 |
Legfrissebb hozzászólások (11061 - 11070)
 | |  | | | | |  | |  | | | csak hogy okulhassak, ebben világítsatok fel, legyetek olyan kedvesek:
nem azt hívják egonak, amiről DZR beszél? nem pont ettől kellene megszabadúlni? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az alapvető tény, amit meg kell próbálnunk megérteni az, hogy az emberi tudat kibontakozása jól meghatározott szakaszokra, "alcélokra" oszlik, amin belül ugyan helyet kap a szabad akarat, mégis, az "alapvető folyamatok természetére" semmi hatása nincs.
Pl. a szabad akaratot használhatjuk úgy egy versenyben, hogy egyéni, az alkatunkhoz leginkább passzoló stratégiát követünk a célba érés során, ugyanakkor nem használhatjuk arra, hogy a versenyre vonatkozó szabályokat, a használható eszközöket, vagy épp a verseny kitűzött célját kényünk-kedvünk szerint alakítsuk.
Ugyan így, a szabad akaratot használhatjuk pl. úgy, hogy az alkatunkhoz, fejlettségünkhöz leginkább passzoló technikákat alkalmazzuk, de nem használhatjuk arra, hogy az ezen technikák által elsajátítandó természetnek az erőszakossagot tegyük részévé az erőszakmentesség helyett, vagy épp a magasabb jóga gyakorlatokhoz elengedhetetlem igazmondás helyett a hamisságot, hazudozast épitsük jellemünkbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Purusa és Ishvara között a különbség legjobb tudásom szerint nem úgy kategória beli, hogy az egyik specifikusabb lenne mint a másik, hanem fejlődésbeli.
Eszerint az örökké való egyéni lelkek (purusák) mind magukban hordozzák a potencialitást hogy egyszer Ishvara-vá váljanak, ahogy pl. minden gyermek is magában hordozza a potencialitást hogy egyszer felnőtté váljon, vagy ahogy a mag is magában hordozza a lehetőségét, hogy egyszer fává nőjön.
A példádból kiindulva, egy vizsla nem a potencialitását hordozza magában, hogy egyszer majd kutya legyen, hanem természeténél fogva mindig is kutya.
Ebből kiindulva talán mègis mondhatjuk: purusa nem a potencialitását hordozza magában, hogy egyszer örökkévaló, mindenttudó-mindenható egyéni lélekké váljon, hanem örök természeténél fogva mindig is az. Az anyaggal való társulása, és a fejlődési cikluson való áthaladása csak valamilyen az intellektus számára érthetetlen módon "serkenti" a lelket, hogy ezen valódi természetének "tudatába kerüljön".
A fejlődés egyirányúságának tisztázásával többek között ahhoz próbálom készítettem a talajt, hogy rámutassak: a totális vallasszabadság mint eszme nem alkalmazható az emberi léttel járó nyomorúsag megoldására (tehát igen, tévedtem mikor mindenek fölé próbáltam emelni azt:), éppenhogy súlyosbíthatja a bajokat, ha egyes felfogásokat akadálytalanul hagyunk terjedni.
Az egész egyszerűen abból következik, hogy ahogy minden élőlénynek, úgy az embernek is jól meghatározott szerepe van a természet rendjében. Pl. a cserje hiába gondolja úgy, hogy akkor ő most visszaalakul csírává aztán maggá, hogy megmeneküljön a nővényi léttel járó szenvedés fájdalmaitól, ez természetesen nem fog sikerülni, és a természet rendjével való ellenszegülése csak még további szenvedést fog vonni a fejére. Épp így - vallásszabadság ide vagy oda - az ember számára sem járható út, hogy vadállatá változva meneküljön az emberi léttel járó fájdalmaktól, egyrészt mert az emberi létben nem rejlik benne a vadállattá "fejlődés" potencialitása, másrészt mert ezzel elvéti dharmáját, amire válaszul a természet szenvedéssel fogja tanítani, hogy mégis inkább a természetéből fakadó helyes utat járja.
( http://terebess.hu/keletkultinfo/dharma.html) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gén:
Igen, hatottak, az utóbbi 25 évben szerencsére hat ismét más is, ugyanúgy mint a kereszténység előtt. Hála az Égnek az ember eldöntheti mi hat rá és milyen halmazba akar tartozni.... :) Azzal meg úgy érzem semmi baj nincs ha tudatosítom milyen vagyok, miről mit gondolok, mi hat rám, milyen a vérvonalam, szellemi szinten mivel vagyok rokon, mi jó nekem és mi rossz, stb.... Örülök hogy beindult ez a "vitaszerűség", szépen letérképezi nekem a dolgokat :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg nem szeretnék senkit megbántani, de nekem a napnál világosabbnak tűnik, hogy magukat büszkén kereszténynek, istenhívőnek valló emberek a krisztusi tanítások alapjaival nincsenek tisztában.
Mentségükre legyen, hogy magam sem igen tudtam mit kezdeni egyes tanításokkal, míg egy spirituálisan fejlettebb kúltúránál kulcsokra nem akadtam az értelmezéshez.
Az egyik ilyen kulcs, ahimsza pozítív értelmezèse.
Vegyünk egy példát. Látunk egy állatot, ami számunkra ismeretlen okból jelentős szenvedésnek van kitéve. Mérlegelhetünk-e ekkor, és gondolkodhatunk-e úgy: "ez az állat karmája, nyilván egy előző cselekedetének gyümölcsét szüreteli, ezért nem avatkozhatunk közbe, ha mégis, talán ha bele rúgunk még egyet, azzal segítjük a karmikus folyamatok beteljesedését." - ?
Ahimsza pozitív felfogása szerint -
aminek lényegét csodásan tömören és egyszerűen fejezi ki a krisztusi tanítás: "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel" -
Természetesen nem.
(... és akkor a Buddha féle: "irgalomban való tétlenség felér egy halálos bűnnel" - épp ezt kifejező tanítást még nem is említettük...)
A "dobj vissza kenyérrel", egyértelmű iránymutatás arra vonatkozóan, hogy nem csak hogy nem állhatunk közömbösen a karmikus szenvedés (potenciális avagy épp aktív) alanya felé (amit a "ne dobj vissza" verzió képviselne), hanem kötelességünk legjobb tudásunk szerint tudásban-aktív segítségben részesíteni a potenciális szenvedőt, ezzel mind az aktív, mind a még jövőbeni potenciális szenvedését mérsékelve.
Egy másik felfogás következményeit tekintve épp ide vezet.
Eszerint ha a szenvedése okát a karma törvénye "küldte" a szenvedőnek, akkor a szenvedése enyhítésének okát is az küldte, tehát ha akárcsak tétlen szemléléssel résztvevői vagyunk más lény szenvedésének, azzal a megfelelő karmikus visszahatásokat vonjuk a fejünkre.
Ha minden korok és népek szentjeinek-bölcseinek tanításai között nem akadtam valaminek mégcsak nyomára sem, az az a napjaink politikusai körében uralkodó felfogás, miszerint nekünk embereknek az lenne a kötelességünk, hogy a szenvedő lényeket szenvedésük további esztelen fokozásával rettentsük el a mi önkényünk szerint rossznak, és egyben a szenvedésük okának bélyegzett cselekedeteiktől. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "az Ishvarák-ként szolgáló purusák (ha szabad így fogalmazni) megnyilvánulásai"
"arra a számunkra felfoghatatlan szintre vezetett egy purusát, hogy egy naprendszer Ishvarájává váljon "
írj erről. mit jelentenek ezek a mondatok? nekem a purusa és az ishavara is valami isten szerűségnek tűnik így elsőre. mi lehet a különbség köztük? egy általános forma, valami eggyel specifikusabb arca ez? pl mint kutya - vizsla? ráadásul purusából is több van még ahogy látom szóval a fölött is lehet valami általánosabb (a kutya fölött az állat :)
szóval itt valami olyasmi van, hogy egy ilyen általános isten(ami potenciálisan sok módon valósulhatott volna meg) a naprendszer anyagi alapján tudatosodik mint hordozón (úgymond)? és akkor, mert ilyen naprendszer húsból van ezért gépszerű(és persze az is egy érdekes kérdés, hogy mit jelent az, hogy gépszerű valami, de ezt itt nem fontos bejárni)? vagy tudat itt nincs is csak maga a naprendszer mint szerkezet lesz ez a valamilyen szintű istenszerűség?
------------
"alapvetően az ő természetük fejlődésének irányát meghatározó tökéletes "forma" elérésére törekszenek. "
"Legegyszerűbben talán úgy lehetne analógiát állítani, ha veszünk egy vadembert és egy szentet, és rájuk alkalmazzuk a "miként fent, úgy alant" elvet. Amit biztosan tudhatunk, az például a fejlődés egyirányúsága. Egyetlen szentből sem lesz kitartó erőfeszítései révén vadember, ahogy ugyanakkor minden vadember arra hivatott természeténél fogva, hogy végül kitartó erőfeszítései révén kibontakoztassa magában az Isteni élet csíráját - szentté váljon."
nekem valami ilyenek miatt tűnnek részlegeseknek ezek a keleti eszmék. van egy tökéletes forma, ahova tart minden. van fejlődés és annak iránya. stb maga ez a "miként fent, úgy alant" is mintha ellentmondana ennek, mert ha ugyanúgy van fent, mint lent, akkor nehezen megkülönböztethetővé válik mi a fent és a lent. és akkor az irány az egészben is megkérdőjelezhető lesz. sima darwini alapokon is elgondolható, hogy miért nincs valódi fejlődés, hanem csak a jelent megszűri a múlt mindig egymásra rakódó üledéke. és ha innen nézzed, és megint az "ami fent az lent" van a szemed előtt, akkor lehet az lesz a kérdés, hogy amikor a barbár embert látod szentté alakulni, miért továbbra is érvényes rájuk, hogy ami fent az lent. szóval, hogy a szent és a barbár között mennyiben van szimmetria. sok zárójelet hagyok kibontatlanul. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | DZR777:
"Nekem semmi közöm az angolszász, germán, latin, keresztény stb. gondolkodási sémához"
...és ezt az állításodat egy olyan kultúra nyelvén teszed, amire pont ezek a gondolkodási sémák hatottak/hatnak leginkább az utóbbi ezer évben... ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | tollkabat: azt az e-mailt esetleg nekem is el tudnád küldeni? Előre is köszi! |
| | | | |
|
