 |
Legfrissebb hozzászólások (119851 - 119870)
 | |  | | | | |  | |  | | | Válasz a 'legalize' topik 748-as hozzászólására:
Omnibus dubitandum, U I, de az, hogy hiányosak az ismereteink, a legkevésbé sem jogosít fel minket arra, hogy szabadon csapongjon a képzeletünk. Igenis támaszkodnunk kell a rendelkezésünkre álló ismeretekre, és döntéseinkben vagy állásfoglalásainkban nem támaszkodhatunk arra, hogy mit _nem_ tudunk. Az ismeretek, U I, soha nem teljesek, de a döntéseinket mindig itt és most kell meghoznunk. A mindenkori rendelkezésre álló tapasztalati háttérre kell építenünk a lehető legjobb modelleket, és ugyanezen rendelkezésre álló háttér szerint kell kijelölnünk a vizsgálódás további irányelveit.
Ezek a folow-up-ok rendkívül fontosak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy az enteogének hatásáról alkotott modelljeinket tovább finomítsuk, és pontosítsuk a különböző alkalmazási módok hatékonyságáról alkotott elképzeléseinket. Ez a vizsgálódás nem két álláspont közötti csatározásról szól, hanem az ember az emberlét jobbá tételét célzó igyekezetéről. Tudod te, ki az a Rick Doblin? Ennek a follow-up-nak nem az volt a célja, hogy valamiféle gyermetek veszekedés retorikai fegyvereként használják, U I. Az eredmények olyan elképzeléseket támasztanak alá, amik már a 90-es években általánosan elfogadottá váltak azok körében, akik egyáltalán hajlandóak voltak foglalkozni a témával.
Olvasd el a Rick Doblin tanulmányát, és akár Ralph Metzner reagálását is elolvashatod, és remélem, meggyőződsz arról, hogy ezek a vizsgálódások nem egyszerűen egy előfeltevés igazolásáról szólnak, hanem a kérdéskör kutatásáról. Nem az a cél, hogy bebizonyítsuk, hogy az LSD jó dolog. Ilyen nincsen. A cél, hogy tisztán lássunk a kérdésben, és így a lehető legjobb döntéseket hozzuk. Az ilyen és hasonló tanulmányokra próbáljuk építeni az elképzeléseinket, ami nem egy egybites kettősségben való állásfoglalás, hanem a téma alapos ismeretén alapuló elképzelés kell hogy legyen.
Az egybites alapú érvfelhalmozás szerintem nem visz minket közelebb a legjobb magatartások kialakításához. Nézzük meg a dolgokat, együtt, tudván, hogy egy csónakban evezünk, tudván, hogy mindannyian az igazságot, és a legjobb megoldásokat keressük. Itt van például Timothy Leary alakja mint kutató, és pszichedelikus kultusz-ikon. Ő mindenképpen egy úttörő volt, egy meglehetősen viharos társadalmi és politikai helyzetben, és egy meglehetősen kényes témával foglalkott. Vannak, akik szerint sokat ártott a pszichedelikus mozgalomnak azzal, hogy a kérdést az utcára vitte, hogy a kormányzat elleni lázadó szemléletiség egyik szimbólumává engedte dagadni az LSD-kérdést. Ha Timothy Leary nincsen, akkor lehet, hogy az LSD és a pszilocibin ma nem illegálisak. Sokat kritizálják azért, hogy mindenkinek minden körülmények között ajánlgatta az LSD fogyasztását. Sokat tanulhatunk Leary munkásságából, és le kell vonnunk a következtetéseket mind a kutatás, mind a társadalmi párbeszéd tekintetében. Ma már többet tudunk ezekről az anyagokról, és igyekszünk az ismereteinknek megfelelően alakítani a tudományos és társadalmi vonatkozású elképzeléseinket.
A valódi kutatás ebben a témában nem politikai célok és politikai érdekek szerint rendeződik. A valódi kutatás nem a politikai, ideológiai és morális állásfoglalással kezdődik, amik mellé felsorakoztatjuk a tudományos eredményeket. A valódi kutatás mentes az ilyen előítéletektől, és az ilyen előítéletmentes vizsgálódás és tájékoztatás jegyében született ez az oldal is. Minden kritikát szívesen fogadunk. De nem tudom, mivel vitatkozol, U I. Van egy olyan érzésem, hogy valami drog-párti ellenségkép kisarkított képzeletbeli árnyékával vitatkozol, ami az aktuálpolitikai retorika találmánya, nem pedig egy valós ember.
Bocsánat, ha úgy érzed, hogy túl nagy általánosságokban beszélek. Kíváncsi vagyok a felvetéseidre. A pszilocibin és az LSD hatásairól sokkal többet tudunk, mint amit pusztán abból sejthetünk, hogy az "ősi" neurotranszmittereken futó pályákra hatnak. A két cikk meg, amit említettél... Nem tudom, mit akarsz felvetni a cikkek kapcsán. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | élő dokumentum?
[néha olyan idétlen a beszéd(pláne ha fogalmazni se tudok:)] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Báááhhh!!
Kár, hogy nem látok a jövőbe:(.Akkor kihúzhatnám a kimoderált beszólásokat.Élő dokumentumok lennének az irányelvek megszegésének:))). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az jó. Egyébként nem lehet, hogy egy kicsit megégetted? Vagy elvaporizáltad, vagy hogy fogalmazzak...? 100 foknál nem szabad melegebbnek lennie, sőt, azt hiszem, inkább csak melegíteni kell, nem forralni... Na, mindenesetre érdemes lehet megtanulni az ilyen főzőcskét. Süti, meg ilyenek. Ha a jól kiszámítható adagolás meg van oldva, akkor szerintem minden tekintetben csak jobb, mint füstöt szívni. Bár, aki nagyon megszokta a füstszívást, annak biztos már eleve a tevékenység miatt "nem ugyanaz". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár kicsit utántöltöttem, de gyakorlatilag ugyanolyan intenzitásal még mindíg6. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az előbbi kategóriába tartozók épphogy szerves részei ennek a világnak és nem lehet őket különválasztani tőle.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jó lenne, ha nem lennének nagy általánosítások. Bizonyos esetben ezek rosszak.
Sokakat hívnak őrültnek. Vannak akik azért azok, mert pusztán csak elmebetegek és megilyedtek, mert olyat láttak, ami nem felel meg ennek a világnak a jellemzőinek, de vannak akik épp azért őrültek, mert tudatosan szemlélik látomásaikat és nem félnek tőlük.
Ez csak egy észrevétel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem mondanám műszeretetnek és műboldogságnak. Most is érzem. Azt a srácot most is szeretem, és most is boldog vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
felettébb különös egy állapot, mikor az ember már tudja, hogy nincs sok hátra. a környezetemben tapasztaltak alapján egyfajta összegzés, átgondolás, megváltás megy végbe belül. Tolsztoj - Ivan Iljics halála pont erről szól, tehát nem mi lennénk az elsők, akik ezt megfigyelik.
meg aztán olyan dolgok történnek, melyek mellett ha akarunk sem mehetünk el figyelmetlenül. történt, hogy egy barátom nagymamája már nagyon rosszul volt, a sok hónapos legyengülés után már beszélni sem tudott szegény, teljesen zavart volt. és akkor egy napon felállt a karosszékből, és azt mondta "a halál még nem vállal, így még nem". ez elég szokatlan volt, tekintve, hogy soha nem volt az a (ez kicsit csúnyán hangzik, de nem tom jobban) gondolkodós típusú ember. a másik furcsaság, hogy életének legjobb barátja váratlanul meghalt, s a hírt még nem tudaták vele, mikor ő aznap éjjel felébredt majd a baráti nevét mondogatta tisztán. rá pár nappal elhúnyt.
mintha megvárnák egymást az emberek, vagy addig nem halhatnak meg, amíg dolguk van az életben. mindkettőre tudnék példát. az utóbbit gyönyörűen megírta Márai a Gyertyák csonkig égnek-ben...
szóval dolgunk van az életben! s ha vége, akkor se mehetünk el csak úgy, elébb a katarzis, aztán "vállal a halál"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 0,4 g hasis? Ez elég soknak hangzik, Nomad. Jelentkezzél, hogy életben vagy, vagy ilyesmi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Megy még valaki ma este Adam Freelandre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | jól mondod Talamon. megyek is aludni. kösz hogy emlékeztettél. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én nemtok fenntmaradni eddig. Valahogy a testem okosabb mint az énem... Ha hullafáradt vagyok, szemrebbenés nélkül bealszom. Bárhol, bármikor. Egy szabály van: aki álmos: alszik. Hmm lehet, hogy kéne egy kis halálfélelem vagy ilyesmi közbe..Nade az már nem meditáció lenne...
Szerintem a kipihent szellem többre képes, ezért mondja a zen azt, hogy "oh, lám itt vagy? hmm ha éhes vagy egyél, ha álmos vagy aludj. semmi különös."- a lét arra van, hogy erőlködés nélkül lemenjen harmóniában -egy pislantásnak tűnik csupán..
Mikor anno szigorlatra nyomasztottam magam, akkor a kialvatlanságom eredménye pár vidáman rángatózó arcizom volt(csak akkor ez nekem még nem esett le, hogy vicces:)
De az tény, hogy kialvatlanul mászkálva csíkot húztak a mellettem elmenő emberek, s fel se fogtam őket...
De szerintem azért alszik be az ember, hogy a szelleme erőt merítsen a közös magban ilyenkor. S ha nincs ez, akkor lemerül, legyengül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Felkelni se tudtunk, kb 3 csomag gramofarmosat toltunk, ez kb másfél éve volt...Egy haver úgy táncolt db-re, mintha valami pörgetőizét vett volna be, de mi csak támasztottuk az ágyat oldalról, s szakadtunk szét.
A csávó még a nyugatiba is elsétált, hozott nekünk banánt, amíg mi néha ki-kinyögtünk egy-egy szót...
A lámpa villódzott, mintha ventillátor lett volna alatta.
Mintha enyhe színváltás is lett volna a dolgokon, de lehet többet kellett volna betolni...
Az erős émelygés, dekoncentráltság hamar jött, mikor letoltuk a magokat, a csúcspont a csapbahányás volt a konyhában:) Aztán szívtunk rá, úgy elviselhetőbb volt, de se nem tűnt mélynek, se nem pszichedelikusnak, se nem kellemesnek. Inkább nevezném tanulságosnak...
Aztán pár hónapra erre, egy másik srácóval ledaráltunk kb fejenként 8-9 csomagot(kb 20 mag/csomag), aztán betoltuk, majd elmentünk a süssfelnapra goára autóval. Nem jött semmi. Talán valami, de inkább a tudat magától. Szal betéptünk, majd bementünk a goába s lötyögtünk 1-2 órát, majd hazamentünk.
Inkább már szívok 2x annyit, minthogy egyek újra ilyet, vagy alszok helyette egy rendeset:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az egész világ egymásba skatulyázott dobozok halmaza. Minnél jobban nézzük, annál bonyolultabbnak tűnik. Ha elhisszük, hogy ezek az intervallumok zártak, akkor a fizikai világ kell ahoz, hogy az időhöz ragaszkodjunk. De ha LÁTJUK, hogy nyílt, akkor az üresség az üresség. Nagyon szeretnénk egy olyan dologhoz ragaszkodni, és ami olyan felettünk állónak tünik, a számokhoz, pedig az egésznek csak addik van értelme, amíg világos, hogy a különállóságnak milyen kritériumai vannak. Az anyag csak az energia manifesztációja, minden egy. onnantól kezdve pedig az egynek sincs értelme. Az örökkévalóság csak egy pillanat.
Köszönöm a világot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Telleg, ugy szoktak hivni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, bepróbáltam én is a Garafarmosat. 160 db, 95 kg vagyok, 18 év. Kis mosás után kezdem rágcsálni, rohadt kemények voltak a magok, az íz elkerülésére pedig Bocicsokit használtam. 1 óra múlva észrevehetően zsibbadni kezdett a lábam. 2 óra múlva eufória, apró büfik, enyhe émelygés. 3 óra múlva továbbra is eufória, nyugodtság, zsibbadás. 4 óra múlva ledőltem Ozric Tentaclest, pár nyugisabb Oldfieldot meg ilyesmiket hallgatni. Számomra új volt amit tapasztaltam, a zenét valahogy nagyon át tudtam élni, és közben össze-vissza gondolkoztam mindenféléről, amire gondoltam, egyből az történt, és a legkisebb részletbe belegondolva már egészen máshol járt az agyam. Vizuális élmény nem sok volt, behunyt szemmel némi foltok, valamint a látómezőm széle remegett egy kicsit. Ez úgy 40 percig ment, utána csökkent az intenzitás, zenét kikapcsoltam, fél órát még olvasgattam, aztán szokásosnál talán mélyebben is (!) aludtam, szokott ideig. Gyomorpanasz nem volt, némi puffadáson és velejáróin kivül. Pisálni voltam vagy ötször.
Ja meg még annyi, hogy a bevételt követően nagyon dekoncentrált lettem, képtelen voltam bármire is összpontosítani, és ezt csak részben írom az izgalom és a kíváncsiság számlájára. Legközelebb 250 magot fogok bevenni. Megvan az elfoglaltság az egyedül töltött péntek/szombat estékre:-))) |
| | | | |
|
