Szeretet

DAATH

Annak, hogy félünk, sokat köszönhetünk. A félelem az utolsó előtti. Az utolsó szó az üdv.

Hamvas Béla

Új hozzászólás

Következő tucat

Kategória:

Filozófia

Létrehozó:

Létrehozás ideje:

2004. augusztus 10.

Utolsó hozzászólás:

2020. szeptember 23.

Érdeklődés:

19463 letöltés
470 hozzászólás

Mit:

Hol:

anyagok

könyvtár

fórum

kapcsolatok

Felmérés: ELTE kannabiszhasználat önkontrollja
Felmérés: MOKE országos orvosi kannabisz felmérés
Felmérés: Global Drug Survey 2021
Tiltás: (jan. 1.) szigorúbb ÚPA büntetési tételek
Tiltás: (szept. 24.) 207 anyag lett C-listás
Könyv: Ayahuasca – A Lélek Indája

soon., 2004. augusztus 10.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

2011. május 22. 14:14

basszus. sose éreztem még ekkora kínt. olyan mintha égne a mellkasom.

a fejem az mondja fogadjam el a helyzetet. az érzéseim azt mondják, hogy ne adjam fel. van remény.

kettészakadok. rohadtul fáj.

2011. május 19. 12:14

deeptrip:

az hogy sikerül e elfogadnom, hogy már lehet hogy nem szerelmes belém az szerintem csak pár hét után fog kiderülni amikor tényeg észreveszem, hogy mindennap egyedül fekszem le/kelek fel és nincs mellettem senki, vagy amikor alig találkozunk, de azt is barátokként.
úgyhogy pár hét után fog kiderülni, hogy valóban el tudom e fogadni a helyzetet. egyenlöre azt mondom igen, de ezt a jelenlegi lelkiállapotomból kiindulva mondom. ez majd még kiderül.

meg amit írtál azt majd megmondom neki, hogy ha így érzi.

köszi, hogy írtál :)

írjatok nyugodtan ha van még valami, én egyenlöre most leállok az írással, de néha felnézek, hogy miújság aztán ha van valami akkor válaszolok.
ha mégse akkor meg majd pár hét vagy 1-2 hónap múlva írok, hogy végülis mi lett az egészböl.

köszi mindenkinek :)

2011. május 19. 11:37

hlm:

"eddig nem is volt semmi gond :)"

ezt úgy értettem, hogy eddig megosztotta velem ha valami problémája volt. csak ezt az utóbbi nagy problémáját (hogy már nem tudja pontosan mit érez) ezt esett nehezére megosztani velem. meg is értem hogy miért, a helyében én sem akarnék fájdalmat okozni a másiknak. de ugyanakkor elöbb utóbb ki kell bökni, örökké nem lehet így élni.

általában olyan gondjai voltak amiken nem lehet másképp segíteni csak bíztatással, támogatással meg azzal, hogy ilyen idökben is kiállok mellette és nem zavar a helyzet mert szeretem.
(továbbtanulás-hovatovább?, érettségi, felvételi portfolio készítés, felvételi, meg nagyon fáj neki hogy elballagott (nagyon szereti az osztályát :) )) ( na igen, elég fiatalok vagyunk még :D )

utóbbi 2 hónapban kb. többnyire ezek miatt stresszelt sokat. kevesebbet is találkoztunk emiatt mert a jövöjéröl van szó ugye és mondta, hogy májustól amikor már nem lesz ennyi gondja boldogan együtt tölt velem több idöt, de most ezt nem teheti meg... aztán most meg ez lett belöle. ez van

de köszi a tanácsot :) természetesen ott leszek neki továbbra is ha szüksége van rám csak most nem párként akinek bármit elmondhat hanem barátként akinek bármit elmondhat.

2011. május 19. 00:18

"jól biztos, az látszott rajta. ha meg aggódott vagy félt valamitöl akkor is próbáltam támogatni, felvidítani, bíztatni.
mondtam is neki párszor, hogy ha akármilyen problémája van vagy akármilyen gond van azt ne fojtsa el hanem mondja el szépen aztán megpróbálok segíteni vagy valami megoldást találni (ezt nem csak kapcsolati problémákra értettem hanem akármilyen gondjára)"

Látod, pont erre céloztam. Te hiába ajánlod fel a segítséged, ha ő magától nem érzi hogy megoszthatja veled a problémáit.
Na de nem akarok pszichomókus szerepbe bújni, csak tanácsot adni.

2011. május 19. 00:00

Weed én nem látok bele a barátnődbe, de az érzések 1 év alatt sokat változhatnak! Az látszik tisztán, hogy nagyon szereted őt és nyitsz felé gyakran, ő meg hajlamos magába fordulni és depizni. A depi meg olyan, hogy akkor leépíted a kapcsolataidat, már nem kötődsz, már nem bízol annyira másokban, a világban, magadban. Azt mondod, hogy tudja, hogy vannak problémái hát akkor ezeknek kell nekimenni. Próbálja szép fokozatosan megközelíteni. Ha valami komoly para érte régebben akkor ez lehet necces lesz, ha valami gyakoribb "átlag"para akkor segíthet ez.

Mindenesetre mondd meg neki, hogy ha úgy érzi egyedül akar lenni vagy depizik akkor az első dolog amit csinál az az legyen, hogy elfogadja amit érez, elfogadja a helyzetét, hogy most depis stb. Ezzel kilép a menekülő megküzdésből egy megismerőbe.

Neked meg azt kell elfogadnod, hogy lehet ő már nem annyira szerelmes beléd, mint volt. Lehet, hogy szakítani fogtok. Az oké, hogy te még pörögsz rajta ezerrel meg tök pozitív tudsz maradni vele, de sajnos jófejséggel és segíteni akarással se lehet mindent megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy próbáld eljátszani a rosszfiút, az is csak egy sztereotíp séma, amire sokan buknak sokan nem, de valószínű ez egy többtényezős felállás és a kibogozáshoz mindkettőtöktől átlag feletti tudatosság szükséges.

2011. május 18. 23:48

hehe, hát inkább a mindent megadós, rendes, próbálok a kedvében járni meg nem tudom még milyen típus vagyok. ez a rosszfiús, vagánykodós dolog lehet nincs meg bennem :D de szerintem én sem és ö sem tudna engem így elképzelni.

"Szerinted biztonságban érezte magát a közeledben, (vagy csak jól)?"

szerintem mindkettö. jól biztos, az látszott rajta. ha meg aggódott vagy félt valamitöl akkor is próbáltam támogatni, felvidítani, bíztatni.
mondtam is neki párszor, hogy ha akármilyen problémája van vagy akármilyen gond van azt ne fojtsa el hanem mondja el szépen aztán megpróbálok segíteni vagy valami megoldást találni (ezt nem csak kapcsolati problémákra értettem hanem akármilyen gondjára)
eddig nem is volt semmi gond :) csak az utóbbi 1 hónapban már sokszor úgy volt vele hogy nem volt benne biztos hogy szeret e még annyira mint régen és nehezen tudta rávenni magát hogy beszéljen nekem erröl. mondjuk éreztem, hogy valami nem stimmel, de azt hittem hogy csak beképzelem. hogy csak az egóm játszik velem hülye játékokat. mert egyszer volt olyan hogy beképzeltem egy problémát ami ott sem volt valójában aztán elmondtam és kiakadt én meg rájöttem hogy "basszus, de hülye vagyok". de meg tudtuk beszélni és túltettük magunkat rajta meg nem fordult elö többet.

hát egyenlöre müködik ez a barátság téma. csak úgy voltunk ezzel, hogy mindkettönknek ért annyit ez a kapcsolat, hogy megpróbálkozzunk ezzel. aztán még összejöhet a dolog ez csak töle függ. de azt se bánom ha barátság lesz.
egyenlöre nem szenvedés, vagyis én most tök jól lettem. tudok végre enni meg szerintem aludni is tudok majd. meg egyedül sem szar most lenni.
ha meg észrevennénk, hogy szenvedés csak ez az egész és semmi esély se kapcsolatra se barátságra akkor marad a teljes szétválás.

2011. május 18. 22:18

Hű.. . Egyből lejött az írásaidból hogy mennyire szerelmes vagy ebbe a lányba. Jó olvasni ilyet.

Tudod mi jutott eszembe először. Te elég vagány pasinak tartod magad? Biztos ismerős az alphahím effektus. Amikor mindent megadsz a lánynak, de (az idő előrehaladtával) nem látja meg benned azt a bizonyos spirituszt, hiányzik neki az a rossz csávó feeling.
Szerinted biztonságban érezte magát a közeledben, (vagy csak jól)?

Ne érts félre, ezzel nem téged hibáztatlak, a nők alapjában véve így gondolkoznak.Ősi ösztönöknek nevezik ezt, bár szerintem hülyeség.

Mindenesetre a maradok barát lehetőséget én személy szerint nem ajánlom, mert mindkettőtöknek csak szenvedés lesz.

Szívből kívánom hogy találjatok vissza egymáshoz. Bárcsak mindenki így állna a párkapcsolatokhoz.

2011. május 18. 17:47

na nem bírtuk ki úgyhogy ma beszéltünk meg elöálltam egy ötlettel ami mindkettönknek jó lesz... mivel egyikünk sem akarja, hogy eltünjön a másik az életéböl ezért barátokként létezünk tovább. néha dumálunk, heti 1-2szer találkozunk ha meg van valakinek valami programajánlata és szeretné, hogy vele tartson a másik akkor megkérdezi az illetöt hogy van e kedve vele tartani.

jobbnak láttam minél elöbb kitalálni valamit mert mind a ketten szenvedtünk az utóbbi beszélgetésünk óta.

meg írtam egy levelet amiben közöltem, hogy mi járt a fejemben azalatt a másfél nap alatt és hogy mit érzek, gondolok. öszintén leírtam mindent kertelés nélkül. és örült neki miután elolvasta meg örült az ötletemnek is. (azért írtam inkább le mert úgy sokkal jobban kitudom fejezni magam meg több idöm van átgondolni a dolgokat)

meg még közöltem, hogy ha baráti találkozásaink során többet érezne, többet akarna akkor csak egy szavába kerül, ha meg nem akkor barátok maradunk.

és még csokit is kaptam :) meg egy baráti ölelést amit végül kijavított, hogy nem baráti hanem felebaráti ölelés :D

nekem végülis az is jó ha csak barátok leszünk. mármint örülök neki, hogy nem tünik el az életemböl, akkor nagyon szenvednék.

2011. május 17. 19:05

az a baj fél szembenézni magával. vagyis azt mondta tudja hogy vannak problémái, de próbál sose rágondolni mert attól szarul érzi magát.

van egy rakás könyvem önmegismerés meg pszichológia, kapcsolatok témában is egy, de nem hajlandó egyet sem elolvasni. mármint nem akartam ráeröltetni csak annyit mondtam, hogy szerintem ezek hasznosak és hogy én tudtam tanulni ezekböl. "nem tudnék ilyeneket olvasni mert az csak még jobban éreztetné, hogy valami nincs rendben velem"

(plusz még apukája is hangoztatja hogy baromság minden ilyen spirituális, önmegismerös dolog. )

pedig így is néha depis, meg nagyon durván tud aggódni minden miatt, néha ezért nem is akart találkozni ha nagyon rossz kedve volt mert nem akarta hogy így lássam, és inkább egyedül akart lenni pedig engem rohadtul nem zavar meg legalább megpróbálhatnám felvidítani vagy valami.

szóval én elfogadom olyannak amilyen :) meg én úgy gondolom hogy jóban vagyok magammal is :) de az meglehet hogy ö nincs jóban magával, nem tudom... nem sürün tesz fel az ember ilyen kérdést másnak vagy magának hogy jóban vagy magaddal?

meg elég nehezen tud dönteni minden téren, szóval szerintem most nagyon szenvedhet azon hogy eldöntse hogy mi legyen velünk :S

nem haragszom rá, ha én lennék a helyében ilyen bizonytalan érzésekkel gondolatokkal ellátva lehet én is hasonlóképpen cselekednék. bár ezt nem tudhatom, na mindegy, mára leállok

ha van valami írjatok nyugodtan és köszi hogy írtatok :)

2011. május 17. 17:16

Ha keresi önmagát, akkor vannak olyan időszakok, amikor bárkit nehéz elviselni(főleg önmagadat, mivel ez a legnehezebb dolog, szembenézni saját magaddal).
Legalábbis nálam volt ilyen, hogy minden rossz dolgot kivetítettem másokkal való kapcsolataimba, közben persze tudtam, hogy csak az én hibám, ettől sajna nem lett jobb. Igazán akkor tudsz szeretni és együtt lenni másokkal, ha önmagaddal jóban vagy... :)

2011. május 17. 15:50

TheFakeRat:

hát eddig nem kellemes a szünet, de túl lehet élni. talán :D

ajánlottam én is ezt amit írtál, de ragaszkodott a szünethez. úgyhogy majd egy hét után ha jó hírt kapok, ha rosszat akkor megpróbálkozom ezzel megint.

mdma felejtös ilyenolyan okokból kifolyólag... de azért köszi a tippet :) meg a drukkolást :)

2011. május 17. 15:32

csak nem értem hogyan meg miért változtak meg az érzései? (elöjött ez a kérdés is kérdeztem is töle de ö se tudja egyenlöre :S )

eddig minden jól müködött. meg velem tényleg semmi baja sincs. le világlegrendesebbpasijázott tegnap amikor beszéltünk :D:D és ilyet én sose mondanék magamról meg szerintem rajta kívül senki sem :D

|< Legrégibbek < Előző tucat Teljes lista > Következő tucat >| Legfrissebbek

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH óvatosságra int a Facebook-csoportoldalon saját névvel megosztott, mások számára is látható információiddal kapcsolatban!