 |
Legfrissebb hozzászólások (116131 - 116140)
 | |  | | | | |  | |  | | | hm...a véletlenek így szólnak amikor kinyitom a fórumablakot:
"...túl messzire kell menni ahhoz, hogy megtudjuk milyen messzire mehetünk..." hát azt hiszem Mr. Véletlen megmondja a fa véleményét egy élet rámehet-e kérdéskörben |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | az Alkimista elég jó... hasonló, mint a Redfield Mennyei próféciája csak sokkal kifinomultabb, elegánsabb, nem olyan "in-your-face" new-age ponyva...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | engem nem ismersz véletlenül? Ole Nydahl?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [látszólag offtopik hozzászólás következik]
a buddhista szellemi utat hagyományosan három részre (járműre) osztják: hinajána (kis szekér), mahajána (nagy szekér) és vadzsrajána (gyémánt szekér)
a hinajána az első lépés, ez azzal foglalkozik, hogyan tisztítsuk meg és szabadítsuk fel a saját, egyéni tudatunkat... ennek a szekérnek a végállomása az üresség felismerése (hogy minden jelenség lényegi természete az üresség, azaz semminek nincs abszolút önlétezése)
amikor a gyakorlók ezt felismerik, akkor eltűnnek a határok a saját, egyéni tudatuk és a világ között.... felismerik, hogy csak egyetlen tudat van (ez egyenesen következik abból, hogy minden dolog üres - ugyanis ha minden üres, akkor ez az üresség az, amiben minden létező egyaránt osztozik, ez a közös nevező, ami egyként szemlélhetővé teszi a valóságot - nem kell többé fenntartani az elkülönülő "én" illúzióját)
ezután kezdődik a mahajána, ahol ugyanazt csinálják, mint a hinajánában (tudat-tisztítás), de immár nem a saját, lehatárolt, ego-tudat vonatkozásában (mivel az eltűnt a hinajána beteljesítésével), hanem a világ-tudattal. itt jelenik meg a bódhiszattva-ideál: a bódhiszattvák megfogadják, hogy addig munkálkodnak a világ-tudat tisztításán, amíg valamennyi létező (tehát a világ-tudat maga) el nem éri a megszabadulást.
a vadzsrajána pedig ennek a transzcendentális világ-felszabadító tevékenységnek a tökéletességig fejlesztett gyakorlata. a harcos tánca a Buddha-birodalomban.
ezt azért írtam ide, mert a trip során kitágult tudat tulajdonképpen a mahajána ösvényére vezeti az embert, az egyetlen különbség a gyakorló és miközöttünk az, hogy a gyakorló tud segíteni a többi tudaton, mi meg, mikor érzékeljük a közös tudatban lévő káoszt, vissza akarunk menekülni az egó kényelmes egyéni tudatába. amíg nem jártuk végig az egyéni tudat megtisztítását, addig nem sok esélyünk van a kollektív tudattal való eredményes foglalkozásra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nagyon jónak ítélem meg, a könnyű/szórakoztató irodalom nagyjaként Paolo Coelho bármelyik könyvét. A tanításai ugy vannak beleszőve a könyvbe, hogy észre sem veszed, milyen "szútrák"hangzanak el, de valahol mélyen nagyon fogékony vagy rá. Vagyis csak a saját nevemben nyilatkozom.
olvasott már valaki tőle?mi a véleménye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Bár sejtem, hogy ezt senki se fogja megérteni, de hátha!"
Ne kishitűsködj :-) ez a daath... pont azért van, hogy megtaláljuk egymást...
érdekes, hogy ezek a dolgok mennyire összekötik az embereket... én például egyből mély lelki rokonságot érzek azokkal, akikről megtudom, hogy megtapasztalták a pszichedelikus tudatállapotokat... tudom, hogy beszélhetek ezekről a dolgokról és rezonálni fognak rá... fel tudják fogni a világnak ezt az újfajta (vagy nagyon is ősi fajta?) megközelítését...
és ami még jobb, hogy ez teljesen független az intelligenciaszinttől... tapasztaltam már ugyanezt a "sejtszintű" megértést viszonylag "egyszerű" emberekkel is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a kemény, hogy aki ezekre a dolgokra nem képes (nem tud bemélyülni önmagába), az kimarad az összes pszichedelikus drog lényegi hatásaiból és ezért teljesen más képet alkot magának ezekről a cuccokról, mint azok, akik bejutottak önmaguk mélyebb régióiba is.
ami a legjobban meglepett, az, hogy ez még az ekivel is így van, amiről pedig sokáig azt hittem, hogy független a fogyasztó mentális beállítottságától... van, aki semmit nem vesz észre abból, ami ott van az "orra" előtt...
aztán milyen, amikor ezt a gondolatmenetet a világra általánosítjuk: mondjuk elmegy előttünk egy busz, és az egyik ember teljesen részletgazdagon átéli az egészet, pöfékelés, morgás, húzza a lóerő, ott ülnek az utasok a dobozban, stb. tök jót flessel rajta, a másik meg még azt se tudja elképzelni, hogy ezekre a dolgokra egyáltalán oda lehet figyelni.
meggyőződésem, hogy a megvilágosodás valami ilyesmi lehet: hogy az ember úgy rá tud állni, zoomolni a valóságra, mint egy mikroszkóp. és akkor már abból teljes megelégedettséget szerez, amikor fúj a szél vagy esik az eső. mindenben meglát mindent.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika: kíváncsi leszek, működnek-e a házilag berhelt GW magok...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re: danika
zenére próbáltad már? jó pörgős goára nekem sokkal könnyebben megy, a légzést rá tudom rakni a 4/4-re. még kifejezetten szórakoztató is együtt lélegezni a zenével... én ilyenkor majdnem eggyéválok a zenével, vele együtt megyek, a vége felé szoktam játszani is vele (a légzéssel), belerakok kicsit csavargatós patterneket, az is fellazítja a testet, segít kioldani a bemerevedett kőszobrot.
a görcs nekem inkább pozitív, élvezem az energia feszítését
a légzés pedig tudatosan irányított, teljesen rákoncentrálok, ezért tudok vele eggyé válni...
az elején az szokott lenni a "szabály", hogy nem szabad abbahagyni a légzést... aztán a végén, amikor közel vagyok az átmenéshez, akkor az a tapasztalatom, hogy direkt fel kell "rúgni" a szabályt... tehát abba kell hagyni, és hagyni kell, hogy szétolvadjon a test az energiaflessben... vagy csak kicsiket, felületesen, szippantgatni... és akkor kinyílik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | múltba-jövőbe táguló tudat öleli át a teljességet a jelenben
|
| | | | |
|
