 | 
Legfrissebb hozzászólások (101401 - 101410)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | Szerintem amit írtál, sokkal összeszedettebb, és kiforrottabb, mint a 141-es. Logikusan vezeted végig a gondolataidat, és ezzel könnyebb azonosulni, legalábbis nekem. Nincs benne semmi konkrét, és ez jó.
Persze prózában nagyon oda kell figyelni a szóhasználatra. Nagy csapda, hiszen tényleg sok az a könyv, amiben fölösleges szócséplést találunk. Ha viszont nem írsz le mindent kellő részletességgel, összecsapott lesz. Hát, én is küszködök vele, de azért nagyon élvezem az írást. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Igen, de még csak most bontogatom a szárnyaimat. Van pár novellám, elég szentimentálisak. Most meg egy könyvön dolgozok, kb. 2 hét múlva kész is lesz. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Marry: próbálkoztam prózával, de talán túl lusta vagyok hozzá. A tömörség fontos nekem. Még kifejezetten jó könyveknél is van olyan érzésem, hogy unta, aki írta. Pl. Ken Follet Katedrálisának a bevezetője annyira jól megvan írva, hogy a folytatás már csak visszalépés lehetett. Te írsz? Van itt pár sor, amit időmértékben próbáltam összehozni:
JÓ ÉJT
ha hiába úgy is várom hogy elgyere míg én élek addig apadnak a könnyek de tudd hogy vágylak örökké mert lemondva a várakozásról sivataggá porlik a lelkem a helyeket hol felnövekedtem fázós idegenként járom semerre se látszik a szépség mi téged visszaidézne heveredj hát más heverőjén lepihenhetsz ott viselősen hiszen alva növekszik a barnaszemű kicsi gyermek s bár rám sose gondolj akkor édes az álmod ha messziről égve szeretlek
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Rigor: Ha az agyról feltételezzük, hogy közvetít a lélek és a test többi része között, mint egy antenna, akkor a sérüléseinek következményéből nem következik a lélek tagadása. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Vaze szent, legalább annyit tegyél meg, hogy végigolvasod ezt a topicot! A magot egyáltalán ne fogyaszd. 20 mag is halált hozhat. Teljesen megbízhatatlan a hatóanyagtartalom, még a napszaktól is függ.
Nekem még megvan a kis bokrom, amit úgy 100km-ről hoztam. Csábítgat a mocsok :) Amikor kimegyek hozzá a két gyík általábon ott vár. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | szerintem mind2őt 1xre told, s csakis orrba, tuti szétken !!! :>>>> |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nahát, hogy pont ebben a fórumban nincs itt az alábbi vers: (szerzőt nem tudom, többen többféle névet írtak már hozzá)
LSD:
Végtelen éjben Táncol a szél, Ablakban állva Csábít a mély.
Csillagok közül Néz rám a Hold. Sarjad a szárnyam? Mindig is volt.
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | vizier: mi 300? ipomea tricolor, és Green Way kft? a többi szar! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Mehari Garoba!!! Egyszer hallottam csak őket játszani, magyar zenekar, amolyan improvizatív afro-balkán világzenét zenét játszanak, (ütőgardon, zurna, afrikai dobok, kaval stb). Tavaly előtt efotton volt egy ilyen "teaház" ahol nagy párnák voltak hevert mindenki szét, közben mindenfelé a falra meg vászonra jó kis utazós effekteket vetítettek, meg amúgy is egész nap shpongle és tsi. szóltak. Na ez a Mehari Garoba teljesen tisztán is annyira bejött hogy ááááááá:) Aki tud valamit róluk jelezzen! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | A halál legfőbb kérdése hogy lelkünk, tudatunk, tovább él-e? - képesek vagyunk gondolkodni, érzelmeink, emlékeink vannak? Ehhez arra kell rájönnünk, létezik-e a tudatunk mint fizikai testtől független entitás?
Még életünkben rájöhetünk nem is túl bonyolult módon hogy sajnos nem.
Személyiségünk is erősen függ a testünktől - súlyos agyszövet veszteségek esetén tapasztalták hogy az illető személyisége, szokásai gyökeresen képes megváltozni, egyik napról a másikra! Most akkor ő ugyanaz az ember?
A tudattal kapcsolatban szeretném ajánlani Video egyik írását: http://video.fw.hu/gondolat/evolucio/tudatrol.htm
Video említi még azokat a betegségeket melynek során nem csupán egy érzékelésünket veszítjük el, hanem a képességet is hogy felfogjuk milyen lehet az. "Vizsgálatokból tudjuk3, hogy az olyan agysérülés, melynek során elveszítjük a színlátás képességét, azzal jár együtt, hogy elképzelni se tudjuk ezeket a színeket"
Ha megszűnik a hosszútávú memóriád, és a rövid távú is súlyosan sérül akkor (és ilyenre van sajnos példa) előfordulhat hogy 2 percnél tovább nem emlékszel semmire. Ha még jobban sérülsz, akkor mondjuk 5 másorpecnél kezdődnek újra az emlékeid, ezt fokozva akár elmehetünk nanoszekundumig is, - ezen a ponton már egy gondolat, fájdalom, vagy bármi érzelem megélésére is képtelenek vagyunk. Akkor most mi is van a lelkünkkel?
Ha pedig teljesen elveszítjük minden agysejtünket akkor ez a nullára redukálódik. plusz még hozzácsaphatjuk minden érzékeléssel gondolkodással kapcsolatos funkciókat.
(többek közt a memóriáról: http://www.origo.hu/tudomany/elet/20011203dramai.html)
Az emberben persze ott dolgozik a remény hogy kell hogy legyen valami élet a halál után, mert egyrészt felfoghatatlan (a semmi nem egy átélhető módon elképzelhető valami, mivel a képzelet többnyire kötődik valamilyen érzékeléshez, de legalábbis tapasztalathoz, gondolatsorhoz, gondolkodáshoz). Ezen kívül ott vannak a különböző AP élmények, halucinációk melyek csak az ember fejében jönnek létre, ám annyira valóságosnak tűnhetnek hogy az ember hajlamos teret engedni a vágyainak és fantáziálni a halál utáni létezésről.
A "reinkarnáció" is legfeljebb az atomjaidat érinti de az már részben bekövetkezhet az életben is ha elveszíted egy végtagodat, és rodható húsodon kukacok lakmároznak:). Egyébként is tovább "élhetsz" gyermekeidben, illetve amit magad mögött hagysz a világban. - de úgy, vagy hasonló módon ahogy a jelenleg érzékelt öntudatod önképed létezik, nem. |
| |  |  |  |

|