 |
Legfrissebb hozzászólások (128311 - 128320)
 | |  | | | | |  | |  | | | kétféle ember van:
az egyik szerint kétféle ember van...
:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | a drogos lepke meglebbenti szárnyát...
...és újabb beírás születik.
:DDD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Főleg a szeretetre.
(drogos lepke :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | toma:
kétféle ember van:
1. aki nem tudja, hogy minden szubjektív, és ezért a saját világnézetét abszolútnak (objektívnek) hiszi
2. aki tudja, hogy minden szubjektív, és ezért a saját világnézetét abszolútként kezeli (mert ha végiggondolja, rájön, hogy megteheti, sőt, emberi létformában, dualista megközelítésben csak ennek van értelme)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon sok minden kavarog itt, elég nehéz bármiféle állást foglalni (mert kb. ötvenféle kérdésben lehetne). Nagyon intenzív, nem tudok rajta fogást se találni, úgyhogy csak szemezgetek.
Amit Siphersh ír a szentségtörésről, meg a szentségről úgy általában, azzal én szívem mélyéből egyetértek (vagy inkább együttérzek - e szóval jelezve az érzés és az értés közti minőségi különbséget, valamint utalva ezáltal a Siphershnek adott válaszaitok jellege és az ő eredeti "kinyilatkoztatásának" jellege közötti alapvető különbségre). Ti ésszel válaszoltatok valamire, amire ésszel nem lehet válaszolni (igazából nem is igényel választ, max. az "én is voltam ott"-ból fakadó együttérzés kinyilvánítását, mint amivel én is próbálkozok itten).
Az alapvető probléma szerintem ott van, hogy ha valaki megtapasztalja a szentséget (a keresztény értelemben), akkor ez nagyon szétfeszíti benne a dualitást ("az igenetek legyen igen, a nemetek nem, ami a kettő közt van, az ördögtől való"). Ebből származik a földi világ, a fizikai valóság, az anyag elítélése (hús és vér, bűn), és a mennyország, mint egyedüli követendő cél (a szentség birodalma) felmagasztalása. Ezzel együtt pedig megjelennek a morális ítéletek, valamint az az elképzelés, hogy a földi világ a Sátán birodalma.
A szentséget szerencsére tényleg nem lehet összetörni. Én ezt egyszerű "fizikai" törvényszerűségek segítségével fogom fel. A sötétség és a fény nem férnek össze. Ha távolodunk a fénytől, akkor a sötétség törvényszerűen nő. Ezért a szentség (a fény) a földi világban, a földi nézőpontból nem ragadható meg, legfeljebb az azt tükrözni kívánó elképzelés, amivel aztán eljátszadozunk. Ez a játszadozás jellegénél fogva sötét, a fényhez semmi köze (duális szemszögből nézünk! :-), így nem is fenyegetheti azt. Ha viszont valaki megközelíti a fényt, akkor törvényszerűen ki kell mennie belőle a sötétségnek; minél közelebb kerül a forráshoz, annál kevesebb sötétség marad benne, így annak esélye, hogy ilyen nagy-energiájú állapotban ártson, elenyésző. Az pedig, aki kérdéses indítékokkal indul neki az útnak, nem jut át az ellenőrző állomásokon. (És ez nem morális garancia, hanem tényleg törvényszerű, automatikusan működik: nincs senki, akit meg lehetne vesztegetni.)
A szentség profanizálása ezért nézetem szerint nem érinti a szentséget magát. Viszont ha azt akarjuk elérni, hogy valaki megtapasztalhassa a szentséget, akkor ehhez nagyon fontos lehet a megfelelő szellemi légkör kialakítása. Ha egy társadalomban a szentséget profanizálják, akkor ez önkéntelenül is cinikus hozzáálláshoz, hitetlenséghez vezet, még azokban az emberekben is, akik pedig egyébként ténylegesen törekednek az Isten megtapasztalására. A hitetlenség viszont - mint az a fentiekből következik - lehetetlenné teszi, hogy megnyíljunk. Így tulajdonképpen egy olyan dolog miatt vagyunk elzárva Istentől, amit a társadalmunk plántált belénk, és ettől megszabadulni, ezen felülemelkedni meglehetősen nehéz.
Én ezért tartom a szentség profanizálását bűnnek (nem pedig a szentség miatt, azt nem kell félteni).
"A BTK szentségtörés": na ez a mai korban tipikus jézusi kijelentés lehetne. Ennyire alapvetően benne vagyunk a szarban. (Egyébként Gén, amikor te tudománnyal meg BTK érvényességgel, meg ilyenekkel jössz, akkor bennem pont ezért megy fel a pumpa, mert azt érzékelem, hogy a szarból akarsz várat építeni és közben nem tudsz arról, hogy milyen relatív is az, amit abszolútnak hiszel. De ezt majd legközelebb... és bocs, remélem már tudod kezelni ezeket az abszolút nem PC kirohanásaimat :-)
na egyelőre ennyi. remélem benne vagyok még a 4096-ban.
cellux
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Giggles jól látja a képet és érti is.
Vegha: neked is igazad van, bár ez nagyon változó.
1.Van aki egyszerűbb struktúrát készít (pl. live act). Itt az a lényeg, hogy minden kéznél van és koncentrálni csak igen kevés dologra kell a hangon kívül. Ennél a formánál minden megengedett természetesen addig, amíg teljesen el nem veszíti a kapcsolatot a jelen világgal az egyén és értelmét veszti amit csinál. (Live Act-nél erőssen ajánlott valamilyen kábítószer fogyasztása :) )
2.Viszont egy bonyolultabb struktúránál sok a szenvedés ("favágó munka" én így hívom), és eléggé átláthatatlan kezd lenni a dolog már egy lájtosabb kábítószer hatása alatt is. Sztem akik bonyolult zenét készítenek, nem gyakori a szerek használata pont e miatt, és mivel a munkafolyamatot erőteljesen hátráltatja, csak a végkifejlett ellenőrzésére használhatják(, ha használják).
Nálam érdekes a helyzet: sok előnyét tapasztalom és emellett sok hátrányát is a szernek. A végkifejlett csekkolására elengedhetetlen, mert pontosabban oda tudok koncentrálni minden egyes hangrészletre, viszont a struktúrát nem látom már át (bár némelyik zenében mostanra már tisztán is keresgetni kell, mi hol van...) Ezért én csak egy-egy rész visszahallgatása érdekében használom, valamint a legelején "löketnek". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is így érzem magam, mint akit bevettek, de az már egy közösség volt előttem. Persze én mindennel kapcsolatban ezt érzem, hogy csak repkedek mindenfelé, mint egy drogos lepke, de baromira nem találom a helyem. Más szerint egyszerűen csak magamnak való vagyok, de közben meg szeretem a társaságot. Persze aki sokat trippel (meg akárki más is) rájöhet, hogy az ember valójában végig egyedül van és ez gondolom a halál előtt lesz cáfolhatatlanul világos. Az ember szeretne kívülálló, látó meg nagyokos lenni, úgy érezni, kívül áll mindenen, de ugyanakkor meg vágyik a közösségre, a megerősítésre, a gondolatcserére és persze a szeretetre. Lehet, hogy ebbe a kettősségbe fogok beleőrülni? :-)
De az is lehet, hogy mindenki hasonló cipőben jár a Daathon, így aztán senki nem tud kilógni a sorból :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nincs mese: mindannyian egyek vagyunk : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Viccesnek tartom, hogy egy olyan szót akartok konkrétabban definiálni, amit gyakorlatilag azért hozhattak létre, mert máshogy nem tudták a másik fél értésére adni egy bizonyos jelentést/jelenséget (ezzel együtt gyanítom a világ összes szava hasonlók alapján született meg). Még érdekesebbnek hangzik számomra, hogy Siphersh teljesen relatív alapként próbálja ezt meghatározni (nem tudom miből kifolyólag).
Abban viszont maximálisan egyet értek génnel (ha már állást akarok foglalni), hogy az anyag nem lehet szent. Ugyanis a CÉL szentesíti az eszközt. Onnantól pedig már nem csak egy egyszerű eszközről van szó. És ebbe sem kell túlságosan belemélyülni, szerintem hamar bizonyítást nyer. |
| | | | |
|
