 |
Legfrissebb hozzászólások (113841 - 113850)
 | |  | | | | |  | |  | | | szerintem nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk a majmokat, ugyanúgy, ahogy nehéz magunkkal egyenértékűnek látnunk egy nálunk gondolatokban, érzésekben sokkal szegényebb embert.
keményebben: csak akkor tudom valóban, szívből elismerni a többi, nálam alantasabb rendű lény élethez való jogát, ha belátom nélkülözhetetlenségüket az élet egészének szempontjából.
ami a legjobb lenne: tisztán látni a különféle létformák teremtésben elfoglalt helyét, hogy úgy élhessünk egymás mellett, mint a királyi udvar különféle pozícióinak birtokosai, belátva, hogy az udvar megfelelő működéséhez valamennyiünkre szükség van és hogy egyikünk sem lenne képes a másik pozícióját (legyen az relatíve akár fölöttem, akár alattam) megfelelően ellátni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből?"
Sikerül-e megérteni a hétköznapi illúzió mókuskerekeiben (vagy azok mögött) rejtőző végső valóságot? Travelling without moving?
Nincs valóság az illúzión kívül. A megszabadulás nem az illúzióból való kiszabadulás (egy "másik" világba), hanem az illúzió megértése és az ebből fakadó megnyugvás. A megszabadulásra való törekvés (és az ebből fakadó szenvedés) eltűnése.
Valószínű, hogy a hatalom növekedtével szó szerint lehetetlenné válik a hatalom nem megfelelő célú használata. A tudás gyarapodásával nő a felelősség is. Ez végső soron oda vezet, hogy a tökéletes tudással rendelkező (azaz felszabadult) ember paradox módon a valóság, a szükségszerűség szolgálójává válik. Mivel hiánytalanul átlátja az összefüggések rendszerét, minden pillanatban tudatosítja a legtökéletesebb lépést, amelyet tehet. És azt meg is teszi. Hogy az ilyen élet mégsem unalmas, azt az élet hihetetlen változékonysága biztosítja és az, hogy semmi sem állandó.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mellettem álmomban egyszer felrobbant egy atombomba. elmosott a tűz aztán felébredtem. és nem haltam meg.
bár az is lehet, hogy csak nem vártam meg. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | néha besokall az ember. állj le pár hétre...az idő majd megoldja a dolgot (ez ilyen füves hozzáállás :)). de lehet csak a füből van eleged. amúgy sem szabad sokat szivni - összekuszálódnak töle a dolgok. magába forduló képzeteket generál. a fü nem mutat kiutat a saját maga által állitott csapdából. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha evolúció során valaha állatok voltunk is, az nem azt jelenit, hogy minden állat egy nálunk alacsonyabb fejlődési fázist képvisel. minden földi lény egy sok millió éves "fejlődési" (változási) folyamat végterméke. mindenki a törzsfejlődés fájának egy-egy levele. miért lennénk mi "végebb"-termékek más lényeknél?
"Az emberek nem felsőbbrendűek, csak mások." (énis igy gondolom)
"szerintem az emberek nem tudnak állatként élni, még ha szeretnének akkor sem"
ha nagyon szeretnének, szerintem rájönnek: nem lehet |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nagyon-nagyon régóta olvasgatom a fórumot és már "átéltem" jómagam is 1 pár komoly trippet. De! Olyat mint most még soha.
Az lenne a kérdésem, hogy voltatok-e már úgy ti is lecsótól, hogy a fényben is láttatok és a sötétben is egyaránt ugyanazzal az élességgel mintha a sötétben is égne a lámpa?
Másik kérdés!
Éreztétek már úgy magatokat bebélyegezve, hogy az ego losst követően a szoba három sarkából pislogva és boldogan mosolyogva tekint rád a saját lábad, vagy a törzsed?
ilyen erőss trippet már nagyon rég nem éltem át most még nem nagyon tudok írni róla de hamarosan megírom az élménybeszámoltó ha valakit érdekel.
D.F. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A világ megállításának módszereire gondoltam. A kanál meghajlításának képessége csak kísérőjelenség. A cél és a lényeg a konszenzus által előírt valóságképtől való elszakadás, hogy a dolgokat olyannak lássuk végre amilyenek.
Minek akarnék gondolatot olvasni amíg szóban is el tudja mondani a másik a gondolatait nekem. Viszont mit érek a hallottakkal, ha csak élettelen szavakat látok, vagy ha az én saját gondolataimat látom bennük és nem a másikéit?
A "valóság megváltoztatásának ezoterikus, mások számára nem hozzáférhető módszerei" csak álmok és fantázia maradnak. Talán lehet ez is egyfajta motiváció, az őszinte kereső viszont hamar felismeri hogy épp a jelenségvilág illúziója zár el a valóság mélyebb megértése elől.
Igy a kanál meghajlítása, önmagam meghajlításának szimbólumává válik.
Sikerül-e kizökkenni a hétköznapi illúzió mókuskerekéből? És ha igen milyen módszerekkel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Időmet tengetem itt ebben a székben
gép előtt vigyorgok zöldes füsttől készen.
Nem tudom mit csináljak,
ez a céltalanság borzasztó!
Hamutálban kevés a gyujtani való
így hát célt tűzök magam elé
befele legyen vagy netán kifelé?
Elmém egyhegyűen a feladatra figyel
sodor, nyálaz, letép mert ezt így kell
végre kész a nagyszerű mű
társuljatok hozzám hisz van elég fű! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akinek van kedve ircen dumálni az:
ircnet @ #daath |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha álmodban meghalsz akkor igazából is meghalsz. Elvileg. Nekem egyszer volt, hogy pisztolyt szegeztem egy tag fejéhez aki szét akarta ütni a fejem. Annyira mérges voltam rá és amikor meglátta a pisztolyt akkor összekuporodva könyörgött, hogy ne tegyem, én meg düh és hatalom ittasan borzasztóan élveztem a szituációt és volt egy pont amikor az volt, hogy meghúzom, de hirtelen eszembe ötlött, hogy hagyom a francba ezt a kis férget. Nem tettem meg. Érdekes élmény volt az biztos. Amúgy nem szokásom senkit sem fenyegetni, rendes pisztoly meg még életemben nem volt a kezemben. Ja és nem is counter-strikeozom már több hónapja szal... :)) |
| | | | |
|
