 |
Legfrissebb hozzászólások (122761 - 122770)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Érdemes küzdeni azért, hogy ne járjunk köröket? Én néha úgy érzem, hogy felesleges. A születés és a halál ugyanaz. "Az élet a halál kerülőútja." Mindig ugyanoda vezet, ahonnan jött. Jó lenne hinni abban, hogy azért esünk vissza, hogy nehogy elbízzuk magunkat. Csak az a kérdés, hogy van-e ilyen, hogy visszaesés metafizikai értelemben. Mi értelme van visszaesésről beszélni, ha ugyis egyszer ugyanoda kerülsz ahonnan jöttél. Vagy mégsem kerülsz ugyanoda? Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, hogy egy mély kútba estem és ha már itt vagyok, akkor körülnézek, hogy mi van itt. Persze úgy, hogy el ne felejtsem, hogy milyen volt fenn a fényben, hogy tudjam hova kell visszamászni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ha belenézek a tükörbe, úgy látom, hogy nem én élek, hanem valami él bennem. Valaki irányít, sodor, mondjuk talán a karma vagy Isten? Valaki, aki többet tud mint én. Egyébként is így érzek, de ilyenkor még ráadásul poénos is a dolog. Bélyeggel pedig ismeretlen az, aki visszanéz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innoncence:
Az egyik 5-MeO-AMT beszámolómat a Könyvtárban megtalálod, a következö prodzsekt pedig 5-MeO-DMT lesz, de az januárra halasztódik. Írj privátban, ha olyasmi téma...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Heh... megtaláltam a flashback.swf zenéjét:
shpongle - divine moments of truth |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kellemes estét!
Elnézést kérek, lehet, hogy nem épp ehez a topichoz kapcsolódik a téma, amit most felvetek, de remélem, hogy ez nem okoz nagy problémát.
A matematikát ugyebár reál tárgynak nevezik. Úgy mégis, hogy lehet a mai matematika az általános definíció szerint reális dolog? Vagyis, hogyan kapcsolódik a mai matematika, ahoz, hogy vmikor régen az ősember megértette, hogy egy meg még egy kő az két kő? Mert hát a matematika ugyebár vhol ott indult. Mégis hol van a kapcsolat a mai matematika és a közt a valóság közt, amelyben azt általánosan értelmezik, értelmezni próbálják?
Csak kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Köszi!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van sokk, de nem kell belehalni. Legalábbis nekem ez a személyes tapasztalatom. (Különben nem tudom, megfigyeltétek-e már, hogy némileg jellemző erre a közösségre a "túlzásokba esés" -- szóval, hogy minden élet-halál kérdése, meg baromira... ez nem kritika, valszeg én is -- mint mindenki -- esem ilyen túlzásokba időnként, szóval ez csak egy ilyen benyomásom... meg hát ugye a témák is ilyenek...). Na szóval, csak azt akarom mondani, hogy önmagamat tipikus sokkoltnak tartom, aki egyáltalán nem halt bele a sokkba (pedig eléggé beletehenesedtem már a régi dologba, mire vén fejjel "besokkolódtam")... Szóval azt mondanám, nem olyan gyenge a lélek...
Mostanság meg anyukámat "sokkolgatom"... nagyon lassan kóstolgatom, és egyelőre tökéletesen mederben tartható és teljesen konstruktív a vita -- bár sajnos kellett mondanom egy-két ködös hazugságot, mivel annyira konkrét kérdéseket tett fel (főleg, amikor másokról kérdezett, akiket ugye mégsem illik "kiadni"), és én még nem voltam felkészülve :-( De ami késik, nem múlik...
Legyetek jók, holnap feltámadok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Természetesen nem arról beszélek, hogy hogyan lehetne lekommunikálni olyanokkal, akik nem élték meg. Az, hogy megéli valaki, az alap. Nyilván, ha nem élte meg, akkor nem tud róla beszélni.
Mondok egy példát: fájdalom. Nem arról beszélek, hogy hogyan lehet elmondani, mi az a fájdalom, olyasvalkinek, aki még nem élte meg. Arról beszélek, hogy amíg nincsen szavunk a fájdalomra, addig a fájdalom nem egy valós dolog, csak egyes emberek egyéni, elszigetelt, személyes, megnevezhetetlen élménye. Ugyanez a helyzet mindazon dolgokkal, amit sokan megélnek, de nincsenek még rá szavak.
Ez azért is fontos, mert ha nincsenek rá közös szavak, akkor az ember hajlamos valótlannak tartani a saját élményét, és elfelejti, nem tulajdonít jelenséget neki. Ha viszont vannak közös szavak, akkor azt mondja, hogy áhá, ez akkor ez és ez volt. És máris valósabb a dolog.
A mi világunkban azért nem számít valósnak a misztikus élmény, vagy a vegyileg támogatott enteogén élmény például, mert megfelelő szavak híján nem tehető közösségivé, és így kicsúszik a közvalóságból. Kirostálódik, mint 'nem valós', mint kósza, megnevezhetetlen élmény.
Azt mondják, hogy az emberek nagyrészének valójában vannak kisebb-nagyobb spontán misztikus élményei. Kinek ritkábban, kinek gyakrabban. De mivel nem tud nevet adni neki, nem tudja megnevezni, nem tudja besorolni a valóságképépe, ezért elengedi, és megfeledkezik róla. Kizárja a valóságból.
Van is erről egy fordításom: a Hofmann 'Sorgenkind'-jének előszava. Fel kéne tenni a DAATH könyvtárába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hmm... lehet, hogy a dolgokat nem szavakkal leírni kéne hanem átélni, tehát a megközelítés-emulálás helyett konkrétan részt venni benne? Persze csak nehogy ebből valamiféle legalize-forradalom legyen, mert azzal biztos hogy nem mindenki jár jól.
Hirtelen ez jut most eszembe... ha valaki látta a Good Bye Lenin c. filmet, ott van az, hogy a srác azért nem magyarázza el a kómából felkelt anyjának a német rendszerváltást, mert a sokkba azonnal belehalna... Lehet, hogy mi is most ezen megyünk át. Tehát, mi ugyan tudjuk miről van szó, de rengetegen nem - és ha ez kitudódna, olyan sokkhatást váltana ki, amibe sokan bele is pusztulhatnak (őrülhetnek). Ezért kell kíméletesnek lennünk, mert az új "szemlélet" azoknak, akik már rácsavarodtak a "régire", sokkoló lehet. Ezért kell valami olyan utat választani, ami "régi" és "új" egyszerre, de előbb-utóbb teljesen "új" lesz... |
| | | | |
|
