 | 
Legfrissebb hozzászólások (111841 - 111850)
 |  |  | | | | |  |  |  | | | Hmm, ha jól emlékszem, a delta9 THC pont a marijuana aktív hatóanyaga...
Rájöttek, hogy a THC-ről való leszokás nehézségeit erősen csökkenit, ha szájon át THC adagolnak? Nagyon ügyes! Nobel díj hol marad?
Szerintem kezdjünk aláírásgyűjtésbe, hogy engedélyezzék a delta9- tetra - hidro - canabinol-t, mert ez az egyetlen hatásos ellenszere a marihuánafüggőségnek! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | ... hamarossan megjelnennek a rendorautokon az oket szponzoralo gyogyszergyarak logoi ... :) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | danika minek a technikai részét nem vágod?
Ez a fű vs ásványianyag_és_vitamin téma engem is érdekelne. Egy éve szívunk minden nap 2-3 spangli a menü, emellett iszonyat sokat eszünk (a barátnőm és én), de mégsem hízunk sehova! Komolyan mondom, ha nem szívnánk, már dupla ekkoránank kellene lennünk :) (kajahegyek, édességhalom, bambi, stb) Ezen kívül én (és ő sem) nem tapasztaltam más változást: könnyű ébredés, jó alvás, semmi levertség vagy fáradékonyság, inkább mindig fitt, stb. Sőt! Amióta füvet szívunk egyikünk sem volt beteg. Még egy kis nátha sem! Ezt mind a spanglira fogom ;P |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | "(Erre is lehetett volna topikot nyitni, emberi kapcsolatok és a számítógép)"
akkor már inkább lehetne egy olyan, hogy Emberi kapcsolatok+ szenvedélyek(függőség?)
de nem, mégsem. a számítógépfüggőség nem zavarja meg a személyiséget. legalább is nem olyan drasztikusan. vannak persze szélsőséges esetek, de ha pl. a drogokat vesszük, nem kell szélsőséges mértékű fogyasztás a deformálódáshoz.
azért ez is betalált. egy lakás, két szoba, két gép, egymásnak háttal... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Nos, ezzel teljesen egyet tudok érteni, bár ilyen szépen fogalmazni nem tudok :]
Azt én is észrevettem, hogy nagyon sokan ilyen-olyan magyarázattal hárítják el a drogfogyasztás felelősségét... (igazából ez nem csak a drogfogyasztóknál tapasztalható, hanem azoknál is, akikvalami olyan tevékenységet végeznek, amit legeslegbelül rosszallanak). A bulizós felfoggás szerint: "á, ma van március 4., muyszáj elmenni valahova!" (de lehetne dec. 11, feb. 1, aug. 6, akármi - elvégre egy évben csak egyszer van! Meg kell ünnepelni)
Hát akkor most szembenézek magammal, és leírom: Engem világ életemben érdekeltek a "furcsa" dolgok: alienek, parafenomének, stb. Imádtam hullámvasutazni, és addig pörögni az irodaszékkel, hogy a szédülés a földhöz vágjon. Imádtam álmodni, akár rosszat, akár jót; sokszor éreztem, hogy az álmaimhoz képest a világ/az életem egy szardarab, és nincs benne "igazi" küzdelem, csak ilyen "mű"dolgok, mint egy plmatekfeladat. Imádtam filmeket, amíg néztem őket, addig azt sem tudtam hogy fiú vagyok-e vagy lány; különösen a sci-fit. Aztán megtaláltam az alkoholt; ez egy újfajta irodaszék volt, nem kellett vele szenvedni, és nem maradt hirtelen abba. Imádtam. Minden hétvégén eljártunk egy bizonyos játszótérre, és leittuk magunkat. Aztán valahogy abbamaradt: engem egyszer elkaptak itthon mattrészegen, aztán ez valahogy egy kicsit felébresztett. Aztán kipróbáltam a cigit is, kurvára bejött, akárhogy "tudtam", hogy "ez nem menő", mégis kurvajól éreztem magam. Szerencsére nem bírja a szervezetm, a torkom és a gyomrom pedig különösen nem. Nagyon hamar abbahagytam. Aztán jött a patron és a hajni. A patron kevésbé, a hajni viszont nagyon eltalált. Már előszört is, pedig azt mostmár inkább "bad trip"nek számítanám, mint igazinak. Viszont a második... csodálatos volt. olyan sokkhatás érte az agyam, mint még talán soha. Eszméletlenül jól éreztem magam, úgy gondoltam, hogy "vazze ez kellett nekem". Negatív testi hatás eddig semmi (furcsa is lenne),lelki annyi, hogy kicsit módosult a világnézetem a pozitív irányba (még inkább nem akarok senkinek sem ártani), ill. megszerettem az avantgarde-ot, és a verseket. És a fraktálokat;] (azokat eddig is imádtam). A függőség ellen annyit vagyok hajlandó tenni, hogy próbálok mindél ritkábbra alkalmat szervezni - ritkábban, de magasabb dózisokkal. "oké bazeg nem nyomom sokszor, de akkor legalább rendesen!".
Ennyi. A negatív hatásokról azok hiányának érzetében nem vagyok hajlandó tudomást venni, csupán leszűrtem a konklúziót: "--64 szereti a pszichedelikumokat!" - és kész. Nem pszicho-drogot nem is szeretnék fogyasztani, "tablettában nincs megoldás" (ezt mindennap elmondom magamnak a tükörbe, hátha:]), viszont a pszichedelikus világot azt hiszem rendesen körbejárom majd a jövőben. Aztán lehet hogy mégsem, de ez majd elválik akkor.
Őszintén bevallva, lehet hogy egy rohatt addikt vagyok, meg drogos (haha két hajni után biztos), de nincs kedvem ez ellen küzdeni. Tetszik, és kész. |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Ismeretek, gondolatok integrálása a hétköznapokba. Biztos sokan közületek sok dolgot rendszeresen űztök és én most ezekre lennék kiváncsi. Teszem azt meditáció vagy sport, netán valami mentális gyakorlat? A rendszeresség szilárd pontokat épít bele a mindennapokba? Koncentráljunk a jelenre? Maradjunk jelen? Mikortól lesz a cselekvés rutin? Minden kezdet nehéz? Mi a kitartás kulcsa? Pató Pálok reszkessetek! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | Bocs Szabi, de nemvágom a technikai részét.
Ti is hallottátok, hogy a fű rendszeres használata kivonja a szervezetből az ásványokat, vitaminokat? Meg tudná valaki mondani egészen pontosan, hogy miket von ki és, hogy hogyan érdemes ezeket pótolni? Mivan ha ezek az anyagok hiánya okozza a fáradékonyságot, levertséget, energiaszegény állapotot (ami szerintem összefüggésben van a demotiváltsággal is) ? Légyszi aki tud az segítsen! Köszi! |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | hát nemtudom, van egy igen friss élményem, mai ezért még következtetést nem akarok levonni, de: van két nagyon kedves barátnőm, akik felhívtak ma, h menjek már le este, beszélgetünk, meg kitalálunk vmi programot. ők nem igazán csinálnak olyan dolgokat mint én. nos mondom nekik, h nemtudom még mer mindenfélék vannak, nemtudom kész. erre azóta vagy 20x felhívtak, h nem csináljam már meg menjek már le, meg tök jó lesz csak mi lányok beszélgetünk meg elmegyünk vhova, és így tovább. nos meg kell, h mondjam : félek! de komolyan. esküszöm, h megijedtem, nem akarok velük találkozni. ilyesztő volt ahogyan mondták,meg minden. mintha halálra unnák magukat és kétségbeesetten próbálnának rávenni, h menjek le hozzájuk. tényleg nem tudom, h miért, mert amúgy bírom őket, de nem fogok lemenni, félek. lehet, h azért mert nem lenne senki a közelemben aki "egy hullámhosszon" van velem, fogalmam sincs de nem. lehet, h már nem értem meg őket!? |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | persze tudom, ők is felnőnek majd egyszer, de akkor is mások lesznek mint mi. ezért nem látom túl nagy értelmét az utánunk következő generációk hatalmas hévvel való nevelésének. úgyis mások lesznek, ahogyan mi is mások lettünk./az én esetemben lettünk és leszünk, nő még befelé az én fejem lágya is :)/ |
| |  |  |  |

|