 |
harmincháromlagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | értelek én...
de nem értek veled teljes mértékben egyet.
a jelen megéléséhez nem feltétlenül kell egymáshoz feszülő
kondícionáló tényezők közti 0 energiában létezni.
a jövő és múlt találkozása (mint jelen, hogy a földi duális paradigmánál maradjak) sem feltétlenül 0 energiaszintű.
a démonainkat nem a semmi, de talán sem mi...
|
| |  | |  |
| | | | | | 15. cellux | 2005. január 12. 17:53 |
| | | | | | | egymásnak feszül az igen-nem.
mivel a tudatod még nem eléggé képzett (?) ahhoz, hogy ezt az egymásnak feszülést a két pólus közötti nullpontban, a mostban élje át, létrehoz inkább egy formai megnyilvánulást, amelynek révén az alapvető dualitás ideáját a fogalmak rendszerében ragadhatja meg. ez a fogalmi forma azonban szükségszerű önellentmondást tartalmaz, ettől az elmében kognitív disszonancia jön létre, ami pedig szenvedést okoz, annál nagyobbat, minél közelebb vagy a középponthoz. (a szenvedés forrása az abban való hit, hogy a fogalmi rendszerben előállt ellentmondásos helyzet az elme eszközeivel feloldható.)
a nullponti energia nem marad a nullában, hanem a megnyilvánított formákba száll bele (az Ő ereje táplálja démonainkat); ami a központban harmonikus egyensúly, az itt a két szélsőség egymásnak feszülő, önfelőrlő zúzdájaként jelenik meg. Isten szeretete vs. Isten haragja.
(talán.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem csinálj valamit. Szerintem úgyis csinálni fogsz valamit. Szerintem úgyis nap mint nap ugyanúgy meg fogod kérdőjelezni, ugyanúgy ahogy a nemcsinálást . De szerintem akkor is csinálni fogod.
Projektálok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na és cellux, ha nem tudod eldönteni, hogy mi nyomaszt jobban:
a nem megfelelés másoknak,
vagy
a nem megfelelés magadnak,
a nemönkifejezés,
vagy
az önkifejezés,
(milyen szép a magyar nyelv, megint egy határtalan szó : above)
akkor mit csinálj:
csinálj valamit,
vagy
ne csinálj semmit? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux, te most remixelted a #2-t, vagy mi? :) |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2005. január 12. 12:43 |
| | | | | | | ha jelen van valamiféle hiányérzet - pláne ha idővel egyre mardosóbbá válik -, akkor szerintem buktad, azaz több kell a belül nézelődésnél
ha viszont a belül nézelődéssel haladsz egy olyan úton, amin a magad számára érezhetően egyre inkább önmagaddá válsz, akkor szerintem nincs baj. a folytonosan érkező új impulzusok, növekedés, lelki érés miatt ez esetben nem alakul ki a hiányérzet/lelkiismeretfurdalás, így az a kérdés se merül fel, hogy jól csinálod-e.
tehát ha komolyan felmerül az a kérdés, hogy jól csinálod-e, akkor nem csinálod jól. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nahát giggles ez egy hasznos info!
a saját életed filmjében nemigen lehetsz statiszta...
nekem az a nagy bajom, hogy több időt töltök a fejen belül csukott szemmel, vagy nyitott szemmel de a fejre belülre koncentrálva, mint az objektív valóságba való adaptációval.
így a film nagy része különös álmok és amúgy is egy életre elegendő tripek sorozata lesz.
de vajon elég-e ez ahhoz, hogy megfeleljek az erre karmára saját magamnak kiírt elvárásoknak?
nem tudom.
majd hozza a sólyom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A 33 egyébként valóban közép.
A lélek alászállása az anyagba (YHVH, a négy elem -> YHShVH megtoldva a szellemmel).
Ő az összekötő kapocs a felső (KThR-ChKMH-BYNH) és az alsó három (ság) (NTZCh-HVD-YSVD) között . YHShVH, Jézus a középső három(ChSD-GBVRH-ThPRTh) ha az Életfát nézzük
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nem tulajdonítottam jelentőséget a "krisztusi kor" mémnek.
mivel nem tudja az ember meddig él, nincs mi alapján szakaszokra osztani az életét, legfeljebb utólag. még ha úgy is tartják, hogy a második harmad a gyerekcsinálásé, a harmadik a spirituális nagytakarításé.
érdekes képzetem volt egyszer, hogy ha a halál pillanatában lepereg az ember előtt az élete (akkor nem tudtam hogy nem időrendi sorrendben, hanem mint egy térkép, vagy egy kép, aminek a részleteit és szimbólumait élem át szavak nélkül), akkor a halál előtti pillanatban végtelenítődne a sztori, hiszen mindig ott lenne vége, hogy ...és akkor lepergett előtte az élete.
ez a fajta fraktál persze a másik változatban is meglehet.
a fontos, hogy életem filmjében (mekkora klisé!) ne statiszta legyek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
Szeretnék hozzászólni, mert mert... de nem megy. Pedig itt a kényszer, hogy adjak valamit itt és most magamból, mert a 33, meg a kellős közép délibábja, de lehet, hogy ez nem is releváns... Mindegy, csak jelzem, hogy valami van itt (is?)...
Használható válaszaim: ld. #2 (by Gén) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet nem azért jött létre mert élni akart? Sztem feladatunk a jelen teljes befogadása és az élet teljes átélése, hogy ne maradj le semmiről. Pihizni utána is lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | naja génnévmások!
hát ezaz, hogy én tudom, hogy az objektív zsűrizés ott van.
de néha mégis |
| | | | |
|
