 |
Legfrissebb hozzászólások (101371 - 101380)
 | |  | | | | |  | |  | | | Igen, a megértéssel kevesebb lesz az élmény. A megértés nem a mentális teljesítmény csúcsa. A szavakba nemigen önthető spontán ráérzés több ennél. A megértés jó dolog, félre ne érts. Ugyanakkor a megértésre törés egyszerűsítéssel jár. Általánost csinálunk az egyediből. Amúgy nem kell nekünk egyetérteni. Az egyetértés szintén jó dolog. Megnyugtató. De a két megértés metszete visszahat az alaphalmazra, tovább egyszerűsít.
Minden igaz, amit mondasz. A racionális dolgok halmazán. A lélek nem racionális. Erre meg is vonhatod a vállad, na ugye, nem létezik. Szerintem létezik és nem csak egy tudatlenyomat, pszichétípus, énképgóc.
(Üres óráidban gondolkodj el azon, jó volna-e, ha az emberek teljes mértékben racionálisan viselkednének.)
Igazad van, veszélyes dolog a rációt azokkal a rajta kívül eső dolgokkal, amiknek a létét hisszük, tudni véljük, vagy feltételezzük. (Nálad ide csupán a vágyak tartoznak?) Elismerem, ezt a hibát elkövetem néha. Tudatosan igyekszem a realitás határait kissé lazán tartani. Így tudom jól-rosszul befogadni az újat. Ha lezárjuk a határát a valós világnak, tehát csak a bizonyított dolgok létét ismerjük el, akkor a világ észelése a tudatunkban már szereplő dolgok keresése és felismerése lesz csupán. Az élményeket , melyek esetleg zavarba hoznak, a meglévő mentális készlethez konvertáljuk. (Elég önkényes dolog épp a pszichológia támaszkodni, amikor a projekciódat értelmezed.) Ha valaki valamit érzékel, ami a realitás határán van, a tudás és megértés csak annyit ad neki, hogy miképp tagadja le a valóságának tágulását. Ennek én nem örülök. Így lesznek a képzett, mégis tökkelütött emberek. Így lesznek olyanok, akik a legcsodálatosabb természet-egységélményt úgy tudják le magukban, hogy jó volt a levegő, a testi energia áradását úgy, hogy jó formában vagyok, csak jött ez a hőhullám. Akik ima eredményét a véletlen játékának tudják be. Akiket Mescalito magával visz, és láttatja az univerzum szálait, talán azt mondják: de érdekes színes csikokat haluztam. Az a baj, hogy igaza lesz, ahogy már írtam.
Természetesen vannak élményhulladékok is, amik sehova se visznek. Vannak egyszerű elmebetegségek. Nincs mindennek értelme, se jelentősége. Az emberekben működnek pszichológiai folyamatok, például az önigazolás. Meg a felelősség elhárítása. Ha sérül valakinek a racionalitása, vereséget szenved valamiben, akkor az irracionálisba kapaszkodik. Gyáva, ezért a karmára hivatkozik. Végtelen folytathatnám. Az ember gyarlóságból is teremt vallási és babonás dolgokat. De nem jóindulatú, aki mindent ezekkel magyaráz.
Attól hogy a lelket célszerű lenne kitalálni, még nem biztos, hogy nincs.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | vannak, akiknek rettentrően jól bírja a szervezetük. hál istennek én is kötéük tartozom. 350magtól csak éhes lettem, többiek meg 100tól már hányni akartak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, nem 50-es, hanem 90-es. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A megértéssel mitől lesz kevesebb az élmény? A kitalált misztikum hiánya miatt? Bizonyos szempontból számomra még több is lehet!
- Ha az élmény lényege részben a misztikum akkor az ember nem is ezen rágódik, hanem átadja magát a misztikumnak, sőt megmozdul a fantáziája, és ez nagyon kellemes, rendben levő dolog. Asztrálprojekciós állapot közben
én sem azon agyalok hogy hú ezt csak az agyam képzeli el, nem is valóság (persze néha egy kicsit igen, mert segíthet jobban kezelni az élményt, vagy kísérleteket végezni) hanem alapvetően valóságként felfogva átadom magam az élménynek.
A probléma szerintem ott kezdődik amikor ezt összemossuk a racionális valósággal, és elkezdjük tényként elfogadni azt, elméleteket gyártunk, netalántán arra építjük az életünket, hogy úgy is lesz utána valami.
Mondhatjuk persze, hogy a valóság is egy relatív dolog, viszont nem mehetünk el szó nélkül a racionalitás mellett, mert az független a nézőponttól, hittől, és valamilyen szinten jobb ha az ember tisztában van vele.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az 50-esben alulról kb. a 13. sortól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A lélek kérdésében bizonytalan vagyok. Amiben biztos vagyok az a bizonytalanság. A Castaneda könyvek nem éppen megnyugtatóak. Minél inkább hihetőek, annál kevésbé megnyugtatóak. A tekintetben teljesen meggyőztek, hogy a kézzelfogható valóság közmegegyezés kérdése és hogy a megértés még célnak is rossz.
A harmónia, a szépség -úgy vélem- nem csupán pszichés minőség. Az érzelmek sem csupán vegyi folyamatok. Ha utólag az analizáló és "könyvelő" elme kategorizálja ezeket, akkor lehet diadalt ülni, hogy megint megértettünk valamit, de szerintem elvettünk, kilugoztunk az élményből.
A elemezni-megvitatni-bizonyítani mentális folyamat jó a mindennapi praktikus teendők sikeréhez és a tudomány nevű társasjátékhoz.
Az ok-okozat felfogása nagyon hasznos dolog. Kitöltheti egy ember életét. Nevezheted kinyilatkoztatásnak, vagy vitatechnikának, nem momdhatok mást, mint ami a véleményem, hogy ez nem minden. Fekete-fehér tv-n nem lehet színes filmet nézni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hja gyerekek...
azt sem tudják soxor mit is veszek kicsiny kis szájukba..
volt már rá példa elég(a szemem elött)
azt hitte kör,aztán dehogy...csak nyugtato stb....
És beképzelte,hogy ő most milyen jól készen lett,elkezdett ugrálni a dj pult mellett:))
mi meg csak röhögtünk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem is azt mondtam hogy szakértő lennél, csak úgy vélem van valami elképzelésed, és kiváncsi lettem volna rá.
Általánosságokban az érvekről, ellenérvekről beszélgetni nincs sok értelme, amennyiben a cél valamiféle igazság, valóság vagy annek egy számunkra használható vetületének vizsgálata és nem vitatechnikai párbaj.
Ugyanis megfelelő érvekre nincsenek bármilyen ellenérvek, legfeljebb csalárd érvelési technikák, vagy kinyilatkoztatás alapú tagadás.
"Az a baj, hogy ha az ember lélek nélkül akar élni, igaza lesz." - az hogy az éntudatunkat valami örökkévalónak hisszük, elképzelünk egy szép világot ahol élni fogunk halálunk után attól még nem válik valósággá, és semmit nem veszítünk azáltal ha elvetjük, sőt!
Kérdés persze hogy mit definiálunk lélekként. A testtel együtt a lélek is halandó, így még értékesebb mint egy örökké létező entitás. Az hogy a "lelket" függetlenítve képzeljük el a testünktől még nem lesz független, durva hasonlattal élve olyasmi mint a számítógépen a szoftver:)
Hogy én mit értek léleken, vagy tudaton? -
A lélek egyrészt hasonló fogalom mint az, hogy jó ember vagy rossz ember, szép vagy csúnya - a lélek szvsz. egy szubjektív vélemény egy adott ember általános viselkedésformáiról, továbbá gyűjtőfogalom a tudatunkra, az emberi ösztönök egyéni változatára, emlékek, tapasztalatok, tanulás útján összeállt egyéniségre, mémünkre.
Még csak nem is állandó! Például ha visszaemlékezek, szinte egészen más ember voltam 12-13 éves koromban mint most (26)
- és még csak nem is történt drasztikus agysérülésem:) - sőt biztos vagyok benne ha másképp alakulnak a dolgok most más ember lennék, és ha összeeresztenének saját magammal, azt lehetne mondani hogy igen ez két merőben más gondolkodású ember. - Páran mondták is itt valamelyik fórumon, hogy történt akkora fordulat az életükben hogy úgy fogalmazták "újjászülettek".
A dallamos példád történetesen hibás, ugyanis vannak olyan zenék melyek visszafelé is nagyon kellemsek, sőt én hobbiból zenélgetek is, és gyakran nagyon jó ihletforrás a visszafele lejátszott dallam:) - az élvezhetőség stb kérdésére is remekül meg lehet adni a tudományos választ az esztétikában, az életritmusban, a természeti hasonlóságban, a pszihé működésében kutatva. Sőt a szerelmet is. De attól hogy tudjuk rá a magyarázatot még nem száll el a csoda, sőt még bámulatosabb lehet. Attól hogy tudod mi történik milyen folyamatok játszódnak le mialatt betépsz még nem lesz kevésbé csodás az élmény.
Attól hogy tudod mi hozza létre a szivárványt, még nem veszik el a csoda, sőt! Egy csodállatos dolgon még jobban elámul az ember ha tudja milyen egyszerű is valójában.
A lélekkel kapcsolatos dolgokban én azt látom, hogy számos tényt valódi tapasztalatot az emberek hajlamosak fantáziálásokkal kiegészíteni bizonyos magyarázatok híjján, esetleg mágikus ideációkat szőni. Ezt tapasztaltam AsztrálProjekció esetén is.
Emberünk tapasztalt valamit, de nincs tisztában a dologgal, ezért azt képzeli hogy egy másik dimenzióban van, és ha szakad az összekötő kapocs rettentő dolgok történnek, stb. Én is sokszor átéltem az élményt, én is meg voltam rettenve, de némi pszihológiai élettani utánajárást követően könnyedén túlléptem ezen is. Egyébiránt jobb valamit nem tudni és empírikus módon közelíteni, mint fantáziálni valamit és rosszul tudni. Az előbbi dolog azért jobb mert a tapasztalataim szerint is ha meg van a magyarázat, tovább tudok lépni a megismerés útján, ám ha félremegyek valami fantáziálásba akkor a saját kis dogmáim kötnek gúsba, és félreértelmezhetek számos jelet, ami egyébként egyértelmű lenne, és segítene a megértésben.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem sehogy. Se maszlagot, se galócát, se beléndeket nem azért fogyaszt valaki, hogy jól érezze magát. Legfeljebb egyszer. Ezek erőnövények, amik vagy önismeretet adnak, vagy betegséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem vagyok én akkora szakértő.
Valójában minden érvet meg lehet észérvekkel támadni. És épp ez a lényeg, hogy a logika test túlélésének eszköze. Az a baj, hogy ha az ember lélek nélkül akar élni, igaza lesz. Oda szűkül a világa, hogy a materiális érvei kitöltik. E csapdából a megértés, a józan ész nem visz ki.
Hogy ne csak általában beszéljek, ott van például a zene. Van egy dallam, ami tetszik. Ha fordítva játszanák le, már élvezhetetlen. Miért?
A testnek nem mindegy? Darabra ugyanazok a hangok. A harmóniára lélek reagál.
Ami az emlékeket illeti, nincs a kérdésben újabb kihívás. Hiába jegyez fel a lélek valamit, ha az agy már nem képes lekérdezni. |
| | | | |
|
