 |
Hétköznapoktetrahíd, 2004. december 19.  | |  | | | | |  | |  | | | Tetra:
azt írod, elvárások pedig vannak... nem értek egyet így... elvárások, paradigmák el tudnak múlni, le tudnak épülni... változik a lény... nem erről beszélünk, hogy a lény spirituálisan fejlődik?
nemtudom leírni, figyelj meg egyszer egy ilyen embert. nemtudom, ha jelzőket kéne rá mondani, akkor azt mondanám: szórakoztató, mókás, blőd, gyermeteg.
mutass egyszer egy embert, aki szerinted ilyen, és akkor majd megfigyelem :-) nekem ez az "ő úgy tesz, mintha nem lenne egója" új koncepció, ezért kérdeztem... miért szórakoztató az ilyen lény és miért blőd? főleg egyébként az érdekelne, hogy belülről is úgy tud tenni, mintha? és ezt hogy csinálja?
és még mindig feszegetném a megvilágosulatlan állapothoz való viszony kérdését...
Bence:
én nem unom. nekem jó, ha olvaslak titeket a témában vagy tudok veletek ilyenekről beszélgetni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | (az örökkévalót nagy Ö-vel akartam, anyag alatt meg a gunák minden szintjét értem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fiatal lélek? 1. inkarnáció? jó tulajdonságokkal születik?
Nem igazán értem hogy lehetséges ez.
Maga az hogy 1. inkarnáció nekem olyan értelmetlennek tűnik, mint 1. fa, vagy 1. bolygó, vagy 1. világciklus.
Egy olyan univerzumban, ahol ok-okozat összefügg, a jó tulajdonságoknak meg kell legyen az oka, ahogy a rossz tulajdonságoknak is. De ha először születik, akkor honnan vannak a jó tulajdonságai???
A fiatal lelket sem tudom értelmezni. Ha lélek alatt az örökkévalót (nem anyagit) érted, akkor azért, ha a karmát (anyagit) érted, akkor azért.
Tudom hogy nem ez volt a téma, de régebben valamilyen könyvben olvashattam hasonlót, de akkor se tudtam rájönni, hogyan lehetséges ez. Fúrja az oldalamat a kíváncsiság azóta is, ezért kérlek, magyarázd el nekem, hogy is van ez.
(mi az oka a lelkek közti korbeli különbségnek?)
(mi az oka az 1. születésnek?) |
| | | | |
| | | | | | 47. Bence | 2006. február 23. 09:15 |
| | | | | | | Siphersh: Nem értem, hogy egy filozófiának mért lenne szüksége morális igazolásra. Vagy ellentmondásos - már kilóg a lóláb, vagy nincs benne ellentmondás. Ha az utóbbi, akkor lehet gyakorlati haszonnal rendelkező, és a gyakorlatban használhatatlan. De hogy alá lenne rendelve a morálnak??? vagy nem értem mit nevezel morálnak? Szerintem inkább meghatározza a morált, nem pedig ettől függ.
Tetrahíd, a buddhizmus értelmezéseddel nem értek egyet, de már annyiszor vitatkoztunk erről, hogy mindenki unja, és nem akarok itt buddhizmust pusholni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A "védák tanításában" is a szenvedés megszüntetése adja a filozófia fő morális igazolását? Vajon milyen régi a legrégebbi írásos forrás, ami a szenvedés megszüntetésének ilyen nagy jelentőséget tulajdonít? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mint amikor túl magasra lőnek, nemtok jobb hasonlatot. a helyzetet pedig le kell reagálni, tehát az egó megkerüli sajátmagát, úgy tesz mintha nem lenne. dehát ez sem változtat a tényen, hiszen CSAK ÚGY TESZ MINTHA.
hogyan viselkedik az ilyen egó, akinek az egója úgy tesz mintha nem lenne? privát, itt azt jelenti, hogy a maja varázslatát ténynek felfogó személy, aki önállóságra törekszik, ezáltal elvágja magát a többi létezőtől. mint már írtam: az önállóság rabság, az egység szabadság.
rabság, szabadság? ezek olyan minőségjelzők, amikkel én itt nem operálnék. végső soron asszem az az összes felvetésem közös pontja hozzád, hogy hogyan viszonyuljon az ember saját és mások megvilágosulatlanságához, illetve hogy hogyan viszonyulsz te ezekhez. szóval hogyan?
(erről külön tudnék beszélni, hogy ez hogyan működik, lévén én maximálisan egoista vagyok).
akkor beszélj külön lécci :-)
a konvencionális tudás alatt nem tudom mit értesz. ha a bölcsesség számodra konvencionális tudás, akkor azt tudom mondani, hogy a bölcsesség mindig az átlagtól eltérő tudást kerest, és mindig attól óv, amit általában az emberek művelnek. a bölcsesség mindig egy nemlétező cselekvőt személyesít meg, leképezve a közösség irányzataira. szerintem a bölcsességnek emberinek kell lennie, és tökéletesen átlagosnak, hétköznapinak. a különlegességre lehet törekedni, de sok értelme nincs.
konvencionális tudás = szavakkal vagy más konvencionális (pl. matematikai, zenei stb.) jelekkel kifejezhető tudás
és nem a konvencionális tudást asszociálom a bölcsességhez (ahhoz a "tudóst" asszociálnám), hanem a nonkonvencionálisat, ha már valami...
mit jelent az, hogy mindig egy nemlétező cselekvőt személyesít meg?
azt sem értem, azt mondod a bölcsesség attól óv, amit általában, végül meg azt, hogy nincs sok értelme különlegességre törekedni. ezek nem mondanak egymásnak ellent?
ha eszeveszett erővel tombol benned a szenvedés, a szerelem, a vágy, a hiányérzet, a mittoménmi, akkor az jó. szerintem.
ez hogy jön ide?
semmit sem tud az az ember, aki nem érezte még életében egyszer sem az elesettség és a kirekesztettség, a "parányiság" érzését.
nem úgy van, hogy nincs ember, aki ne érezne ilyet valahol, valamikor? én azt feltételezném... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kedves tetra
jó, hogy írtad a hosszú bevezetőt, nekem is hasznos ismerni a te a háttérinfóidat.
a v.t. szerint ha a lény nem ismeri fel átmánt önmagában, akkor elvarázsolja a maya (májá), az őt körülvevő varázslat, a tulajdonságok nélküli dolgok káprázata. egy folyónak nincs tulajdonsága, egy másik embernek számodra nincs tulajdonsága, csak a belső individuumod (tetszik: egód) ad neki jelzőket, hogy jobban kiigazodj.
az én olvasatomban a körülvevő varázst a lény teremti, a lény maga a varázsló, aki a FOGalmak segítségével megFOGja, megragadja tapasztalatait, azaz osztályozza őket és nevet ad nekik, és így határokat húz, és úgy operál, mintha a határok adottak lennének, ő csak érzékelné őket. de az is van, hogy pont a varázslaton keresztül tudja felismerni saját varázslatát... sajnos ez utóbbi most nem áll össze bennem, hogy hogy... de szóval a varázslat, a mayá, az egó, az avidjá, ezek "a játék kötelező elemei"...
illúzió/varázslat: a mayát fordítják magyarra illúziónak és varázslatnak (meg káprázatnak) is, úgyhogy így nem értem, te miért teszel különbséget. és eltekintve az elnevezésektől, mit mondasz akkor, amikor lényegében azt mondod, hogy a mayá létező dolog, az illúzió meg nem? mit értesz itt illúzió alatt és az hogyan nem létezik?
kik etetik a maját? mindenki aki nincs annak tudatában, hogy átmán (tetszik: isten, jézus, stb.) ott van benne is. a maja pedig az egó szinonimája, közérthetőség kedvéért kb. átkódolás.
technikailag bólogatok, úgyhogy akkor az első hosszászólásodnak a tónusát nem értettem, nekem úgy tűnt, mintha kifakadnál a "vannak akik" valamilyen helytelensége/butasága/bűne miá. jól érzékelem?
akik valamilyen oknál fogva rájöttek, hogy léteznek az alábbi fogalmak: maja, átmán, stb. azok próbálják eszerint élni az életüket, de mégsem készek rá, ezért becsapják magukat azzal, hogy (és ezt már számtalanszor leírtam versben pl., akkor most felfedve, erre értettem:) ÚGY TESZNEK MINTHA (mindig csak úgy teszünk...). ezzel nem történik semmi, csak annyi, hogy ugyanoda lyukadnak vissza, ("hátradőlni csak ugyanide lehet"), és ugyanúgy jön a szenvedés
azt mondod _DE_ mégsem készek rá... te azt várnád, hogy rögvest kész legyenek? és miért lenne kötelező úgy tenni mintha? ha nincs elvárás-problémázás (miért nem élem már úgy az életem?"), nincs miért úgy tenni, mintha. és szerintem nem feltétlenül nem történik semmi közben. még akkor sem, ha úgy van téve mintha.
a folyamat többnyire öntudatlan, ami azt jelenti, hogy az illető meg van arról győződve, hogy ő jól csinálja a dolgokat, és ami ennek ellentmond, arról nem vesz tudomást. erre a kvázi-frankó dologra ráhúz egy valóságot, ami ugyanúgy az ő privát világa, és semmi köze a ténylegességhez. véleményem szerint ez az eset két esetben áll fenn
én úgy vélném, hogy a mayá pont azt is jelenti minden egyes emberi lény megteremti a saját privát univerzumát a saját tapasztalataiból, ami önmaga, és nincsen ezen kívüli ténylegesség, közös valóság --- de valójában rajtad kívül nincsenek dolgok ahogy te írtad... szóval miért mondod, hogy ez csak két esetben van így?
a másik viszont az, aki 1. inkarnáció, de mindenképp fiatal lélek, tökéletesen tapasztalatlan, minden téren, de éri egy élmény az életében, ami hatalmasat dob. most blőd a példa, de pl.: bekap egy bélyeget. mondjuk jó tulajdonságokkal születik, és kellőképpen mélyen be tudja fogadni az élményt, de akkor sem tudja áttranszformálni mindezt az életére, tehát, szükségszerűen egy tévedés lesz az eredménye, ami felépíti a légvárakon álló valóságát.
szerintem nem jó azt mondani, hogy nem tudja így vagy úgy befogadni, mert ez pont csak akkor lenne igaz, ha lenne külön megismerő és külön megismert... és éppen ezért nem jó tévedésről sem beszélni, főleg hogy a légvárvalóság (=majá) a default... |
| | | | |
|
