DAATH

Tulajdon hitványságunk és gyengeségünk tudatában a szégyennek van egy olyan határa, amelynél tovább már nem mehet az ember, és amelynél már éppen szégyenében kezd érezni valami óriási élvezetet.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

 
KöszöntőGyarapodásAnyagokKönyvtárFórumKeresésKapcsolatok

VEZÉRLŐPULT

Témakörök

Új hozzászólás


Regisztráció

Jelszócsere

Emailcsere


Legrégibbek

Előző tucat


Teljes lista


ADATOK

Kategória:

Filozófia


Létrehozó:

Zoli


Létrehozás ideje:

2006. szeptember 17.


Utolsó hozzászólás:

2016. január 19.


NÉPSZERŰSÉG

Érdeklődés:

14080 letöltés
265 hozzászólás


KERESÉS

Mit:



Hol:

anyagok
könyvtár
fórum
kapcsolatok


[Rendben][Törlés]



Felmérés: Online teszt az iskolai drogmegelőzésről (magyar)
Felmérés: DMT entity encounter study (angol)
Felmérés: Personality, Substance Use, and Microdosing (angol)
Felmérés: Global Ayahuasca Project (angol)


Spirituális élmények

Zoli, 2006. szeptember 17.

Mielőtt hozzászólnál vagy új témakört nyitnál, olvasd el a DAATH fórumának irányelveit!

 
265. neutroncsillag2016. január 19. 15:06
 
 
Arról nem is beszélve ha az ember részt vesz valami hosszabb, jó kis meditációs elvonuláson. Ha az ember ügyesen csinálja pár nap alatt el lehet érni a "minden király így" állapotot. A hétköznapokba visszatérve aztán szépen bele lehet hemperegni a sárba még jobban. Mert nehéz integrálni az élményt, főleg ha azt hisszük elértünk valamit ... vagy a kolostorból kilépve magunkkal vihetjük azt a tudatállapotot hosszú távra. Azon bizony dolgozni kell továbbra is. Sokszor egyedül, sokszor az árral szemben. És ha a lendület elfogy ...
Az emberiség egyik legnagyobb hülyesége, hogy azzal jutalmazzuk magunkat amit örökre szeretnénk letenni ...
 

 
264. plugin2016. január 15. 18:10
 
 
Aztán még egy kicsit a fejlődésről.
Korlátozott tudatom alapján úgy gondolom már születésünkkor kijelölődik egy lehetséges út. Ez tartalmazza a lehető legtöbbet amit elérhetünk, vagy lezuhanhatunk egy bizonyos szintre is. De ezek már alapból korlátok között mozognak, a korábbi karmánk alapján. Tehát a kulcs hogy mennyi mindent tudunk félre tenni.., leszedni magunkról úgy a felesleget hogy más irányba nem építünk újabb felesleges szokásokat. Így haladunk a "fán,, egyre feljebb és feljebb. Amikor megtapasztaltunk egy ágat mint (pl. a különböző szerek) vissza tudunk térni a fa tövéhez és tovább haladni felfelé. Ekkor már nincs mit kapni (pl. a szerektől) v az adott jelenségtől, mert teljes mértékű tapasztalattá vált, egyszerűen nem adhat többet már. Viszont mindenkinek más az életútja (mivel más a karmája is),más a hozzá illő lehetőségekkel, körülményekkel haladunk az úton. De ha így vesszük 1 élet nagyon rövid kis dolog. Épp hogy csak pár ágon HA egyáltalán túl tudunk haladni. A fa teteje pedig csak mint a sok ezer km-re lévő himalája csúcsa, ott fénylik valahol. Tehát ha teljes mértékben is kihasználjuk a fejlődést, akkor is iszonyat korlátozva lehetünk, mert mindig unos-untalan bejön valami új lehetséges tapasztalás amin nem tudunk csak úgy továbblépni, míg teljesen ki nem tapasztaljuk azt. Azt hogy mennyi kell hogy végig érjünk, nagyon jó kérdés. Persze így az is lehet hogy már pont a végén vagyunk csak épp nem is tudunk róla. Lehet pont ez itt az utolsó nagy fal..., vagy a végéhez közel vagyunk valójában. Az biztos hogy igazi önvalóm megtapasztalása (akár kis mértékben is) segít az úton haladni. Nem lehet tudni mitől, vagy hogyan működik, de biztos hogy működik, látom hogy a helyes irányba viszi az életemet. Csakhogy ez folyamatos munkába is kerül. Ezt pont a függőségtől tanultam ezt a "látást,, mert az egyértelműen a rossz irányba viszi az életemet. Olyan emberré válok ha függő vagyok amilyenné nem szeretnék. Míg a meditáció eredményeképp olyan emberré válok ami nagyon tetszik. Így számomra megvan az út. Megtaláltam a módszert! Persze az eszköz mindenkinek más is lehet, mert más az információtartalma. Az az érdekes ha már látjuk is ezt, még akkor is nagyon nehéz letenni a régi szokásainkat mert az ok-okozat elől nincs menekvés.

Amúgy csak a nézőpontomat próbáltam kicsit tükrözni, és persze ez tényleg olyan mint a szobor-állványzat példa. De csak törekszünk arra hogy szavakba/írásba foglaljuk ami megfoghatatlan/leírhatatlan. Olyan ez mint a ZEN kör. Nem tudom ki hallott róla, ki nem tömören 90 fok ig van amit maximum átadhatunk egymásnak mint információt. A teljesség tapasztalata pedig 180 on. Amiről itt irogatunk az a legjobb esetben is ha valaki képes ráhangolódni, valamit érzékelni belőle akkor is maximum 90 fok lehet. Ezt az információ semmilyen átadása nem képes meghaladni, mert hogy tovább jussunk rajta ahhoz nem gondolkodni, olvasni kell hanem egy kicsit figyelni. Ezért szerintem figyeljünk tovább, járjunk nyitott szemmel, és merjünk látni! Ehhez viszont szükséges információt gyűjteni azért hogy meglegyen az a 90 fok, mert addig nem lehet meghaladni sem. Megyek is haladok tovább az úton.., szívom ezt a fantasztikus levegőt.

Szép estét minden kedves élőlénynek! :)
 

 
263. plugin2016. január 15. 11:29
 
 
Keressük, keressük...
Volt egy élményem, úgy láttam a történéseket mintha egy nagy fa ágai lennének. Az életem során mikor meghoztam egy döntés elindultam egy bizonyos ágon. Úgy láttam lehetett volna sok minden kicsit másképp is.., de végül is midig a fa teteje felé haladok ha teszek érte erőfeszítést. Ha csak hagyom magam sodródni lehet időszakonként visszaesek kicsit, de valami mindig történik amiért újra próbálok a körülményeimhez, és tudatom tisztaságához képest helyes döntéseket hozni. Ez csak nagyon lassan megy! De az is észrevehető hogy a helyesnek vélt döntéseim függvényében, később több lehetőséget találok hogy még inkább az én általam elfogadott úton tudja tovább haladni. Viszont sok az elágazás és sokszor elvétem a célt is. Már rájöttem az egyik nagy probléma amikor olyan "ág,,-on akarok túlmenni amit csak sejtek hogy milyen lehet de valójában nincs róla teljes értékű tapasztalatom, mert félek tőle. Lehet hogy ezeket a pontokat majd nem tudom csak úgy túlhaladni mert hiányzik a tapasztalás. Pedig én mindenképp gyorsan túl szeretném haladni ezt a világot.. Talán ez az én bajom. Türelmetlen vagyok! Amit régen vágytam hogy majd egyszer el tudom különíteni igazi önvalómat, és az ÉN-emet, rájöttem nem lehet mert egybe vannak olvadva. Mintha születésemtől fogva egy botot tartanék kezemben és mindig mindenre azt használnám. Már úgy érzem a testem része, nem tudom letenni csak úgy.. Meg ott van az üresség/teljesség is, hogyha nincs benne gondolat sem, akkor honnan tudhatnám hogy elértem-e? Talán csak az a baj megint túl sokat gondolkodok...
Nagyon szépek ma a felhők.
 

 
262. Tlalocatecuhtli2016. január 13. 21:17
 
 
(Én csak naív véleményeket tudok alkotni a tudat módosítás világában, de nem tetszik, hogy az alkohol a hír [itt olvastam éppen egy másik topikban]. Tudom, megértettem, hogy a fórum is csak áldozat. Itt tartunk. DE...ezt ne tessék hagyni.)

Előrángatom a Robert Desnos-t a sírjából, ha kell. A történetét a wikipédián találtam, és fordítom az angolból: "Egyik nap, Desnos és társait elszállították a barakkból (Terezín, Csehszlovákia, 1945). A rabokat beültették egy fapados járműbe. Mindenki tudta, hogy ez a jármű a gázkamrák felé tart. Mindenki csöndben volt. Amikor megérkeztek, elkezdték leszállítani az utazókat. Desnos hirtelen leugrott egy nővel szemben, és a tenyeréből hosszú életet, sok unokát, és örömöt jósolt. Így jósolt aztán még több másik társának is.

Az örzők láthatólag megzavarodtak (!). Percekkel korábban még egy rutin feladatot hajtottak végre, és most összeomlott a rend. Képtelenek voltak végrehajtani a feladatot és utasítást adtak, hogy a teherkocsi induljon vissza a barakkba." (La Grande Situación...)

Hősünk a felszabadítás után nem sokkal ugyanott - a politikaiak börtönében - halt meg tífuszban.

Desnos meghatározó szürrealista személyiség volt. Amit tudok róla azért tisztelet illeti, és felhasználható ellenem. A Franciák mintegy Rejtő Jenője volt a maga nemében.

Én is örvendek, hosszú életet nektek is.
 

 
261. Tlalocatecuhtli2015. december 8. 18:36
 
 
Az eredetiség forrásait keressük.
Azt a módot (is) ahol, nem is kell külső/anyagi eszköz.
Keressük a nyugalom forrásait is. Keresés, keressük! Malac.
 

 
260. PsyDuckMonkey2015. december 7. 01:09
 
 
:D

Crowleyt főleg a popkultúrában elfoglalt helye, illetve a közismertsége az, ami kiemeli. De persze, voltak, vannak mások is.

Amúgy az én meglátásom szerint a fő gond az efféle témákkal, hogy a mágia, a szimbólumok, számok és egyebek rendszere úgy viszonyul a misztikus élményhez, a teljességhez, mint egy szoborhoz a köré épített állványzat.

Az állványzat nem a szobor. Az állványzat leírása nem írja le a szobrot, és pláne nem mond semmit annak esztétikai értékéről. Az állványzat a szobor nélkül értelmezhetetlen és értelmetlen. Az állványzat mégoly szolgai lemásolása sem hozza létre a szobor másolatát.
 

 
259. Tlalocatecuhtli2015. december 5. 21:57
 
 
PsyDuckMonkey.

Kár lenne kiemelni Aleister Crowley-t, de ha felmerült írok erről. A dolog sokkal bonyolultabb annál, hogy a kedvelője vagy a követője lennék. Volt egy mániás időszakom, ahol mindent meg akartam tudni róla.

Valóban mágikus figura, csak a fotóit nézzétek meg. Annak az embernek lett volna mondanivalója, ahogy nekem is. (Crowleynak is van egy i ching-je, ami néhol igazán különleges, és utánozhatatlan originál)

Crowley bukása abban eredhet, hogy túl gyorsan akart fejlődni. Az alapoknál elkövetett hibákat, és ezek visszajöttek a tudatalattiban. Az alapoknál hibázni nem lehet.

Pozitívan értelmezni művészet, ahogy Ady utolsó sorait is értelmezni a jövőnkről: művészet ez. Épüljünk a nagy harcosok üzenetéből, és így stabilizálódik bennünk - megingathatatlanul - az élni akarás.
 

 
258. PsyDuckMonkey2015. november 27. 15:34
 
 
@Tlalocatecuhtli, semmi baj a költőiséggel és a hermetikus homállyal. Aleister Crowley is olyan dolgokat írt folyton amiket rajta kívül senki nem ért igazán, mégis mennyien szeretik. :)

Hozzászólni értelmesen mondjuk nehéz. Kicsit sejtem azért hogy miről írogatsz, klassz létezőnek tűnsz. :D
 

 
257. Tlalocatecuhtli2015. november 26. 21:17
 
 
Amikor voltak ezek a párizsi események, megerősítve éreztem magam abban amiket itt leírtam. Nekem ez a 24 már külön fogalom (nem a nap 24 órája, de 2x12...).

És itt nem negatív események kiemeléséről van szó, de tudni lehet, hogy hogy működnek a sárkányok. Mikor ez a török incidens is van, megint belépett a sárkány. Észrevettem, hogy ennél a két eseménynél egy depreszív súly ülte meg a napomat. Kicsit olyan a feeling, hogy pontosan bennem van, hogy mi történik (konkrétan csak magamat tudom elemezni, dehát így megy ez). "Psyhic phenomenon"

Kb. havonta ha sorsot vetek, de most újfent benne volt a 24 a jövőre nézve (a visszatérés). Le is írtam ma magamnak, hogy hogy lehet ennyire egyoldalú a véletlenszerűség. És ez nagyon elmés megfigyelés. Vagy nem?!

És a dolog természetét illetően nyugodtan lehet mondani: nincs itt semmi. Nem történt semmi. Terence Mckenna szelleme is itt van ebben, csak - félretéve a tévedéseit - végülis miről szólt az egész, hol vagyunk most?
 

 
256. Tlalocatecuhtli2015. november 5. 21:26
 
 
Neked címzem helio* a válaszom:

Talán valahol 2012 után tisztult le bennem, ennek a 2012 modellnek a helyettesítője. Mintegy szerencsszámom a 24, az idejét sem tudom mióta. Később derült ki, hogy ez a kínai ji king-ben (vagy i ching-ben az úgynevezett "fu" fogalom száma, amit mi magyarok úgy mondunk, hogy "visszatérés"). Ahol megjelenik nekem ez a jel, mindig a - most már - mélyen eltemetett személyes igazságaim gomolyognak benne. Az egész annyira egyszerű, hogy húha. Aki a McKenna-i hagyatékkal nem tud mit kezdeni - mint én - ez elég valóságos.

Küzdünk egy bizonyos erővel, ami (sárkány) elnyomást, és háborúkat szervez a végsőkig. Amikor ez meggyengül, akkor 'felrepedezik a jég, és piros fénnyel visszatér a gyengeség. Ilyenkor még korai előrelépni: ez a 24,1 -> 2 az eredménye a kínai tiszta "jin", a mindent magába fogadó föld princípium'.

Megmondom őszintén kicsit tartok attól, hogy az égegyadta világon senki nem érti aki olvassa, és ezért kénytelenek leszünk a szolipszizmusról eszmét cserélni (de van mód utánajárni, efelől ne essen kétség).

(az meg szükségszerű, hogy a kereső ember a keresése során hülyeségeket ír, vagy mond - mint én. Ma ködös az idő - november 5 hatott rám - bármi is legyen ez)
 

 
255. helio*2015. szeptember 9. 02:24
 
 
Ha megpróbálod kevésbé elvontan kifejezni magad, úgy könnyebb lenne kapcsolódni. Például hogy véled: az egyéni lélek útja alapvetően magányos út a tapasztalás bővülő folyamában, vagy fontos szerepe lehet benne az érző lények egymásra hatásának? Mi a véleményed a sorsról? Nem akarlak szolipszizmussal gyanúsítgatni, csak kérdezem.
 

 
254. Tlalocatecuhtli2015. szeptember 8. 20:24
 
 
Csupa pozitív működést kívánok nektek. Mert csupa negatív működés zajlik.

Csupán Erőt kívánok nektek adni, miután Én is itt vagyok. Hogy várakozni tudni kell! Legyen a Hatalmasabb akarata. Ott fent tudják, hogy miért akarták ezt így.

Legyen meg a Hatalmasabb akarata.
 

Keresés e témakörben:

|< Legrégibbek  < Előző tucat  Teljes lista 


Ecstasy tabletta adatbázis

Pszichonauták

DÁT2 Psy Help

RIASZTÁSOK

DAATH - A Magyar Pszichedelikus Közösség Honlapja

Alapítás éve: 2001 | Alapító: Minstrel | Dizájn: Dose | Kód: Minstrel
Rendszer: Cellux | Szerkesztő: Gén

 

A személyi adatok védelmének érdekében a DAATH nem hoz létre saját csoportoldalakat a közösségi hálókon.