 |
Legfrissebb hozzászólások (113021 - 113040)
 | |  | | | | |  | |  | | | ez a strichin-dolog elég valószínű, én is éreztem egypár óra elteltével, hogy olyan furcsán mozog a kezem, mintha nagyon enyhén görcsölne. Ráfeküdtem, hogy maradjon nyugton :] olyan érzés volt, mintha össze akarnának akadni az izmaim, vagy valami hasonló.
Ezt kijön az LSA-oldással, ugye? :] |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "És még így is, mindig tévedhetek, és ha ennek tudatában a gyanakvás végtelen örvénye elnyel, abba belepusztul minden szeretet."
Nem biztos, hogy jól értem, de szerintem ez tévedés. Nem kell lemondani az igazságról. A gyanakvás viszont gáz. Minek gyanakodni? Megyünk előre, aztán kiderül, aminek ki kell. Az ártatlanság vélelme jól hasznosítható hozzáállás. Minek bonyolítsuk, amíg nem kell?
Ezért igyekszem az embereket is úgy befogadni, hogy nem támasztok egyből áthághatatlan akadályokat eléjük, amelyek nem is róluk szólnak, hanem rólam. (Vagy ha mégis, közben tudatosítom, hogy nahát, megint ezt csinálom.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "megvalósítható-e a teljes abszolútként elfogadás amnézia nélkül?"
az a gondod, hogy feltételezed az illúziókon kívüli abszolútum létezését.
akkor tudod az (éppen aktuális) illúziódat abszolútumként elfogadni, ha belátod, hogy nincs semmi az illúzión kívül. egyrészt tudod az illúziódról, hogy illúzió, olyan, mint az álom, ködkép, "levegőbe rajzolt virág" (ezt hívják a buddhisták úgy, hogy "minden jelenség ürességének a felismerése"), másrészt, mivel tudod azt is, hogy nincs semmi ezen az illúzión kívül, képessé válsz a formavilágban való 100%-os részvétre. annak a tudata, hogy ez illúzió, szabaddá tesz: 100%-osan belemerülhetsz az életbe, abba, ami számodra adott (a te mindenkori valóságod), felelősséget vállalhatsz az életedért, önmagadért, bátor lehetsz és félelemnélküli. szilárdan állíthatod, hogy "ez így van", vagy "az meg úgy", "én ezt akarom", stb. mert már tudod, hogy ez mit jelent. ez egyfajta abszolutizálás, de ez nagyon messze van attól a fajta abszolutizálástól, amikor valaki dogmatikusan ragaszkodik egy képzetrendszerhez, mert fél közvetlenül szembenézni a valósággal. ez egy olyan abszolútum, ami ugyanakkor üres is. egyesül benne a két véglet, a minden és a semmi. (az üresség-természet tudatosítása óv meg bennünket a formavilágban való elveszéstől.)
másképpen: ha úgy nézzük, hogy a nulla másik oldalán van a nem-valóság, az ittenin meg a valóság, akkor ezek bizonyos értelemben tükörszimmetrikusak. platón úgy mondaná, hogy a nem-valóság az ideavilág, a valóság meg a megnyilvánult ideák világa. de ha az ember elkezdi keresgélni a nem-valóságot, az ideavilágot, akkor nem talál semmit, mert az ideavilág nem létezik. (vagy legalábbis nem olyan módon létezik, mint a valóságot alkotó halmaz elemei.) eleve a létige csak olyan dolgokra vonatkoztatható, amik megnyilvánultak. az ideák csak megnyilvánulásaik révén léteznek. Isten sem létezik teremtés nélkül.
mivel Isten csak a teremtés révén ragadható meg, ezért tévesek azok a törekvések, amelyek a számunkra minden pillanatban adott valóságtól való menekülésre építenek. nincs hova menekülni, csak ez van. számomra az életem fejlődése abban mutatkozik meg, ahogy egyre inkább képes vagyok elfogadni az itt-és-mostot. a trükk ott van, hogy ha erre képessé válok, akkor a pillanatban megtalálom azt, amit "odakint" kerestem. a jelen pillanat ugyanis az egész világot tartalmazza. az ember tetszőlegesen közel kerülhet a pillanatból kihúzódó merőleges tengelyhez, és minél közelebb van, annál jobban érzi azt, ami az egész mögött van. az ideavilággal, az Istennel a pillanat teljes átélése révén lehet kapcsolatba kerülni. ezért amit le kell építeni, az a pillanattól való menekülés százezer formája.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nyilván igazad van. Tele van reménnyel.
És ha a remény megkérdőjelezhetetlen értékhordozó, ha
nem lehet hamis, önáltató, az önáltatás pedig nem vezethet
problémákhoz, akkor egyet is értek veled.
Amúgy lehet, hogy tényleg nem látok jobbat. Akkor viszont tenni kell valamit (szinte akármit), hogy kiderüljön mi van a látszat
mögött, tényleg az a dolog kell-e nekem?
Nyilván az is igaz, hogy egy illúzió is jelenthet előnyt az életben.
A kérdés csak az, hogy mi van ha szertefoszlik? A felismert igazságok ketrecéből nincs visszaút az illúziók kristálypalotája
felé, jobban mondva van, ha hajlandóak vagyunk lemondani jelen személyiségünk integritásáról, megőrülünk, vagy megkérjük Kovács Ügynököt vigyen vissza a Mátrixba.
És még így is, mindig tévedhetek, és ha ennek tudatában a gyanakvás végtelen örvénye elnyel, abba belepusztul minden szeretet. Tehát azt is elismerem, hogy valahol meg kell állni, és hinni kell. Okosabbat nem tudok mondani, mint, hogy valahol ott középen. Azt ne kérdezzétek mihez képest. Valószínűleg csak önmagunkhoz képest lehet. Hát ezért érdemes néha megbeszélni az ilyesmit, hogy több szempontból derüljön ki, mit jelent ez a KÖZÉPen. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "itt mindenki csak a magáét mondja"
mi mást? ha válaszolsz valakinek, akkor is a magadéból adsz.
más: ha az ember jót ír, az önmagában is megáll, nem kell a feedback. szerintem. ha már KELL a feedback, az gyanús. itt van pl. ez a sad nevű fickó. engem idegesít. mi az, hogy bedobok egy csomó közhelyet, amit én magam se rágtam meg, és azt remélem, hogy ezzel beindítok valamit? ez a közösség lebecsülése. sértés.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a reménytelen szertelem van tele a legtöbb reménnyel, különben már rég másik nőt keresett volna magának az ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát kedves toma, szerintem azért mondják, mert nem bírják elviselni a sírásnak, mint a tehetetlenség állapotának látványát.
Plusz a saját tehetetlenségüket is rosszul viselik, mivel nem tudnak
segíteni, rosszabb esetben, azért, mert nem tudják elérni, hogy abbahagyd és mással is lehessen végre foglalkozni. :-)
(annyit elismerek, nem jó ha az ember belelovalja
magát ebbe az állapotba, de ennek a megelőzésére
jobb szöveget is hallottam már. Az a felülemelkedett
nézőpont, amiből mondják, nem fér össze az élmény
jelenvalóságával. Vagyis ha úgy is gondolják, akkor is
az empátia hiányáról tanúskodik átlagos esetben.)
Akit kapott már el a durva, az jól tudja, hogy ilyenkor nincs mit tenni. A veszteség mértéke a tévedés mértéke egyben. Ha az ember felépített valamit és komolyan vette azt, akkor élni kezdett
benne a dolog, és mintegy köldökzsinóron keresztül teremtője táplálta a maga erejéből. Most meghalt a gyermek, aki míg élt talán inkább atyának, netán istennek tűnt. Most meghalt.
Eljött a gyász ideje. A temetésen mindenki magát sajnálja,
haragszik a világra, annak egyes részeire, és ha van miért, haragszik magára.
Ezt végig kell csinálni, hogy az érzések a helyükre kerüljenek, hogy
enyhüljön a feszültség. Aztán, ha egy kicsit megnyugodtunk, jöhet a megfontoltabb gondolkodás. (legalábbis nálam :)
A Reménytelen Szerelemről szólva, annak bizony tényleg gáz a költséghatékonysága. De szerintem nem ez a legfontosabb, ami miatt jó elkerülni (persze ehhez előbb át kell esni rajta). Nem mondja meg, miben különbözik a Rem. Szer. attól, amikor hazai melósok 2 hónap alatt 1000 kreditért csinálják meg, szigorú 8 órában, bejelentve, és amikor kínaiak 1 hónap alatt, 12 órában, ohne TB, 300 kreditért. A különbség, a dolog sajátossága, sztem nagyon fontos.
A szerelemben, bizonyos értelemben, sokkal többet teszünk kockára. A személyiségünket. (persze lehet, hogy ennek is van piaci értéke, mondjuk az MI iparban :)
Minden szempontból kiszolgáltatjuk magunkat, a rabjai vagyunk az egymásról kialakított képnek, és mindannak, ami ebben számunkra megmutatkozik.
A reménytelenség a lovagkultúrát juttatja eszembe. Meg azt, amit boldogtalan tudatnak szoktak nevezni (egyes Hegel-ek :) A lovag szétválasztja a szexet és a szerelmet, a pórnőket megerőszakolja, a megközelíthetetlen hercegnő, meg a lélek kalandjait és a feszülség el nem múlását biztosítja (ld.: magyar példa Balassi Bálint), feneketlen üzemanyagtartály lehet a be nem teljesültség, sose ki nem fogy, de ugyanakkor tiszta önátbaszás is. Ezen mint zsinóron rángat(tat)hatja magát az ember, anélkül, hogy valaha is kiderülne, valóban érdemes-e? Vajon nem változna-e meg minden, ha kiderülne az igazság? A lovag ezt a kérdést fel sem teheti, erkölcstelen kérdésnek számít (az úrhölgy a lovagi kultúra ópiuma)
Vagyis ez a fajta romantika valószínűleg illúziókba folytjai a világban betöltött szerepünkről alkotott képünket. Szerintem akkor inkább valami hülységet kell csinálni, így maradni nem szabad.
Egyszerűen a beteljesülés az valami nagyon hétköznapi dolog, és nem megfelelő téma a művészi feldolgozásra. Hiszen nincs benne fenséges küzdelem, stb. A mesének is az a vége: "aztán boldogan éltek míg meg nem haltak". Hogy úgy volt-e vagy sem? Ha igen, nincs róla több mondanivaló. Ahhoz, hogy ezt így gondoljuk, persze általában sok sírásra van szüség, úgyhogy akinek kell,
sírjon csak nyugodtan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A halmazok az emberi gondolkodás termékei, nem a valóságban fellelhető dolgok." Mégis semmilyen más módon nem tudUNK tapasztalatokat szerezni a "valóságról", hiszen ha van aki néz, az azt is befolyásolja, hogy mit lát.
" a nézőpontok nagyrészét nem én találom ki, csak úgy vannak."
Mire valaki rájön, hogy mégis ő találja ki a nézőpontokat már Maha-Mudra megvalósító.
"Bár szerintem sokan "kostolgatjuk"."
Ja, és ez a legfinomabb a világon. Elég sokan vannak kóstolgatók a Daathon. Biztos nem csak a sok drog teszi:)
Milyen furcsa, hogy a valóságról beszélünk. Ha a valóság a valóság, akkor tökmindegy, hogy minden titkát megfejtjük, vagy egyáltalán semmit nem tudunk róla, attól még ugyanúgy igaz marad és "valós".
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Minden oké tetrahíd, csak kiváncsi voltam. A magam részéről viszont életpárti vagyok, és egyáltalán nem hinném, hogy valaha öngyilkos lennék. Pont ezért volt számomra érdekes és újszerű az az este. Hát leírtam. Meg mivel nem az a címe hogy "Miért akartál már meghalni?", nem gondoltam rá, hogy veszélyes is lehet. Remélem nem az. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | rájöttem
nem, akkor sem lesz más a véleményem.
liberalize it
we love this weed
free ganja
freen power
just smoke it
:)
bocsi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha bőg az ember lánya valamiféle szerelmi bánatból kifolyólag, a legtöbben azt mondják, ugyan, azért nem érdemes. (Megjegyzem, szerintem nincs értelme ennek, mert az ember nem azért sír, mert érdemes, hanem mert sírhatnékja van.) Nem tudom eldönteni, azért mondják ezt az emberek, mert érthető okokból jobb szeretnék, ha túl esnél a dolgon, vagy azért mert valóban így gondolják?
Úgy tűnik, nem divat a reménytelen szerelem (gondolom alacsony a költséghatékonysága). Amire kíváncsi lennék, hogy divattól függetlenül ki hogy érez valójában. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy egyetemista srác meghívja ebédre az anyját az albérletbe, ahol lakik. Az ebédnél ott van a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyton ezt a lányt figyeli, és gyanítja, hogy valami viszonyuk is lehet. Amikor vége az ebédnek már egész biztos benne, hogy több van közöttük mint egyszerű szobatársi kapcsolat. A srác szinte olvas anyja gondolataiban:
- Hidd el anya, tudom mire gondolsz, de nincs közöttünk a világon semmi, mi csak lakótársak vagyunk! Kb. egy hétre rá a lány gyanakvóan megy a sráchoz:
- Egy hete, mióta az anyád itt járt, nem találom a szép ezüst merőkanalat...
- Nem tudom elhinni, hogy ő lett volna, de azért most írok neki egy levelet, csak hogy biztos legyek benne. Így a fiú leül az asztalhoz és írja a levelet: "Kedves Anya! Nem mondom, hogy te vitted volna el az ezüst merőkanalat a lakásunkból, és azt sem mondom hogy nem te voltál. De tény, hogy hiányzik azóta, hogy te itt jártál ebédelni."
Néhány napra rá megérkezik az anyja válasza: "Kedves Fiam! Nem mondom, hogy te lefeküdnél azzal a lánnyal, de azt sem mondom hogy nem. De tény, hogy ha ő a saját ágyában aludna, akkor mostanra már régen megtalálta volna azt a merőkanalat. Anyád" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Mindig nagyobb távolság van mögöttünk, mint közöttünk." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cirok (ha nem mindegy már):
Szerintem nincs értelme ennyivel később plusz ekit rátolni. Annak már olyan a hatása, mintha csak amfetamin lenne, a tolerancia miatt. Én úgy tolnám, hogy t+1-kor egy egész eki és t+1,5-kor még egy fél. Ez az eki "tudományos adagolása" a csúcshatás kitolásához.
Aztán én addig nem zöziznék, amíg ekit érzek. Amikor meg már kívánja a szevezet akkor meg de. Nem tudományosan, hanem csak lazán, ahogy jól esik.
"Emlékszem" egy tripre Bigánál, ahol addig adtuk körbe a pipát folyamatosan újratöltve amíg ki nem dőltünk. Papírosan ez elég sokára következik el. Asszem Biga ráadásul akkor tett be valami jó kis zúzós Ozric Tentacles CD-t. :-))
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Candybrada igen, én is ezt mondom, kösz a Mindenség nevében!
Doki, a matematika szépségét nem vitatom, becsülöm is, az első -és ezidáig egyetlen- kaktuszozásom alkalmával szerettette meg velem az az ember, akiről egyszer beszéltem és picit ismered is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a rendszer szót ugyanarra használom mint a nézőpontot.
nem én kényszerítek. a nézőpontok nagyrészét nem én találom ki, csak úgy vannak. nekem csak eszembejutnak :)
a matematika meg akármennyire valóságidegen tud szép lenni :)
még vicces is néha :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a gond ott kezdődik, ha megpróbáljuk dobozba tenni az abszolútat és elkereszteljük. Azért gond ez, mert a beszéd relatív. Az abszolút, ami minden helyzetben és mindenhol igaz és állandó, az emiatt szavakon, gondolatokon és minden elképzelésen túli. És a valóságnak az az egyik oldala, hiszen a valóság egyszerre áll a relatívból, amit most is tapasztalunk és az abszolútból, amit hát jópáran (pl én se) nem tapasztalunk.
Bár szerintem sokan "kostolgatjuk". :-))
A nagy hanyattfless legyen veletek!
CFP
u.i.: Szabadesés rulez! :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy látszik a jó műsornak ára van. Legalábbis nálam mindig először van a szenvedés utána meg a feledhetetlen boldogság, optimizmus és nyugalom.
badcat: Megtisztelő amit írtál és ugyanakkor nagyon hízelgő! :)Magházról találsz itt képet, ha rányomsz a teljes listára és rákeresel a "maghaz.jpg" -re vagy egyaltalan "jpg" -re fogsz pár linket találni. Amúgy érdemes elolvasni a vízben kioldós eljárást, nekem az bevállt legutóbb. Mármint kb 20 percig volt minimális hányingerem (bár igaz, hogy nem facsartam ki belőle rendesen a maradékot ugye-ugye 64-- már megint neked volt igazad! :), de utána jó volt. Halu nem volt, de nálam az ritka. Mindenesetre szerintem megenni a magokat úgy simán vagy megdarálva elég undorító és szerintem elég gyomorterhelő dolog. Ezért érdemes rászánni azt a két órát és kioldani jó hideg citromos vízben és akkor szerintem, bár puffadás és hányinger lesz, mégse olyan szar a gyomrodnak mint ha benyomod magokat is. Na mind1. Van aki bírja van aki nem. Van aki aszondja nem rossz, van aki szétesik tőle és félelmetesnek találja annyira durva. Most okos akartam lenni! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kiba.. lusta vagyok elolvasni a topicot, sorry ha ismétlek. élménybeszámoló mehet ide?
danika, eredetileg a te kedvedért regisztráltam, olvastam hogy a gyomrod nem akarja bevenni a hajnit. nem vagy ezzel egyedül.
nem érzékeny a gyomrod, hanem erős benned az életösztön.
van az a stichnin nevű csúnya cucc a magokban, ami nagy dózisban halálos méreg. ő okozza a sugárhányást, nálam 350 magtól 10 perc múlva. azt hittem ennyi volt, de nem:). nem vágom, ez a kivonási módszer megszabadít a strichnintől? mert akkor van esélyem.
kb. 5 éve hajniztam, gyümölcsrizsben ettem meg, azóta hányok minden apró fekete mag látványától és a gyümölcsrizstől is.
a szervezetem emlékszik, hogy majdnem elpusztultam.
kíváncsi lennék, történt-e ilyesmi mással is.
szóval: 300-350 magot ettem, égszínkéket, hosszú magházast(ez lehet a morning glory?).
wekerlén szedtem egy kerítésen, sok van belőle minden évben. akárcsak balcsiparton, kis falukban. de nekem csak a hosszú magázas vált be, a gömbölyű nem.
sokára hatott, enyhe haluk, kellemes fíling, de semmi extra. sétából hazaérve otthon ledőltem, nem voltam jól. egy idő után fájt a zene, a fény, de a csend és a sötét is. egyedül voltam és azzal múlattam az időt, hogy a székem karfáján a fa erezetét néztem. pixeles lett és elkezdett áramlani. aztán rájöttem, hogy tudom irányítani hogy merre folyjon. egy idő után a hófehér plafon kezdett érdekes lenni. egy térbeli színes fraktálba csöppentem, a néma csend iszonyat zajjá változott, a kép elindult, vagyis inkább én kezdtem száguldani benne. ha próbáltatok már olyan eszelős hullámvasutat, ami hurkokat ír le és átfordul a tengelye körül, akkor tudjátok mit éltem át. éreztem, ahogy a görcsösen kapaszkodom, a kezeimben áramütés szerű érzés, ami aztán végigfutott a testemen. először 10-20 másodpercenként, aztán egyre gyorsabban, a végén már úgy fájtak a végtagjaim, hogy sírni kezdtem. erre bejöttek a többiek, leírásuk szerint kitágult szemekkel kapkodtam a tekintetem a plafonon, a pupillám elnyelte az íriszem és látszott rajtam a fájdalom. bevágtak a hidegzuhany alá, ami egy idő után lehozott. mindenem fájt. aztán megtudtam, hogy a strichnin mérgezés tipikus tünetei a görcsbe állt végtagok.
azóta nem hajniztam, de nem is lennék rá képes. a gondolattól is hányingerem támad. ennyit hajniról. |
| | | | |
|
