 | 
Legfrissebb hozzászólások (128071 - 128080)

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Jujj gigi, ez nagyon full webtrip : )) |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Lassan elérkezik az idő, hogy Minstrel átnevezze az "Aktuális"-t "Kocsma"-vá... vagy mittoménmivé. |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | Minden cakumpakk. Nemcsak a klasszikus értelemben vett nyelvtan, vagy a szókincs, hanem pl. az is, hogy tudod, hogy mikor mondj (már ha akarsz) lovat és mikor paripát... szóval minden és bármely nyelvi jelenség ide tartozik. És a gyerek valahogy mindezt elsajátítja és ez valahogy modelleződik, reprezentálódik a fejében. Pl. tudja, hogy a "jönni" meg a "gyere" az valahogy összetartozik, és nyilván egy helyen "tárolja" a két egymásra alakilag nem is hasonlító szót... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | a nyelvtani része agyi modell, vagy a szókincs?
egy gyerek szerintem azért tud (többé kevésbé) egy nyelven beszélni, mert megjegyezte, hogy hogyan kell mondani ezt vagy azt (megtanult egy csomó frázist?), nem nyelvtani alapon rakja össze a mondatokat. kb. így tudok angolul (egyelőre) kicsiny gyermekemnél ezt érdekes lesz majd megfigyelni... mint minden mást is :D |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | A nyelv, mint agyi modell. Alapvető kérdése, hogy mi van a nyelvet tudó ember agyában, hogy tudja a nyelvet. Azaz hogyan reprezentálódik a nyelv a fejünkben. Pl. megállapítható, hogy a nyelvtanulás során (kisgyerekként) igenis alkotunk szabályokat a fejünkben. Van olyan kor, amikor a gyerek túl is szabályoz (a rendhagyó igék végére is "-ed"-t illeszt), vagy először rossz modellt (azaz szabályt) épít az agyában, de azt következetesen használja. Aztán persze később felépíti a jó szabályt. És hasonló érdekességek... Nyilván a dolog ezer más szinten és összefüggésben is vizsgálható... |
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | értem. akkor tévhitben éltem ezzel kapcsolatban... a nyelv, mint minek a modellje? (a gondolkodásé?)
|
| |  |  |  |

 |  |  | | | | |  |  |  | | | | A nyelvészet ma már nem nagyon foglalkozik a helyesírással (azt csak hagyománynak tekinti), sem nem azzal, hogy hogyan _kell_ helyesen beszélni. A nyelvészetet ma a nyelv érdekli, mint modell. A régi szemléletet úgy hívják, hogy preskriptív, azaz olyan, ami előírja, hogy mit hogyan kell helyesen mondani, írni. Ma a nyelvészet deskriptív, azaz leíró jellegű. Azt vizsgálja, ami van (illetve volt, ha nyelvtörténet), nem azt hogy hogyan kéne... Van, aki épp ezért elégedetlen vele... |
| |  |  |  |


 |  |  | | | | |  |  |  | | | | szerintem spontán OBE élményed volt. úgy tudom, azt alvás közben is ki lehet hozni. |
| |  |  |  |

|