 |
Legfrissebb hozzászólások (119861 - 119870)
 | |  | | | | |  | |  | | |
felettébb különös egy állapot, mikor az ember már tudja, hogy nincs sok hátra. a környezetemben tapasztaltak alapján egyfajta összegzés, átgondolás, megváltás megy végbe belül. Tolsztoj - Ivan Iljics halála pont erről szól, tehát nem mi lennénk az elsők, akik ezt megfigyelik.
meg aztán olyan dolgok történnek, melyek mellett ha akarunk sem mehetünk el figyelmetlenül. történt, hogy egy barátom nagymamája már nagyon rosszul volt, a sok hónapos legyengülés után már beszélni sem tudott szegény, teljesen zavart volt. és akkor egy napon felállt a karosszékből, és azt mondta "a halál még nem vállal, így még nem". ez elég szokatlan volt, tekintve, hogy soha nem volt az a (ez kicsit csúnyán hangzik, de nem tom jobban) gondolkodós típusú ember. a másik furcsaság, hogy életének legjobb barátja váratlanul meghalt, s a hírt még nem tudaták vele, mikor ő aznap éjjel felébredt majd a baráti nevét mondogatta tisztán. rá pár nappal elhúnyt.
mintha megvárnák egymást az emberek, vagy addig nem halhatnak meg, amíg dolguk van az életben. mindkettőre tudnék példát. az utóbbit gyönyörűen megírta Márai a Gyertyák csonkig égnek-ben...
szóval dolgunk van az életben! s ha vége, akkor se mehetünk el csak úgy, elébb a katarzis, aztán "vállal a halál"
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | 0,4 g hasis? Ez elég soknak hangzik, Nomad. Jelentkezzél, hogy életben vagy, vagy ilyesmi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megy még valaki ma este Adam Freelandre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | jól mondod Talamon. megyek is aludni. kösz hogy emlékeztettél. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én nemtok fenntmaradni eddig. Valahogy a testem okosabb mint az énem... Ha hullafáradt vagyok, szemrebbenés nélkül bealszom. Bárhol, bármikor. Egy szabály van: aki álmos: alszik. Hmm lehet, hogy kéne egy kis halálfélelem vagy ilyesmi közbe..Nade az már nem meditáció lenne...
Szerintem a kipihent szellem többre képes, ezért mondja a zen azt, hogy "oh, lám itt vagy? hmm ha éhes vagy egyél, ha álmos vagy aludj. semmi különös."- a lét arra van, hogy erőlködés nélkül lemenjen harmóniában -egy pislantásnak tűnik csupán..
Mikor anno szigorlatra nyomasztottam magam, akkor a kialvatlanságom eredménye pár vidáman rángatózó arcizom volt(csak akkor ez nekem még nem esett le, hogy vicces:)
De az tény, hogy kialvatlanul mászkálva csíkot húztak a mellettem elmenő emberek, s fel se fogtam őket...
De szerintem azért alszik be az ember, hogy a szelleme erőt merítsen a közös magban ilyenkor. S ha nincs ez, akkor lemerül, legyengül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Felkelni se tudtunk, kb 3 csomag gramofarmosat toltunk, ez kb másfél éve volt...Egy haver úgy táncolt db-re, mintha valami pörgetőizét vett volna be, de mi csak támasztottuk az ágyat oldalról, s szakadtunk szét.
A csávó még a nyugatiba is elsétált, hozott nekünk banánt, amíg mi néha ki-kinyögtünk egy-egy szót...
A lámpa villódzott, mintha ventillátor lett volna alatta.
Mintha enyhe színváltás is lett volna a dolgokon, de lehet többet kellett volna betolni...
Az erős émelygés, dekoncentráltság hamar jött, mikor letoltuk a magokat, a csúcspont a csapbahányás volt a konyhában:) Aztán szívtunk rá, úgy elviselhetőbb volt, de se nem tűnt mélynek, se nem pszichedelikusnak, se nem kellemesnek. Inkább nevezném tanulságosnak...
Aztán pár hónapra erre, egy másik srácóval ledaráltunk kb fejenként 8-9 csomagot(kb 20 mag/csomag), aztán betoltuk, majd elmentünk a süssfelnapra goára autóval. Nem jött semmi. Talán valami, de inkább a tudat magától. Szal betéptünk, majd bementünk a goába s lötyögtünk 1-2 órát, majd hazamentünk.
Inkább már szívok 2x annyit, minthogy egyek újra ilyet, vagy alszok helyette egy rendeset:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az egész világ egymásba skatulyázott dobozok halmaza. Minnél jobban nézzük, annál bonyolultabbnak tűnik. Ha elhisszük, hogy ezek az intervallumok zártak, akkor a fizikai világ kell ahoz, hogy az időhöz ragaszkodjunk. De ha LÁTJUK, hogy nyílt, akkor az üresség az üresség. Nagyon szeretnénk egy olyan dologhoz ragaszkodni, és ami olyan felettünk állónak tünik, a számokhoz, pedig az egésznek csak addik van értelme, amíg világos, hogy a különállóságnak milyen kritériumai vannak. Az anyag csak az energia manifesztációja, minden egy. onnantól kezdve pedig az egynek sincs értelme. Az örökkévalóság csak egy pillanat.
Köszönöm a világot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Telleg, ugy szoktak hivni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, bepróbáltam én is a Garafarmosat. 160 db, 95 kg vagyok, 18 év. Kis mosás után kezdem rágcsálni, rohadt kemények voltak a magok, az íz elkerülésére pedig Bocicsokit használtam. 1 óra múlva észrevehetően zsibbadni kezdett a lábam. 2 óra múlva eufória, apró büfik, enyhe émelygés. 3 óra múlva továbbra is eufória, nyugodtság, zsibbadás. 4 óra múlva ledőltem Ozric Tentaclest, pár nyugisabb Oldfieldot meg ilyesmiket hallgatni. Számomra új volt amit tapasztaltam, a zenét valahogy nagyon át tudtam élni, és közben össze-vissza gondolkoztam mindenféléről, amire gondoltam, egyből az történt, és a legkisebb részletbe belegondolva már egészen máshol járt az agyam. Vizuális élmény nem sok volt, behunyt szemmel némi foltok, valamint a látómezőm széle remegett egy kicsit. Ez úgy 40 percig ment, utána csökkent az intenzitás, zenét kikapcsoltam, fél órát még olvasgattam, aztán szokásosnál talán mélyebben is (!) aludtam, szokott ideig. Gyomorpanasz nem volt, némi puffadáson és velejáróin kivül. Pisálni voltam vagy ötször.
Ja meg még annyi, hogy a bevételt követően nagyon dekoncentrált lettem, képtelen voltam bármire is összpontosítani, és ezt csak részben írom az izgalom és a kíváncsiság számlájára. Legközelebb 250 magot fogok bevenni. Megvan az elfoglaltság az egyedül töltött péntek/szombat estékre:-))) |
| | | | |
|
