 |
Legfrissebb hozzászólások (122011 - 122030)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Pontosan, de egy EMBER nem is lehet ezért megvilágosodott:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Oracle: azért vagyunk itt, hogy megértsük a döntéseinket (amik kialakították az ittet) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Innocence!
Az MDMA-t szívni is lehet, de ekkor az alábbi gondok merülnek fel:
- a "kristályok" még mindig elég nagyok lesznek ahhoz, hogy a tüdő szilárd anyagnak vegye és ez elég durva ellenreakciókat okozhat
- a magas hőmérséklet miatt a még együttmaradt MDMA-darabocskák szinte kiégetik a tüdőhörgőcskéket
Persze mindenre van megoldás: szűrő, vizipipa, stb - de igazából érdemesebb kivárni azt a 20percet -1 órát, mint szánalmasan krahácsolni küszködve a szilikózissal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Nomad: "Ha minden dologban felismered az egó ragszkodását, és hogy ez mennyire felesleges, ez vicces lesz, nevetés formájában felszabadul energia, és az ember továbbgördül(het)."
Csak egy apró észrevétel: a megvilágosodott ember nem röhög egyfolytában :)
A megvilágosodás egy megfogalmazása a Most átélése. Ebben együtt van az elengedés és a megfogás, a vicc és a komolyság, a tudás és a hit. Ha nincs ragaszkodás, nincs továbbgördülés sem (gondolj csak a fizikai súrlódásra) - ahogy igazi élvezés sincs tudás nélkül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Magyarországon a Methor nevű VÉNY-es gyógyszerben található "tiszta" formában DXM.
Nagyon korrektül adagolható, a felszívódása is optimális. Kevesebb a rosszullét esélye (legalábbis fizikai síkon), mivel nem kell sziruppal telíteni a gyomrocskát. :)
Azért a "biztonsági előírásokat" itt is meg kell tartani! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez akkor azt is jelenti, gondolom, hogy addig nem hagyható el egy kör, amíg a rendeltetése/értelme ki nem derül annak számára, aki a kör.
A vegetatív működések tudatossá válnak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon nem mindegy, hogy az életünkből eredeztetjük a filozófiánkat, vagy a filozófiánknak próbáljuk alárendelni az életünket. Ha az életünket a Szív helyett az Ész irányítja, az nem több mentális maszturbációnál, amivel egy ideig egész jól ellehet az ember, de előbb-utóbb megcsömörlik (ld. alázat/önhittség).
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem aggódom, vannak, csak bármikor ki tudok belőle lépni, és ha nem lépek ki az azt jelenti, hogy meg kell tapasztalnom, hogy megértsem mi voltam én abban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem."
Hűha :) Tőled ilyet?! Tök jó! :) (Bár lehet, hogy csak én érzem homológnak azzal, amit egyszer mondtam, hogy ezek szép színes dobozok, amibe becsomagolunk dolgokat, és amik ugyan hasznosak lehetnek, de nem szabad elfelejteni, mit csomagoltunk beléjük?)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem vagyok (már) keresztény, és amit írtam nem sok köze van a kereszténységhez, csak a tisztánlátás végett.
Nomad, ne aggódj, lesznek még neked is köreid! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Magor embernek magor magot! :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "próbálom a filozófiát beépíteni az életembe"
na ez az, amit én soha nem csináltam. nem is ajánlom senkinek.
első lépés: meggyőződni arról, hogy a probléma tényleg bennünk van-e. ha kint van, akkor megnézni, tudunk-e valamit tenni azért, hogy a helyzet megváltozzon. ha tudunk, tegyük meg (már persze ha a probléma zavar bennünket annyira, hogy meg akarjuk oldani). ha nem tudunk tenni ellene, akkor úgysincs menekvés.
ha a probléma belül van, akkor arra kell erőfeszítést tenni, hogy feltérképezzük a probléma természetét. mivel az ember problémái folytonosan kifejeződésre jutnak az ember életében, elég megfigyelni magunkat, és a pszichológiai szituációkat, amikbe keveredünk. előbb-utóbb fel fogjuk ismerni a loopot. ehhez elsősorban őszinteség kell (nem szabad elhazudnunk magunk előtt a problémák létezését), meg türelem, bizalom abban, hogy az élet előbb-utóbb kiköpüli a neurózisainkat.
ez a folyamat a probléma körvonalazódásához vezet, egyre mélyebben és pontosabban látjuk, és ezért egyre jobban szenvedünk is tőle. aztán ahogy ez a szenvedés fokozódik, egyre erősebb lesz bennünk a vágy, hogy megoldjuk valahogy. és ami itt jön, azt nem tudom, hogy működik, de van benne valami határozottan mágikus elem: a probléma egyszer csak megoldódik. :-)
jó, mi?
de a filozófia csak arra jó, hogy ideiglenesen elmenekülhessünk a problémák elől. szerintem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Biga: az lehet, hogy Biga-a-keresztény tud szép definíciót leírni a szeretetről de ez úgy tűnik ebben ki is merül. Ha igaz lenne amit leírsz, akkor feltétel nélkül használnád, hiszen feltétel nélküli, mindenkire aki körülvesz, tehát saját magadra is, tehát nem lenne Biga-a-panaszkodós-és-magányos. Ha meggyőződéssel tudsz ilyen szépeket írni, akkor akár szeretheted is a körbenjárásodat.
Wywern:
Irigykedni a leglogikátlanabb dolog a világon, ha elfogadod, hogy mindenik egy. Én most azzal foglalkozom, hogy Nomadban, akiben már nincsenek belső ellentmondások, eloldozzam az összes csomót, ami összeköti ezzel a kerékkel. Te dolgozz a saját:) életeden, hiszen neked az a lényeges. Sokat segíthet, ha szentnek tartod az életedet, különlegesnek, és kiválasztottnak, hiszen az is (de ez ne okozzon felsőbbrendűségi komnplexust, hiszen mindenki másnak is egy másik különleges élete van). Egyik sem több, jobb magasabb rendű vagy akármi mint a másik. Ha úgy érzed irígykedned kell, akkor csinálsd(ez "véletlen") azt, mint a másik ember, előbb-utóbb rájössz (mikor neked nem működött), hogy semmi értelme, és nem fogsz többen irigykedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ajtóablak: igen, mindenhol ezt hallom vissza, akármit is olvasok. Nagy segítség ez, ha valaki befogadja. Nagy segítség az élethez. Csak én még nem tudtam kiölni magamból a kételyt, hogy ez a nagy elfogadás, az elvárások hiánya, a történések mosolygó elfogadása egyfajta defetizmus, önámítás, fej a homokba. Persze, ha ettől boldog lennék, akkor meg mit parázok... No a lényeg az, hogy már nagyon régóta próbálom ezt a filozófiát beépíteni az életembe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " lehet, hogy az eléggé megvilágosodott embernek már "csak" szórakozásra van az LSD?"
Nem. Eléggé "megvilágosodott" embernek Minden már csak szórakozásra van, hiszen minden ami történik az emberrel, egyszerű rátekertedés arra, hogy az történik VELED(M). Ha minden dologban felismered az egó ragszkodását, és hogy ez mennyire felesleges, ez vicces lesz, nevetés formájában felszabadul energia, és az ember továbbgördül(het). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | irigyellek benneteket, kvazi egy belyeggel elvagytok amig teljesen szet nem málik?! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | biztos lesz aki tudja a kemiai magyarazatat is es elonti a topicot tudomannyal, de a gyakorlat azt mutatja, h az amfetaminok nem fustolhetoek el hatasosan, ezert is talaltak ki az ice-t, pl.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát egen, egy ideje sejtem már, hogy ha lehet ilyen bután általánosítani, a fiúknak valahogy még nehezebben emészthető, kezelhető, gyakorolható, tudomisénmi ez a szerelem/szeretet dolog.... Nekem mondjuk van egy adag önbizalmam, de persze fluktuál, és időnként eléggé alsó állásban tenyészik (a szombati partin pl. úgy éreztem én vagyok a legbénább nő az egész Complexben), szóval van, mikor meg tudom érteni ezt az egész parahalmazt... No, akárhogy is, amiről beszélni akartam, az az, hogy valahogy iszonyatosan sok mém, sztereotípia, vagy egyszerűen csak infó épül belénk életünk során a szeretetről/szerelemről. És az így kialakuló szeretet-viágképünk tele van ellentmondásokkal, irreális képzetekkel, elvárásokkal. Hát szóval, talán ez a problémák egyik gyökere.
Szerintem ez is egy olyan dolog, amit sokkal jobb (lenne) "naívan" megtapasztalni... vagy legalábbis én így gondolom. Azt hiszem én pl. bődületesen naív idealizmussal szemlélem ezt a dolgot (ergó én minden szerelmemről azt reméltem/gondoltam, hogy örökké fog tartani, és hogy all-inclusive) , és akárhány csalódásféle sem tudott megváltoztatni ezügyileg. Ez nekem nyilván egy olyanságom, és talán lehetetlen átadnom nektek, vagy bárkinek... pedig szeretném, mert úgy érzem csak így jó és így jól működik/működhet. Ha nem nyitom ki az ajtót, hogyan jöhetne be rajta valaki? És az sem baj, ha az ember néha (vagy akár sokszor is) hiába nyitja ki az ajtót. Mert mi történhet? Büszkeségünkön csorba esik? Na és?
Biga: mindannak ellenére, hogy én itten örökké monogámiára próbállak bíztatni, az a véleményem, hogy jól tetted, hogy kitártad az ajtót... És remélem, hogy mindig így fogod csinálni. Az csak egy látszat, hogy rosszul csinálod... valójában, szerintem pont jól. Az, hogy hogyan éled meg a csalódást, az egy másik dolog. Azt nem tudom, hogy kéne jól. A csalódásnak az a természete, hogy az ember csalódott. Egy darabig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | pithon: kösz... így már összeállt a mondat.
Ványa: Zámbó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, lehet, hogy az eléggé megvilágosodott embernek már "csak" szórakozásra van az LSD? Mert ahogy egy finom birkapörkölt vagy pálinka, az LSD is ilyenkor élvezhető tisztán, érdek nélkül, LSD az LSD-ért? :)
Szórakozni meg, ahogy élni is: jóó? |
| | | | |
|
