 |
Legfrissebb hozzászólások (112631 - 112650)
 | |  | | | | |  | |  | | | jól leoffoltatok, de legalább értelmes gondolatok kedvéért:)
nem fogalmaztam egyértelműen, általánosságban a drogokról beszéltem, pedig valójában elsősorban az amfetamin származékokra gondoltam és még egyre: a fűre, a kis ártatlanra.
nem azt mondom, hogy soha nem élek vele(jó nagyot hazudnék), de biztos vagyok benne, hogy a túlzott fogyasztása érzelmi elbutuláshoz vezet. csak az érintettek maguk sem veszik észre, mivel lassan történik, szinte észrevétlenül és amikor már a tiszta állapotban is természetessé válik a közönyösség, úgy tűnik mintha sosem lett volna másképp. a fű alattomosan hat az érzelmi világra. pusztítja azt. ezt nem a könyvek és a szakértők mondják, ezt látom és sokan megerősítettek ebben.
nem csak magam miatt indítottam a topicot, számtalan történetet hallottam ami emlékeztet a sajátomra. viszont azt látom, hogy sokan úgy gondolják, a kapcsolatok egyébként is jönnek-mennek, kezdődnek és véget érnek, a drognak mindehez semmi köze. szerintem van, legalább is lehet köze.
az én esetemben biztosan. jól ismerem a párom, abban a zűrös időszakban egy másik emberré változott, nem ismertem rá. egyszerűen nem ő volt.
és abban sem vagyok biztos, hogy a pszichedelikumok veszélytelenek ilyen szempontból. más a hatásmechanizmus, de ha minden összekavarodik egy ember agyában, nehéz egyértelműen eldönteni, hogy mi miért felelős és miért nem.
ha tetszik, ha nem, a drogok képesek a személyiséget rossz irányba is befolyásolni. szerintem a pszichedelikumok is. ismerős jelenség a "beragadás a keresésbe" is, nem szükségszerű hogy így legyen, de előfordulhat.
hangsúlyozom, magam is élek tudatmódosító szerekkel, most egészen ritkán, de lehet hogy holnap másképp lesz. ki tudja. a lényeg hogy nem vetem el végletesen.
abban viszont biztos vagyok, hogy soha többé semmi nem tudja elhitetni velem, hogy ez egy illúzióktól mentes világ, minden az, aminek látszik.
a drog sok szarról elhiteti, hogy ez a valóság, és csak azt hozza a felszíre, ami egyébként is bennünk van. a lószart. és ez a legdurvább, hogy nem tudni minek szabad hinni hatás alatt és minek nem. és ott vannak a hosszútávú hatások, amikről meg szintén senki nem szeret tudomást venni, pedig ez is hozzá tartozik a történethez.
mindenesetre nem árt azzal tisztában lenni, hogy akár egy kapcsolat is rámehet.
mindent csak ésszel, srácok!
egyébként, anomia, a happy end nem egyértelmű, csak nem esélytelen. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hát nekem olyan tipikus okoskodásnak tűnt ez amondat, amit általában nem szeretek. Számomra fontos volt, amit mondani próbáltam. Te csak annyit reagáltál rá, durva egy mondatban, hogy kirekesztően viselkedem.
Hát ezt szinte bárkire rámondhatnád ilyen alapon, és ugyanezzel a módszerrel. Ezt vagy butaságnak, vagy agresszivitásnak minősítettem, rosszul is esett ebben a formában. Ez szerintem érthető. Amúgy, aki nem tud olvasni, annak nyilván nem szólt, amit írtam, azt hiszem ez értelemszerű.
És még arra is aránylag kevés esélyem volt, hogy véletlenül egy analfabétához jusson el az üzenetem. Nem egy süketnéma klubban tartottam előadást a zenehallgatás magasztos élményéről.
Amúgy kívácsi vagyok, hogy mit szerettél volna mondani, lehet, hogy paranoiás vagyok, és nekem kéne jóindulatterápia, az is igaz, hogy hirtelen a természetem. Szóval mit szerettél volna mondani? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile:
Ne haragudj, de nem hiszem, hogy a véleményemet meg tudnák változtatni ezek a kimutatások. Kb. annyira, mint egy MIÉP szórólap vagy egy Fókusz-műsor... (ugyanolyan hitelesnek tartom őket)
Mao:
Okker, akkor tudjuk már, merre megy a vonat. :) Tegyük fel, hogy a masiniszták a coffee-shop nyitogatók, tehát akik legálisan szeretnének értékesíteni. Viszont az a kérdés, hogy kik mozgatják a váltókat, még megválaszolatlan marad.
Nem, a Mercedes szerintem sem állít elő ekit, bár ki tudja. Valószínűbbnek tartom azt a verziót, hogy a tablettákon látható márkák tulajdonosa(i) megegyeztek a tablettákat gyártóv(kk)al erről a reklámozási formáról. Nem hiszem, hogy a tabletták gyártója csak úgy a saját termékére idegen brandet préselne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudjuk merre megy a vonat?! :
mindenki mást akar. a dekriminalizáció azt jelenti, hogy az adott drog (amit dekriminalizálnak) csekély mennyiségének tartásáért, fogyasztásáért, termesztéséért/előállításáért nem szabhatnak ki börtönbüntetést. semmi mást.
A legalizáció értelmében az adott drog kereskedelmi forgalomba kerülhet legálisan és semmilyen büntetést nem szabhatnak ki a legális árusításért, a fogyasztásért, tartásért, termesztésért/előállításért.
Nem gondolom, hogy bárkinek is a kevéssé EU-konform magyar börtönökben a helye, aki fogyaszt, de még a nem túl nagy mennyiségben kereskedőket sem küldeném oda.
Nem gondolom, hogy a pl a Mercedes titokban ecstasyt állít elő. A dealereknek áll legkevésbé érdekében a legalizáció, és szerintem, ha valaki, miután legális lesz, drogot akar előállítani, termeszteni, annak biztos eléggé kivizsgálják a múltját.
Ha jól tudom az ecstasy tablettáko azért van logó, hogy meg lehessen külömböztetni egymástól (mindegyikben más arányokben vannak esetleg külömböző hatóanyagok).
üdv:mao |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | wyvern909
elég sok elemzés készült mind a kolumbiai, mind az afganisztáni drogtermesztés politikai és katonai vonzatairól. A RAND Corporation, a Human Rights Watch és a Transnational Institute kiadványait ajánlom a leginkább. De persze érdemes elolvasni a hivatalos ENSZ (UNODC) éves jelentéseket is (Global Drug Survey).
anomia
a vita már régen nem a 60-as évek szintjén folyik. A 90-es években egy gyökeresen új irányzat alakult ki, az ún. ártalomcsökkentés, amely nagyon távol áll mind a Tim Leary féle, mind a hivatalos prohibíciós állásponttól. Ez egy pragmatista megközelítés, amely elsősorban abban különbözik az előbbiektől, hogy nem akar moralizáló ítéleteket alkotni a drogokkal és a drogfogyasztással kapcsolatban, hanem közegészségügyi, költséghatékonysági és emberi jogi oldalról közelíti meg a problémát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A legalizáció/liberalizáció témakörhöz még egy kicsit. Azért húzkodom a vészféket ezen a vonaton, mert egy csomó kérdés nem tiszta. Szerintem ahhoz, hogy megnyugtatóan állást tudjunk foglalni, tudni kéne egyáltalán merre tart a vonat, ki a masiniszta és hogy kik állítgatják a váltókat... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezt már szeretem. jó, rágyújtok:)
én is botozom, kicsit, de főleg kézben csavarom. úgy jobban érzem. nagyon szépen lehet vele mozogni és innen meg már csak egy ugrás a hosszúbot. azzal még csak most kezdtem haverkodni, de már érzem hogy jóban leszünk.
viszont a meteort tényleg csak az angyalszárny tudja felülmúlni, de szerintem csak látványosságban. meteorral sokkal több trükköt lehet megcsinálni és dinamikusabbnak érzem a súlya miatt. bár az én láncom extra nehéz, nem ez az általános. de a szárny meg olyan szép!!
ehh, szavak helyett:
http://kep.tar.hu/zsbacsi/images/pic5543557.jpg
http://kep.tar.hu/zsbacsi/images/pic5543541.jpg
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én et undorítónak tartom, hogy az emberek elítélik a drogosokat... azt se tudják miről bezsélnek, milyenk ők, azok nem biztos hogy rossz emberek, nem más embere, csak néha szeretik magukat jól érezni..annyira rossz ez? Meg a sok hülye...mindneki szétesik a bulin és nem tud magáról... Van erre is szer, de az nem a bulikon honos, ott éppen hogy nagyonis aktív az ember! Csak hogy ezt nem tudják, mert elhiszik azt a sok baromásogt, ami atv-kben me rádiókban szól. Én nem mondom, hogy a drogot úgy kell bemutatni, hogy annak hatására az emebrek megszeressék, és nem is kell isteníteni a médiában, d enem is úgy kéne flefogni, mint az elképzelhető legrosszabbat!Közöbösnek kell lenni, nem tudom ezt miér tnem lehet!A legtöbb ember jobban elítéli a drogo(so)kat, mint a gyilkosokat, bankrablókat és ez felháborító... Na mindegy, én ezt így gondolom! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
***
A beteg kedves
A sötétben ülsz, dohányzol.
Arcodra a holdfény mázol
Vékonyka csík fehérséget,
Régen elmúlt tükörképet.
S emléke omol a csendbe,
Mint egy öreg, beteg lepke
Tündér arcú, porladt álma,
Tüdőbajod betegágya.
Ha mozdul cserepes ajka,
Beteg fény hull a sarokba,
S csontvázad sárgán rebben szét,
Mint olajban vézna festék.
Szemed platán-sárga ború,
Közönyös vagy és iszonyú.
A lélek kilazult benned,
Többé már nincs miért lenned.
Aki még fontosnak talál,
Az is én vagyok... s a Halál.
Ugyan lassan öl tébolyod,
De szeretlek, ezt még tudod.
Ezért a lét küszöbéig
Veled leszek. Még egy hétig,
Egy évig -mindegy-, hisz a percek
Már csak időtlen ezredek.
Így csak ülünk mozdulatlan,
A világ forrongó katlan,
De beteg, foszló szigetünk,
Szótlan, mindig itt lesz nekünk.
De nem tudom, akarsz -e még,
Nem tudom, nem volt már elég,
Nem tudom, bírom -e még,
Nem tudom, maradnál -e elég.
Mert velünk már nem beszélsz,
Köztünk, de már nem velünk élsz.
Csak a hold nyúlhat arcodhoz,
Féltő kezemet eltolod.
S éjszaka, míg nyögve alszom,
Közel hajolsz, nézed arcom,
S álmomba látlak a réten,
Mosolyogsz kis feleségem.
De a nő fejemben -ott benn-
Meghalt tavaly októberben,
Élve csak a test tért haza,
Szeme mélyén lelked nyoma.
Azóta eltűnt életem,
Közönyös, rideg vagy velem,
Vagy éjjel az ablakban állsz,
Egy látomással kiabálsz.
De hiába minden erő,
És hiába minden szép nő,
És hiába múlt el a múlt,
Szeretlek te nyomorult!
*** |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
én ördögbottal játszottam sokáig, még tűz nélkül, de aztán ráéreztem a meteor ízére, onnantól adieu pálca. a meteor közvetlenebb, mert nincs két vezető hozzá, valóban az az érzés fog el néha -amikor a legjobb-, mintha egy-egy testrészem lenne a két láng. a mozgástér is bővebbnek hat, és persze a látvány.. (szintén piromán vagyok, már gyerekkoromban is meggyújtottam mindent, robbanóhabot kevertem, késöbb meg három dezodort szigszalaggal kész tűzágyúvá kombináltam), szóval nagyon magas esztétikai értékkel bír a szememben a tűz, épp ezért egy angyalszárny számomra sokkal szebb tud lenni a lángoló botnál, már csak azért is mert több a tűz. hisz abból sosem elég, lángba a világgal!! :)
még nem játszom rég, csak pár hónapja, és igen meglepő volt az elején, hogy egy nagyon éles és hirtelen átmenet volt -szinte egyik játékról a másikra-, amikor átváltott a technikám a trükkökk 'különálló' gyakorlásától folyamatos játékba. azóta érzem a meteort, olyan mint egy kattanás, mint amikor megtanulsz biciklizni, az út gyaloglás, a cél csak egy lépés.
ma a kedvemért mindenki gyújtson fel valamit! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (És nekem továbbra is az a határozott véleményem, hogy egy rendkívül "költséghatékony" módszer lenne a helyzet kezelhetőbbé tételére, ha az ecstasy forgalmazását a törvényen kívüli világból átemelnénk szabályozott keretek közé, és így azt a végét is meg lehetne ragadni a problémának, amin keresztül jelenleg öngerjesztő módon szalad a szétzüllésbe a helyzet.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, meg persze a fórum lényege, hogy a meghatározott témakörön belül szabad társalgás folyik. Ha ez van, hát ez van. A fórumot nem az oldal szerkesztői írják, hanem az olvasói. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze. Az általánosításaid fényében azt mondhatjuk, hogy a céltalan, kiüresedett fiatalok az ecstasyban keresnek pótszert, de nem hiszem, hogy a puszta "útmutatás" megoldást jelentene. Az, hogyegy fiatal tud a tartalmas, teljes élet létezéséről, az önmagában nem javít a helyzetén. Nem hiszem, hogy volna varázsrecept a kulturális kiüresedés kezelésére, és azt hiszem, hogy ezen nem olyan egyszerű tudatos, tervezett módon tenni. Most így hirtelen nem tudok okosabbat mondani, mint amit olyan sokan szajkóznak, hogy több erőforrást kellene fektetni a fiatalokat célzó sportrendezvényekbe és a sportolást propagáló programokba, a kulturális értékek továbbadásába, a családi és iskolai mentálhigiénés helyzet javításába, satöbbi.
Ennél sokkal kisebb jelentőségő téma az, amit a pszichedelikumokkal kapcsolatban mondasz, de szeretném jelezni, hogy abszolút nem értek egyet veled: aki keres, az általában már eleve azért kezd el érdeklődni a pszichedelikumok iránt, mert ő egy kereső ember. Aki nem kereső, azt nem teszi keresővé a pszichedelikum, nagyon sok ilyen ember van, hanem azt mondja, hogy jópofa, de őt ez nem érdekli, és nem foglalkozik vele többet.
Ami meg a fórum és az oldal kontrasztját illeti: én abszolút ellene voltam, hogy helyet adjunk itt az ecstasys témáknak, mert szerintem semmi köze a pszichedelikus drogokhoz, de ecstasy-ügyileg nagyon hiányzik a tájékoztatás Magyarországon, és a tájékozatlanság nagyban növelheti a velejáró veszélyeket és károkat. Ezért van itt szó az ecstasyról, amihez én nem értek, és szakmai értelemben vett okosakat nem tudok mondani róla, az az igazság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ilyesmi soha nem volt jellemző a pszichedelikus drogokra, hanem általában arra használták őket az emberek, hogy tisztába jöjjenek önmagukkal, és jobb emberekké váljanak. Legalábbis az elmúlt évtizedek tapasztalatai ezt mutatják. De nyilván, ezek a nyugati országok tapasztalatai, és nem a legfrissebb korosztályokkal kapcsolatosak. Ha valóban van egy olyan tendencia, amiről beszélsz, akkor azt hiszem, egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy sikerül-e a törvényen kívüli világból a szabályozott és kulturáisan meghatározott keretek közé terelni az ecstasy és a pszichedelikumok fogyasztását, mert úgy látszik, hogy magától csak egyre rosszabb lesz az emberek kapcsolata ezekkel az anyagokkal, ami hosszú távon komoly károkat okozhat személyes és társadalmi szinten. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez érdekes. Lehet, hogy ezek az ismerőseid túl gyakran fogyasztanak pszichedelikus drogokat, és túl alacsony dózisban. Az is lehet, hogy alapból ilyenek. Én valahogy azt feltételezném, hogy a kiüresedett, magukba forduló embereket inkább az alkohol meg az ecstasy fogyasztói között lehet találni, nem azok között, akik pszichedelikus anyagokat fogyasztanak. De mondjuk nem ismerem a tizenéves korosztályt, te tizenéves vagy? Meg mondjuk a party-közösségeket sem ismerem, te ilyen bulizós típus vagy egyébként? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gondoltam, ha már van topic a drogok és a szex viszonyáról, jó lenne ha lenne az érzelmi oldalról is.
elsősorban a párkapcsolatokra gondolok, de érdekelne, kinek milyen tapasztalata van a drogok emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásáról, úgy általában.
meggyőződésem, hogy a kapcsolatom széthullásában szerepe volt a drogoknak. nem állítom hogy kizárólagosan ezen múlt, de hogy katalizátorként hatottak a szerek és a partyk világa, abban 100%ig biztos vagyok.
először érdekes és jó volt, hogy együtt fedeztünk fel valami újat. közelebb kerültük egymáshoz, boldogok voltunk, hogy megtaláltuk a megfelelő közeget(partyk), ahol mindketten egyformán jól érezzük magunkat.
több mint egy évnyi szárnyalás után, amikor legközelebb körülnéztem, azt láttam hogy iszonyú messze sodródtunk egymástól. egy idő után mindketten csak magunkkal voltunk elfoglalva és észre sem vettük, hogy valami elromlott. mire észbe kaptunk, késő volt.
én előbb ébredtem, mint ő, leálltam. próbáltam rá hatni, de hiába. iszonyúan megváltozott, a lehető legrosszabb értelemben.
érzelmileg lenullázódott, és magamon is észrevettem az eltompulást.
a szemem láttára tűnt el az életemből, egy másik drogossal. félig alkoholista lettem, hogy el tudjam viselni.
aztán, talán nem meglepő, hogy pár gombás élmény után, nála is megtörtént az ébredés. újra együtt, és szinte nullára redukáltuk a drogfogyasztásunkat.
csak reménykedni tudok, hogy a károsodás nem lesz maradandó.
ti jöttök.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja, olvasás közben jutott eszembe, azt hiszem Nomad szavai kapcsán (kés a szívbe, vagy ilyesmi), hogy ma hajnalban álmomban szabályosan, szertartásosan harakirit követtem el. emlékszem a fém érintésére, a fájdalomra, de a legdurvább, hogy kristálytisztán éreztem a kétségbeesett élni akarást abban a pillanatban, amikor felfogtam, mit is tettem.
hogy ébren mi tartott vissza, hát, azt hiszem nagyjából minden.
ha véget vetettem volna az életemnek, talán megszűnt volna a fájdalom, de vele még annyi más is. és emlékeztem, hogy igenis szeretek élni, csak most azt hiszem hogy nem. nem süllyedtem bele az önsajnálatba, hanem úgy döntöttem végigkínlódom a nehéz időszakot és utána jobb lesz majd. kihívásnak tekintettem a túlélést, mint minden mást is, mióta az eszemet tudom.
hogy jónak mondhassuk az életünket, azért tenni is kell, nem is keveset. akarni kell először is.
minden ember egy tükör. az élet maga adott, hogy mi jön ki a két dolog találkozásából, tehát mi tükröződik vissza, az nagyon erősen függ a tükröző felülettől. görbe tükör ugyebár torzít.
lehet viszont csiszolni rajta |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | végigolvastam a topicot. eleinte minden hozzászólásra reagálni akartam, személyre szólóan, de a végére annyira sok lett, hogy nem tudok.
csak egy pár kérdés maradt: miért van ennyi megkeseredett ember?
miért nem láthatja bárki egyszerűen szépnek az életet? tényleg ilyen fontos kérdés a halál itt és most? nem az életre kellene inkább koncentrálni?
"csak az elviselhetetlen, hogy semmi sem elviselhetetlen"
halálvágy?? pfff...
volt, mert elvesztettem akit szeretek. úgy éreztem nem bírom ki a fájdalmat, szerettem volna egy ponttá zsugorodni és eltűnni. most kifejezetten szégyenlem magam miatta.
az élet alapvetően szép. csodálatos jelenség. hogy ki hogyan éli meg, az a hozzáálláson is múlik. persze nem csak azon, de rontani és javítani is lehet a helyzeten. azt látod, amit látni akarsz. |
| | | | |
|
