 |
Félelem a félelemtőlmenthalbreakdown, 2006. január 6.  | |  | | | | 26. helio* | 2006. február 17. 17:48 |
| |  | |  | | | Már itt az elején tsztázzuk: NEM FÉLEK A GILISZTÁTÓL!!!
:)
Attól viszont igen, hogy egy nagy erejű tripp alatt valahogy eszembe jut, mert kimondhatatlanul UNDORODOM a férgek+lárvák+stb tól!
[pedig az anyatermészet része]
Namármost olyan badtrippet kapnék ha az undor tartósan átcsapna félelembe, hogy (kis túlzással) lehet túl sem élném.. pfújj!
De itt nem rólam van szó, hanem arról hogy a félelem a negatív érzések
"gyűjtőere"... Sokminden negatív érzelem alakulhat át félelemmé,
amely meg már önnmagát táplálja. |
| |  | |  |
| | | | | | 25. mese | 2006. február 16. 16:33 |
| | | | | | | menthal: köszi, igen ez a kettő:)
Az önsimeret télleg segít, de azt gondolom nem old meg mindent, ha lenne egy-két éve magányosan egy kolostorban, vagy akár itthon, hoyg agyaljak... de nincs. Dolgozom, tanulok, tanítok, takarítok, pörgök, emberek, barátok, család....
PÖRÖGPÖRÖGPÖRÖGPÖRÖGPÖRÖG.
Vagyis mindig rakódnak újabbak ránk, nincs nyugalom, de nem is mondhatom, hogy ne változzon köröttem semmi, merta kkor meg az életem tagadnám. |
| | | | |
| | | | | | 24. meta | 2006. február 14. 16:37 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Sok érdekes gondolat, mondhatni a bőség zavara. A félelem (vagy nevezzük inkább szorongásnak) minden embernek valamivel eltérő dolgot juttat az eszébe, mert más váltja ki, és ezért más aspektusból nézi.
A sötétségtől való félelem valóban nem ösztönös félelem. Az anyaméhben két félelem "ragad ránk" mindössze: egyik a zuhanástól, másik pedig az erős hanghatástól. Ezt a kettőt az evolúció az ontogenezis által belénk ültette, tenni ellene nem tudunk. A legtöbb kisgyerek alapból nem fél a sötéttől, mégis kialakul benne a félelem, mert mindig belekerül olyan társaságba, ahol a gyerekek "paráztatják" egymást. Megtanítják félni a másikat, és ezt senki nem tudja elkerülni. Mindenhol megfigyelhető, hogy a legkisebb légkörben, ahol szocializálódás folyik, ott poénból beszaratják a másikat. Titkon ők maguk is félnek, de milyen jó érzés már látni, hogy a másikra hogy ráhoztam a szívbajt. Ennyi.
Ahogy érik az ember, a többi félelme már inkább a mindennapokban, az állandó hajtásban, elvárások teljesítésében való fáradozás miatt alakul ki, ami nem is annyira félelem, mint inkább szorongás (jól mondtátok, inkább ez a jó szó rá), és ez az, ami rengeteg dologban meggátolja az embert, megkeseríti az életét, elvonja a nyugalmát, és olykor rohamokat okoz, ahogyan mese esetében.
mese:
Igazad van abban, hogy a félelemnek van iránya, de az általa keltett szorongsának nincs, és gyakran csak ezt az "utórengést" érzi az ember, amit aztán nem tud magának megmagyarázni. A lényeg, hogy nehéz megkeresni mindennek a gyökerét, megtalálni azt, hogy mi is a probléma, hogy megszüntethessük. A két fogalmat nehéz elszigetelni egymástól, és gyakran azért nem érti az ember, hogy miért parázik, mert nem érti a saját lélektanát, és ehhez nagyobb önismeretre lenne szükség. Talán akkor ki lehetne küszöbölni az ilyen felesleges félelmeket.
Azt hiszem egyelőre ennyi.
Várom a további gondolatokat!
Peace! |
| | | | |
| | | | | | 22. mese | 2006. február 10. 12:52 |
| | | | | | | jaja, igaz-igaz:)
folytonos pozitív megerősítés... ezen vagyok, most kell megint, egy kis nyugi, sunshine, meg miegymás:) |
| | | | |
| | | | | | 21. meta | 2006. február 10. 03:08 |
| | | | | | | ...akármi is van, az úgy van rendben...
aggódni olyan, mint gyémántcsiszolás közben az instabil halmazokra redukálni az idő végtelenülését.
nem érdemes.
a most a lényeg.
a jó mostból jó mostok következnek... |
| | | | |
| | | | | | 20. helio* | 2006. február 9. 23:13 |
| | | | | | | Igen érdekesek ezek a 'tárgy' ("célpont") nélküli érzések,
melyek közt van igen rossz, egész kellemes, és meglehetősen zavarbaejtő is:
Félni, de nem tudni mitől. Haragudni, de nem tudni kire.
Vágyni, de nem tudni mire. Menekülni, de nem tudni mi elől.
...stb...
A fentiek csak példék, viszont olyan érzésem már volt hogy
szerelmes vagyok, de nem tudom kibe! (nem eldönteni nem tudom, hanem totál nemtom)
érdekes.. |
| | | | |
| | | | | | 19. mese | 2006. február 9. 12:51 |
| | | | | | | Hát szerintem ez a téma is-is, egyrészt van a szorongás, stresszes állapotból fakad, de nem egyenlő a stresszel, annak a levetülése magunkban, és többnyire nincs iránya. A félelemnek van iránya. A félelem nem zavar, egyedül az zavar, amiben más meg bízni tud, hogy amitől félek, azt megteremtem magamnak a gondolataimmal és egy idő után azon parázok, húúú, nem szabad félnem. Ördögi kör. A félelmen túl lehet lépni, vadul, csakazértis módon, amit írt helio.
A csecsemőknek két alapvető félelmük van (nem ugrik be mindkettő, az egyik a mélységtől, a másik az anyával függ össze),... a tapasztalás során erre rakódik minden, az élményeinket rágombolyítjuk. A sötétségtől való félelem azt hiszem később alakul ki, kisgyermekkorban, kora óvodáskorban, de már 9-10 évesen olyan mély, hogy alapvető félelmnek érezzük. A többi félelem ehhez kapcsolódik. Pl. egy ijesztő hang, amit sötétben hallasz, mivel félsz a sötéttől, ezért kiterjeszted a félelmed a hangra is, hiszen az annak a részeként tapasztalható számodra... Onnatól fogsz a hangtól félni, közben önmagában a hang nem is félelmetes. Na ennyit a gyerekpicológiáról:)
Szóval a félelmek engem kevésbé zavarnak, van iránya, ezért ha van mitől meg is tudom szüntetni az okot, tehetek ellene. A szorongás, mardosó rossz érzés, belső feszültség sokkal rosszabb, nehezebb megtalálni az okot, és alig tudod elhárítani. Nekem ezekkel van bajom, és e miatt vannak olykor rohamaim, amik egészen testi szinten is kikészítenek, pl majdnem infarktust kapok, az egeket veri a vérnyomásom, izomgörcs, stbstbstb.
Ezeket is kiváltja valami. Sokszor (megfigyeltem) ha feszült is vagyok, ez az érzés inkább csak izgalom, erős tett vágy, sarkall valamire, hiperaktívként csomó dolgot szeretek csinálni, tehát ez a bizzegés, bizsergés bepörget - ha épp egyedül vagyok, és azt teszek amit akarok. De ha épp nem csinálhatom, amit akarok, nem lehetek egyedül, vagy a hétköznapok mást kívánnak, mint amit éppen teszek akkor létrejön egy kontraszt és ez az erő nem tud kreatívan megnyilvánulni, hanem elkezd belül forrni... ebből lesz az amit utálok, a roham. Ehhez persze kell az is, hogy nem vagyok kipihenve épp, stbstbstb.
De amennyire szeretnék én mindig azt tenni, amit a belsőm sugall, vagy egyedül lenni, annyira ezt nem tehetem meg... nem tudom mi az út, mi a menekülési lehetőség, hacsak nem vissza a természetbe és kilépek a társadalomból...
... ez most egy agyalás, nincs vége, fűzzetek hozzá bármit:) |
| | | | |
| | | | | | 18. helio* | 2006. február 8. 16:35 |
| | | | | | | [azokra emlékezve akiket elsodort]
°´`°.˛¸,.°´`°.˛¸,.
A félelem a félelemtől -- és az egyéb "önnmagukba forduló dolgok"
közös tulajdonsága a kiúttalanság illúziójának szélesvásznú vetítése.
DE ha vki valóban változtatni akar, el kell hogy fogadja hogy képes rá!
Én az ilyen "önnmagukba forduló dolgok"-ra úgy tekintek mint egy
patakra amely átfolyik rajtam (nem kapaszkodom bele, nem akad belém). Nem szívom magamba és nem zárom ki, csak hagyom (mint útbaeső egyén) hogy folytassa útját és egy másik világ felé hömpölyögjön. Amint elvonult az ár, az alapvető - örök értékek szigetei
bukkannak elő...
* |
| | | | |
| | | | | | 17. Zaxxon | 2006. január 24. 12:25 |
| | | | | | | | Például lesz egy rémálmod, hogy megnyerted az ötös lottót és mindenki rád vadászik.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | láttátok a boogie(y?)man c. filmet?
tudod, a mumus, a szekrényből... vagy az ágy alól... |
| | | | |
| | | | | | 15. tar_ | 2006. január 20. 14:54 |
| | | | | | | | az hogy a gondolataid energiák, amikkel "teremthetsz" |
| | | | |
|
