 |
Legfrissebb hozzászólások (102831 - 102840)
 | |  | | | | |  | |  | | | Kifejtve:
lévén full önző és könyörtelen vagyok/voltam egy nagyon mély szinttől kezdve, nem számított, hogy van akinek számítok, sem az nem számított, hogy mit okoz a jól kivitelezett öngyi. (lezúzott véres hulla, mások besokkolása, stb...) Egy végpontba lendültem akkoriban, ami nem engedett látni dolgokat, egy beszűkülésben voltam, ami nem hagyott lehetőséget az élésre csakis a halásra.
Egy dolog számított, hogy ugrás a végtelenbe, a visszafordíthatatlan tripbe, ami lehet, hogy az első másodpercben a végső elfoszlást jelenti, de lehet, hogy kihúzom egy ideig és tudok máshogyan továbbérzékelni, stb...
...de aztán beijedtem, megremegett a lábam és nem mertem. Láttam az univerzum azon részét, amely maga a halál és tűhegyes lélekzúzóhengerei falták a haldoklók lelkét, láttam a lelket szétfoszlatóját, a valamiből semmivé transzformáló erőket, az életerő kiszívóját, a kivédhetetlen, minden oldalról betámadó, minden tudatállapotszinten nullázó átfordítót. És láttam azt is, hogy én már bitoklom magamban ezen erők paramétereit és ezáltal én is haldoklok rendesen és régóta és nagyon sokmindent kiirtattatott belőlem emiatt és azok már soha nem jönnek vissza belém.
Megéltem egy határaimat átszakító tudatállapotváltozást, valamire rájöttem. Hogy mire? Nem tudom még körülírni sem:-D De mostantól életben tartom magamat, ameddig csak lehet, mert sok dolog beépült mélységesen mély szinteken és azok automatikusan a létezést, az életbenmaradást pártolják.
Minden pillanat egy választás, mit választasz? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hát ez elég komoly. Én nem emlékszem egy rémálmomra sem érdekes, viszont annál több olyan álmom volt és van is amiben tudatom alat vagyok.Mármint meg tudok fordulni és körülnézni. De gyakraban csak sodrodom az álmomban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A topic kérdése: Mi tartott vissza?
A válaszom:
gyávaság
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Még valami eszembe jutott, bár nem rémálom, csak elképzelhetetlenül idegen, semmi látott vagy hallott dologgal nem passzol és teljesen még én sem hiszem el pedig én álmodom.
Mindig úgy kezdődik, hogy álmomban a Félelem és reszketés Las Vegasban filmben látott utcán Gonzo mellett ülök elől a piros uszályautóban és a karosszérián visszatükröződő neonreklámok kápráztató látványát csodálom, aztán balról Gonzo benyújt egy hasiskockát (életemben egyszer láttam hasiskockát, még sohasem éltem vele, sőt vodkánál ütősebb dolgot még nem próbáltam). Az álomban egyre feldobottabb vagyok, szinte rezeg a belem a felfokozott várakozástól. Arcomat széthúzza a vigyorgás, a füleim is lobognak a boldogságtól. Aztán valami szerkezet segítségével begyújtják Gonzóék a kockát és a masszív ködfehér füstöt elkezdem belélegezni (hogy hogyan nem tudom), ó és az íze mint a cukrozott méz, a tüdőm legtávolabbi bugyrait is betölti és hihetetlen életerőt érzek. Mikor már a lábujjamtól a fejem búbjáig érzem a lüktetést, akkor köszönetet mondok a álombéli hasisért és filmszakadás....
... de a következő pillanatban egy "pixelvilágban vagyok" ahol minden nyüzsgő feketefehér pontokból épül fel (mint adásszünet alatt a TV-n a rohangáló szemcsék). Egy úton haladok, pixelúton, mi teljesen sima, és egy gigantikus kapuhoz elé érek ami szintén nyüzsgő szemcsékből épül fel. És akkor jön a kapu őrzője, egy humanoid akinek háromszög alakú feje van és lándzsát tart a kezében. A látvány nagyon érdekes, mert minden de minden pixelekből áll és eléggé nehéz megkülönböztetni a dolgokat. Aztán kommunikálunk, szavak nélkül, telepátiával. Én semmit sem tudok ebből kihámozni, csak azt, hogy az őr mindent tud rólam (még amit nem tudok magamról, azt is). Aztán megcsóválja pixelekből kirakott háromszögfejét és lándzsájának egyetlen suhintásával a fejem tetejétől kettévág engem. Ilyenkor mindig vége az álomnak és nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szomorúan ébredek fel és napokig nagyon-nagyon-nagyon szomorú vagyok, csak ülök a konyhában és bámulok ki az ablakon és sóhajtozok.
Még soha nem tudtam átmenni a kapun, még valami hiányzik belőlem, még nem vagyok méltó rá, vagy nem tudom, áhhh, olyan szomorú vagyok most is hogy rágondolok, áhh nem jó ez így....
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy haverom elaludt este, reggel pedig felkelt a szobájában, kitakarózott, ivott egy pohár vizet a polcról vette le, aztán ült egy picit az ágyában...
... aztán feléredt!! És rájött, hogy álmodta azt hogy felébredt, egy picit furcsállotta a dolgot és kinézett a szobája ablakán és arra gondolt, hogy még van fél órája és mennie kell dolgozni ezért felkelt az ágyból és...
... és újra felébredt az ágyában, és elkezdett nagyon-nagyon rettegni, valami hihetetlen nyomást érzett a fejében, majd szétpattant az agya, az iszonyat kúszott fel a torkán, nem tudta, hogy most még mindig álmodik-e vagy már nem...
... aztán felkelt felöltözött (volt még fél órája) bement dolgozni, de nem ugyanaz az ember volt mint előtte, egyfolytában azt várta, hogy mikor fog megint felébredni, ehh sokkoló nemde? Több hét telt el azóta és néha még visszatér neki az érzés, hogy mindjárt felébred megint, ott reggel az ágyában és az elmúlt hetek történései egy különösen élénk álomban történtek meg...
Huh, nem lennék a helyében, bár én egy másik oldalát tapasztaltam meg ennek az izének:
Különösen nyugis időszakaimban rendszeresen emléxem az álmaimra, sőt az is tudatosul néha bennem, hogy éppen álmodok és ilyenkor aktívan részt veszek az álmomban. Fél éve történt, hogy egy eléggé nyomasztó álomba csöppentem bele, egy szobában voltam és hirtelen beugrott az idea, hogy most biztosan álmodok és ekkor belecsöppentem a tudatosságommal az álmomba. A szobában pókhálók voltak, és egy őrülten világító szemű vörös hajú ember rohant felém üvöltve, de én elküldtem üvöltve a k. anyjába és elment. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy átéltem, ahogy a felébredés húzóereje spirális örvényként "kiszippant" az álmomból hangos fülcsengéssel és "sistergő pezsgéshanggal" kísérve. Hopp már ébren feküdtem az ágyamban, és volt rá öt percem, hogy átgondoljam a számomra érdekes részt. Levontam a tanulságot: ha eléggé éber vagyok álmodás közben, akkor figyelemmel tudom kísérni azt is, ahogyan végetér az álomjelenet, a képi világ elfoszlik, és sistergő hanghatással kísérve kiugrok az álomból (egy másik álomba) vagy a hétköznapi kis világunkba.
És ekkor, ott a szobámban, miközben már ébren voltam elkezdett pezsegni a levegő, a fülem brutál módon csengett és éreztem, hogy a "való világból" próbál kihúzni ugyanaz a tekeredő erő ami az álomjelenetek végén szokott jönni, valahova máshova, de hogy hova?? Vinnyogtam félelmemben és magamra húztam a takarót és próbáltam megtartani magamat a mi kis lakájos világunkban és nagy nehezen sikerült, de megsúgom, nem sok hiányzott hozzá, hogy életem, mint egy igen hosszú múló álom tovasuhanjon és én valahová máshová kerüljek.
Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban
Lámpavasnak támaszkodva az embereket nézem sorra
Láttam egy sámánt nyál folyt a száján hétköznapi szakmája csillagász
(idézet Burzsoá Nyugdíjasok) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sickboy...én kapásból azt mondanám hogy minden
anime nagyon jó..Persze egy idő után vannak hasonlóak,
illetve nem annyira izgalmasak...
Na és hogy miket ajánlanék?
serial experiments lain: na ez ilyen cyberpunk féleség..
egy nagy hálózattal (the wired) és elég nehéz végignézni
mert elég lassú az egész..
neon genesis evangelion: ALAPMŰ..ezt mindenkinek meg
kéne nézni.. (persze van aki szereti van aki utálja).
Egyébként látszólag robotokról és akcióról szól, gyakorlatilag
azonban elég mélyen belemegy a szereplők érzelmeibe stb..
illetve a végén már elég sok érdekes dolgot feszeget.
Hozzátenném hogy Freudi dolgos is vannak benne tehát az egész
nem alaptalan.. És aki megnézné a sorozatot (26rész) az mindenképp
nézze meg az utolsó 2 rész helyett készített új befejezést (end of evangelion)..na az tényleg nagyon elborult :D
És néhány ami nem annyira elvont, de mindenképp
ajánlanám: cowboy bebop, hellsing, grave of the
fireflies
Postolok egy linket, remélem nem gond:
http://aoianime.animehq.hu/
itt találtok anime ismertetőket |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Spuirira fü elég érdekes,oszt egy eki dúva |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hogy nem mindenkinek tágul ki. Sőt, van, akinek összeszűkül. De ez több ezer trip megfigyelésén alapult, ha jól emlékszem. És a pszichés hatásokban sem volt olyan, ami minden tripre jellemző volt. Várjál, azt hiszem, most emlékszem, ezt nem a Grof írta? Azt hiszem, a Grof. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (...) Hihetetlen, pedig nem veszünk róla tudomást, de eszméletlenül nyüzsögnek az emberek. Kapcsolatok milliárdjait építjük fel nap mint nap. Képzeljünk el egy fényes pontot a fejünk felett! Ha találkozunk valakivel, ez a pont megduplázza magát, és a második része átugrik az új emberre. (úgyis mondhatnánk, kölcsönhatásba léptek egymással... akár úgy is, hogy csak ránézünk egy vadidegenre az utcán.) Ez az új ember aztán az előbbi jelenetsort eljátssza, és a régi is. Ezek ketten újabb négy pontot szülnek, azok aztán 16-ot, és így tovább... Tisztára mint egy atombomba robbanás. (...) ennek ellenére ha vesszük a legfrissebb, legújabb, legfiatalabb pontot, megtaláljuk benne a milliárdokkal ezelőtti pont részeit, hatását, kapcsolatát. Ez pedig a születésre, halálra, öröklődésre (is) hasonlít. (...) |
| | | | |
|
