés érdekébeni amnéziával.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Chucknorris100
Próbáltam zen szempontból válaszolni :)
Másképpen, szerintem:
Nem tudni arról, melyik projectben veszünk részt, alapvetően rossz, de bizonyos tapasztalatokat csak így szerezhetünk meg, ha pl 4975 ször ettél már vaníliafagyit, akkor nem ugyanazt az érzést adja, mintha egy teljesen új dologgal találkoznál ... és a vaníliafagyi helyére minden behelyettesíthető. Élményeket gyűjtünk, hogy gazdagodhassunk, és itt, ebben a világban csak úgy megy ez, ha maga az Egész ismeretlen, hiszen ha mindent tudnánk, értelmetlen lenne a játék.
Hogy mikor fordul át ez az élményszerzés-tapasztalás egyfajta lelki amnéziába, monoton ismétlésbe, és visszamenekülésbe az anyag világába, egy olyan csapdába esve ami bizonyos tudatállapotokban nevetésre ingerelhet, arról fogalmam sincs, de talán mindenki érzi és tudja, hogy van e még dolga a ebben világban, vagy csak vegetál és kivárja az élet végét, esetleg potyázik még egyet ... meg még egyet. (Arról nem is beszélve milyen sokan élnek úgy a világban, hogy csöppnyi fogalmuk sincs arról, milyen az elme játékain kívül létezni, s úgy élnek végig egy életet, hogy ébren sincsenek igazán.)
Én biztos vagyok abban, hogy mindenkinek megvannak az életében a lehetőségek arra, hogy átlássa a helyzetet, s rálépjen egy olyan személyes útra amely előrébb viszi a létezésben, mert a létezés mindennel törődik, még egy falevél sem eshet le a tudta nélkül ...
De az úton nem mehetünk sem becsukott szemmel, sem kapálódzva, fogódzkodó után markolászva, mert akkor nem jutunk sehová, maradunk adott helyünkön. Ez a hangfelvétel azért is tetszik nekem, mert a halált, melyet egy borzalmas, félelmetes dolognak tanítottak meg minket elképzelni, egy csodálatos eseményként, egy kapuként meséli el az előadó. Még az utolsó pillanatban is dönthetünk
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ajtóablak hol olvastad a Freudosat?
Goodbye ez tényleg jó volt! |
| | | | |
| | | | | | 406. sonek | 2010. június 7. 15:49 |
| | | | | | | | meg annyi kokaint választott még, amitől egy ló is megdöglött volna |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nahát, pont az imént olvastam, hogy Freud az eutanáziát választotta, morfintúladagolás formájában, orvosi segédlettel, családi jóváhagyással, nikotinfüggőség kapcsán kialakult szájrák miatti fájdalom megszüntetése céljából |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bard: szerintem az öngyilkosok többsége nem végez ilyen szintű morális vagy logikai analízist, sokkal inkább kétségbeesésből cselekszik. ami viszont sok etikai dilemmát felvet, az, hogy hagyhatjuk-e, hogy valaki az öngyilkosságot válassza, avagy az eutanázia kérdése.
John Stuart Mill klasszikus liberális érvelése szerint nem, mégpedig ezt nem a szabadság korlátozásával, hanem a védelmével indokolja: mert szerinte minden olyan döntést meg kell előzni, amely a későbbi szabad döntést lehetetlenné tenné. Thomas Szász szerint viszont az öngyilkossághoz való jog a legalapvetőbb emberi jog, annak megvonása megszüntetné az egyén kontrollját a saját élete felett.
hogy a teremtés hibás lenne? meglehet. de szerintem erre az öngyilkosság léte nem bizonyíték jobban, mint a gyilkosság léte, vagy úgy általában a rossz létezése.
Leibniz alkotott egy jó szót arra, amiről itt szó van: teodícea, Isten jóságának és mindenhatóságának védelme a gonosz létezésének tükrében. magyarul hogyan lehetséges úgy általában tökéletlenség és rossz egy tökéletes Isten által teremtett világban?
mindenesetre Hérodotosznak igaza volt: "egyetlen embert se nevezz boldognak, amíg még nem halt meg" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről egy itteni mondás jut eszembe:
Könnyebb az embernek feláldoznia magát, mint megvalósítania. |
| | | | |
|
