 |
Legfrissebb hozzászólások (116131 - 116150)
 | |  | | | | |  | |  | | | hm...a véletlenek így szólnak amikor kinyitom a fórumablakot:
"...túl messzire kell menni ahhoz, hogy megtudjuk milyen messzire mehetünk..." hát azt hiszem Mr. Véletlen megmondja a fa véleményét egy élet rámehet-e kérdéskörben |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | az Alkimista elég jó... hasonló, mint a Redfield Mennyei próféciája csak sokkal kifinomultabb, elegánsabb, nem olyan "in-your-face" new-age ponyva...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | engem nem ismersz véletlenül? Ole Nydahl?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [látszólag offtopik hozzászólás következik]
a buddhista szellemi utat hagyományosan három részre (járműre) osztják: hinajána (kis szekér), mahajána (nagy szekér) és vadzsrajána (gyémánt szekér)
a hinajána az első lépés, ez azzal foglalkozik, hogyan tisztítsuk meg és szabadítsuk fel a saját, egyéni tudatunkat... ennek a szekérnek a végállomása az üresség felismerése (hogy minden jelenség lényegi természete az üresség, azaz semminek nincs abszolút önlétezése)
amikor a gyakorlók ezt felismerik, akkor eltűnnek a határok a saját, egyéni tudatuk és a világ között.... felismerik, hogy csak egyetlen tudat van (ez egyenesen következik abból, hogy minden dolog üres - ugyanis ha minden üres, akkor ez az üresség az, amiben minden létező egyaránt osztozik, ez a közös nevező, ami egyként szemlélhetővé teszi a valóságot - nem kell többé fenntartani az elkülönülő "én" illúzióját)
ezután kezdődik a mahajána, ahol ugyanazt csinálják, mint a hinajánában (tudat-tisztítás), de immár nem a saját, lehatárolt, ego-tudat vonatkozásában (mivel az eltűnt a hinajána beteljesítésével), hanem a világ-tudattal. itt jelenik meg a bódhiszattva-ideál: a bódhiszattvák megfogadják, hogy addig munkálkodnak a világ-tudat tisztításán, amíg valamennyi létező (tehát a világ-tudat maga) el nem éri a megszabadulást.
a vadzsrajána pedig ennek a transzcendentális világ-felszabadító tevékenységnek a tökéletességig fejlesztett gyakorlata. a harcos tánca a Buddha-birodalomban.
ezt azért írtam ide, mert a trip során kitágult tudat tulajdonképpen a mahajána ösvényére vezeti az embert, az egyetlen különbség a gyakorló és miközöttünk az, hogy a gyakorló tud segíteni a többi tudaton, mi meg, mikor érzékeljük a közös tudatban lévő káoszt, vissza akarunk menekülni az egó kényelmes egyéni tudatába. amíg nem jártuk végig az egyéni tudat megtisztítását, addig nem sok esélyünk van a kollektív tudattal való eredményes foglalkozásra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én nagyon jónak ítélem meg, a könnyű/szórakoztató irodalom nagyjaként Paolo Coelho bármelyik könyvét. A tanításai ugy vannak beleszőve a könyvbe, hogy észre sem veszed, milyen "szútrák"hangzanak el, de valahol mélyen nagyon fogékony vagy rá. Vagyis csak a saját nevemben nyilatkozom.
olvasott már valaki tőle?mi a véleménye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Bár sejtem, hogy ezt senki se fogja megérteni, de hátha!"
Ne kishitűsködj :-) ez a daath... pont azért van, hogy megtaláljuk egymást...
érdekes, hogy ezek a dolgok mennyire összekötik az embereket... én például egyből mély lelki rokonságot érzek azokkal, akikről megtudom, hogy megtapasztalták a pszichedelikus tudatállapotokat... tudom, hogy beszélhetek ezekről a dolgokról és rezonálni fognak rá... fel tudják fogni a világnak ezt az újfajta (vagy nagyon is ősi fajta?) megközelítését...
és ami még jobb, hogy ez teljesen független az intelligenciaszinttől... tapasztaltam már ugyanezt a "sejtszintű" megértést viszonylag "egyszerű" emberekkel is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a kemény, hogy aki ezekre a dolgokra nem képes (nem tud bemélyülni önmagába), az kimarad az összes pszichedelikus drog lényegi hatásaiból és ezért teljesen más képet alkot magának ezekről a cuccokról, mint azok, akik bejutottak önmaguk mélyebb régióiba is.
ami a legjobban meglepett, az, hogy ez még az ekivel is így van, amiről pedig sokáig azt hittem, hogy független a fogyasztó mentális beállítottságától... van, aki semmit nem vesz észre abból, ami ott van az "orra" előtt...
aztán milyen, amikor ezt a gondolatmenetet a világra általánosítjuk: mondjuk elmegy előttünk egy busz, és az egyik ember teljesen részletgazdagon átéli az egészet, pöfékelés, morgás, húzza a lóerő, ott ülnek az utasok a dobozban, stb. tök jót flessel rajta, a másik meg még azt se tudja elképzelni, hogy ezekre a dolgokra egyáltalán oda lehet figyelni.
meggyőződésem, hogy a megvilágosodás valami ilyesmi lehet: hogy az ember úgy rá tud állni, zoomolni a valóságra, mint egy mikroszkóp. és akkor már abból teljes megelégedettséget szerez, amikor fúj a szél vagy esik az eső. mindenben meglát mindent.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | danika: kíváncsi leszek, működnek-e a házilag berhelt GW magok...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | re: danika
zenére próbáltad már? jó pörgős goára nekem sokkal könnyebben megy, a légzést rá tudom rakni a 4/4-re. még kifejezetten szórakoztató is együtt lélegezni a zenével... én ilyenkor majdnem eggyéválok a zenével, vele együtt megyek, a vége felé szoktam játszani is vele (a légzéssel), belerakok kicsit csavargatós patterneket, az is fellazítja a testet, segít kioldani a bemerevedett kőszobrot.
a görcs nekem inkább pozitív, élvezem az energia feszítését
a légzés pedig tudatosan irányított, teljesen rákoncentrálok, ezért tudok vele eggyé válni...
az elején az szokott lenni a "szabály", hogy nem szabad abbahagyni a légzést... aztán a végén, amikor közel vagyok az átmenéshez, akkor az a tapasztalatom, hogy direkt fel kell "rúgni" a szabályt... tehát abba kell hagyni, és hagyni kell, hogy szétolvadjon a test az energiaflessben... vagy csak kicsiket, felületesen, szippantgatni... és akkor kinyílik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | múltba-jövőbe táguló tudat öleli át a teljességet a jelenben
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Raja Ram's Stash Bag Volume I
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én ezeket raknám fel az ajánlott irodalmak listájára:
Mihail Bulgakov: Mester és margarita
Michael Ende: Végtelen történet
Herman Hesse: Üveggyöngyjáték
Frank Herbert: Dűne
további legkomolyabb, mindent összefoglaló fless, ami magyar nyelven nincs (és szerintem nem is lesz):
Philip K. Dick: V.A.L.I.S. (Vast Active Living Intelligence System)
Philip K. Dick: Divine Invasion
(ez a fickó NAGYON komoly volt - már meghalt)
meg ez is:
Csögyam Trungpa: Sambhala - A szent harcos ösvénye
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 49%, a kortársaim 94%-a gyenguszabb, mint én...nem nagy dicsőség mondjuk ezzel a negyvenkilenccel, de mind1. Nem tehetek róla, hogy a gávörnment eltitkolja a jó dolgokat az életben...nehogymá véletlenül jó legyen egy kicsit nekünk is, balfaszoknak, akik nem a tonnaszámra lefoglalt drogokból keresik a betevőt (anyagi-szellemi) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Ugyanez a probléma akkor, amikor Isten vagy bármi más tárgy igazi, az adott objektumra vonatkozó NEVÉT keressük, és szükségszerűen nem találjuk. Minden szavunk csak egy kurva gyűjtőfogalom sok hasonló dologra, így aztán már nem maga a fa lesz a fontos, amelyik előttem nő már 50 éve, csak az, hogy tölgy, bükk vagy mondjuk fűz.
Ez is az anyagi világ dominanciájának feloldhatatlanságát mutatja, hiszen csak az a lényeg, amit látsz, abból a fából meg van még a közelben másik 100, ezért, hogy még véletlenül se legyen túlterhelve az agyunk, egyrészt biológiailag, másrészt a kulturális evolúció miatt ezek kiestek. Ha lenne Istennek neve (azaz ha a bábeli zűrzavar miatt nem vesztettük volna el a képességet arra nézve, hogy ismerjük a dolgok NEVÉT), akkor nem lettek volna vallásháborúk, mert nincs min vitatkozni. Igaz, akkor vallások se lennének, csak mindenkinek az igaz, tiszta, élő hitt szívének rejtekén.
Remélem nem tűnik csak sima zagyvaságnak, amit leírtam. Éljen a munka, a poszt-kapitalizmus és a McDonald's!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hú, tegnap egyrészt egy tekerés egy igen jóféle zéből, hosszú idő óta ez az első zöld ami meglepett..., utána holotróp légzés flashback. Elég volt pár mélyet lélegeznem, és máris majd szétrobbant mindenem az energiától. Nem tartott sokáig, de már nem hinném, hogy szükséges lenne magas oxigénszinttel elérni a megváltozott tudatállapotot, elég megváltoztatni a tudatállapotot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja-ja, azzal hogy megnyitod a tudatod nem csak vizualisan fogadsz be mindent boss, egymás érzéseit is átveszitek/átérzitek mintha megnyitnál egy metafizikai/mentális csatit is, mitől vártad hogy megnyugodjon mikor te is ugyanugy paráztál, azt hitted nem fogja érezni rajtad? elvégre egy simán tisztán kicsit zavartabb illetőn is észrevenni a zavart, mit gondolsz mi történik felfokozott érzékletekkel?
sajna viszont átetem már oda-vissza bedworld-on, és azóta is van egy rossz szájíze az egésznek, szóval nem tudom hogy szabadulhatnék. szerintetek, tudom hogy nem volt semmi, de mégis bennem marad az a nyomasztó érzés, vagyis előjön ahogy picit visszaszerzem a kontrollt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófia szerint ez két külön jelentése az "én" szónak. És a jelentésbeli különbség a lehető legnagyobb. Az egyik tárgyi, a másik transzcendentális.
Az egyik én hisz egy valóságban, a másik én meg egy figura ebben a valóságban. Egész egyszerűen vissza kell lépni a valóság mátrixából, hogy tudomásul vegyük az előbbi én, vagyis a szubjektum létét. És ez a tudomás transzcendentális tudomás. Transzcendentális ön-tudat.
Tényleg azt tanítják nekünk, hogy az valós, ami benne van a valóságban, vagyis tárgyi létező. Így éppen az én, a szubjektum, a legelső valósság ítéltetik nem-létezőnek, érvénytelennek. Nem csoda, hogy nem találjuk a helyünket a bolygón, hiszen nem is vagyunk hajlandóak tudomást venni önmagunkról.
(Ez remélem, szórakoztatóra sikerült) :) |
| | | | |
|
