 |
harmincháromlagelli, 2005. január 11.  | |  | | | | |  | |  | | | na és cellux, ha nem tudod eldönteni, hogy mi nyomaszt jobban:
a nem megfelelés másoknak,
vagy
a nem megfelelés magadnak,
a nemönkifejezés,
vagy
az önkifejezés,
(milyen szép a magyar nyelv, megint egy határtalan szó : above)
akkor mit csinálj:
csinálj valamit,
vagy
ne csinálj semmit? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | cellux, te most remixelted a #2-t, vagy mi? :) |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2005. január 12. 12:43 |
| | | | | | | ha jelen van valamiféle hiányérzet - pláne ha idővel egyre mardosóbbá válik -, akkor szerintem buktad, azaz több kell a belül nézelődésnél
ha viszont a belül nézelődéssel haladsz egy olyan úton, amin a magad számára érezhetően egyre inkább önmagaddá válsz, akkor szerintem nincs baj. a folytonosan érkező új impulzusok, növekedés, lelki érés miatt ez esetben nem alakul ki a hiányérzet/lelkiismeretfurdalás, így az a kérdés se merül fel, hogy jól csinálod-e.
tehát ha komolyan felmerül az a kérdés, hogy jól csinálod-e, akkor nem csinálod jól. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nahát giggles ez egy hasznos info!
a saját életed filmjében nemigen lehetsz statiszta...
nekem az a nagy bajom, hogy több időt töltök a fejen belül csukott szemmel, vagy nyitott szemmel de a fejre belülre koncentrálva, mint az objektív valóságba való adaptációval.
így a film nagy része különös álmok és amúgy is egy életre elegendő tripek sorozata lesz.
de vajon elég-e ez ahhoz, hogy megfeleljek az erre karmára saját magamnak kiírt elvárásoknak?
nem tudom.
majd hozza a sólyom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A 33 egyébként valóban közép.
A lélek alászállása az anyagba (YHVH, a négy elem -> YHShVH megtoldva a szellemmel).
Ő az összekötő kapocs a felső (KThR-ChKMH-BYNH) és az alsó három (ság) (NTZCh-HVD-YSVD) között . YHShVH, Jézus a középső három(ChSD-GBVRH-ThPRTh) ha az Életfát nézzük
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nem tulajdonítottam jelentőséget a "krisztusi kor" mémnek.
mivel nem tudja az ember meddig él, nincs mi alapján szakaszokra osztani az életét, legfeljebb utólag. még ha úgy is tartják, hogy a második harmad a gyerekcsinálásé, a harmadik a spirituális nagytakarításé.
érdekes képzetem volt egyszer, hogy ha a halál pillanatában lepereg az ember előtt az élete (akkor nem tudtam hogy nem időrendi sorrendben, hanem mint egy térkép, vagy egy kép, aminek a részleteit és szimbólumait élem át szavak nélkül), akkor a halál előtti pillanatban végtelenítődne a sztori, hiszen mindig ott lenne vége, hogy ...és akkor lepergett előtte az élete.
ez a fajta fraktál persze a másik változatban is meglehet.
a fontos, hogy életem filmjében (mekkora klisé!) ne statiszta legyek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
Szeretnék hozzászólni, mert mert... de nem megy. Pedig itt a kényszer, hogy adjak valamit itt és most magamból, mert a 33, meg a kellős közép délibábja, de lehet, hogy ez nem is releváns... Mindegy, csak jelzem, hogy valami van itt (is?)...
Használható válaszaim: ld. #2 (by Gén) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet nem azért jött létre mert élni akart? Sztem feladatunk a jelen teljes befogadása és az élet teljes átélése, hogy ne maradj le semmiről. Pihizni utána is lehet. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | naja génnévmások!
hát ezaz, hogy én tudom, hogy az objektív zsűrizés ott van.
de néha mégis |
| | | | |
| | | | | | 4. cellux | 2005. január 11. 16:22 |
| | | | | | | az életünk, mint egy kísérlet, ahol az a feladatunk, hogy kitaláljuk, mit jelent embernek lenni. adott egy csomó lehetőség, lássuk, ki mit kezd vele. van, aki egész életében csak az elődök által lebetonozott utakon jár.
néha úgy érzem, az élet olyan, mint egy feltáratlan gyémántbánya, ahol minden pillanatban, minden egyszerű(nek tűnő) szituációban új és szenzációs dolgokat találhatnék, már persze ha nem félnék a változástól, ha megengedném magamnak, hogy minden pillanatban 100%-osan önmagam legyek.
|
| | | | |
| | | | | | 3. Sevil | 2005. január 11. 16:05 |
| | | | | | | | Albert Hofmann meg ma 3*33... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | lagelli:
"nem tudom, hogy a lét-nemlét szabályozás mennyire fontos része az emberi társadalomban való részvétel"
"fontos-e az objektív valóság megfigyelése és megismerése?"
"muszály-e nyomokat hagyni?"
Pont annyira fontosak, amennyire annak érzed öket.
A lét szabadon konfigurálható, semmi sem kötelezö, még a lét sem.
Minden létlehetöség egyformán értékes és érdekes, akár hatgyermekes családanya leszel, akár otthonülö remete; lényeg, hogy bejöjjön.
Ha akarod, önsegítségül elhiheted, hogy a végén lesz egy objektív zsürizés.
Ha mindig azt csinálod, ami a legbejövösebb, akkor soha nem merül fel, hogy valamit másképp kellett volna csinálnod. Ha úgy érzed, hogy valamit másként kellene csinálnod, akkor nosza rajta indulj abba az irányba, aztán majd meglátod.
A valóság szociálisan konstruált, mondják Berger és társai.
Mindenki a saját értékei szerinti arányban rakja bele az energiáit a dolgokba.
Nyomokat mindenképpen hagysz, a választható csak az, hogy miben/kiben.
|
| | | | |
|
