 |
Szeretetsoon., 2004. augusztus 10.  | |  | | | | |  | |  | | | | Úgy írnék vmit erre Tala, de most is csak mosolyogva bólogatok. |
| |  | |  |
| | | | | | 37. Talamon | 2004. szeptember 27. 18:25 |
| | | | | | | amíg emlékezünk, fejünk a múlt illúziójába dugva csak drogként szívjuk az emlékeket
tekintsünk most előre, hisz a véget már láttuk, hát így legyen
elfelejtettük honnan jöttünk? nem baj, tudjuk hová megyünk;) |
| | | | |
| | | | | | 35. asvany | 2004. szeptember 24. 14:04 |
| | | | | | | cellux: "hozzátenném ehhez, hogy ha valaki megtapasztalja azt, milyen más csomóit bogozgatni, akkor sohase akar majd mást csinálni..."..."... az együttérzés és a belőle fakadó segítő munkálkodás válik a legüdvözítőbb, legnagyobb jutalomértékű tevékenységgé, minden más gagyi ehhez képest."
hihi, elegge nehezemre esik szabadulni ettol a kenyszeremtol, az ismeroseim eleg sokat szenvednek tole :)
a szerelemrol meg azt hallotam a napokban,hogy mindig szorosan kapcsolodik valamilyen eros va'gy hozza, es emiat kicsit ingovanyosabb terulet :)
|
| | | | |
| | | | | | 34. cellux | 2004. szeptember 24. 09:48 |
| | | | | | | ma még nem merem látni azt, amiről beszélsz
|
| | | | |
| | | | | | 33. rumcais | 2004. szeptember 24. 02:06 |
| | | | | | | Ja CELLUX ez nagyon szép volt:
"ezért az egyetlen valóban hatásos megoldás ma spirituális jellegű, ahhoz viszont, hogy ezt a megoldást mindenki számára elérhetővé tegyük, előbb a) magunknak is meg kell gyógyulnunk és b) ki kell találnunk egy olyan módszert, amivel korunk emberének az alapot megváltó, megváltoztató, helyrehozó információ akadályok nélkül, hatékonyan átadható."
De mond, érzékelve a jelen világ rezdüléseit komoly optimizmussal
tudsz hozzá látni a feladat technikai kivitelezéséhez?
Szép és pontos összefoglalás. Ami az erő benne, az benne
a gyengeség. Szembesítő ereje van.
Minden korban így foglalták ezt össze.
Jól értem a te Hegeliánus gondolatmenetedet? Bábel tornyának
legmagasabb pontján eljön a nyugati megvilágosodás?
Ez eufemizmus. Ami az ideologikum sajátossága.
Még a Sátán segglyuka is eufemizmus. A mátrix is csak
egyfajta esztétikai stádium. Megértés. A lényegit az
érdekes vezeti maga után.
Én még nem éreztem úgy, hogy megvilágosodtam volna,
(legfeljebb csak egy picit :-) Ennek ellenére az ehhez
hasonló ritka alkalmaktól eltekintve optimista vagyok,
pontosabban megpróbálok jó lélekkel élni.
De ha valamit igazán érteni akarok, és igazán
megérinteni, akkor le kell ereszkednem a negativitásba,
hogy arcul csapjon a megismerés.
Úgy érzem nem értem, megkockáztatom nem értjük eléggé
a kort amiben élünk. És nagyvonalúak vagyunk. Ez persze
erény szokott lenni, általában jó hangulatot eredményez.
Azonban a jelen problémáját nem oldhatja meg teljesen
a múlt bölcsessége.
Ezt a csipetnyi hiátust, ezt a szakadékot kell áthidalni
múlt és jelen között.
Persze mi rajta vagyunk az ügyön. És ez jó érzés.
De szerettem volna precíz lenni. |
| | | | |
| | | | | | 32. rumcais | 2004. szeptember 24. 01:26 |
| | | | | | | sziasztok
Bevallom, nem tudom mit akarunk ezzel az eredendő
bűnnel, ami belül van jó mélyen. Nehéz rátapintani az
biztos. Persze lehet barátkozni, meg a Dr Csernus se kutya.
CELLUX, amúgy a teás beszélgetésünk jól megkavart.
Most is az fog kijönni, hogy rosszul állok a hittel,
de állok ahogy állok, nem hiszek az eredendő bűnben.
A tőle való megváltásban sem. Pedig én is fontosnak
tartom, hogy az életet kiteljesedéssé, értelmessé
varázsoljam. Tudom azt is, hogy ez nem az ész varázslata.
De erről ennyit.
Én azért vagyok olyan amilyen, mert sokáig igyekeztem
távol maradni a jelentől (vagy épp mások tartottak távol).
Ezen túl vagyok, most hagyom keresztülfolyni magamon
a jelen világot. Sose gondoltam volna, hogy ilyen trutyit kell
lenyelni ehhez a művelethez. :)
A lényeg, hogy a jelen világ, amivel reggeltől estig öblögetek és
gargalizálok, ezt a nyelvet beszéli, ezt az ízt rejti magában.
Szeretem a keserű likőröket. Pontos metafórák.
Szeretem a kockaházakat, hiteles tanúi a világnak.
Ezt az egészet úgy kell szeretnem, ahogy hagyja magát.
És ez a világ nem szereti magát az emberek szivében.
Talán valami hasonlót megpróbálhat tenni magával a filozófus
fejében, ahol legalább egy adott univerzalitásban
önmagára találhat. És talán onnan alácsordogál a szív
irányába, hogy megszülessen belőle a remény. Ehhez
viszont szeretetre van szükség, hogy a szív, !több szív!,
tényleg befogadja magába, és újra szülessen a hit.
Mi egyenként, és talán néhányan együtt megszabadíthatjuk
egymást néhány rossz dologtól. De mi lesz a világgal?
Tudom kishitűen hangzik. De ez a világ nem lát elejét nem
lát végét. Megpróbálom a saját szemével nézni. Persze
félsiker, de azt látom, hogy nem látja, hogy mit lát.
Individualista próbaköröket futok már mióta. Mások is
ugyanerre az edzésre járnak. Elveszve a félreértések
galaxisában, egyre távolabb menekülve egymástól.
Az egyik szomszédom a Himáláján lakik, a másik
a Spitzbergáknál. Mi meg jól megértjük egymást itt a
Daath fórumon.
Nem érzem magam prófétának. De ebben a korban,
az itt és mostban, létrát keresek az ég és a föld között.
Nem felmászni szeretnék. Közvetíteni. Meglátni az
egyikben, ami a másikban van. A történelmi jelen létráját
keresem. A múlt létrái ugyanis nem bírják el a jelen súlyát.
Csak egy régi kis rozsdás lámpásom van hozzá. Az értelem.
És csak egy kis láng pislákol benne, a világ iránti szeretetből.
Igy megyek semerre egy kormos estében.
Vakon kezet nyújtok a világnak. Egy kéz kinyúl a semmiből,
megpróbálok olvasni a tenyeréből, és ezt látom benne.
Se Bűnt, se Megváltást.
Csak elhagyatottságot, és tudom, hogy nem a sajátomat.
rumcais |
| | | | |
| | | | | | 31. Ákimáki | 2004. szeptember 23. 15:43 |
| | | | | | | "legfeljebb néha túl nyers ami kijön belőlünk.."
Akkor Dr. Csernus maga a megtestesült szeretet... : ) |
| | | | |
| | | | | | 30. Talamon | 2004. szeptember 22. 19:07 |
| | | | | | | Szerintem nem kell ezzel törődni, egyszerűen ha ez jön, akkor ezt kell mondani..legfeljebb néha túl nyers ami kijön belőlünk..
Vajon lehet csak kicsit visszafogni magunkat? Hisz a mérték is csak képzet, hát nem-e félő, hogy elvétjük, ha így(vagy bárhogy) gondolkodunk?
Nem lehet, hogy azáltal, hogy visszafogjuk magunkat, egy kicsit gátoljuk a Szeretet megnyilvánulását? Míg ha csak úgy jön, akkor majd ez a "jövés" is egyszer-talán kiteljesedik..vagy nem;))
Eszembe is jut egy csomó minden hirtelen, de az is ugyanilyen üres fecsegés..
Más kérdés, hogy
ahh
Csodálatos ez a lét! Le az összes kalapommal előtte, utána (akár közben is néha..) |
| | | | |
| | | | | | 27. Sevil | 2004. szeptember 12. 22:30 |
| | | | | | | | | | | |
|
