 |
Legfrissebb hozzászólások (120611 - 120620)
 | |  | | | | |  | |  | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Természetesen egyedül, mozdulatlanul stb. stb. Afféle MacKennás "five grams in silent darkness" fűbeoltott változatára gondolok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Vajon volna-e értelme a füvet teljes sötétségben és teljes csendben kipróbálni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon furcsa és érdekes ital ez az alkohol... Nagyon-nagyon...
Az a baj vele, hogy nagyon megszokássá vált, és az emberek nem tisztelik eléggé...
Van neki valami nagyon mély tanítása, amihez akkor lehet közel kerülni, ha elkezünk hozzá úgy viszonyulni, mint valami durva kábítószerhez.
Szal most ülök itt a melóhelyen, másnaposan, és szokatlanul jól érzem magam (Ez nem az a durva másnap, ami a merevrészegséget követi, de mindenesetre érdekesen alakult ategnapi igyunk meg egy sört, mert meg kell beszélni valamit terv. ;-)). Dolgozni persze nem tudok jobban, mint tegnap, de rosszabbul se. És nemtudom, hogy ebbe az egészbe mennyire kavar be a verőfényes napsütés, biztos az is... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most, hogy ezeket írtátok, jutott eszembe, hogy állattal még nem trippeltem. Növényekkel már igen, az elég jó. Egy partin, amin acidos voltam, vetítettek egy nagy vászonra, mikor odanéztem éppen egy teljes képernyős félig kopasz csirke menekült riadtan. Lehet, hogy nem menekült és nem is volt riadt, csak az én fejemben. Mindenesetre nem értettem, hogy miért kínozzuk és esszük meg őket. Összerezzentem a gondolattól aztán továbbléptem.
Érdekes lenne egy macskával trippelni, főleg, hogy nagyon szeretem őket és egyúttal allergiás (tüsszögés, szemviszketés) is vagyok rájuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Olvastam, hogy az ember mikor felismer egy tárgyat, a fontosabb részleteket nézi meg, és az alapján dönti el, hogy mi lehet az."
Ez tényleg így van a tudomány mai állaása szerint. Kategóriákat, fogalmakat alkottunk, hogy ezáltal egy értelmezési keretet adjunk az 5 érzékszervünkön keresztül bejövő infoáradatnak. Ha ránézel egy tárgyra, rögtön tudod mi az, ha ránézel egy másik helyről, teljesen más kép vetül a retinádra és mégis azt mondod, hogy ez ugyanaz a tárgy. Ezt hívják egyébként észlelési konstanciának. Az agyadban tárolódik egy-két séma az adott fogalomról, a bejövő képet az alapján nevezed így vagy úgy, hogy melyik sémához áll legközelebb. Fűvel szerintem tisztábban érzékelünk, nem próbálunk rögtön minden bejövő ingert elhelyezni valamilyen rendszerbe, hanem közelebb vagyunk ahhoz, hogy a maga valóságában érzékeljük. Persze nem minden esetben. Ha valaki ragaszkodik az összerakott rendszeréhez, elkönyvelt axiómáihoz, kialakított érzelmi hálózatához, akkor ezek hozzá fognak tapadni az észlelethez is.
"Talán ilyenkor ez is sérül, és betépve nem ismerek fel mindent a tárgyon/hangon/gondolaton,
de az agy ilyenkor akcióba lép, és a hiányzó részeket kipótolja. néha hibásan"
Szerintem nincs olyan, hogy hibásan kipótol, mert azt sem mondhatjuk, hogy fűmentes állapotban helyesen pótol, csak éppen egy rendszer alapján pótol. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nevezhetjük tudatos befogadásnak is, amikor megéljük a jelent és azt, aki akkor vagyunk benne. Innen már könnyű a tudatos figyelem, ami viszont már nagy távlatokat nyit.
Csak az a baj, hogy a testtel, a gondolatokkal egy idő után könnyen meg lehet csinálni, hogy ne merüljünk el, az érzelmekkel nehéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talamon írta: "a lét betegség, melyből ki kell gyógyulni.
a sámán kigyógyul, a többiek nem."
Akkor lehet, hogy nemcsak az a sámán, akinek törzse van, mert akkor esélye nincs annak a gyógyulásra, aki gyorsan nem kerít magának valahonnan egy törzset : )
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mivel minden élmény más (lehetne, ha megfelelően figyelnénk rá)"
Igazából minden pillanat lehet élmény, csak azért nem az általában az emberek számára, mert előbb- utóbb rutin lesz belőle és ezt elkönyvelik a rutin kategórába, nem is figyelnek arra, amivel foglalkoznak. Csinálják, de közben a múlton agyalnak, mit hogyan kellett volna, meg a jövőn, hogy majd mit hogyan, mert úgy majd biztos jó lesz és akkor haladnak valami felé és így rendben van számukra az élet. Ha tényleg átadnák magukat a jelen pillanatnak, ami éppen történik, akkor élmény lenne akármi. Én mostanában az észlelés szintjén csinálom ezt, és amióta ezt csinálom, az észlelés szintjén már nincs is különbség betépett és fű mentes állapot között. Minden térbeli megtestesülés, illat, hang jöhet belém és belőlem is, és mindegyik egyedi élmény. |
| | | | |
|
