 |
Legfrissebb hozzászólások (114531 - 114540)
 | |  | | | | |  | |  | | | Kedves Szerkesztők!
Az én ötletem az lenne, hogy mi lenne, ha lenne egy sorrend azokról az idézetekről amott fent ^^^, megjelenési gyakoriságának alapján! Kivitelezhető? Tudom, hogy random, de attól még statisztikát lehetne belőle csinálni, nem? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tetrahíd mondandója számomra, tömören: megtanulni elengedni a dolgokat, lazítani, semmit nem tenni csak megfigyelni, de nem véleményt alkotni! Na belekezdek ma a gyakorlásba, meg akarom csinálni...Egyrészt, mert gyengének érzem magam. Levertnek, fáradtnak, túl nagy az alvásigényem. Meg akarok tanulni rendesen belemerülni a dolgokba, mivel érettségiző vagyok ezért muszáj lesz megtanulnom rákoncentrálni egy dologra és ezt fentartani folyamatosan.
Csak mindig van egy akadály az elv és a gyakorlat között... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dani! Annyi azért leesett, hogy már nem járok dokihoz, s épp ezért eunoctint nem tudnék szerzni. Úgyhogy a "talán utoljára" csak akkor fordulhatna elő, ha elém dobnék az asztalra, hogy na? (ilyen úgysincs), de már nem megyek emiatt sehova. Ez elég tudaros, mert egxszer , mikor 5-öt megette, 2 nappal később vérben ázva ébredtem fel, úgy megjött a bajom. És olyan erősen, hogy szabályos vérveszteségem volt, vagy mi. Lila szám, remegés, hisztérikaroham, a kezem szabályosan megmerevedett, nem tudtam mozgatni, hát elég durvs rosszul lét volt. Nem ajánlom senkinek.
Tom: "most vlt az utolsó! " -ezt többször mondtam már de a szívem és az eszem külön élőlény.
Üdv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Talán, még utoljára"
Ez a mondat a jövőhöz van intézve. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy ha a jövőben akarsz elhatározni valamit, akkor az megragad a jelenben? Nem így kéne... Inkább így:
"Az volt az utolsó."
Na hajrá! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A meditáció és a tripp különbsége:
-Ami könnyen jön, könnyen is megy.
-Ha ismered az utat, ismered a végét. Ha nem járod végig az utat, nem találhatsz újra oda.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ideje mas forras utan nezni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lenne pár kérdésem hozzátok intézve.
Gyarkan azt látom, hogy a meditáció az elme lecsillapítására való. Én ezt úgy élem meg, hogy miközben az elmém csapong és kreálja a gondolatokat én kiemelem magam ebből a zűrzavarból felfe és így alárendeltnek, kontrolállhatónak érzem elmémet. Nem sodor többé jobbra-balra, mert már nem vagyok benne. És pont itt kezdődnek a problémáim.
Amikor ez megtörtént akkor az egóm, tehát én vissza akarok jutni az örvénybe. Vagy mondhatni úgy is, hogy hagyja, hogy egyre közelebb sodródjon az örvényhez. Tehát az egész a végén már olyan, hogy magam ellen "küzdök". Ez annyit tesz,hogy a másik énem meg nem akar sodródni és próbálom tudatomat újra a sodródásmentes, nyugodt állapotra irányítani. Egyszerűen nem tudom elfogadni azt, hogy ne csináljak semmit és megmaradjak ebbe a mozdulatlanságba. Talán a koncentrációmmal van a baj? Mindig amikor el kezd mélyülni a dolog, valami (a másik énem) tudatomra adja, hogy elméjülök és ez valahogy megszakítja és visszarént engemet a kezdőpontra. Nem tudom miért csinálom ezt magammal, de egyszerűen nem hagyom magam elmélyülni!
Remélem áthatóan vázoltam a problémát és várom tanácsotokat, segítségeteket! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) ismeros amit irsz, "amikor két fóliát raksz az irásvetitőre".
mik voltak a kek gombok?
nem csusztak at neha terbe is? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem meg azok a kegyetlen depressziós hullámok ne lennének...
Volt, hogy csak egy-két napig, volt, hogy egy hétig tartott. |
| | | | |
|
