 |
Legfrissebb hozzászólások (120611 - 120620)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Szerintem nincs olyan, hogy hibásan kipótol, mert azt sem mondhatjuk, hogy fűmentes állapotban helyesen pótol, csak éppen egy rendszer alapján pótol."
Miért ne pótolna hibásan? Bár hibás, helyes, jó, rossz, éhes, jóllakott...minden idő kérdése, ami csak klappog a tudattérben, de a világnak nem kell idő, megvan anélkülis...
Fümentes állapot, most kezdem érezni, hogy nem muszály lejönni a cuccokról, amikor azt HISSZÜK, hogy le KELL járnia, ki kell mennie.
A zsálya pl jó példa. (óvertopik) Az még mindig tart. Cserébe izzadok:) Fűvel zsálya vicces. Trippel-fűvel zsálya meg maradandó :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | nem, nem sérülést értettem alatta, csupán azt, hogy bizonyos funkciók kiesnek egy időre, persze reverzibilisen...
és szerintem pont ez a jó az egészben, ez az igazi értelme. Ha tisztán gondolkodok el valamin, rájövök, hogy a valóság mindig visszahúz, és a reális világ belém vert normái közt tudom csak megoldani a problémát. Viszont belülről igényelném a lelki szabadságot, azt, hogy önálló legyek, (ezt egyébként nagyon felismertem magamon) de bezöldezve pl ezen szabályok is kiesnek, és én nem a társadalmilag elvárt mormák szerint gondolkodhatok, hanem a legrosszabb esetben is újraalkotom azokat a szabályokat, de gyakori lehet, hogy utólag felteszem a kérdést: az emberek hatalmas meggyőződéssel állitják ezt, vagy azt, azt mondják ez szabály, muszály stb. De minek KELL ennek, vagy annak igy lennie?
Ja, persze utána jön a konfliktusok hada, mert én tudtam élni anélkül a szabály nélkül, és kvázi eretneknek kiáltanak ki, és persze megpróbálnak visszahúzni engem is a csőlátással teli világba... Persze ez nem érdekel, nem hagyom magam, én csak vidáman mosolygok, résnyire nyitott nyúlszemeimmel... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, ez a hangos dolog érdekes. Ha csönd van, akkor meg akarjuk törni a csöndet, ha mással nem gondolatokkal...
Különben a kérdésem lényege valami olyasmi lett volna, hogy mi a hatása egy ilyen betépésnek, amikor nincs mire figyelnie az embernek, csak magára... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem kafa a dzsodzsó vaksötétbeis. Épp kinek mihez van
kedve. Mindenhogy jó a fű, de legjobb betépve:)
A hangos...HANGOS zene jócskán rádob szerintem pl. A monoton ütemes dob kihajtja az emberböl a mumusokat, de ha halk, akkor csak hallja az ember, gyönyörködik, jó zene, pocsék zene....viszont ha HANGOS, akkor elsöpör, eltipor, mindent egybemos. Persze szomszéd, meg beszélgetés, mi?:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kezemlábamkezemlábamfejemtörzsem
nameganyakam."apu vastagbele vagyok,
ha rákotkapok apunakannyi:)"
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát teljes sötétség az elég furcsa lehet, de szerintem a legjobb a félhomály.Lekapcsolom a villanyt és a szoba egyik sarkába egy olvasólámpa,de olyan rosszabb fajta,ami sárgásan világít.Na én ettől szoktam jókat tépni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, hogy úgy teljes sötét... Persze, az nem, hanem egy-két gyertya, én is úgy szoktam. Körülbelül annyira hasonlít a "füvezéshez", mint a lekváros bukta a poszt-graduális bizonytalanságérzethez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne aggódjunk a hatalom kelepcéi miatt, hiszen az első akadályon a félelmen sem jutottunk túl, a második eléréséről, a viládosság megszerzéséről pedig csak ábrándozhatunk. Holvan akkor még a hatalam! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cica: nem hiszem, hogy az ego táplálói lennének az érzelmek, habár kétségkívül sokszor generál érzelmet az ego is, de ezek tulajdonképpen csak álcázott érzelmek. Az igazi érzelmek nagyon mélyről jönnek, és nehéz a gyökereiket megtalálni, ezért is nehéz kezelni őket. A gondolatainknak általában tudjuk a forrását, ha kicsit utánagondolunk, az érzelem térben és időben nagyon távolról fakadhat.
A szeretet nagyon is érzelem, sőt tulajdonképpen csak a szeretet van, minden más érzelmet a szeretetből lehet eredeztetni, még a gyűlölet is a szeretet egyik foka. Szerintem semmiképp sem tanácsos arra törekedni, hogy elengedni, megszüntetni az érzelmeket, mert talán te is attól félsz, hogy az érzelem az egyik, ami emberré tesz minket és ezt nem akarjuk elveszíteni - szóval szerintem valahogy arra kéne elindulni, hogy igenis meg kell őket élni, csak tudatosan. Attól még érzünk, hogy nem adjuk magunkat teljesen át neki. Lassan ráébred az ember, hogy amit érez, az nem a belső énjéből fakad, nem a békességből. Ezután is jó érezni, hiszen az az élet bora, csak mi magunk leszünk az agyag (ahogy érzünk) és a fazekas (aki éreztet).
Tulajdonképpen, ha az ember meg tudná teljesen különböztetni az igazi érzelmeket az egó által generált hamisaktól, megtalálná az utat, mert az érzelem a lélek nyelve. Csak sokszor úgy érzi az ember, hogy pont az érzelmei viszik a bajba, de ez csak azért van, mert a változást bajnak tekinti, ha nem olyan irányú, amit elképzelt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az érzelmekkel nekem se könnyű. A gondolatokhoz nem ragaszkodom, nem csavarodok bele, de az érzelmek... Talán attól félek, hogy ha teljesen elengedem őket eltűnnek, mint ahogy nyilatkoztak már páran, hogy eltűntek nekik. És ezt valami miatt nem akarom. Nem tudom miért. Lehet, hogy azért mert azt hipnotizálták belém, hogy akkor sivárság lesz. Meg igazából jó lenne definiálni, hogy mik is az érzelmek. Mert ha csak az egonak a táplálói, akkor nem érdemes táplálgatni őket. A szeretet az érzelmek közé tartozik? Végülis kellemes állapot, tehát akár érzelemnek is nevezhetjük. Vagy a szerelem: Ha nem ragaszkodom a másikhoz, ha nem vágyom rá, ha nem csavarodok bele, akkor azt már nem is szerelemnek hívják. Vagy ha igen, akkor milyen az igazi szerelem? Maga az önzetlenség? Egynek levés? Mi köze ennek a nemekhez? Szóval ezen a téren azt hiszem még nagyon gyerekcipőben járok. |
| | | | |
|
