 |
Legfrissebb hozzászólások (128721 - 128730)
 | |  | | | | |  | |  | | | Siphersh:
Csináld _visszafelé_ mindazt, amit mondtam :)
Tehát építsd fel te magad az erre vonatkozó szokásloopodat a neked megfelelő kapcsolásokkal, hogy túljuthass a kellemetlenségen. Ehhez először persze szét kell szedni a jelenlegi loopot, hogy az igazán lényeges és számodra fontos részeket (a "tökéletes"-t) elválaszd a feleslegestől ("kellemetlen"-től). Utána - eléggé önmanipulatív módon - a "tökéletes" köré kell építened egy rakás általad választott
"kellemes" kapcsolást (érzelmi, gondolati, ideológiai stb.), vagyis felépíted az új loopot. Az élmény futtatását begyakorlod (akár szimulációval is), majd "élesben" tudatosan csinálod. Nemsokára az újított loop automatizálódik és szokássá válik, tehát magától végigfut az általad konfigurált módon; később már nem is kell rá annyira tudatosan figyelned.
Megírhatnád privátban is, mi ez a kellemetlen pontosabban. A múltkor tényleg nem a kérdésedre válaszoltam; nem találkoztam még ilyen esettel, inkább pont az ellenkezőjével... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | 100mg-ot szívtam török vizipipából. Hagyományos gázos:) öngyújtóval izzítottam (a salvinorin A, már 37C-on "bomlik").
Arra nem emlékszem, hogy kifújtam e füstöt, máris egy a hegyére
állított kúpban voltam. A kúp nem volt más, mint az érzékelésem, és én magam, csak egy érzés voltam. Kiterjedésemnek nem volt része a testem, mert nem test voltam, hanem tudomás.Kifelé sugároztam, de valójában, mivel nem volt viszonyítási pont, nem volt kinn és benn. Valami "hátulról" a "tarkóm" felé robogott, erősödő, suhanó hangal. Gyorsan, és kissé fájdalmasan csapódott be, de a figyelmemet rögtön elterelte, hogy valami erő nyakon csípett, és tolni kezdett a semmibe.Ahogy egyre gyorsultam, olykor-olykor tudatára ébredtem, hogy van egy másik világ, mégpedig az, amit magam mögött hagytam. Ekkor be-be villant az utolsó képkocka, amit láttam a világunkból, aminek eredményeképpen a gyorsulás lassult. Ekkor ennek a képnek a fenntartásával végkép lelassítottam a suhanást, és nagyon lassan kibontakozott előttem a szoba. Hihetetlenül elfáradtam.
Ezelőtt használtam már levelet, de an nem lökött rajtam ekkorát.
Az események 40percig zajlottak. Ezen valahogy nem tudtam meg-
lepődni, mivel ott nem volt szempont.És az sem mellékes, hogy a tudatom mindeközben egy információs sztráda szerepét töltötte be, aminek részleteit részben mennyiségük miatt, részben pedig azért sem tudom kifejteni, mert egyewnlőre nem sikerült mindet megemészteni. Bár az is lehet, hogy ezek a részletek már magánügynek számítanak, mert hát gondolom egyéni "ajándékok".
Ami egyértelműen kiderült számomra, az az, hogy amíg ezt nem
sikerült elérnem, annak egyetlen oka volt, hogy a bennem feszülő
gátak, amiket saját magamnak állítottam a tudatom számára, nem tették lehetővé azt. Mert ugyebár saját gondolataink, és jellemünk az, ami meghatározza az irányt. A tudatom olyan volt, mint egy labda, amit az általam az évek során felépített maszk hálója vett körbe, és ami csak arra tudott tovább gurulni, amerre rést talált ezen a hálózaton.
Tanúságos volt, és reménykedem abban is, hogy az lesz mások számára is, akiknek hasonló akadályaik vannak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is flashelődtem már rá elég szépen zenére de így még nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mr.Duke: Tényleg San Pedro volt, amit a Tescoban vettél?
Bejött rendesen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egy jó tanács: próbáld meg ezen a szinten tartani magad! Minél többet szívsz, annál inkább "Te irányítod magad". És ez egyre kevésbé lesz élvezetes.
Nekem csak hasonló volt az első:
ültem a székben és pont a két hangfal között bennem találkozott a zene. Mozgatta mindenemet, pedig csak egy helyben ültem. Életre kelt bennem minden: a vérem, az ízületek és a gondolatok is. Fizikailag olyan koordinációs rendszerben éreztem magam, amilyenbe a zenét képzeltem. Ha egy felfelé ívelő hangszer beindult, én is mentem vele együtt. (nyitott szem) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ezeket a fogalmakat részletezhetnéd! Pl. milyen az a flakon pipa, főleg nagy gödörrel ? Meg a sprét sem értem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hm... Na, ha ennek nevet kellene adnom, akkor azt mondanám: ez itt most a részedről radikális kulturális anarchizmus lenne...
Amióta elkezdődött a történelmi ókor, azóta a kultúra nem azt jelenti, amit te írsz, hanem a közös valóságnak egy fajta folyamatos állandóságát. A közös valóság, vagyis a kultúra változik, de van egy nagyon erős tehetetlensége. Ez a tehetetlenség valósul meg például az otthoni nevelésben, vagy az iskolai nevelésben.
Az ilyen értelemben vett kulturális anarchia nem más, mint a T. McKenna -féle prehisztorikus aranykor. A mai értelemben vett kultúra nem ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tök fasza volt az a film 8) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval a környék tele van komlóval, csak az érdekelne, hogy mi a hatásos adag, mennyire veszélyes stb...
Írjatok! |
| | | | |
|
