 |
Buddha, Jézus, Mohamed és barátaiksoon., 2005. december 13.  | |  | | | | |  | |  | | | Orion.:
"A héten megismerkedtem egy táltostanonc sráccal. Ő teljesen elképedt, hogy szerinte mennyire feleslegesek a szerek, mert a szellemvilágba való átjárást különféle szerek nélkül is el lehet érni. De igazából az hagyján, hogy átjárnak szerek nélkül, de ott gyógyítani stb, stb hát nem semmi meló lehet."
Tényleg csak tanonc, ha ennyire nincs még képben a sámánizmusról, így a tudatlanság és tapasztalatlanság nyújtotta magabiztossággal "feleslegesnek" titulál számára ismeretlen módszereket...
Olvastass vele DeKorne-t, Harner-t, peyote- és ayahuascairodalmat.
Nézesd meg vele a Shamans of the Amazon -t és az Other Worlds -t. |
| |  | |  |
| | | | | | 813. Orion | 2008. június 6. 12:27 |
| | | | | | | lagelli:
Számomra a buddhizmus megfoghatatlan, egy picit hasonlít az átláthatatlan káoszra. Mikor azt hiszem, hogy valamennyire át látom (mégha csak bizonyos részeket), mindig jön egy csavar, és megint kezdhetem elölről az egészet újra értelmezni. A bugyuta kérdéseimre adott válaszok nyomán próbálok valamiféle reménysugárhoz jutni, hogy megint lássak. De ha ajánlotok vmi könnyebben emészthető könyvet, akkor beletemetkezem és nem itt kotnyeleskedek (legalább egy dbig). Ole Nydal egyik könyvén már túl vok...
Eretnek:
"én kifejezetten hiszem, hogy vannak kérdések amiket kizárólag az LSD, a San Pedro és társaik tudnak megválaszolni"
Én meg kifejezetten hiszem, hogy nem így van. :) Lehet nem a meditálás az út, de van rakás másik. A héten megismerkedtem egy táltostanonc sráccal. Ő teljesen elképedt, hogy szerinte mennyire feleslegesek a szerek, mert a szellemvilágba való átjárást különféle szerek nélkül is el lehet érni. De igazából az hagyján, hogy átjárnak szerek nélkül, de ott gyógyítani stb, stb hát nem semmi meló lehet.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lagelli: részemről csak informálódgatok, beszélgetek, véleményt cserélek, nem tudom érvényesíteni akarok-e valamit:)
Siphersh-el értek egyet, ezek a dolgok "érzékelhetően hozzátartoznak a léthez". Ha a tudatmódosítások -direkt nem drogokat írok - kapukat nyitnak meg, a meditáció is egy másik kaput, aminek a segítségével meg lehet kapni bizonyos válaszokat bizonyos kérdéseidre, de én kifejezetten hiszem, hogy vannak kérdések amiket kizárólag az LSD, a San Pedro és társaik tudnak megválaszolni.
Talán az a különbeség meditáció és szakrális szerek között, hogy a meditáció révén elgondolkodsz a benyomásokon, elfilozofálgatsz a nyelvi rendszerünk szimbólumainak függvényében, az idő relativitásáról és így tovább, de ezek a szerek túlhaladnak a kifejezhetőség határain.
Hatásukra egy olyan ősi állapotba térsz vissza, ahol a szimbólumok amiket megszoktál és használsz nem annyira egyértelműek és magától értetődőek. Ilyenkor van ez a "rácsodálkozás-mindenre" élmény, ami szerintem nem ugyanaz mint a meditáció.
A meditáció elgondolkodtathat azon, hogy milyen csodálatos egy fa, de meszkalinnal meg te vagy a fa:)
Mindkettő nagyon fontos, egyik sem alacsonyabbrendű a másiknál, valószínűleg a kettővel együtt érdemes kísérletezgetni.
Amit szavakkal PONTOSAN ki lehet fejezni, az már egy szűrt valóság.
Az Idő nem hiszem, hogy egy illúzió, inkább egy nagyon érdekes velejárója a természetnek. Ha nincs anyag nincs min hatnia, de ha már egyetlen anyagszemcse van az univerzumban, akkor létezik Idő is, amiben ez az anyagrészecske változik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én spec. azt nyomattam volna, hogy a drogozás egy olyan szintje a természettel való kapcsolatnak, ami nélkül csak nárcisztikus, önigazoló és illuzorikus lehet a transzcendenssel való kapcsolat kultiválása, és hogy a buddhizmusban úgy általában, alapvetően meg tipikusan van valami, ami ezzel ellentétes volna. De már az első kör után elvesztettem a fonalat. :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csókolom. kedves eretnek, retek, siphersh, orion, és a barátaitok.
és ynul.
én azt szeretném kérdezni, hogy most ez a beszélgetés kinek minek az érvényesítésről szól?
() |
| | | | |
| | | | | | 809. ynul | 2008. június 5. 23:12 |
| | | | | | | "Hogy érted, hogy a tér és az idő valamilyen szinten a tudatból fakad? A megélésük, vagy maga a tér-idő kontinuum?"
a megélésük mindenképp, hisz megfigyelhető (ha erre mindig emlékeztetjük magunkat :) ahogy egy nap során is más és más helyzetekbe másként érzékeljük az idő múlását (esetleg akkor is nyílvánvaló lesz ez, ha beugrik néha egy-egy gyerekkori időélmény). a térről meg az jut eszembe, ha valaki egy kicsit vallásos, akkor mondjuk egy templomba vagy egy meditácis terembe stb. való belépése, megváltoztja, harmonizálja az egyén belső világát, és fordítva: ez azért történik mert mondjuk, megtanulta hogy ki az a jézus, ki az a buddha, mint jelentenek a különböző szimbólumok, ismeri a tanításokat...
a tettek/emlékek/ismeretek lenyomatokat hagynak a (személytelen) tudatban, amik egyrészt meghatározzák, hogy később miként látom a világot, illetve azt hogy ehhez a "külső" világhoz hogyan viszonyulok (hajlamok, szokások, világképek). ám nem végletesen determinálják, viszont bizonyos okok hasonló fajtájú következményeket hordoznak magukban.
így oldható fel az a paradoxon, hogy bár a végcél buddhista szempontból a jó-rossz karma meghaladása, az erényes tettek, illetve pl. a filozófia tanulása, mégis segíthet abban, hogy meghaladjon mindenféle viszonyrendszert és rádöbbenjen a tudat nem kondícionált természetére, ami az együttérző bölcsesség spontán megnyílvánulása hisz az ember már sem nem különálló mástól vagy a természettől, sem nem egy személyiségevesztett "bolond". jelenleg a reinkarnáció szó bennem, a különböző információcsomagok továbbhullámzását idézi fel. ez lehet egy mosoly, egy rossz hangulat, egy gondolat, egy érintés stb.
a kezdetről meg nem beszélnek, mert végső soron a világ teremtés folyamatossan a jelenben zajlik (a valóság természetének féleértéséből bomlik ki a szamszára világa, az időbeliség, a karma, az én és más képzete stb.). a kozmolgiai képet(amiben a hat birodalom azaz istenek, félistenek, emberek, állatok, szellemek, pokollakók) meg én egyenlőre mentális álapotokként fogom fel, amikben egy életen belül vándorol az ember.
de azt is simán eltudom képzelni, hogy egyes magas megvalósítást elért emberek, bizonyos minőségeiket tovább tudják vinni a haláluk után egy más pszichofizikai áramlásba (tehát egy újabb testbe). |
| | | | |
| | | | | | 808. retek | 2008. június 5. 22:29 |
| | | | | | | a reinkarnáció aztán tényleg meredek és érdekes dolog, de bennem mindig leegyszerűsítve mindig az jön fel, hogy mivel meglepőbb kétszer megszületni, mint egyszer? (nem fizikális értelemben, vagy nem csak abban).
sokféleképpen fel lehet fogni, mint élet és halál nagy kérdései, végtelen relativitásában és objektivitásában nyilván létezik, de értelmezése, mint gyakorlatilag mindennek, végtelen. feltett bennem olyan kérdéseket is már a gondolat, hogy hol a saját énem határa és hol a másoké, és hol a közös, vagy hogy egyáltalán ezt a kettőt el lehet-e határolni? pl vegyük Hofmann halálát, mert hogy erről elég sokan tudnak elég sok mindent, és ha sajnáljuk, mit sajnálunk rajta? Egy öreg, elhasználódott test fizikális értelemben meghalt (még ez sem igaz egyébként, gondoljunk csak a lebontó szervezetekre, amelyek most kezdik csak meg életüket Albert apó testében). Viszont az elképzelései, a kívánságai, a bajkeverő gyermeke meghaltak? Ellenkezőleg, azóta is ugyanúgy acidoznak, az LSD kutatások meg csak most, a halála után kezdődhetnek el igazán, mert ez a "halál" még rádobott egyet a folyamaton... Sokkal több ember, sokkal nagyobb lehetőségek, sokkal több idő, energia stb. ami kinőtt abból az egyetlen biciklizésből ami Hofmannt elindította saját útján, és ez az út nem ért véget, hanem szintet lépett... Ez csak az én egyik értelmezésem erről, lehet hogy rohadtul közhelyes vagy szentimentális. De végülis a halált meg az életet is különválasztani fölösleges, csak azért hogy a reinkarnáció nevű kifejezést megteremthessük.
trippelni meg azért jó nekem, mert "rákényszerít" a megfigyelésre, mert nem válik el az idő síkokra, hanem egyben van. ott az ok meg az okozat, amit csak megfigyeléssel vehetünk észre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy érted, hogy a tér és az idő valamilyen szinten a tudatból fakad? A megélésük, vagy maga a tér-idő kontinuum?
Hiszel a reinkarnációban? És ha igen, ez mi módon zajlik le?
Nem vagyok képes hinni abban, hogy bizonyos tettekkel kiérdemelhető egy magasabb rendű létezés elnyerése egy következő életben. Mi az a bíráló erő a természetben, ami eldönti, hogy neked most szarabb, vagy jobb lesz e a következő életed? És a nem-buddhista világban mi utal ennek a dolognak a létezésére? És hogyan kezdődik ez az egész, először egy földigiliszta vagy, aztán később emberré nemesedsz?
Gondolom a buddhizmus ágaiban ezt is eltérően kezelik, saját véleményedre lennék kiváncsi. |
| | | | |
| | | | | | 806. ynul | 2008. június 5. 02:06 |
| | | | | | | 1. tegyük fel hogy szemüveges vagy, és épp elolvasnál valamit, de nem találod a szemüvegedet. ha most feladod, és nem kezded el keresni, plussz a könyvet is leteszed és nem foglalkozol vele, akkor nem derül ki sohasem, hogy ki a gyilkos. de úgy döntesz, hogy elkezded keresni, az egész házat átkutatod, mert nagyon kell, de nincsen sehol, míg végül rájössz hogy akkor lehet hogy a fejeden van? és tényleg...
"Megfoghatót nem találok, de ködöt igen. Azaz a látóköröm lecsökken. Vagy én vagyok túlon túl földhöz ragadt?"
2. erre a gyakorlat az szokott lenni, hogy a gyakorló felteszi magának ezeket a kérdéseket: mi a (pl.) harag? honnan jön és hova megy? milyen a színe, a szaga, az alakja? a test melyik részében van? ha épp nincs akkor hol van? ha épp fennáll akkor mit történik, milyen gondolatok társulnak hozzá?
aztán ha valaki sokat foglalkozik ezekkel, akkor egyrészt már megvan az, hogy ahelyett hogy idegeskedne a negatív állapotain, inkább érdeklődve, egyre inkább kiváncsian fordul feléjük. ez már jó. aztán, még arra gondoltam, hogy a tudatot, valahogy zsigerileg úgy képzeljük el, olyan metaforákkal jelenítjük meg, mintha egy tér lenne, ami tartalmaz "dolgokat", érzelmeket mint a harag (ez is pl egy szó, harag, de közben meg, amire "rá akarok mutatni" vele, az egy rendkívül összetett, és sok rétegű "valami", és mindig más és más stb).
de a tér, és az idő tehát bizonyos értelemben maga is a tudatból jön. így hát, ha máshogy kezdem el felfogni a dolgokat, mások is lesznek. (persze, valószínűleg sok év, míg a teknika, vagy az elmélet tényleges részévé érik valakinek, de a vízcseppek, cseppenként is, egy idő után megtöltik a lavórt).
ecceri eszemmel valahogy így tudtam körbeírni... |
| | | | |
| | | | | | 805. Orion | 2008. június 5. 00:16 |
| | | | | | | Ahogy olvastam a kezdeti hozzászólásokat, nekem is kb ugyanaz fogalmazodótt meg, mint ynulnak. Erre a részre gondolok:
"bizonyos értelemben nem megvalósítható, mert a megvalósítás szándéka, már maga egy téves képzetből fakad, ami egy különálló én képzete, mégis a paradoxona, hogy természetessen törekvés nélkül meg szintén felismerhetetlen."
Mondjuk akkor most ezt, hogy is lehet feloldani? Mert ez nem esett le.
Meg igazából ez sem:
"azthiszem erre a felhő hasonlatot is szokták hozni példának, távolról úgy tűnhet, mintha valami szilárd dololg lenne ott, ám ha figylem akkor időben is mindenféle különböző formát vesz fel, s ha belehatolnék a közepébe, akkor nem találnék ott semmi megfoghatót."
Megfoghatót nem találok, de ködöt igen. Azaz a látóköröm lecsökken. Vagy én vagyok túlon túl földhöz ragadt?
Ha valakinek van türelme hozzám, magyarázza el legyen szíves.
|
| | | | |
| | | | | | 804. ynul | 2008. június 4. 22:38 |
| | | | | | | "Úgy tudom, hogy a buddhizmus különböző ágaiban mást és mást jelent a megvilágosodás."
igen, ismert egy bizonyos hierarchia a különböző iskolák között, a csan/zen iskola áll a "tetőponton", hogy pontossan mi alapján osztályozzák azt nem tudom. de nem a jelentése más, hanem talán a "mélysége", illetve ennek a közvetlenebb interpretálása.
"Szóval ez a megvilágosodás a végső cél? Ez ugyanaz mint az Üresség, vagy hogy kell ezt érteni? Egyáltalán mi az a megvilágosodás, és elérheti e mindenki?"
ja, a megvilágosodás az út és a cél is. cél a kezdetben, út a közepén, és a kezdet a végén. az üresség pl. megközelíthető úgy mint a szokványos értelemben működőképes, relatív szinten funkcióval bíró jelenségek elválaszthatatlansága, így független önálló létének a hiánya. bizonyos értelemben nem megvalósítható, mert a megvalósítás szándéka, már maga egy téves képzetből fakad, ami egy különálló én képzete, mégis a paradoxona, hogy természetessen törekvés nélkül meg szintén felismerhetetlen.
a tapasztalás maga (amiben nincs tapasztaló, és tapasztalt) egy nem verbális kaland, de mégsem mondható hogy felismeréséhez nem használhatók a fogalmak, vagy hogy ahhoz el kéne folytani azokat.
"Ja egy érdekesség: agykutatók a homloklebeny tájékát bizgerálták gyenge elektromossággal, pulzáló dózisokban, amivel a kísérleti személyekben vallásos élményeket, hallucinációkat idéztek elő. A személy egyéni előélete határozta meg, hogy ez egy ilyen megvilágosodás élmény volt e, vagy krisztus szállt le hozzá angyalokkal, meg ilyenek. Discovery-n volt, a Most Evil c. sorozatban, tököm se tudja mennyi ebből az igazság."
no igen, ez az, hogy nem egy élmény, ami volt egyszer, aztán elmúlik, hanem egy folytonos rádöbbenés a valóság természetére, amiből nem lehet kiesni. az érzékek együttállásával, teljes testtel/szellemmel belenőni a jelen pillanatba, és ott maradni. megtapasztalni végülis, relatíve könnyű, mivel egyikünk sem áll olyan messze ettől, vagyis ez a "történés" a hétköznapi tudattól, ám megint más folyton ekként cselekedni.
ahogy itt beszélek, eszembe jutott erről, hogy tibetben a buddhista tanítói fokozathoz nemritka hogy húsz-harminc éves napi képzés után érkeznek el az emberkék, vagy hogy japánban a egy egy koannal szintén 10-20 éveket dolgoznak...
ui: a hétköznapok topicban felmerült:
a nyugati pszichoterápiás gyakorlatban elterjedt pl. különböző meditációk gyakorlása, mivel tény hogy az ember hittel, és megfelelő pszichikai energia bevonásával képes gyógyítani magát, bodogabbá, nyugodtabbá tenni, összeszedetten gondolkodni tanulni, a tudatosság növekedésével megismerni, felismerni dolgokat, illetve lehetnek még mindenféle nagyon extrém élmények. ám ha a buddhizmust vesszük akkor a meditáció ebben a kontextusban (bár ezek is benne vannak) sokkal mélységesebb és sokkal egyszerűbb is. hisz a cél a "végső megszabadulás". amihez a test/beszéd szintjén megfelelő (helyzethez illő) erkölcsös cselekedetekkel, ám tudati szinten úgy juthatok közelebb ha nem csinálok semmit, hisz ha valójában meg akarom ismerni azt ami ebben a tudatban megjelenik, akkor elég csak figyelni, megoldási szándék, vagy verbalizálás nélkül.
azthiszem erre a felhő hasonlatot is szokták hozni példának, távolról úgy tűnhet, mintha valami szilárd dololg lenne ott, ám ha figylem akkor időben is mindenféle különböző formát vesz fel, s ha belehatolnék a közepébe, akkor nem találnék ott semmi megfoghatót. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy tudom, hogy a buddhizmus különböző ágaiban mást és mást jelent a megvilágosodás. Elég kevéssé ismerem a témát, sőt nagyjából csak szánalmas múltbeli tapasztalataim vannak a mantrával tudatmódosításos meditáció terén.
Lama Ole 2-3 évvel ezelőtti sportcsarnoki előadása kifejezetten taszított, azt szűrtem le belőle, hogy neki a meditáció, meg a buddhizmus egy jelentős része is pusztán drog, egy ilyen ifjúkori életfejezetének a tovább élése.
Szóval ez a megvilágosodás a végső cél? Ez ugyanaz mint az Üresség, vagy hogy kell ezt érteni? Egyáltalán mi az a megvilágosodás, és elérheti e mindenki?
Ja egy érdekesség: agykutatók a homloklebeny tájékát bizgerálták gyenge elektromossággal, pulzáló dózisokban, amivel a kísérleti személyekben vallásos élményeket, hallucinációkat idéztek elő. A személy egyéni előélete határozta meg, hogy ez egy ilyen megvilágosodás élmény volt e, vagy krisztus szállt le hozzá angyalokkal, meg ilyenek. Discovery-n volt, a Most Evil c. sorozatban, tököm se tudja mennyi ebből az igazság. |
| | | | |
|
