 |
Legfrissebb hozzászólások (119941 - 119950)
 | |  | | | | |  | |  | | | If you say, "Would there were no wine" because of the drunkards, then you must say, going on by degrees, "Would there were no steel," because of the murderers, "Would there were no night," because of the thieves, "Would there were no light," because of the informers, and "Would there were no women," because of adultery. -- St. John Chrysostom, "Homilies," circa 388
The only freedom which counts is the freedom to do what some other people think to be wrong. There is no point in demanding freedom to do that which all will applaud. -- Lord Hailsham, former Chief Justice, "The Dilemma of Democracy"
A great deal of intelligence can be invested in ignorance when the need for illusion is deep. -- Saul Bellow
Those, who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety, deserve neither liberty nor safety. -- Ben Franklin
In any civilized society, it is every citizen's responsibility to obey just laws. But at the same time, it is every citizen's responsibility to disobey unjust laws. -- Martin Luther King Jr.
The spirit of resistance to government is so valuable on certain occasions that I wish it to be always kept alive. -- Thomas Jefferson
http://www.pdxnorml.org/quotes.html |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tudjátok, én a Deep Dishen valami nagyon magas fokú boldogságba estem.
Aki ott volt az biztos tudja, hogy a buli közepén volt egy időszak (1-2óra, de nem tudom pontosan), amikor lezárták a lépcsőt és felfelé nem engedtek embereket. Mi viszont fent voltunk az erkélyen és hát ha pisilni kell, nincs mit tenni, le kell menni. Hát én lementem. Visszafelé próbálkoztam a lépcső jobb oldalán, de semmit nem haladt a sor. Aztán középre mentem, de onnan gyorsan át is mentem a bal oldalra, mert 3 iszonyat durván bunkó ember dőlöngélt a tömegben. Szóval kb fél óra alatt átküzdöttem magamat a bal oldalra és feljutottam a lépcső első fokára. Még kb negyed óra telt el és kezdett átjárni a reményvesztettség, mert már levegőt is alig kaptam. És ekkor hűvös fuvallatot éreztem a nyakamon. Hátranéztem és egy aranyos srác fújta a nyakamat. Nagyon jól esett és viszonoztam is. Ezután a srác azt mondta fogjam meg erősen a kezét és felvisz. Nyújtotta a kezét és én úgy megszorítottam, hogy semmi nem választhatott volna szét minket. Félre lökte a tömeget és húzott felfelé, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam mentem utána, mielőtt még a tömeg ismét összezáródik. Felértünk a biztonságiőrökhöz és felengedtek, mert a srác pincér volt fent. Mikor kiértünk elengedte a kezemet. Nem akartam elengedni.:) Megmentett. Utánamentem, hogy megköszönjem, de ő csak mosolyogva legyintett, amolyan "nem kell megköszönnöd" arccal.
Le sem tudom írni, hogy mit éreztem. Mintha a herceg jött volna értem.:))
Nem sokkal később még egyszer összefutottunk egy pillanatra és rámmosolygott, de aztán láttam, hogy annyira pörög, hogy nem igazán figyel a dolgokra. Persze ezzel én is így voltam.
A lényeg az, hogy ez az igazán szép. Nem is beszéltünk, nem is tudom kicsoda, de esküszöm, hogy soha nem felejtem el!
Volt már velem is persze sokszor olyan, hogy megtapasztaltam a feltétlen segítséget ilyen bulin és tudom, hogy a tömeg nagy része csak mosolyog és szívesen beszélget a másikkal, vagy kérés nélkül segít, de ez más volt. Ott a lépcsőn senkinek semmi reménye nem volt, hogy feljuthat, amíg ott vannak a biztonságiak és senki nem értette, hogy miért. Mindenki csak nyugtatni tudta a másikat.
Hát, bocsi ha sokat írtam, de nekem ez annyira fontos, le akartam írni. Veletek volt már hasonló? Úgy értem, éreztetek e már ilyet, hogy valami mindent kitöröl és annyira boldogok vagytok, hogy azt semmi nem zavarhatja meg? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "[In] my era everybody smoked and everybody drank and there was no drug use."
-- Current DEA Chief Thomas Constantine, July 1, 1998 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tudjátok milyen bonyolult felkúszni háton egy ágyra mikor úgyérzed, hogy függőlegesen mászol felfelé?
Elárulom: nehéz!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És Cellux, ha a a robotokat keresed, akiket a társadalmunk beidomított, és akik képtelenek az önálló gondolkodásra, akkor csak a közösségi érintkezésben telálhatod meg őket. Ha egy bármilyen embert magára hagysz, vagy valami modoton dolgot csinál, mint például a megszokott gyaloglás a megszokott útvonalon, akkor visszaoldódik az ember, és előtűnhet az önálló ember. Én például ezért szeretek embereket leszólítani az utcán. Ezt például szeretem Budapestben: ha egyedül vagyok, és megyek valahová, akkor minden sarkon megállítok valakit, hogy merre kell menni. Gyakran még akkor is, ha tudom az utat. Ha meglepem a magába merültségben, visszalépve az álarcokból és a közösségi elvárások kulturálisan meghatározott mátrixából, és engem sem ismer, gyakran egyszerűen nem veszik fel a kulturális álarcot, hiszen minek: nem is ismerjük egymást, és a beszélgetésünknek semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie. És csak kettesben vagyunk, a forgatagban nincsenek ismerősök, akik láthatnának minket, és így fél perc erejéig el lehet beszélgetni egy érző emberrel, aki nem próbál megfelelni másnak, mint saját emberi létének: az élet kiáradásának. Ilyenkor néha egyszerűen nincsen jelen az az életfélelem, ami miatt némely emberek egész egzisztenciájukat a kábulat jegyében és a közösségi együttlét élettagadó kompomisszumaiban építik fel. Az a trükkje a dolognak, hogy ha én nem kezdeményezek egy játszmát a stílusommal, akkor gyakran az illető járókelő is megfeledkezik róla. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak annyit akartam mondani, hogy vannak dolgok, amiktől az agy nem képes elvonatkoztatni. Ezt az akadályt kell túlszárnyalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A vágy titokzatos trágya. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ellenzem.
1. a cset minden, csak nem biztonsagos
2. elveszne a csaladias hangulat
3. tok felesleges; amit cseten lehet beszelni, azt itt is lehet
4. egyszeruen utalom a csetet (meg irct meg mircet meg sircet met *ircet)
Meg kulonbenis, mijafrancnak?! Nem a szkriptekkel van gond, 5 perc alatt ossze lehet dobni 1 ircszervert linux alatt, inkabb az egesznek a stilusaval vagy micsodajaval... mind1, lenyeg, hogy hatarozottan LNzM.
maaf, aki ellenzek
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezt az egészségkárosítás-dolgot egyébként sem értem. A pszilocibint, az LSD-t vagy az N,N-DMT-t elég alaposan megvizsgáltuk. Nem kell találgatásokba bocsátkozni a hatásaikat illetően. Mindennek van káros hatása. A kérdés az, hogy milyen arányúak az esetleges károk a hasznokhoz viszonyítva. És hát az LSD vagy a pszilocibin egészségkárosító hatásáról elég sokmindent tudunk. Fizikai tekintetben nem összehasonlíthatóak például az algopirinnel vagy az aszpirinnel. Főleg az LSD. Nem is tudom, hogy van-e még egyáltalán olyan anyag az orvoslásban valaha használt anyagok között, amiben a halálos dózis és a terápiás dózis aránya ilyen nagy lenne. És a sokezer LSD-terápiás alkalom megmutatta, hogy a megfelelő módon való használat nem jár olyan veszélyekkel, ami igazolná a prohibíciót. A nem-rendeltetésszerű használat tekintetében nem áll rosszabbul, mint a konyhakés. Tudjátok, hány embert ölnek meg évente konyhakéssel? Abuse is no argument against proper use. Sőt... Ha a prohibícióról van szó, akkor éppenhogy a jogi státusz nehezíti meg a rendeltetésszerű használatot, és a közhangulat akár odáig fajulhat, hogy magát a felvilágosítást támadja, és ezzel csak a nem-rendeltetésszerű használatból adódó veszélyek tüzére önti az olajat...
A közúti közlekedés esetében megkérdőjelezhető a kár/haszon ítélet. Vagy a hegymászás esetében. Vagy az élsportok esetében. De hogy az enteogének használatának káros hatásait olyan mértékűnek ítéljük, hogy szinte meg sem hallgatjuk azok véleményét, akik a globális spirituális válság egy lehetséges gyógyító eszközének tekintik ezeket az anyagokat...?! Az automatikusan öngerjesztő kulturális ellaposodás rabszolgáivá leszünk, minden spirituális érzékenységet és felnőtt önállóságot nélkülöző, a fogyasztói értékrendet istenítő kába húsmasszákká változunk, és a drog-ellenes propaganda még azt az arcátlan csúsztatást is képes belemosni az emberek agyába, amiben az enteogéneket éppen a kábító hatású, függőséget okozó drogokkal mossa össze, mint az etanol, a heroin vagy a nikotin?! Elmondhatjuk akár ezerszer is, hogy az LSD vagy a pszilocibin nem alkalmas feltétel nélküli élvezet előidézésére, és hogy az élmény éppen az eszméletről szól, nem pedig a kábulatról. Elmondhatjuk, hogy aki az élvezetet keresi, az hamar más drogokat talál magának, mert az enteogén élményben bizony gyakran nagyon kendőzetlenül szembesül az ember saját életével és a külvilággal való kapcsolatával, olyan mély szinten, ahol már nincsen lehetőség a hétköznapi közösségi játszmák és önbecsapások mögé rejtőzni. És mégis képesek emberek a "kábítószernek minősülő anyag" jogi kategóriája alapján gondolkodni a dologról, és azt hinni, hogy a pszichedelikus élmény a kábító hatású drogokhoz hasonlóan valamiféle andalító vagy kábító menekülésre ad lehetőséget...
A kábulat nemcsak az én ellenségem, hanem az élet ellensége. És az emberek továbbra is a pihe-puha kábulatot választják, és ha mégis megpróbálnak kitörni, akkor a kábulat-elvű önműködő és lelketlen kulturális rendszer még azt is képes elhitetni velük, hogy az eszmélet egyik legígéretesebb eszköze valójában éppen azt a kábulatot képviseli, amiből fel akarják rázni magukat és az embertársaikat?! Micsoda ördögi szellemiség!
És Cellux, hát persze, hogy érző emberek, akik küszködnek a maguk gondjaival. De a keretek, amikben ezt megélik, erősen beszűkítettek a reklámok, a propaganda és a haszonelvő kulturálisság öngerjesztő sikátorának falai által. Soha senki nem fogja valóban a kábulatot és a halált akarni, mert legbelül mindenki az élet kiáradásának megvalósulása. A felszíni illúziókba ragadt tudatiság éppenhogy annak az embernek az ellensége, aki megéli azt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | I ain't goin' over the wall. |
| | | | |
|
