 |
Legfrissebb hozzászólások (112041 - 112060)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Vannak olyan művészek, a legnagyobbak között is, akik utálják az összes alkotásukat... Nem vágom őket, de legalább csinálnak valamit, nem úgy mint én... :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Attól még érezhetsz örömöt, hogy nem érdekel az eredmény, csupán a cselekvés örömét. De akiben sok az elvárás, könnyen csalódhat. Tehát aki elvárja az eredményt (a pozitívat), az úgy jár, mint én, aki nem, az mindig képes belefogni új dolgokba, anélkül, hogy érdekelné, sikerül-e vagy sem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika
nem igazűn füvet éreztem...:)egész műás volt, ami sokkal jobb annál..nem tom...várom a hétvégét, akkor lesz alkalmam újból mókázásra, de akor többet, nem csak kóstoló...szívtam már elég füvet életemben, és ez totál más volt,azér tkérdeztem.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény."
Ezt nem értem... Szerintem az a fontos, hogy a célokért való küzdés közben is folyamatosan örömöt érezzünk. Akkor ha nem sikerül is megvalósítani, legalább nem érezzük elfecséreltnek az időt. Márpedig örömöt akkor érzünk szerintem, vagy én akkor érzek, ha tudom hogy az eredmény valami nagyon jó dolog lesz. Ergo, érdekelnie kell az eredménynek nagyon is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | levi: a fu rendes halut okoz a bogyo meg erzelmit meg pörgést,a ketto egyutt k**va jo.de sztem elég lenne 1 bogyo meg fu is.de sose lesz ugyanojan az érzés(sajnos)::(((sztem elég lenne igy is.(jo,én is harmadszorra már 2 bogyoval nyomtam)de ha bombát iszol viz helyett ugy jobban adja:)
nem tul gyakran de megesik h a fuvet is felütik,ami nem nagyon éri meg csa annak aki hosszutávon gondolkozik......
viszza khameleon kérdéséhez:"Télleg, kinek mi volt az első?"
amfi,ha gondolod passzolhatnád a mélcimed. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Utazótárs!
A darshanos Világzenei Est-Hajnal sikerén felbuzdulva újra
ambient-világzene bulit szervezünk, úgyhogy:::
A Vimana Driverz és az AmbienTribe bemutatja:
WEST EATS MEAT
keleti akusztikus & nyugati elektronikus zene találkozása
december 18-án szombaton 20 órától kb. 2-ig
a Samadhi Spirituális Központban
(Darshan Udvar, Bp., VIII. Krúdy u. 7.)
Fellépök:
¤Turunga didgeridoo-kör & Dr.Victor
(Didjeridoo lüktetés + törzsi dobok + atmoszférikus szintetizátor)
¤Vimana Driverz
(Szitár és oud párbeszéde digitális közegben - ambient-töl
drumnbass-ig)
¤Délibáb dj-k: Zsaresz & Marco (chillout és világzene)
+ vetítés (dia, projektor), reformbüfé, párnák, szönyegek,
Buddhák... küszöb elött kéretik cigit elnyomni, cipöt levenni
8) a
rendezvény mezitlábas és füstmentes.na jó...nem a rendezvény füstmentes,
hanem a terem ;)
Belépö: 800 Ft (ebböl 300 Ft lefogyasztható!)
Szeretettel várunk!
üdv: Zsaresz |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sad:
Most éppen a semmihez sincs kedvem fejezet van. Apám sokat mondta, hogy nekem nincsenek céljaim, és nem érti, hogy lehet célok nélkül élni. Persze mindig is voltak céljaim, csak mások. Valahogy a célt és az álmot úgy különböztettem meg, hogy a cél egy viszonylag reális dolog, mondjuk ha van elég pénzem, felépítek magamnak egy házat. Az álom, ami kicsit szürreális, amihez isteni kegy, szerencse, pénz, kapcsolatok kellenek. Amiket dédelgetsz magadban, a kis eszközeiddel teszel is valamit, de egyedül kevés vagy hozzá. Ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy megszűnik a különbség, a céljaim is álomszerűek lettek, nemrég még közös házikót, nyugodt életet vidéken, gyereket képzeltem el, most már ez is az álmok birodalmába tartozik. Így hát ma rájöttem, hogy már valóban nincsenek céljaim, elérhetetlenné váltak, álmokból van bőven. Illetve egyetlen nem evilági, távoli célom van, hogy aludhassak inkább, ne kelljen ezt az élet-tripet játszani, megszűnni, feloldódni a semmiben.
A cucc annyira elrepíti az embert (én ráadásul amúgy is Ikrek, levegő vagyok), hogy a célokból lassan álmok lesznek. Eltűnik a realitás, marad egy drogos hit, hogy majd egyszer összejön. Volt egy időszak, amikor filmet akartam, sok ötletet, rajzot szedtem össze, de amikor elfogyott a cucc és pár napig józan voltam, akkor döbbentem rá, hogy mennyire a felhőkben járok és nemhogy több pénzem nem lesz rá, a munkahelyem is akkoriban ugrott. Akartam zenélni is, de lassan rá kell jönnöm, hogy nem nekem való. Persze itt állnak a szerkezetek körülöttem, bennük van a fél életem, de valahogy létrejött bennem egy olyan negatív energia, ami mindent kiolt. Ugyanúgy fogom végezni, mint az anyám. Tele volt energiával, szép álmokkal, kreativitással, ma belefáradva az egészbe otthon ül a TV előtt.
Persze az ideális az lenne, ha a célok elvárás-mentesek lennének, és csak csinálná az ember, és nem érdekelné az eredmény. Jó sok dolgot megcsináltam, próbáltam e szerint tenni, de nálam is van egy határ, ha két könyv nem sikerült, nem ölök bele még több pénzt és időt egy harmadikba. Az egóm úgy tűnik nem akar anélkül félreállni az útból, hogy egy kis sikert ne érjen el, bármiben.
Erős személyiség? Minden elmondható rólam, de ez nem. Amikor az ember térden kúszik, sok minden, csak erős nem. Az erős emberek túllépnek ezeken a dolgokon. Persze másokhoz képest nyilván az vagyok, csak nem értem, miért kell nekem annak lennem, miért kell küszködni. Miért nem elég egyszer megtapasztalni valamit, miért kell az egész életemnek ugyanazokból a körökből állnia, ilyenkor az ember már valóban Istent hívja segítségül, mert nincs több ötlete, hogy mit reagáljon, minden megoldási kísérlet kudarchoz vezet.
Nyilván nem ettem meg az egész tortát, de egyre kevesebb kedvem van az egészet megenni, romlott ez a torta, egy-két édes szeletért megéri megenni az egészet? Egyébként nem ítélem el a drogokat, rengeteg csodálatos élményem volt velük. De lehet, hogy nekem nem való. Ezek a csodálatos élmények sohasem álltak össze valami egységessé - mindig épp azt támogatták, amiben éppen hittem. Most nem hiszek semmiben, a legutóbbi tripek ezt a nihilt tükrözték.
Lehet, hogy eggyé formálódnak a tapasztalatok, amikor az ember befejezi a földi pályafutását, de egyelőre csak ismétlődnek unalmas módon, mint a tél és a nyár. Talán ez vonzott anno a kereszténységben, a végleges megpihenés ígérete, nem szimpatizálok a keleti körforgással, hogy soha sincs nyugalom, persze más kérdés, hogy ez látszik logikusabbnak.
A jelekkel kapcsolatban nem értem, amit írtál. Jelnek tartottam, amikor megismertem a páromat. De úgy látszik, minden jó csak azért születik meg, hogy utána a lehető legkeserűbb csalódásba alakuljon.
Ez a hozzászólás is szép példája annak, ami bennem van, csupa negativitás. De legalább megint kisírtam magam. Lehet, hogy olvasnom kéne valamit. Van itt minden, Osho, Don Juan, Biblia, Walsch, Cayce, Védák, polcnyi drogos irodalom, vajon melyiket nem olvastam még negyvenszer? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem is olyan régen bekerültem a kórházba egy balesetemet követően és odajött a kedves ápolónéni, kedvessen leült mellém, kedvessen el kezdte kérdezgetni az ilyenkor szokásos dolgokat, mint név, lakcímilyesmi. AZTÁN. jött a kérdés (még mindig kedvessen) hogy szoktame inni. mondtam hogy nem. erre ki volt akadva! hogy hogy-hogy meg ilyenek mintha kötelező lenne. aztán jött a drog kérdés én meg mondtam hogy hát marihánát szoktam elég sűrűn fogyasztani, és azt a pillantás szerintem soha nem fogom elfelejteni ahogy a válaszomat követően rámnézett majd megkérdezte hogy most ugye viccelek. én meg látva a tekintetét meg légkör megfagyását érezvén rögtön rávágtam hogy igen természetessen viccelek. valószínűleg ha nem vágom ki magam így, most vagy rendőrségi ügyem lenne vagy pedig azok az ápolok megöltek volna a kórházba. na valaki légyszíves az ilyenek ellen tegyen már valamit mert néha már kezd fárasztóvá válni ez a dolog. köszönöm |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Psy: ja, különben nemtom, nekem is volt már olyan, hogy mögöttem állt egy sima lightosan iszogatós péntek, majd alvás, szombaton meg egy hetes kihagyás után tépek, aztán minden elkezd fehér lenni, én meg feloldódok benne, közben meg a lány-kinélk voltunk- nagymamája faggatózik hogy "cigiztek? és miért fekszik az afiú ott a földön?" merthogy én frankón elájultam, és próbált egy másik srác tartani valamennyire, de mondták a nagyinak hogy pihenek, ő meg szerencsére elég öreg volt ahhoz hogy jó legyen mindenkinek.
lényeg az hogy jó ha odafigyel az ember a teste jelzéseire, és ha úgy alakul inkább önmegtartóztat, ahelyett hogy próbálná legyűrni a testét mindenféle fárasztó,stimuláló,fel-meg-leizélő dologgal.
levi: nemtudom, én mikor életemben negyedszer ekiztem, akkor megettünk négyet, kb 7 óra alatt. nem is tudom már hogy történt ilyen, de azóta röhögünk rajta hogy is jött ez. : ) : (
lényeg hogy barátom istenkirályul érezte magát, nekem meg a második körül elkezdődött egyfajta bad trip, hát ki tudja osztani az embert azért az mdma is, az fix. durva volt eléggé, van mikor a sok nem jó, mert túlcsordulsz, vagy túl kommersz az élmény, túl kevés vagy benne te, túl sok benne a szer, és ez téged meg elkezd tudatalatt zavarni, és nem érzed jól magad. nem véletlenül. de nemvágom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Biga: Akkor az szerintem nem egy olyan álom volt amiről én beszéltem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cauldfield, a hasonlítod alapján eszembe jutott egy, ami szintén elég szemléletes: a drogtilalom olyan, mintha a Tisza szabályozása helyett egy nagy torlaszt állítottunk volna, hogy ne jöjjön tovább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én is elég biztosnak tűnök, most ahogy így belegondolok.
persze az én bizonytalan, de valamiféle léte biztos. nem is. nemtom.
a tudat az biztos. nem a milyensége vagy jellege, de a léte, az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egyrészt nem arról van szó hogy bizonyos drogokat legalizálnak, csak ártalomcsökkentésre meg kutatásra fektetnék a hangsúlyt büntetés helyett, másrészt meg ha már legalizációról van szó...
úgysem lesz olyan hogy a társadalom fel lesz készülve bármilyen jelenleg illegális drog legalizációjára. most lehet itt húzni az időt, hogy hozzá kell őket szoktatni a gondolathoz, most nem lehet mert kitörne a káosz, meg ilyenek, de elég káosz van most is. az emberek így is dorogoznak, sőt, valszeg egyre többet fognak, és legtöbbnek fogalma sincs mit csinál, ködösek a rövid- és hosszútávú hatások, még azt sem lehet tudni hogy milyen anyagot tol magába az ember, mert az egész feketén megy.
nemtom melyik a nagyobb káosz, ez, meg a folytatás ilyen irányba legalizáció nélkül, vagy pedig az hogyha legalizálják a dolgokat, kutatnak jó sokat a mindenféle drogokról, ezeket el is mondják embereknek, így tiszta lesz a kép legtöbbek számára mi micsoda, mi a következménye, a soksok emberek meg, akik átesnek a ló túloldalára, azok majd elmennek orvoshoz, pszichológushoz beszélgetni, problémát megoldani, és nem fogja az emberek nagyrésze leköpdösni őket, és még lejjebb rúgni a lejtőjén.
de ha "józan" fejjel megnézzük, sztem úgy is tök tiszta, hogy ezek a szerek már itt vannak, kopgtatnak, szivárognak befele, ahol csak tudnak. az, amit meg az emberek tesznek a probléma megoldására, az kb annak felel meg mintha az ajtó elé pakolnák egymás után soksok torlaszt, asztalt széket, halomra, és próbálnak nem tudomást venni arról, ahogy szart sem ér az egész, hisz az ajtó be van zárva, azzal nincs gond, de a drogok ömlenek be a kulcslyukon szépen lassan, de inkább egyre gyorsabban.
úgy viselkedik mindenki a drogokkal kapcsolatban mint az óvodások. hatalmas bohócság. pedig mennyi-mennyi lehetőség rejlik bennük. hát kib*szott sok. de nem baj, jó ez így is, tömjük mi magunkba így is őket, max nemvágjuk pontosan mitcsinálunk, és hogyha rájöttünk valamire, az sem feltétlenül kerül oda ahova kerülnie kéne.(gondolok itt feljegyzésekre, kutatásokra, de ezért jó ez a fórum mert így tán mégis kicsit...) és ezek tetejébe még börtönbe is csuknak ha lebuksz valami ilyen illegális droggal.
lényeg csak az hogy legalizáció, nincs azzal semmi baj, biztos több értelme lenne mint annak ami most van. max lesz egy kis zúzás, őrület, kavar. no és osztán. eccer úgyis kell hogy legyen. hajrá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy biztos: semmi sem biztos! :)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mondjuk egy marijuana fajta? :P |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Update!
Egy adókártyát is alig tudnak elintézni, anyuci megcsinál mindent.
Azt hiszik, h életük örökké egy bölcső, mely ide-oda ringatja, babusgatja őket, mindent mástól várnak el.! Nem tudnak irányitani.
A nevelés sem fog kellőképpen rávilágitani a lényegre:
Ne a drog használjon téged, hanem te azt!!
Ahhoz hogy erre rájöjj nem elég bratyóm szent igéje, tapasztalni kell, információ kell, úszni kell!
Egyelőre még az adókártyájukat sem tudják elintézni maguknak...
hihihi...
|
| | | | |
|
