 |
Songs Of The UniversePsylo'Child, 2003. november 27.  | |  | | | | 158. LaZa | 2005. március 6. 19:40 |
| |  | |  | | | Értekezés a lírai műalkotás kabalisztikus hatásmechanizmusáról
Ravasz egy alkotmány
a rímokmány,
a semmi okán
ver pofán. |
| |  | |  |
| | | | | | 157. LaZa | 2005. március 6. 18:55 |
| | | | | | | lenke
Szeretni kell mindened,
mid van, csak kölcsönkapott
játékszered.
Mélyen zsebedbe rejted,
örökre tervezel, s
elfeljted,
hogy az elmúlás szellő,
váratlan, nyári
felhő,
észrevétlen cseni el
kincseid, galamb ujjai
emlékeid
kecsesen túrják széjjel;
életed húnyhat el, egy
őszi éjjel.
Szeresd hát mindened!
A pillanat csontjai
törékenyek.
Csak egy elkapott mosoly
lényed is,
vagyonod is, min
nem osztozol,
habár jut elég kosztra,
megvárod, míg az Út
szét nem osztja.
De mi tiéd kezdettől fogva,
a hang, a csend, a puha lég
a nehéz föld, s a könnyű ég
azt meg nem fogja
kényelmes szíved
a vágypapír légy-fogja.
S a lét belét
a kilét ragacsa
-a szamszára tragacsa
kényszerűn forgatja
ki.
Néha be.
De semmiképp se szét,
vagy szerte.
Légy oktondi,
szertelenke
megtervezetlenke
lenke, lenke, lenke
e tollpihe könnyűség
a lelke
mindennek.
s te vagy csak
túl komplikált,
éld inkább,
s ne operáld,
járj az élet nyomában
szórd el magad
a világban.
*
Vagy legalább
ne egyél zsíros
kaját :)
|
| | | | |
| | | | | | 156. ynul | 2005. február 2. 00:43 |
| | | | | | | 154re:
*Legyen!*
bár lennen ováció akkora
hogy még a nagy Úr is ránk figyelne,
bár járná mindenki a szívek ritmusát
hogy még a föld is remegne bele
bár lenne mindenkinek egy járdája
mi elvezetne zöld rétekre
túl a láthatáron mégis
itt a közelben
hol a könny nevetéssé
s a nevetés örömkönnyekké lenne.
Legyen! |
| | | | |
| | | | | | 155. ynul | 2005. február 2. 00:20 |
| | | | | | | *a majom tükre*
táncolok
ha fütyülsz
minden nap csak járom
zongorához
kötöttek
s megböknek, ha elnyom az álom.
táncolok
ha fütyülsz
egy füstös kocsma a hazám
benne rengeteg
idegen
fordul meg nap nap után
táncolok
pár forintért
szép hölgyeknek uraknak
embereknek
kik azt hiszik
hogy rajtam mulatnak
nem sejtik hogy lépteim
egy tükröt mutatnak
s ha az előadás véget ér elmennek ők száz útra
csak én maradok egyedül
itt
és
mindig is itt leszek számukra
hisz mindig szükség lesz rám
kin lehet nagyokat kacagni
gyertek csak az ajtó nyitva áll
s ha most sajnálnál is ne tedd
elárulom
ez nekik jobban fáj. |
| | | | |
| | | | | | 154. LaZa | 2005. január 31. 23:26 |
| | | | | | |
tán kinevetne.
de ha ég nem lenne, ki nevetne?
mind megszelidülünk,
tudod, úgy egymáshoz.
nekem tetszik ha mást hoz
a tűhegyes ráció,
legyen ez elborult ováció
egy képzelt járdához.
vagy inkább piros madár
a hólyagzó reggel, a láthatár.
hozsánna optimizmus,
esőm kopogd ritmus.
|
| | | | |
| | | | | | 153. ynul | 2005. január 31. 19:57 |
| | | | | | | *csakakazaszokásoszokatlan*
eleredt az eső
még szerencse hogy van nálam járda
mit ilyenkor talpamra húzhatok
de gyorssan ám
nehogy egy kósza felhő meglássa
s hirtelen fölibém kerekedjen
hogy aztán az ég elől kelljen
oltalmat lelnem
mert hisz
míly szokatlan is lenne
ha a víz föntről esne
jaj, ezt másnak nehogy említsd
még a végén kinevetne
|
| | | | |
| | | | | | 152. LaZa | 2005. január 31. 17:17 |
| | | | | | | lagelli, ynul: ezek tényleg jók! riszpekt
*
hogy elfedd
magad maradsz
mint égő falak közt
lobogó húscafat.
céltalan leszel.
önelhagyó
a tömeg-magány
bitorló
létsíkján.
keretbe kényszerülsz
feszülni,
masszává egyesülni,
feketén okádni
fürdőkádnyi
szemelfedőt;
a mímelők
bálján
én nem koccintok.
már nem szeretek itt.
a régi
tábortüzek
csak távoltüzek,
s már mennék is
az égre égni,
mint fehér cérnaszál.
egy élet csiholta tűzzel
gyújtson meg a
halál.
*
titkár bőrbe bújt
állati szeretők,
cikkanó főnök szemek
zizzenő paksaméta bokor
a modern kor
dzsungele,
az ember csak csüng bele,
és nem tudja, hogy mi lesz.
*
sűrű lé az éjj
megtép ma minden
egy kiapadt
képzet hörög árván:
lelkünk sötét ágán
ráng fekete szél;
ujjaink közt feketél,
ruhája vérfoszlány
megerőszakolt lány
lépcsőházad szegletén
a bűn közös,
de a felelősség
csak azé, aki
megérti.
|
| | | | |
| | | | | | 151. ynul | 2005. január 20. 23:58 |
| | | | | | | *paranoidszagragyűltgondolatelragadozok*
láthatatlan égi sztrádákon száguldanak vadul
szemek vasból
mik örökké figyelnek
de
ide be
nem látnak
talán
nem éreznek
ha nem érzek.
a fényt eloltani nem tudják ezért
elhitették
hogy a fehér a fekete
s
általuk tudhatjukuk már hogy a nap lemegy
de azt nem
hogy valyon felkele
ősszakálú démon fennt a pokolban
ott fennt a földön
itt lennt az égben
ott kinnt a házakban
itt bennt az éjben
ott a múltban s holnap is be
toppan
ott belül benned bennem |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csukott szem zárt száj
süket fül
szellő csak mi átjár.
zengó hang mi rám vár.
csöndben ül.
csukott szem zárt száj |
| | | | |
|
