 |
Legfrissebb hozzászólások (119841 - 119860)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ainoa: Hát, én annak nevezem. Mert a műanyagok okozzák... vagyishát... én nem vagyok képes "tisztán" olyan boldogságra és szeretetre mint mondjuk ekivel. De annak örülök, hogy te igen. :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Teljesen igazad van. De mondjuk ki akarná különválasztani a két külön kategóriába tartozó "őrültet" ? Én nem tartom magam őrültnek, bár olyan dolgokat csinálok, amiket mások néha képtelenek megérteni. Másképp látom a világot, és másképp gondolkozom mint az átlag emberek,s ezt nem én mondom. Ez a megállapítás más emberek gondolkodásához fűződik. Nem vagyok elmebeteg, és nem csak egy psychedelikus manifesztáció során látom másképp a világot. Igaz a látásmódom az első igazi Joint-hoz fűződik. Ott megváltozott bennem valami, ami nem hagyja el az elmémet. Mondjuk az tegyük hozzá hogy nem is akarom. Azóta másképp látok mindent. Olyan filmeket nézek meg amiket eddig soha nem néztrem volna meg, és olyan zenéket hallgatok amikben eddig semmi jót nem találtam. Terészetesen alapjáraton hallgatom a GOA-t úgy, hogy eredendően én Black Metal-os vagyok. Eredendően sátánista voltam, ami miatt elítéltek, de sokan azt sem tudják mi az, hiszen többféle létezik. Tulajdonképpen én azt a fajtáját müveltem, ami semmi kárt nem okozott sem magamnak, sem az emberiségnek. Csak egyszerűen nem fogadok el semilyen felsőbbrendű lényt. Nincsen sem Isten, sem Sátán. Ilyen egyszerű az egész. A magam ura vagyok, és én irányítom saját magam. Nos. Egy igazi Joint közben elgondolkoztam azon, hogy ha nem kötöm magam semmihez, és nem imádkozom senkihez, akkor tulajdonképpen, más szemszögböl nézve bennem van a saját Istenem illetve Sátánom... ha akarom én vagyok az Isten vagy a Sátán. De nem ugy hogy másokra irányítom át hatalmamat, hanem úgy hogy a kitágult elmével gy tudok beszégetni másokkal, hogy a beszégteés során olyan meglátásaim lesznek, melyeket sohasem felejtek el. Rengeteg ötletem és saját kézzel összeállított "tárgy"am van. Sokkal tágabb körökben tudok gondolkodni és szinte bármit megtehetek. Olyan dolgokat képes lennék megteni amikhez eddig nem volt bátorágom. Mondjuk gyakorlat nékül kiugrani egy ejtőernyővel olyan 6000m magasbol. Mert ugy tekintek ezekre a dolgokra, hogy mondjuk ha lenne nálam egy digitális kamera, vagy egy fényképezőgép, akkor olyan dolgokat tudnék átadni másoknak, amiket mondjk csak én láttam. Hisz nincs két egyforma ejtőernyős ugrás. Leginkább egy jóakaró szerepet töltök be mostani állapotomban, és szeretek olyan élményekete elmondani, amikröl tudom hogy mások is szivesen megélnék. Szóval.... rendesen eltértem a tárgytól, de aki értette mit akarok ezzel elmondani, az ugyanolyan "őrült" mint én :))
Legyetek jók, és alkossatok.
Reservatio Mentais |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re #176 - #178
Hogy fogom én mindezt feldolgozni? A válaszadásról nem is beszélve. Kellett ez nekem? Mindegy, megpróbálok koktélválaszt adni, illetve néhány dolgot kiemelni.
1) A megadott URL-ek nagy részét (elsösorban maps és erowid) amióta léteznek, ismerem (jobb hiján én is ezekkel kezdtem ill. most is használom), úgyhogy a dörömbölés érzékelésem nyitott ajtóin fölösleges. A tartalmukkal kapcsolatban: sajnos az irodalom olvasásakor - szakmai megszokásból - komoly szüröt alkalmazok, ugyanis csak azt fogadom el hitelesnek, ami tudományos szakfolyóiratban, a szakma szabályai szerinti kéziratbirálat tartalmi-etikai szüröjén átkerülve jelent meg. Igy számomra egy komoly helyen nem közölt disszertáció is pusztán információt tartalmazó irás, esszé, nem pedig általánositható tudás. (Tudom, ez meglehetösen durva megközelitésnek látszik, de érzékleteti a hozzáállásomat a netre manapság felkerülö mindenféle irománnyal kapcsolatban.) Ugyanez a helyzet a könyvekkel kapcsolatban: kishazánkban mi - sok 35 év feletti - nem szoktuk meg, hogy könyv formában bárki közreadhatja gondolatait, ha állja a cehhet. Nem elutasitó, hanem kritikus vagyok! Arra pedig nem vállalkozom, hogy átnézek sokezer oldalnyi ilyen irodalmat csak azért, hogy felhivhassam a figyelmet a benne levö ellentmondásokra ill. tévedésekre. Miért kéne ezt tennem? Ha majd úgy látom, hogy torz információk kerülnek nagynyilvánosságra, majd megteszem, ami tölem egy olyantól, aki más ismeretek alapján (és nem más morális alapállásból!) másként látja a dolgokat -, szóval tölem telik. Mint ahogy igy történt a Magyar Nemzö cikkel, amiben arra törekedtem, hogy moralizálást / aktuálpolitizálást ne tartalmazzon. Szóval nem harsány (ellen)propaganda, csak véleménynyilvánitás. (Nem vagyok harcias természet.) A társadalmi döntésekhez információt ill. tudást (a kettö nem ugyanaz!) próbálok adni, de a döntési jogot rábizom a kellöen érett és tájékozott Népre, illetve képviselöik bölcs gyülekezetére. Csak ennyiben kivánok részese lenni a politikának.
2) Egy vitában ill. eszmecserében, különösen ha az elörehaladott, a felek közt a száraz tényeken túlmenöen szubjektivitás ill. moralizálás (SzuMo) is elöjön (általában egy kölcsönös bizalom léttrejötte után, amikor már visszaélésre nem számithatunk), már csak azért is, hogy a másik fél plasztikusabb képet alkothasson az érvelö nézeteiröl. E Fórumon én eleddig mindig megpróbáltam a SzuMo szempontokat háttérben tartani. Illetve a rossz/jó kategóriákat egészségi értelemben használni.
3) A drog- és kábitószer-fogyasztás egyéni / társadalmi kockázata: no, erröl néhány hét múlva fog megjelenni egy tanulmányom. Türelem... A hegymászás analógiára megvannak a standard válaszok. Most csak annyit? már a mászás megkezdésekor nyilvánvaló (látható, fizikálisan ott van) a veszély. Csak fel ill. le kell nézni. És tkp. bármikor vissza lehet fordulni, ki lehet szállni. De ha egy szert lenyeltem, akkor kész, vége. Alea iacta est. Legfeljebb hánytatás segithet, de ha már felszivódott az anyag, már az sem.
4) Véleményem az Oldalról: amikor majd egy éve rábukkantam, bevallom meglepödtem. De mint aki az angol nyelvü elöfutárokat is ismerte és használta, napirendre tértem felette, söt! Egyetlen problémám, és erre már többször céloztam, hogy nem tudok hitelt adni a hozzászólások nagy részének. Az okok? Van néhány naiv vagy rosszul tájékozott beiró, és még a tapasztaltabbnak látszók is féloldalasan (tendenciózusan?) irnak (én olvasom igy?). Idönként az a benyomásom, hogy a Némo Kapitányok egyike manipulálja ill. kisérleti alanyként használja a beirókat, másika valamilyen pszeudo-tanulmányhoz gyüjt anyagot. Ezen idönként mosolygok. De a sok öszinte megnyilatkozás olykor informál is, olykor kétségbe ejt (nyilvánvaló önmérgezéses elsö-kisérletek hajnalkamagokkal).
Elnézést, hogy nem választ adtam a #176-#178 kérdéseire. (Elértem annyit, hogy több kérdés nem lesz?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De, István, hogy őszinte legyek, a lent kifejtett társadalmi szintű ítélet-vitát a gyakorlatban nem feltétlen tartom egy különösebben produktív dolognak. Lehet, hogy nagyon tanulságos lenne belemenni, de mi azért végső soron mégiscsak egy demokratikus működésű társadalomban élünk, aholis igazából annak kell számítania, hogy az egyes emberek személyes ítéletei hogyan alakulnak. Tehát én azt mondom, hogy teljesen fölösleges azt vizsgálni, hogy például társadalmilag milyen sokra tartjuk a gondolati szabadság elvét, mert úgyis csak az számít, hogy a szavazópolgárok személy szerint milyen sokra tartják, ugye. Ráadásul én sokkal súlyosabb kérdésnek tartom az egyes emberek személyes döntéseit, mikoris valamiféle drogokkal kapcsolatos döntési helyzetbe kerülnek; mint a társadalmi konszenzust.
Szóval, a legtöbb, amit tenni lehet, az az, hogy az ismereteket hozzáférhetővé tesszük, és lehetőséget adunk a szabad eszmecserére. Én így gondolom.
De ha te mondjuk kifejezetten a saját személyes ítéletedre szeretnéd valahogy ránevelni az embereket, hát, azt is lehet. De mondjuk ebben már nem tudok igazán okosat mondani, mert én túlságosan ráneveltem már magamat arra, hogy ne a saját értékítéleteim érvényesítésének lehetőségét keressem a drog-témában. Például a hallucinogén disszociatív érzéstelenítőket valami személyes affinitásból adódóan sokkal de sokkal negatívabban ítélem meg, mint mondjuk egyes enteogén triptaminokat, és ez valamennyire mindenképpen érződni fog, ha mondjuk anyagismertetőt szerkesztek, de tudatosan folyamatosan az ilyen szubjektív ítéleteim ellenében a tárgyilagosság irányába kell tolnom magamat. Ezt a tudatos erőfeszítést túlságosan megszoktam már, úgyhogy tényleg, nem tudom, milyen elvárásokat támaszthatunk a szubjektív ítélet érvényesítésének igyekezetével szemben. Nem kell csúsztatni, meg különböző tanulmányokból félrevezető és önkényes módon kiemelni bizonyos részleteket. Gondolom, ez például elég alapvető elvárás lehet. Nem tudom.
Viszont István, apropó elfogultság... óriási segítség lenne a részedről, (ha nem kérek túl sokat), ha átnéznéd az oldal könyvtárát, a fent lévő írásokat, meg az anyagismertetőket, és az enteogén-ellenes elfogultságod alapján esetleg felhívnád a figyelmünket a legsúlyosabb félrevezető egyoldalúságokra. Nem akarom túlmagyarázni a dolgot, nyilván érted, mire gondolok. Célunk a tájékoztatás, és hogy így hozzájáruljunk az ember és az enteogének kapcsolatának javításához, akármit jelentsen is ez. Nem vagyunk szakemberek, úgyhogy mások írásait gyűjtögetjük, és próbálunk úgy válogatni, hogy nagyon nagy hülyeségek azért ne kerüljenek fel az oldalra. Ebből a szempontból ha elmondanád, hogy mit mutat az oldal, igazán megköszönném. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként, István, látatlanban továbbgondolva a felvetett "tarthatósági" vizsgálatot, azt hiszem, figyelembe kell vennünk a különbséget: nem mindegy, hogy valaki saját döntéseiben támaszkodik az ítéleteire, vagy pedig társadalmi szintű érvényt próbál szerezni azoknak. Ha a saját döntéseiben és személyes ítéleteiben támaszkodik rájuk, akkor fontos, hogy korrekt háttérismeretek alapján döntsön, és meg lehet vizsgálni, hogy mennyire vannak összhangban az egyes ítéletei a pozitívum/negatívum mérlegelése szerint, de alapjában véve szubjektív megítélés kérdése, hogy mit milyen mértékű negatívumnak vagy pozitívumnak tart, így maga az ítélet is szubjektív természetű lesz. Nincs mit beleszólni, maximum tiszteletben lehet tartani.
Tehát ha te például azt mondod, hogy a hegymászást bizonyos kürölmények között elfogadható vagy pozitív dolognak tartod, a pszilocibin gomba fogyasztását viszont nem, akkor én elkezdhetlek kérdezgetni a különböző pozitívumok és negatívumok szubjektív megítéléséről, és megpróbálhatok rámutatni bizonyos disszonanciákra, de összességében véve tiszteletben kell tartanom az ítéletedet, amíg nem várod el másoktól ugyanezt az ítéletet, hiszen ad absurdum lehetséges, hogy te személy szerint a gondolati szabadságot vagy a lelki egészséget éppen semmire nem tartod, a hegyi levegőt pedig a világ legfontosabb pozitívumának ítéled, és így a szubjektív ítéleted teljességgel kikezdhetetlenné válik, mint szubjektív állásfoglalás.
Ha viszont arról van szó, hogy társadalmi szintű érvényességre próbálunk juttatni egy ítéletet, akkor már nem hivatkozhatunk szubjektív pozitívum/negatívum értékelésünkre, hanem a társadalmi szinten alapvetőnek elfogadott értékrendre hivatkozhatunk, és a társadalmi szinten elfogadott pozitívum/negatívum mérlegelésre hivatkozhatunk.
Vegyük például azt a nézetet, ami szerint a pszilocibin gomba fogyasztását körülményektől függetlenül össztársadalmilag el kell ítélnünk. A kérdés, hogy tartható-e ez az álláspont. Összeszedjük a negatívumokat: például sérti a gondolati- és vallásszabadság elvét, sérti az ember önrendelkezési jogát, elveszítjük a humán kísérletek lehetőségét, elítélünk a lelki egészség megőrzését és előmozdítását célzó igyekezeteket, esetleg elítéljük a bizonyos társadalmi válsághelyzetek egészséges kezelését előmozdítható tevékenységet, és még sorolhatnám. Összeszedjük a pozitívumokat is: erősítjük a kulturális identitásunkat, elhatárolódunk a fogyasztás bizonyos lehetségesen negatív hatásainak elfogadásától, hadd ne folytassam, lehet tovább sorolni. Aztán megpróbáljuk megítélni, hogy a különböző pozitívumoknak és negatívumoknak mekkora súlyt tulajdonítunk társadalmi értékrendünk fényében, és kijön, hogy ennek a nézetnek az össztársadalmi felvállalásával mit nyerünk, és milyen árat fizetünk.
Ezután pedig már csak az van hátra, hogy megnézzük, hogy elfogadhatónak tartjuk-e ezt az árat az illető nyereségért. Meg kell vizsgálni, hogy a mi társadalmunk általában mekkora árat hajléandó fizetni mekkora nyereségéert, ha arról van szó, hogy mit fogadunk el, és mit nem. Lehet dobálózni a példákkal, és méricskélni a dolgokat.
De semmiképp nem tartanám korrektnek, ha például a pszilocibin gomba fogyasztásának teljeskörű közösségi korlátozását olyan érvekkel támasztanánk alá, amit nem a pszilocibin gomba fogyasztásával kapcsolatos ismeretből extrapolálunk. Ha például (ad absurdum) azt mondanánk, hogy sok pszichoaktív anyag fogyasztása ilyen és ilyen hatásokkal jár, ez pedig a pszichoaktív anyagok fogyasztása ellen szól, márpedig a pszilocibin gomba is pszichoaktív anyag, így van egy érvünk a fogyasztása ellen; akkor az ésszerűség nevében mindenképpen tiltakoznék.
Bocsánat, hogy így elszaladt velem a racionalitás, én így most hirtelen ezt tudom elképzelni az álláspont társadalmi szintű tarthatóságának vizsgálataként. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tetrahíd,
"A drogok ellen nem lehet eredményesen küzdeni, ha nem ismerjük a mögöttes szükségleteket, a drogok körül kialakult társadalmi közbeszédet, a droghasználat különféle értelmezéseit és ideológiáit. [...] Tudjuk, hogy a drogok kipróbálása és használata nem nagy eszmék hatására, hanem hétköznapi alkalmakkor és egyszerű kínálásra indul meg, de a drogmegelőzést, drogterápiát és ártalomcsökkentést tudnunk kell képviselni ezen a nyelven is, és tudnunk kell párbeszédre lépni, egyezségeket keresni, meggyőzőnek lenni Leary szellemiségével szemben is. Ezért jelent most meg ez a könyv, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet kezdeményezésére, a drogok társadalomtörténetét bemutató sorozatban."
http://www.edge2000.hu/magyar/drog.php |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | István, konkrétan a nézeted morális (jó/rossz) kérdés, és nem igaz/nem-igaz kérdés, ugye, és én igazából kifejezetten csak azellen beszéltem, hogy az alátámasztásában olyan jellegeket vonatkoztassunk minden pszichoaktív anyagra, amik a pszichoaktív anyagoknak csak egy bizonyos csoportjára jellemzőek.
A morális ítéleteknek és döntéseknek személyes szinten kell megszületniük, és én azt tartom a legfontosabbnak, hogy minél gazdagabb ismeretháttér szolgálja ezt. Egyrészt ott vannak a régi tanulmányok, írások, cikkek, elemzések, amik közül néhányat elolvashatunk a Psychedelic Library-ban, http://www.psychedelic-library.org vagy a CSP vonatkozó részében, http://www.csp.org/practices/entheogens/entheogens.html . Aztán néhány frissebb kutatásról olvashatunk például a MAPS oldalán keresztül: http://www.maps.org/research/index.htm de én gyakorlati szempontból a legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember hozzáférjen a legalapvetőbb információkhoz, hogy minél jobban informált alapokon hozhassa meg a saját ítéleteit, döntéseit, és alakíthassa magatartását: http://www.erowid.org
Szóval... a nézet tarthatósága... Bevallom, én nem igazán szoktam másokat gyózködni saját morális ítéleteim helytállóságáról ebben a témában. Az ilyesmihez először is a tárgyi helyzet ismerete szükséges, és én a tárgyi kérdések tárgyalásával általában meg szoktam elégedni.
De beszélgessünk erről a nézetedről, úgyis tárgyi kérdések köré fog rendeződni a dolog, ha jól érzem.
"Egészséges ember lehetöleg ne szedjen gyógyszert, vagy más, a szervezetének normális müködését megzavaró anyagot, kivéve, amikor betegség vagy egyéb prevenciós okból szüksége van rá."
Mi a szervezet normális működése? Mi a norma? Van, aki úgy gondolja, hogy bizonyos enteogének nem feltétlen megzavarják a szervezet normális működését, hanem bizonyos körülmények között éppenhogy segíthetnek helyrebillenteni azt. Nem feledkezhetünk meg az enteogének vallásos használatáról vagy a mentálhigiénés szempontokról: ha megnézzük, hogy mit értenek az enteogének megfelelő használata alatt, akkor gyakran éppenhogy a lelki egészség megőrzését, vagy a lelki egészség helyreállítását célzó tevékenységekről beszélnek. Tehát már eleve a nézet értelmezésében előkerülnek olyan kérdések, amik nagyon alaposan elveszik az egyértelműségét. Főleg, ha elkezdünk megalkuvásokról beszélni: ez is egy személyes döntés: milyen előnyökkel jár a kávéfogyasztás, és milyen károkkal vagy veszélyekkel... Nyilván fontosnak tartjuk, hogy következetesek legyünk a döntéseinkben: ne vállaljunk nagyobb károkat kisebb haszonért az egyik esetben, mint amekkora károkat amekkora haszonért egy másik esetben nem vállalunk. Ha ez a disszonancia előáll, akkor felmerül a tárgyi ítéletek és a mérlegelés kérdése.
Ha azt mondom, hogy Istentől való kötelezettségünk, hogy ne fogyasszünk ezt meg az meg amazt, akkor ezen nincs sokminden megvitatni való. De mi lenne, ha azt mondanám, hogy mérlegeljük a pozitívumokat és negatívumokat, és ez alapján hozzuk meg a döntésünket? Mit szólsz ehhez a megközelítéshez? Így meg lehet vizsgálni, hogy összhangban vannak-e egymással az egyes ítéleteink: hajlandó vagyok autóba ülni, neaggyisten megiszom egy csésze kávét, üdvözlöm, hogy embereket küldünk a világűrbe, elfogadom, hogy nem illegális a hegymászás, beveszem az algopirint, ha fáj a fejem, vagy ha beteg vagyok más szintetikus, csupán 10 éve használatos orvosságot elfogyasztok, mérlegelve a károkat, veszélyeket és előnyöket. És emellett mondjuk azt mondom, hogy pszilocibin gombát fogyasztani semmilyen körülmények között nem lehet elfogadható. Ha összehasonlítom előny/hátrány, pozitívum/negatívum alapon az ítéleteimet, máris fel lehet tenni a kérdést, hogy van-e disszonancia vagy sem, nem igaz? És ha disszonancia van, akkor lehet, hogy nem tiszta az ítéletem. Van benne valami rögzültség, előítélet vagy csúszás valahol. Csak kérdem: mi a véleményed erről a megközelítésről? Ha az a kérdés, hogy mennyire "tartható" a nézeted, akkor én ezt talán így tudnám megközelíteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, kösz az átirányitást, most sokkal jobban érzem magam, hogy a nevem elött nem a "legalize" hanem a "Miért jó ez nektek?" áll!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#173
1) Ha nem olvastam volna el a Doblin-cikket, nem irtam volna róla. Levelemben nem minösitettem (jó v. rossz) az LSD-t, pszilocibint, csak annyit irtam, amennyit a cikk olvasása mint új információt adott. (Metzner kiséröcikkét is elolvastam, aki ugyancsak megállapitja, hogy tévedtek, végülis nem jött be a feltételezésük.) Azért irtam róluk, mert a vitában a hallucinogének használatának elönyéröl volt szó, s ilyen, tudományosan megalapozott szakvéleményröl nem tudok (de minden vonatkozó infót szivesen veszek).
2) Nem tudom, manapság folyik-e "valódi kutatás". Én nem kutatom ezt a témát, ennek ellenére az ismert (peer-review folyóiratban publikált) eredmények egy részéröl van tudomásom.
3) Úgy érzem, nem "elöitéletem" van, hanem csak itéletem, vagy - enyhébben - véleményem: egészséges ember lehetöleg ne szedjen gyógyszert, vagy más, a szervezetének normális müködését megzavaró anyagot, kivéve, amikor betegség vagy egyéb prevenciós okból szüksége van rá. (A nagy dilemma az orális fogamzásgátlók!!) Gyógyszervegyészként ez az alapállásom, innen indulva csak megalkuvásokat tudok tenni (pl. kávé). Az már egy másik kérdés, hogy ezt a véleményt megtartom-e magamnak, vagy - mint általam helyesnek és követendönek tartott életvitelt - másokkal is közlöm-e valamilyen formában. Politika csak itt jön be: a másik életének formálása, ismeretterjesztés és -szerzés, mint közügy.
De ne rólam legyen szó (legfeljebb egy általam képviselt nézet tarthatóságáról.)
Ujváry István |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Válasz a 'legalize' topik 748-as hozzászólására:
Omnibus dubitandum, U I, de az, hogy hiányosak az ismereteink, a legkevésbé sem jogosít fel minket arra, hogy szabadon csapongjon a képzeletünk. Igenis támaszkodnunk kell a rendelkezésünkre álló ismeretekre, és döntéseinkben vagy állásfoglalásainkban nem támaszkodhatunk arra, hogy mit _nem_ tudunk. Az ismeretek, U I, soha nem teljesek, de a döntéseinket mindig itt és most kell meghoznunk. A mindenkori rendelkezésre álló tapasztalati háttérre kell építenünk a lehető legjobb modelleket, és ugyanezen rendelkezésre álló háttér szerint kell kijelölnünk a vizsgálódás további irányelveit.
Ezek a folow-up-ok rendkívül fontosak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az enteogének hatásáról alkotott modelljeinket tovább finomítsuk, és pontosítsuk a különböző alkalmazási módok hatékonyságáról alkotott elképzeléseinket. Ez a vizsgálódás nem két álláspont közötti csatározásról szól, hanem az ember az emberlét jobbá tételét célzó igyekezetéről. Tudod te, ki az a Rick Doblin? Ennek a follow-up-nak nem az volt a célja, hogy valamiféle gyermetek veszekedés retorikai fegyvereként használják, U I. Az eredmények olyan elképzeléseket támasztanak alá, amik már a 90-es években általánosan elfogadottá váltak azok körében, akik egyáltalán hajlandóak voltak foglalkozni a témával.
Olvasd el a Rick Doblin tanulmányát, és akár Ralph Metzner reagálását is elolvashatod, és remélem, meggyőződsz arról, hogy ezek a vizsgálódások nem egyszerűen egy előfeltevés igazolásáról szólnak, hanem a kérdéskör kutatásáról. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, hogy az LSD jó dolog. Ilyen nincsen. A cél, hogy tisztán lássunk a kérdésben, és így a lehető legjobb döntéseket hozzuk. Az ilyen és hasonló tanulmányokra próbáljuk építeni az elképzeléseinket, ami nem egy egybites kettősségben való állásfoglalás, hanem a téma alapos ismeretén alapuló elképzelés kell hogy legyen.
Az egybites alapú érvfelhalmozás szerintem nem visz minket közelebb a legjobb magatartások kialakításához. Nézzük meg a dolgokat, együtt, tudván, hogy egy csónakban evezünk, tudván, hogy mindannyian az igazságot, és a legjobb megoldásokat keressük. Itt van például Timothy Leary alakja mint kutató, és pszichedelikus kultusz-ikon. Ő mindenképpen egy úttörő volt, egy meglehetősen viharos társadalmi és politikai helyzetben, és egy meglehetősen kényes témával foglalkott. Vannak, akik szerint sokat ártott a pszichedelikus mozgalomnak azzal, hogy a kérdést az utcára vitte, hogy a kormányzat elleni lázadó szemléletiség egyik szimbólumává engedte dagadni az LSD-kérdést. Ha Timothy Leary nincsen, akkor lehet, hogy az LSD és a pszilocibin ma nem illegálisak. Sokat kritizálják azért, hogy mindenkinek minden körülmények között ajánlgatta az LSD fogyasztását. Sokat tanulhatunk Leary munkásságából, és le kell vonnunk a következtetéseket mind a kutatás, mind a társadalmi párbeszéd tekintetében. Ma már többet tudunk ezekről az anyagokról, és igyekszünk az ismereteinknek megfelelően alakítani a tudományos és társadalmi vonatkozású elképzeléseinket.
A valódi kutatás ebben a témában nem politikai célok és politikai érdekek szerint rendeződik. A valódi kutatás nem a politikai, ideológiai és morális állásfoglalással kezdődik, amik mellé felsorakoztatjuk a tudományos eredményeket. A valódi kutatás mentes az ilyen előítéletektől, és az ilyen előítéletmentes vizsgálódás és tájékoztatás jegyében született ez az oldal is. Minden kritikát szívesen fogadunk. De nem tudom, mivel vitatkozol, U I. Van egy olyan érzésem, hogy valami drog-párti ellenségkép kisarkított képzeletbeli árnyékával vitatkozol, ami az aktuálpolitikai retorika találmánya, nem pedig egy valós ember.
Bocsánat, ha úgy érzed, hogy túl nagy általánosságokban beszélek. Kíváncsi vagyok a felvetéseidre. A pszilocibin és az LSD hatásairól sokkal többet tudunk, mint amit pusztán abból sejthetünk, hogy az "ősi" neurotranszmittereken futó pályákra hatnak. A két cikk meg, amit említettél... Nem tudom, mit akarsz felvetni a cikkek kapcsán. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | élő dokumentum?
[néha olyan idétlen a beszéd(pláne ha fogalmazni se tudok:)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Báááhhh!!
Kár, hogy nem látok a jövőbe:(.Akkor kihúzhatnám a kimoderált beszólásokat.Élő dokumentumok lennének az irányelvek megszegésének:))). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az jó. Egyébként nem lehet, hogy egy kicsit megégetted? Vagy elvaporizáltad, vagy hogy fogalmazzak...? 100 foknál nem szabad melegebbnek lennie, sőt, azt hiszem, inkább csak melegíteni kell, nem forralni... Na, mindenesetre érdemes lehet megtanulni az ilyen főzőcskét. Süti, meg ilyenek. Ha a jól kiszámítható adagolás meg van oldva, akkor szerintem minden tekintetben csak jobb, mint füstöt szívni. Bár, aki nagyon megszokta a füstszívást, annak biztos már eleve a tevékenység miatt "nem ugyanaz". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár kicsit utántöltöttem, de gyakorlatilag ugyanolyan intenzitásal még mindíg6. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az előbbi kategóriába tartozók épphogy szerves részei ennek a világnak és nem lehet őket különválasztani tőle.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó lenne, ha nem lennének nagy általánosítások. Bizonyos esetben ezek rosszak.
Sokakat hívnak őrültnek. Vannak akik azért azok, mert pusztán csak elmebetegek és megilyedtek, mert olyat láttak, ami nem felel meg ennek a világnak a jellemzőinek, de vannak akik épp azért őrültek, mert tudatosan szemlélik látomásaikat és nem félnek tőlük.
Ez csak egy észrevétel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem mondanám műszeretetnek és műboldogságnak. Most is érzem. Azt a srácot most is szeretem, és most is boldog vagyok. |
| | | | |
|
