 |
Legfrissebb hozzászólások (122081 - 122100)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Mindíg szigorú voltam önmagamhoz és másokkal kapcsolatban is. Ez rengeteg feszültséget okozott, olyannyira, hogy az erőszak lett az életem központi témája. Az hogy gyűlölöm magamat, és másokat és meg kell próbálnom mindenkit, de legalább is minnél több embert ugyanolyan nyomorulttá tenni. Közben persze kűzdöttem ez ellen, és az egész életem egy nagy körforgás volt, mert a feszültségből erőszak lett, az erőszakból elfolytás, abból megint feszültség. Közben meg voltam róla győződve, hogy ÉN vagyok a különleges, a világ középontja. Sokszor voltam szerelmes, mert elég volt egy mosoly egy érintés, a puszta szépség, hogy úgy érezzem mégis elfogadnak, bár magamat soha nem fogadtam el, ezért úgy gondoltam, hogy nekem nem is azért kell majd egy társ, mert mindenfélét lehet együtt csinálni, hanem hogy megmagyarázza, hogy elfogadhatom magam, ha ő(bárki) szeret, akár magamat is szerethetem. Alig több mint egy éve volt először, hogy meg mertem mondani valakinek, hogy szeretem, de nem lett semmi, mert azt vártam, hogy majd egy egyszerű szó kimondásától jobb lesz, de csak egy gátlás tünt el(hogy kimondhatok egy egyszerű szót:). Rájöttem, hogy itt az ideje, szeretnem magamat is, különben nagyon unalmas és sivár lesz az egész életem, és mivel már volt gyötrelmes, unalmas és sivár, akár válthatok is. Azért féltem szeretni magam, mert nem vagyok tökéletes, és úgy gondoltam, hogy attól csak elbíznám magam. Párkapcsolatom még soha nem volt, minden ilyen kezdeményezésem elsorvadt, mivel nem birtam magamat adni, előbb - utóbb úgy döntöttem, hogy ezt minek folytatni, hagyjuk abba, amit el sem kezdtünk (összesen két ilyen volt, és mind a kettő egy hónapon belül véget ért). Soha nem mondtam senkire, hogy hozzám tartozik, hogy a barátnőm, partnerem, szerelmem akármim, mert közben féltem a ragaszkodástól is, ezért aztán egyáltalán nem meglepő, hogy vége lett a kapcsolataimnak (azt vártam, hogy majd ő azt mondja szeret, és utána már én is gondolhatok ilyesmire). Természetesen ehhez még hozzá jözz a szexuális gátlásosság, és hogy én ezt bűnnek tekintettem(amire azért nagyon vágytam), és hogy tapasztalatlanság is milyen nevetséges, mert az erőszak a pusztulást segíti elő, és a semmi felé tart, ami tökéletes, de ÉN hogy lehetnék része egy egyészre való törekvésnek? Nehéz volt ezt is elfogadni és csak néhány hónapja sikerült. Most már szerencsére eldobtam az összes ilyen baromságomat. Még meg kell tapasztalnom az igazi, teljes harmonikus szerelmet, mert azt még nem tettem meg, de ez is csak egy eszköz lesz, hogy rájöjjek hogy ez ugyanaz mint bármi más. Nem fogok ezzel problémákat csinálni, keresni az igazit stb. Egy megfelelő pillanatban egyszerűen belenézek a szemébe és kész. Miután ezt kitapasztaltam már nem lesz semmi feladatom, legfeljebb, hogy a karmikus kerék lecsípje a testnek nevezett cselekvőnyúlványomat. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Erre fent:
Kezdem úgy érezni hogy az ember bölcsességének mértéke, az ember tanácstalansága. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az alázat és az önhittség nem egy érem két oldala, mert az alázat egyszerűen csak az önhittség hiánya: a lét eredeti természetessége. Az élet maga.
Az önhittség egyszerűen csak az önmaga ellen fordult lét. Az önemésztés. A halál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Előre is hálás köszönet érte! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nembaj, előbb-utóbb kinövi mindenki.
Cellux, Siphers ha elkezdenélek győzködni, akkor nyilván tévúton járnék, csak azért írok, mert unatkozom a munkahelyemen, és jólesik írni.
Túloldalról hogy lehetne beszélni?:)
Pokol? az csak egy tükör, és vajon mit lát(t)ok benne? törjétek csak össze.
Alázat - önhittség, ez egy érem két oldala, de kell e ez az érem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen! Szal sztem az elektrosokk sem épp humánus eljárás mégis alkalmaz6ó (asszem) az egyén beleegyezésével.
Az LSDt is lehetne ennek a mintájára alkalmaz6óvá tenni, ez nem jelnti azt hogy legalizálják ugye. (bár az se lenne utolsó, DE maradjunk témánál). Elvégre szerintem ha bevált gyógymód és az emberek gyógyulását szolgálja akkor mi alapján tiltják be? Rossz ez a rendszer. Mikor olyan dolgok mint az alkohol meg a cigaretta (ami ugye károsít) szabad felhasználás alá esnek, és azok a dolgok amikkel meg segíteni gyógyítani lehetne tilalmas...áááá
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak az az igazi alázat, ami öntudatlan szvsz.
A másik alázat gyakoribb: "Egész életét lehajtott fejjel és másnak alárendelve éli le, de mondj csak neki egy jó szót az alázatáról, elfordítja a fejét, és végigterül az arcán az önelégült mosoly." :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a rabbá válás eléggé túl van dramatizálva. Annak vagy a rabja, amilyen körben forogsz folyamatosan. Én például elképzelhetetlennek tartom, hogy egyek még LSD-t, mert minek? Minden amit meg tudott mutatni, megmutatta. Az, hogy te a munkábajárás-gyereknevelésre vagy rászokva, vagy az LSD-re csak izlésbeli különbség van. Ha csükségét érzed a cselekvésnek, mindenképpen rab vagy, tökmindegy hogy közben mit szedsz vagy nem szedsz. Az élet és a drogok között hihetetlen mély párhuzam van. Mind a kettőt arra kell használni, hogy az ember rájöjjön, hogy mire használja. Az LSD konzervnyitó, nem nirvána. A heroinisták is csak azért "élnek ilyen rosszul" mert túl lusták hozzá, hogy ők szeressenek, és egyszerűen belecsavarodnak az anag puha bársonyosságába, ezáltal csak félig dobják el magukat, és ez nagy karmikus terhet jelent (sosem próbáltam és nem is érdekel, de a leírások alapján szerintem ilyen). Ha valaki az életét nem haználja, hanem az használja őt, akkor ugyanott tart mintha drogozna, és "rászokna". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sebaj, legalább jól odabasz az önhittségnek. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | cellux: Na igen, tulajdonképpen ilyen egyszerű és mégis mennyire kibaszott nehéz... Pedig már ennek tudatában vagyok vagy 10-15 éve... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Értem én, csak túlságosan kifejező, és túlságosan híján van fogalmi alternatíváknak. Nyelvileg lehetetlenség populárisabb formába hozni ezt a szót, mert ma az a populáris, ami önhittségre és öncélúságra buzdít. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És a jópofa az, hogy ez nem olyan volt, mint az LSD-pszichoterápia, nem 70-100-150-200 mikrogramm körüli dózisok sok alkalommal, hanem egyetlen alkalom, nagyon alapos pszichoterápiás keretek között 1-másfél milligrammal.
És alapjában véve azért tiltották be, mert aki kábítószert fogyaszt, az az ördöggel cimborál.
Meg azért, mert a kormánypolitika elleni lázadás egy szimbóluma és "szentsége" lett.
Meg azért, mert a tudatlanságból, az egyébirányú félelmekből és a felügyelet nélküli fogyasztásból adódó balesetek számának növekedéséből adódóan egy politikailag viszonylag jól eladható dolog lett a prohibíció.
Egyszerűen azért, mert az LSD-körüli botrány elkerülhetetlennek tűnt, és akkor már a kormány igyekezett a megbotránkozott és nem a botrányos oldalra navigálni magát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hozzátenném Siphershez, hogy az "alázat" szó kicsit félrevezető lehet: saját tapasztalatom szerint az embernek könnyen negatív asszociációi támadnak, azt gondolhatja, hogy ez (az alázat) rosszabb, mint önmagamat végsőnek, teljesnek és mindent magában foglalónak érezni/gondolni/tudni/tapasztalni.
Pedig nem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bt: 1028
Shpongle - new way to say hooooooray aki beszél nem McKenna? Szerintem ezt mondja.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap volt a Spektrumon egy műsor ami az alkoholizmusról szólt. Látta valaki? Tudom most azt kérdezhetitek hogy hogy jön ez ide: volt benne egy ilyen hogy kezeltük/kezeljük az alkoholfüggőket témázgatás ilyen összefoglalás szerű valami. Ebben volt szó arról hogy (anno mikor még legális volt) kezeltek alkoholfüggő embereket LSDvel. Méghozzá eredményesen, annyira eredményesen hogy a kórteremben azt nyilatkozták hogy akiket elvittek a 13as pavilonba azokat vissza már nem hozták....mert "meggyógyultak". Aztán betiltották az LSDt és nem folytatódtak a kezelések. Viszont fel volt vége egy Arthu King nevű ipse "gyógyulása" fekete-fehér filmre, hogy hogyan zajlott le a tripje ...először semmi aztán a felesége a fényképen elkezdett sétálni... érdekes volt.
Én nem értem hogyha sikeresen használják gyógyászati eljárások alkalmával akkor miért tiltanak be valamit?
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Harcolok. A 'faluradiok' ellen. Illetve harcolnek, ha tudnek. Unom a sz@rkavaro szipirtyokat. Ugy zoldulnek most... be kellene vezetni a kotelezo munkahelyi spangeszt reggel es delben. Attol legalabb megnyugodnek.
maaf, aki mindjart robban
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad, írj élményt, olvasni akarok.... :-)
Ja tudom, túl érzelgős meg lelkizős vagyok. De ha elfogadom magam ilyennek, akkor.... akkor ugyanott vagyok :-) Ha tudatosan élem meg, akkor még intenzívebb...
Tudom, értem, vágom, amiket írsz.... Ez a kettőség idegesít egyébként nagyon, és az a szomorú, hogy csak beszívva/betépve ÉRZEM IS amiket mondasz. És ez szar dolog.
Ez a drog, amit most nyomok, a szenvedély drogja és sokkal keményebb mindenféle eddig ismert pszichoaktív szernél.
Biga, akinek épp nagyon hiányzik és bár gyáva, de most nem bánná, ha fejére esne egy tégla |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, vágsz, mint a borotva.
De a Csögyam Trungpához képest még mindig semmi vagy. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kompatibilitási probléma az akármilyen lét vagy valóság önhittsége és alázatossága között van. Ha úgy jelenik meg egy akármilyen megélés vagy lét vagy valóság vagy valóságközeg vagy képzet vagy tudat vagy érzet vagy akármi, hogy "na, ez a legelső, érzem, benne vagyok a végsőben, egy vagyok a legelsővel", akkor ez önhitt valóság. Ez az önhittség mutatkozik az ego önmagába rögzültségében is. Bármely szinten megvalósulhat ez az önhittség. Az alázat pedig az élet, az egészség: mert beengedi magába a mindenkori láthatatlan jelen-nem-lévő alapvető teremtő erejét és teremtő akaratát, és annak megvalósulásává válik. Ez a visszakapcsolódás az Élet Fájának szervezetébe.
És szerintem totál igaza van a Celluxnak. A mindenkori legalapvetőbb-jelenvalónál alapvetőbb dolgokra vonatkozó tudás vagy állítás csak illúzió. A végsőség igényének feladása, az alázat, a megvalósulássá válás: ezek valósak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "igen, de az EGY Emberen túl ez a kérdéskör értelmét is veszti."
ja, de egyáltalán nem mindegy, hogy merre áll az ember szellemi iránytűje abban a pillanatban, amikor átlépjük azt a határvonalat, ahol az értelem (az elme) abbahagyja a dobozolást és hagy mindent magától megnyilvánulni.
a tantra szerint az embert kezdetben a tudat tigrise vonszolja maga után, aztán a kibontakozás során az ember erőt gyűjt és végül felugrik a tigris hátára. na ezután dől el a sorsa: ha hagyja, hogy a tigris menjen, amerre akar, akkor nyílegyenesen a pokolba jut, míg ha megvan az a tiszta motivációja, ami a tigrist az elme közbenjárása nélkül is "koordinálja", akkor sikerülhet neki átjutni a túlsó partra.
persze ha te már a másik partról beszélsz, akkor mindegy. ;-)
|
| | | | |
|
